Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)
2001-09-08 / 209. szám
12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT TÜKÖR 2001. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT „A hölgyek mezőnyében valószínűleg világsztár színrelépésének lehettünk tanúi a lengyel Ksok személyében” „Valamit sejtetett, hogy Sotomayor sem vidámkodott,... mintha tétmeccsre készült volna” „Ellenfelekként küzdöttek minden magassággá, de barátként szurkoltak egymásnak” MdswsMiß yliüBB/ek Atlétika, 15. Ugrógála Salgótarján-Somoskő Az idei ugrógála után a néhai Peterdi Pál egyik szellemes megjegyzése jut eszembe. Azt mondta: Puskás Öcsi zsenialitása abban rejlett, hogy ha a lelátón százezer ember tisztán látta az egyetlen lehetséges megoldást, ő mindig egy másikat, egy sokkal jobbat választott. Valahogy így volt ez most Angyal János esetében is. Féltve az ugrógálát az elszürkülő folytatástól, sokan azt tanácsolták, tanácsoltuk neki kérdésére válaszolva, vagy anélkül is, hogy ne folytassa. Adja át a tizenötödik, jubileumi rendezvényt Budapestek, a Vajdahunyadvár ugyancsak kies környezetének. Az eddigi szép emlékek már úgyis a miénk maradnak, ezután pedig folytassa más. A kedvezőtlen előjelek miatt gondterheltnek tűnő János barátunk - talán ösztöneire hallgatva - mégis másként döntött. Neki lett igaza! Ez azonban csak a végén derük ki, mert döntése után még mindig csak sokasodtak a kérdőjelek. Elfogadják-e a meghívásokat a világsztárok? A megszokottnál kissé szerényebb (?) névsor garantálja-e a sikert? Ki lehet-e egyenlíteni a férfi rúdugrás elmaradása nyomán keletkező hiányérzetet? Gondok voltak a ha- támyüás körül is és nem tolongtak a szponzorok sem. Az utolsó pillanatban „bejött" Sotomayor sem vök már az igazi, hiszen néhány héttel korábban, az edmon- toni világbajnokságon még a dobogóra sem kenik fel Néhány nappal az esemény élők azonban úton-útfélen és az autóbusz ablakokban megjelentek Győrffy Dóm kivitelezésében a magasugrás legszebb mozdulatát, s a Somoskői vár csodálatos szépségét egyaránt bemutató színes plakátok, lenyírták a füvet a Somoskő felé vezető út mentén, felgereblyézték a Váralja sétaúljait és egyre több szó esett az ugrógálától. S eljött augusztus huszonhato- dika, a gála napja Acz időjárás szokás szerint most is jónak ígérkezett, a pályán elvégezték az utolsó simításokat, megnyitották a határt és a büféket. Eddig talán soha nem tapasztok sűrű sorokban megindukak az autók és a gyalogosok, idősek és fiatalok Somos kő felé. Fenn, a várban és lenn, a pálya körül minden alkalmas hely gazdám talák, amikor másodpercnyi pontossággal valahonnan a magasból fölénk csavarodott Besenyei Päer műrepülő világbajnokunk ezüstösen-acélkéken csillogó gépe. A beköszöntő „dugóhúzó zuhanást" szebbnél-szebb, lélegzetelállító, gazdag fantáziával összeállított mutatványok som követte. Úgy tűnt, a pilóta is élvezte a műsort, s talán érezte fent is szurkolásunkat, mert nagyon kitett magáért, még ráadást is kaptunk, ahogy az egy nagy siker után szokás! Aztán kezdtünk a bemelegítő ugrókra figyelni. Mindannyian komolyan készükek és valamit sejtetett, hogy Sotomayor sem vidámkodott, hanem szorongva rágógumiját rágta, mintha tétmeccsre készük volna. Elszánt és feszült vök, mint legnagyobb versenyei előtt. Az anyai ágon hozzánk, nógrádiakhoz közel álló Zsivoczky Attila kapta az első nagy tapsot. Nem elsősorban az elért magasságért, hanem az országos tízpróba bajnokhoz mékó küzdeni tudásáért. De villogtatta oroszlánkörmeit fiatal magasugró reménységünk, Fehér Román, becsületesen teljesítettek szlovák és lengyel vendégeink, s végül jöttek a sztárok - sztáraüűrök nélkül! Élmény volt nézni nemes vetélkedésüket. Ellenfelekként küzdöttek minden magassággal, de barátként szurkoltak egymásnak, s szeretettel ölekék át a győztest. A győztest, aki immáron negyedszer is a kubai Javier Sotomayor volt, akit szűnni nem akaró vastapssal ünnepelhettünk nem csak pályacsúcsáért és idei legjobb eredményéért, hanem önmaga legyőzéséért, a további pályánmaradás vállalásáért, a példamutató sportemberi magatartásáért. A hölgyek szerényebb mezőnyében valószínűleg világsztár színrelépésének lehettünk tanúi a tizennyolc éves lengyel Ksok személyében. Füle könnyedséggel libbent át a magasságok felett, s a mi Győrffy Dóránk meglepően erős ellenfelének, sőt, legyőzőjének bizonyuk. De Dóra is becsületesen helytállt, nem csinált jeleneteket. Tekintete kissé csalódott volt, de barátságos, kedves mosolya most sem hagyta el. A viadal izzó hangulatát a hirtelen lezúduló zivatar sem törte meg, a közönség is bebizonyította a találékonyságát. Nem tört ki pánik, mindenki talák valami fedezéket, pillanatok alatt vízhatlan óriás sátrakká vádiak a hirdetések szalagponyvái, menedéket nyújtottak a lelátók deszkacdlvá- nyai. S most a pálya is bizonyított: húsz perccel a felhőszakadás után reális körülmények közepette be lehetett fejezni a versenyt, amely után elmondhatjuk: Szép vök Soto! Szép vök János! Annak pedig külön örülhetünk, hogy a nagyszerű környezetben rendezett sportünnepet másnap egy egész órás tv-műsorban már az egész ország láthatta, ezalatt ismerkedhetett szűkebb pátriánkkal. Most, utólag ismét felelevenednek bennem az élmények... Végre az útlevél felmutatásával szabadon átsétálhattunk a szlovákiai Somoskő várába és innen élvezhettük a nyárvégi napsütésben tündöklő táj látványát, amelybe szerényen belesimul az elcsendesedett sporttelep képe is. DR FANCSIK JÁNOS „A győztest, aki immáron negyedszer is a kubá Javier Sotomayor volt” „Másodpercnyi pontossággá fölénk csavarodott Besenyei Péter műrepülő világbajnokunk ezüstösen-acélkéken csillogó gépe” mm .Elmondhatjuk: Szép volt Soto! Szép volt János!’
