Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)
2001-09-08 / 209. szám
2001. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT MÚLT JELEN Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal E S Egyszeri és megismételhetetlen ünnepségsorozat Beszélgetés Becsó Zsolttal a megyei közgyűlés elnökével a millenniumi évről és másról Egy emlékezetes pillanat 2000 augusztusából a Nógrád községi millenniumi megyenapról: Becsó Zsolt (jobbra) Orbán Viktor miniszterelnök társaságában archív fotói qyurián vid Ibolya igazságügy-miniszter négy váAugusztus 20-án este a tűzijátékok fényeinek kihunytéval gyakorlatilag véget ért Magyarországon a kettős jubileum - a kereszténység felvételének kétezredik és magyar államiság megszületésének ezredik évfordulója - tiszteletére rendezett bő másfél esztendős millenniumi rendezvénysorozat. Nógrád megyében 2000 januárjában volt az első és 2001. augusztus 19-én Szentén az utolsó millenniumi zászlóátadás. Az ünnepségek ösz- szegzendő tapasztalatairól beszélgettünk Becsó Zsolttal, a Nógrád Megyei Ónkormányzat Közgyűlésének elnökével.- Sikerült már összeszámolnia, hogy hány millenniumi ünnepségen vett részt a megyében?- Egészen pontosan tudom: hetven településen voltam ott azokban a meghitt órákban, percekben, amikor a helyi lakosság megemlékezett a magyarság számára különösen fontos történelmi eseményekről. Számomra nagy megtiszteltetés volt a meghívás, igyekeztem minél több helyen jelen lenni. Ahová nem jutottam el, ott az alelnökök, a főjegyző és a tanácsnokok képviselték a megyei testületet. Szóval tisztességgel végigcsináltuk e kivételes programsorozatot.- Valamennyi Nógrád megyá község megkapta a millenniumi zászlót és a megyei közgyűlés felhívását?- Válaszuk ketté a választ, ugyanis mind a 128 községben megtörtént a millenniumi zásdó ünnepélyes átadása illetve átvétele. Három helyen - Jobbágyiban, Kisecseten és Nógrádszakálban - egyeztetési problémák miatt még nem sikerült átadni a megyei felhívást, de ez év végéig - a búcsúkhoz, illetve az október 23-ai ünnepségekhez kötődően - ez az aktus is megtörténik.- Ön szerint milyen volt ezeknek az ünnepségeknek a hangulata, hogyan összegezhető erkölcsi, érzelmi hozadéka?- Azt a légkört, amelyet egy-egy ünnepségen - kivétel nélkül mindenütt - tapasztaltam, nem lehet visszaadni sem szóban, sem írásban. Szerencsés ember az, aki személyesen részt vehetett ezeken a rendezvényeken, mert akkor érzékelhette azt a leírhatatlan, egyedi és megismételhetetlen hangulatot, amely ezeket az ünnepségeket uralta. Csak a helyszínen lehetett érezni azt a hatalmas lelkesedést, amellyel a legkisebb falu lakossága is készült a saját maga ünnepére. Hónapokon át tervezgették, hogy miként - milyen műsorral, milyen különleges programmal - tudnák emlékezetessé tenni ezt a napot. Ebből a szempontból nem volt semmiféle különbség a megye keleti és nyugati, északi és déli térségének községei között. Ugyancsak örvendetes volt, hogy a politika sehol nem nyomta rá a bélyegét a rendezvényekre, mindenütt sikerült felülemelkedni a politikai érdekeken. Sok településen igyekeztek maradandó, tárgyi emléket is hátrahagyni az utókor számára. Jó néhány helyen avattak Szent István szobrot, millenniumi emlékművet, -táblát, -parkot, kopjafát. Csak az elismerés hangján lehet szólni a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft.-ről, amelyik illetékességi területén megannyi díszkutat helyezett el. Több településen az állami és egyházi szervezetek jó együttműködését prezentálva ezeken az ünnepségeken avatták és szentelték fel, áldották meg az erre az alkalomra készített vagy felújított helyi jelképeket (zászlót, címert). Számos településen kiadványok jelentek meg, kismonográfiák készültek. Rendeztek ünnepséget várban, vár előtt, várromnál, tóparton és más helyszínen is. Volt ahol hintóval kocsikáztatták a vendégeket, volt ahol huszárok vonultak fel, volt ahol ekkor avatták fel a toronyórát. Szóval ötletekben sem volt hiány. Ki kell emelnem, hogy Nógrád megyében két községben is - Nógrádon és Herencsényben - részt vett a millenniumi rendezvényen Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A parlament elnöke, Ader János Érsekvadkert vendége volt. Megfordult a megyében szinte az egész kormány - Dárosban is jelen volt - államtitkárok, államtitkár-helyettesek egész sorát üdvözölhettük szűkebb hazánkban. S ahogy elmondták: ez a közszereplés elsősorban nekik volt megtiszteltetés, de a települések életében is különleges élményt jelentett egy-egy közéleti személyiség jelenléte.- Nyitván ön is hallott olyan kritikákat, amelyek szerint drága volt ez a rendezvény- sorozat, s érdemesebb lett volna a pénz egy részét jótékony célra, a betegek, az elesettek, a rászorulók megsegttésére fordítani Mi erről a véleménye?- A millenniumi program természetesen sok pénzbe került, jó néhány milliárdba. Ennek az összegnek a zömét az új alkotások, az értékmentő felújítások, a templom- rekonstrukciók, a kiemelt, monumentális rendezvények emésztették fel s csak egy töredékébe kerültek a zászlóátadási ünnepségek. A helyi ceremóniák költségeinek túlnyomó részét az önkormányzatok és a helyi támogatók vállalták magukra, de mintegy harminc programhoz sikerült pályázati pénzből is forrásokat nyerni. Egyébként azokban a községekben, amelyekben én jártam, sehol senki nem foglalkozott azzal, hogy mennyibe került a méltó megemlékezés. Az ünneplő sokadalmat mindenütt magával sodorta a hangulat, amely magasztosabb volt némelyik igencsak földhöz ragadt, demagóg véleménynél. Az emberek átérezték a ritka történelmi pillanat jelentőségét, a múltról való emlékezés jövőt formáló erejét, a hagyományok, a közösség kisugárzó szerepét.- Nem fáradt el a soksok, döntő többségében hétvégi programba?- Egyáltalán nem. Inkább a családomnak volt megterhelő, de megértéssel viszonyult sűrű elfoglaltságaimhoz. Azokban a községekben, amelyekbe a millennium apropóján nem jutottam el, a ciklus végéig még szeretném tiszteletemet tenni.- Mi a véleménye a Nógrád Megyei Hírlap e tárgykörben kifejtett aktivitásáról?- Ezúttal is maximális elismerésemet szeretném kifejezni a lapnak a millenniumi rendezvények kapcsán tapasztalt hozzáállásáért. Én magam is nem egy helyütt személyesen találkoztam a lap újságíróival, fotósaival amint igyekeztek megörökíteni egy-egy falu ünnepét. Az időpontbeli átfedések miatt bizony gyakran igen nehéz helyzetben voltak, de becsülettel helyt álltak, korrekt, képes tudósításokban, címoldalas anyagokban adtak dokumentum értékű jelzést a helyi rendezvények döntő többségéről. Arról nem a lap tehet, hogy - bizonyos kommunikációs zavarok folytán - némely helyre nem kapott meghívást. Meggyőződésem, hogy a Hírlap e számai évek, évtizedek múlva még inkább felértékelődnek és a kutatók számára nélkülözhetetlen fonásanyagot jelentenek majd.- Köszönöm az értékelést, kérem, hogy néhány egyéb kérdésre is szíveskedjék válaszolni!- Állok elébe...-Ön a minap - amióta megyei elnök - először vett részt Salgótarján megyei jogú város közgyűlésén. Mivel magyarázható ez?- Valóban nem szoktam közgyűléseken, helyi önkormányzati testületi üléseken részt venni. A salgótarjáni közgyűlésre most azért mentem el, mert szeretnék alaposabban tájékozódni a megyeszékhely aktuális ügyeiben. Ugyanis - bár a hivatalos bejelentés ideje még nem érkezett el - én fogok a Fidesz színeiben egyéni képviselő- jelöltként indulni Salgótarján körzetében a jövő évi parlamenti választáson.- Mi a helyzet a jobb sorsra érdemes, egykoron szebb napokat látott Kohász-stadionnal? Úgy hírlik a megyei vezetés bbbizik a megmentése érdekében- Ez igaz, hiszen az ország egyik legszebb fekvésű sportpályájáról van szó, egy olyan létesítményről, amelyhez nagyon sok ember - sportolóként, nézőként - kötődik érzelmileg. A pálya az acélgyár illetve a Magyar Fejlesztési Bank portfólióját képezi, érthető, hogy szeremé piacosítani. Ezért szerencsésebb megoldás lett volna már korábban lépni. Az a véleményem, hogy azé legyen, aki a legjobb gazdája tud lenni. Bármilyen közös megoldást is .elképzelhetőnek tartok, annál is inkább, mert a város is fogadókész ez ügyben. ígérni semmit nem szabad, de az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával legalább egy jó atlétikai pályát ki kellene ott alakítani...- Az elmúlt hetekben ismét nagy port vert fel - tekintettél az újm bekövetkezett balesetekre - az úgynevezett litkei csomópont kérdése SaJgptarjánban Mi válható?- A napokban készül el egy tanulmány, ami alapján napirendre kerül e téma.- Hol tartanak az olimpiai előkészületek?- A megfelelő bizottságok szervezeti rendjének, munkarendjének kidolgozása van folyamatban. Egy biztos: nekünk, nógrádiaknak is elemi érdekünk, hogy Magyarország nyári olimpiát rendezzen. Fejlődne a megye infrastruktúrája, javulna a közlekedés, szálláshelyek épülnének, edzéslehetőséget kellene tudnunk biztosítani bizonyos sportágak képviselőinek. CSOHGRÁPY BÉLA A házhozszállítás kényelmes és egyszerű módszer - vezesse be Ön is Leszerelni, elvinni, kicserélni, otthonról: elegendő felhívnia visszacipelni, beszerelni... a Gázfutár 06 40 630 430-as, Azok kedvéért, akik énnél az ország minden pontjáról sokkal kényelmesebben sze- helyi tarifával hívható tele- retnék megoldani a gázpalack fonszamat, és embereink cseréjét, a Prímagáz új szol- 24 oran belül megjelennek gáltatást vezet be! Ezután Önnél, hogy az üres gázpa- Önnek ki sem kell mozdulnia lackot telire cseréljék. 06 40 630 430 Budavár visszafoglalása a lelkeknek tett jót Nehéz elképzelni Budavár ostromát manapság, amikor legföljebb azért küzdünk, hogy autónkkal minél közelebb jussunk három méternyi jövendő sétánkhoz. Mindenesbe az európai összefogás szép és korai példája volt. A visszafoglalás leginkább a lelkeknek tett jót, mivel a török által leharcolt ország pénzéből még sokáig nem futotta építésre-szépítésre. A vár azonban a miénk volt, fényesen igazolva, a miénk a vár - tiéd a lekvár gyermekrigmus igazát.- Csaknem másfél évszázadig zengett a török zene Budán, mígnem éppen 315 esztendeje, 1686. szeptember 2-a délutánján a két évvel korábban pápai támogatással létrejött Szentliga csapatai vissza nem foglalták a várat. A mindent eldöntő ostromról dr. Czigány István alezredes, hadtörténésszel és dr. Varga J. János történésszel beszélgettünk.- Az ostromot 1686 tavaszán határozták el végleg, és megfelelően előkészítették, jelentős erőket, több mint 60 ezer katonát koncentráltak a vár körülzárásá- ra, és ellentétben az 1684-es ostrommal, a várat már több ponton támadták, hogy a védők erejét megosszák. Hallatlanul véres és nehéz ostrom volt. Ezt mi sem jelzi jobban, hogy az 1684-ben, illetve az 1686-ban elesett katonák, gyakorlatilag mintegy 40-45 ezer fő, majdnem a fele annak, amennyi a török ellenes felszabadító háború 15 éve alatt elesett Magyarországon. Végül is a várat a negyedik általános rohammal sikerült bevennie a csapatoknak. Megemlíthető, hogy elsőként egy bajor százados, egy Pencz nevezetű százados, illetve Fiát János tűzte ki a szövetséges, illetve a magyar hadi lobogót. A vár elfoglalása nagyon érzékenyen érintette az oszmán katonai vezetést, ugyanis az egyik legfontosabb stratégiai pontját vesztették el Magyarországnak, és nemcsak Magyarország déli részei felé, hanem a török birodalom belseje felé is megnyílt az út. Más lapra tartozik, hogy Magyarország majdnem teljes felszabadítása csak az 1690-es évek végére sikerül, amikor az 1699-es karlócai békekötéssel Magyarország döntő része, a Temesköz és Belgrád kivételével, felszabadul a török uralom alól.- Míg Európa fékeveszetten, addig a háborútól lávérzett ország jóval csendesebben ünnepelt. Dr. Varga J. János történész:- Hatalmas ünnepségeket rendeztek Európa városaiban. Nápolyban például a nápolyi alki- rály szeptember 15-től kezdődően hatalmas ételgúlákat állíttatott fel az utcákon és a tereken, hogy a nápolyiak degeszre ehessék magukat. A kutakból bor folyt a nagyivók legnagyobb örömére. Észak-Rajna-Vesztfália némely városában a gyerekek iskola drámákat mutattak be. Okultak abból, hogy európai összefogással a török legyőzhető. Magyarország csendes volt. Ünnepelt, a végvárakban ágyúkat sütögettek, Sopronban lakomát rendeztek a jómódú polgároknak, de az ország kiszenvedett, elpusztult. Nem volt miért örülni. Tudták, hogy sem a törököktől, sem a császári felszabadító csapatoktól sok jót nem várhatnak. Volt egyszer egy Déryné Színház Az egykori Állami Déryné Színház tagjai és a volt teátrum baráti körének képviselői 50 éves jubileumi találkozóra gyűlnek össze a minap Budapesten, a Rátkai Klubban. Az ez alkalomból összeállított tárlaton fotók, színlapok idézték fel a színház megalakulásának körülményeit, a tájelőadásokat, a prózai és zenés produkciókat. Videovetítésen részletek voltak láthatók a majd félévszázad távlatából. Az ünnepségre invitáló kártya feltünteti a színház valamennyi direktora - Mátrai József, Ascher Oszkár, Szalai Vilmos, Gyurkó László, Malonyai Dezső, Miszlay István és Szűcs Miklós - nevét. Á Magyar Színházművészeti Lexikon leírása szerint Mátrai Józsefet 1951 májusában bízták meg az Állami Faluszínház megszervezésével. A teátrum azt a feladatot kapta, hogy a vidéki színházak tájelőadásai által nem látogatott kisvárosokban és községekben tartsanak előadásokat. 11 „kistársula- tot” szerveztek, amelyek úgynevezett „tájközpontokból” ingázva járták az országot. Voltak prózai és zenés társulatok. A teátrum első előadását 1951. augusztus 20- án, Dunapentelén tartotta. A Faluszínház 1955-ben vette fel az Állami Déryné Színház nevet. Az együttes a fővárosban bemutatókat is tartott. Központi otthonuk helyszíne többször változott, 1963-tól a Kulich Gyula téri, a régi Józsefvárosi Színházban tartották előadásaikat. 1978-ban az addigi szervezeti formában megszűnt az Állami Déryné Színház, létrejött a Népszínház; 1991 januárjában pedig megalakult a Budapesti Kamaraszínház.
