Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-08 / 209. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT | „Rajz. Ez a hit a vallomásom...”- mondja Püski Sándor békési grafikusművész. Kedvcsináló nógrádiaknak „Magamról többé már semmit...” - írja Turczi István költő „A zöld rabbi” („Hommage a Marc Chagall”) című kötetének első versében. Abban a könyvben, amelynek tervét és illusztrációit a Békés városban élő és alkotó festő- és grafikusművész, Püski Sándor tervezte. Egy nőalak a „Rajz” című albumból m Az alkotó egyik színes kompozíciójával m S hogy miért idéztük a költő­barát éppen ezen sorát, annak oka van. Azért mert, ha a negy­venegy éves Püski semmi mást nem mondana el magáról, mint ami a főbb életrajzi adatokat tar­talmazó egy oldalba belefért, már akkor is látszik: jó messzire jutott négy évtized során. A mintegy tu­catnyi hazai kiállítása - melyek­nek volt színhelye Sárospatak, Hollóháza, Hévíz, a Budapest Grand Hotel és a Corvinus Kempinski is - mellett külföldön Svájcban (például Bernben és Luganoban), az Amerikai Egye­sült Államokban (például New York-ban és Washingtonban), Németországban (például Mün­chenben és Fürthben) voltak egyéni tárlatai. Referencia mun­kái főként a magyar fővárosban találhatók, de jutott belőlük a a bábolnai részvénytársasághoz, a müncheni, a New York-i főkonzu­látusra és a nürnbergi tiszteletbe­li magyar konzulátusra is. A már említett könyvön kívül megjelent további két kötete is: a „10 nő” címűt József Attila vers­részleteihez készítette, míg a „Rajz” című albuma - a .lendület­ből” felvázolt figurákkal - önma­gát értelmezi. 1996 májusában Göncz Árpád, köztársasági elnök Püski-művet adományozott a Ma­gyarországra látogatott Beatrix hol­land királynőnek. Ugyanezt tette dr. Somogyi Ferenc, a Magyar At­lanti Tanács elnöke, amikor Sir Ge­orge Robertson, a NATO főütkára hazánkban tartózkodott az elmúlt év őszén. S még egy igen rangos esemény kívánkozik megemlítés­re: 1997 októberében Középkelet- Európa tíz legjobb művészének kiállításán a németországbeli Neubibergben Püski Sándor is sze­repelt. Ajánlólevélnek nem kevés mindez, s akkor még nem is szól­tunk a lényegről, a művekről. Azt szokták mondani, hogy egy festő­művészt, egy grafikust nem a fan­táziája, nem a színérzé­ke, nem a technikai tudá­sa, az eszközökkel való bánásmódja minősíti el­sősorban, hanem a rajz­készsége. Ha tud rajzol­ni, lehet belőle valami, ha nem tud, akkor hiába minden igyekezet. A te­hetség tehát a rajzban nyilvánul meg elsősor­ban s ez akkor is igaz, ha e készséget fejleszteni, a rajzolást valamelyest ta­nulni is lehet. Hiszen bármennyit is emelnek a színek például Püski nő­sorozatán, mindegyik darabon átsüt az egykori talentum, amely - a szegedi művé­szeti szakközépiskolai tanulmá­nyokon, a békéscsabai Kner Nyomdában végzett tizenhárom évig tartó tervező grafikusi tevé­kenységen, a Móra Könyvkiadó­nak készített könyvillusztráció­kon, a művészeti alap-tagságon át - mára kiforrott mesterségbeli tu­dássá vált. Jól mutatják ezt „A zöld „A zöld rabbi”-hoz készített illusztráció ■ rabbi” mívesen kimunkált férfifejei éppúgy mint a „Rajz”-album köny- nyednek tetsző, mégis drámai ere­jű, vastagabb, vékonyabb fekete vonalakból építkező, zömében fekvő nőalakjai. Ez utóbbiakhoz mindössze ennyi szöveget írt Püski Sándor: „Rajz. Ez a hit a val­lomásom. Isten ezt tudja. ” Kell en­nél mélyebb, kifejezőbb ars poeti­ca? Nógrád megyében eleddig még jelentőségüknél kevésbé ismertek Püski eredeti művei, könyvei is jobbára csak baráti ajándékként ju­tottak el. Azok azonban - a fenti sorok erre utalnak - igencsak fel­keltették az érdeklődést munkás­sága iránt. Jó lenne, ha valamelyik, a megyében működő galéria neve is szerepelhetne abban a sorban, amelyből néhány rangos helyszínt a bevezetőben már megnevez­tünk. Egyelőre - a kiadványokból szerzett ismeretek, élmények alap­ján - „csupán” azt mondhatjuk Püski Sándor művészetéről, amit József Attila a „Leányszépség di­csérete” címen megfogalmazott és „10 nő”-ben nem véletlenül két­szer is- bevezetőként és zárásként - is szerepel: „Dicsérlek hát, míg min­den erőm itthagy: / a férfiból kisza­kadt gondolat vagy, / hallgatsz, de szólatrombiták szava-/s ledől az elzárt Jericho fala.” ________ CSONGRADY BÉLA Gáspár Győző hétfőn igent mond! Gáspár Győző, a platinalemezes Romantic együttes vezetője hét­főn kimondja a boldogító igent Mielőtt bárki bigámiával vádol­ná meg a népszerű énekest, el­áruljuk: az eskővőt az RTL Klub rendezi meg hétfő reggeli műsorában.- Limuzinnal szállítanak ben­nünket Budapestre, majd helikop­terre szállunk, s így érkezünk meg hófehér ruhában a Campona-ba, a műsor helyszínére - árulta el la­punknak Gáspár Győző. - A ko­szorúslányt Balázsi Panna, a vő­félyt Csonka Bandi alakítja majd. Reggel hattól kilencig tart az élő műsor, akarom mondani, az eskü­vői szertartás, amelyben lesz lako­dalmi torta és fejedelmi lakoma is, az RTL Klub közkedvelt szakácsa, Laci bácsi jóvoltából. Két menyas­szonyom is lesz, mindketten az együttes tagjai: Kunovics KataJin és Völgyi Zsuzsanna.- Csak nem iált el korábbi hitve­sétől?- Szó sincs róla, ez egy jó buli lesz, természetesen kitalált ötlet alapján. Nejem nagyon örül a nép­szerűségünknek, hál'istennek egyáltalán nem féltékeny. A Romantic együttesre nem vé­letlenül esett a műsor szervezői­nek választása. Közismert, hogy szeptemberre tervezett amerikai útjukat meghiúsította a vízum el­utasítása. Gáspár Győző lapunk­nak elmondta, hogy az ebből kere­kedett sajtó vihar hatására a közel­múltban megkapták az engedélyt, s november 4-én elrepülnek az Egyesült Államokba. Útitervükben szerepel New York, Manhattan, Los Angeles, és egy kilenc napos kitérő Miamiban, ahol minden valószínűség szerint találkoznak Enrique Eglesias-szál, akivel közös koncerten is felléptek már, s aki meghívta az együttest amerikai hétvégi házába. Már most jelezte, hogy számos ottani média kért tőlük interjú lehetősé­get. Gáspár Győző azt is elmondta, hogy második lemezük, a Nap, Hold, Csillagok című album túl van a nyolcezres eladáson, így ha­marosan duplázza platinalemezei számát a salgótarjánivá vált zene­kar. TJI.L Krumplifesztivál karikatúra-pályázattal A Nógrád Megyei Hírlap, a Szécsényi Művelődési és Művé­szetoktatási Központ és a Szécsényi Burgonyarend kari­katúra pályázatot hirdet a bur­gonyával, annak termesztésé­vel, fogyasztásával, ipari fel- használásával kapcsolatos té­makörben. Pályázhat minden bármilyen korú Nógrád megyei lakos és a me­gyéből származó alkotó. Pályázni lehet 3 db A4-es mére­tű, bármilyen technikával készült karikatúrával. A legfeljebb 3 darabból álló so­rozat egy pályamunkának számít. A pályamunkákat szeptember 15-ig kérjük feladni vagy személye­sen eljuttatni a szécsényi művelő­dési központba. Levélcím: Műve­lődési és Művészetoktatási Köz­pont, 3170 Szécsény, Ady Endre út 12.) A zsűri által válogatott alkotá­sokból az intézmény kiállítást ren­dez az október 1. és 7. között sorra kerülő II. szécsényi krumplifesz­tivál alkalmából. A legjobb alkotá­sok pénzjutalomban részesülnek, illetve megjelennek a Nógrád Me­gyei Hírlapban. A pályázókat kérjük, mellékel­jenek egy nyilatkozatot, amelyben lemondanak a karikatúrák későb­bi felhasználásával kapcsolatos jo­gaikról. (például: kiadványok, logó-szerű alkalmazás, reklám- grafikakénti hasznosítás stb.) A pályázat jeligés. A rajzoló ne­vét és címét kérjük lezárt boríték­ban mellékelni. Mint fiatal suhanc súlyemelőként járt először a tatabányai bányászcsaládból származó Fekete János Salgótarjánban, évtizedek múltán másodszor a napokban ruccant le a Karancs aljára, amikor már becenevén, mostanra inkább művésznevén Fekete Dzsoniként köszöntve beszélgettünk vele a város egyik patinás nevű, mégis új vendéglőjében a Kulacs Szálloda és Étteremben. Sportolói múltjára a köpcös termet, széles váll emlékeztet, s talán az erő maradt meg a kondíció, amely erősítette benne a hitet: bírni kell, s ezt hajtogatta döglesztő hajnalokon öreg autóján hakniból hazafelé döcögve újra meg újra, bírni kell a legnehezebb időkben is. Úgy látszik ennek vége. Vége az áténekelt éttermi, kisvendéglői, lakodalmi éjszakáknak, a türelmesen, szerényen, mégis sokszor kegyetlenül nehezen viselt háttérzenélésnek, s valami egészen más kezdődik! Újra belevágni 36 évesen valami hasonlóba, mégis egészen újba. Ki a deszkákra, ki a rivaldafényre ez a feladat. }kj ©{(/av£\y\fik tttbJtle&t C. Az elmúlt néhány hónap mást is termett, beszélgetésünk elején Fekete Dzsoni táskájából nejlon- zacskót vesz elő, benne kazetták lapulnak. Az első termés, az egyik borítóján ezt olvasom: „Mindent újra kezdhetünk”.- Hisz benne, hogy így van?- Igen, különben nem adtam volna kedvenc dalomnak ezt a cí­met, amelyet estéről-estére, hajna­li búcsúdalként gyakran kértek tő­lem a vendégek.-Mindig elénekeli?- Hogyne! A hangom és a gitá­rom soha nem hagyott cserbe, én sem hagyhattam cserbe a vendé­geimet, no meg a főnököt. Egysze­rűen szerettem ezt a világot, fe­gyelmezett robotosként kezdtem újra, meg újra, bár sokszor akkor is tenni kellett a dolgom, amikor in­kább sími szerettem volna, ehe­lyett énekeltem. Énekeltem azt, hogy mindent újra kezdhetünk.- Bejött.- Igen, ezért is hiszek a csodák­ban.- Ismert történet, hogy Galam­bos Lajos, azaz Lagzi Lajcsi felfede­zettjeként került a „Dáridó” című tévéműsor csa­patába..- Idén nyáron egy dunaalmási étteremben énekeltem, gitároztam amikor Lajcsi rövid időre betért. Róla közismert, hogy kedveli a ba­rátságos kisvendéglőket, bár ezek­ből egyre kevesebb van mostan­ság. Megtetszett neki a hangom, előadásmódom. Akkor ezt közölte is velem rögtön, majd hamarosan megérkezett a Dáridóba szóló meghívás, azóta tart ez a kapcso­lat, s tart remélhetően még hosszú ideig. Fekete Dzsoni: „Mindent újra kezdhetünk” Életének mottója első kazettájának címadó dala - Lapunk vendége volt az év és a Dáridó felfedezettje Fekete Dzsoni kazettáit a Nógrád Megyei Hírlap Grátisz olvasóinak sorsoltuk ki ■- Budapestről érkezett Salgótar­jánba?- Ha pesti lakásra gondol, akkor téved, megmaradtam tatabányai­nak. Édesanyámmal élek együtt. Voltam bányász, műtős, rakodó- munkás nappal, este kezdődött számomra egy más romantikus vi­lág, amikor kiénekelhettem ma-, gamból érzéseimet szépről, embe­ri jóságról, szerelemről az életről. Soha nem vágytam el Tatabányá­ról, mégis Komáromban is éltem néhány évig. Ott ismertem meg ba­rátomat, zenésztársamat Feiner Richie-t, aki jelenleg is menedzsel segíti pályám alakulását. Termé­szetesen Lajcsinak köszönhetem a legtöbbet, aki felfedezett és fel­emelt, s akivel tulajdonképpen együtt dolgozhatom, ez jelenti szá­momra a lehetőséget a „mindent újra kezdhetünk” dal igazságát. Természetesen nem úgy értem, mintha eddig elrontottam volna valamit az életemben, s új kell kez­deni, inkább úgy: eddig is azt csi­náltam, amit szerettem, most azonban magasabb szinten folytat­hatom, ígéretes úton indulva a mű­vészi pálya felé.- Buktatókkal találkozott már?- A Dáridó csapata olyan, mint egy nagy család, ugyanakkor ez a műsorfolyam végtelenül szerve­zett, megköveteli ugyanakkor segí­ti az ember munkáját. Nagy az összetartás, kölcsönös a megbe­csülés, segítőkészség egymás iránt, s meggyőződésem, hogy ez a légkör a „főnök” Lajcsi emberi és művészi tulajdonságainak köszön­hető nagy mértékben. A sztárok szerepeltetése mellett egyik fontos célja, hogy új tehetségek is a Dári­dó színpadára léphessenek, tulaj­donképpen ez teszi gazdaggá és szórakoztatóvá a műsort...- Egyesek szerint Zámbó Jimmyre hasonlító a stílusa..- Legfeljebb csak a rossz nyel­vek szerint. A hangom az enyém, „tizenhét éve teli torokból” éneke­lek, szerettem és szeretem a szerel­mes, romantikus dalokat. Sajátom mindez, ezt az utat járom tovább, megteremtve vagy inkább tovább fejlesztve, gazdagítva ének- és ze­nei világomat.- Hogyan tovább?- Most legfontosabb kötelezett­ségem a Dáridó, az ottani helytál­lás hétről hétre, a műsorfolyam­ban. Más tervek is foglalkoztatnak, Feiner barátom a menedzserem a részleteken fáradozik amelyről most csak annyit: műsorprogra­mok, egyéni és zenekari kísérettel megvalósuló koncerttervek is sze­repelnek mindebben.- Marad Tatabányán, s folytatja az ingázást mint régen?- így van, ez megmarad a múlt­ból. Anyám miatt is ragaszkodom ehhez, segítségre szorul nem hagyhatom.-Büszkea fiám?- Nagyon, az első kazettámat, lemezemet természetesen neki ajándékoztam. Bányásznyugdíjas apám már nem érhette meg a sike­remet. Szegény mindig boldog volt, ha otthon énekelni hallott, hitt bennem, sokat biztatott, hogy van fölfelé út... Lassan szedelődzködünk, várja Dzsonit a késő esti autózás Tarjá­ból haza Tatabányára.- Megszoktam már az ingázást - jegyzi meg mosolyogva, mintha gondolataimban olvasna, s közben felállva a vendéglői asztaltól, szá­momra úgy tűnik, mintha pillanat­ra a pódium, a sarki mikrofon felé indulna, s csak aztán kifelé a sze­merkélő esőbe kocsijához. Meg­szokásból. SZABÓ GY. SÁNDOR Az énekes lapunk munkatársával beszélget _ gyuriaw tibor felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom