Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-08 / 209. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP Faragó Zoltán: T E R e F* J Ä Ó 2001. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT Ritkaságok a „szomszédban” - A természet pusztul és megújul Erdőn, mezőn, vízparton járva számta­lan érdekesség, ritka madár, különleges rovar, lágy- vagy fásszárú növény, geo­lógiai képződmény kerül elénk, az idő­járás, a nap- és az évszakok változása ugyancsak sok szépséget kínál. (Érde­kes, hogy vadon élő emlős állatot csak elvétve látunk: néha egy-egy őz, róka, pocok, egér, szerencsés esetben mó­kus, éjszaka az utcai lámpák körül röp­ködő denevérek; a többiek után megle­hetősen sokat kell menni és leskelőd- ni.) Ahhoz azonban, hogy az ember a természettel találkozzon, sokszor nem is kell kimenni a városból. A szívós nö­vényfajok maguktól terjeszkednek, s megjelennek az alkalmas élőhelyeken mindenfelé: utak és vasúti töltések mel­lett, árokpartokon, parkokban, de akár az aszfaltjárdák repedéseiben, sőt kő- és téglafalakon is. Ezek persze emberi szemmel nézve nagyobb részt gyomok, de a gyom sem­mivel sem rosszabb, mint a többi nö­vény, csak éppen a gazdasági fejlődés által előidézett változások, miután más fajokat kiszorítottak, éppen az ő szá­mukra teremtettek megfelelő élőhelye­ket. Salgótarjánban idén először jelent meg tömegesen a parlagfű, - a korábbi években jóformán minden őshonos gyomot meggyanúsítottak már azzal, hogy ő a súlyos allergiát okozó, ameri­kai jövevény, - jövőre pedig, megfelelő védekezés híján, még rosszabb lesz a helyzet. A parlagfűhöz képest vala­mennyi őshonos gyom, de még a kiva­dult újvilági dísznövények is hasznos és kellemes lakótársak! Ilyen például a kanadai aranyvessző: akár emberma­gasságúra is megnövő, bokorszerű, jú­liustól ősz közepéig virágzó szép lágy­szárú. Helye persze nem lenne a hazai flórában. A seprence ugyancsak ameri­kai eredetű, de ma már a lakott terüle­tektől távol is megtalálható, még a Mát­rán keresztül vezető utak mellett is elő­fordul. A hazai növények közül a mályva-, az ökörfarkkóró-, az ászát-, a szulákfo- lyondár-, a libatop-, a laboda-, az üröm­fajok, a kék katángkóró, a gilisztaűző varádics, a cickafark, a siskanádtippan, a gyermekláncfű, a betyárkóró, a por­csinfű szinte minden árokparton meg­található. Salgótarjánban, a litkei elága­zó közelében, szép kis hangyabogáncs telep alakult ki. A diónyi, rózsaszínű vi- rágocskák szerényen lehajtják fejüket, s rovarok sokaságának nyújtanak táplá­lékot. Persze a kaszálásnak áldozatul esnek, de inkább így legyen, mint a par­lagfű telepedjen meg mellettük. A Vásártéren ugyancsak sok érde­kes, természetes eredetű növény elő­fordul. Egy északi fekvésű téglafalon páfrányok nőnek, egy helyen pedig, a járda aszfaltjában borsos varjúháj nőtt. Utóbbi a tavalyi nagy aszály idején ki­pusztult. Érdekes, hogy a vaskos levél- zetű, pozsgás örökzöld növényke a ta­posást jobban tűrte, mint a szomjúsá­got... Valószínű persze, hogy nem ter­mészetes úton került a város közepére, hanem valaki ez erkélyére cse­répben hozott néhány tö­vet, s onnan terjedt to­vább. A növények is változ­tatják helyüket: indák, ka­csok, friss hajtások nyúj­tózkodnak mindenfelé, - ez azonban igen rövidtáv. A magok már rendszerint messzire jutnak: az er­kélyre helyezett viráglá­dában sokszor ver gyöke­ret egy-egy kőris- vagy ju­harcsemete, mert ezek a fajok olyan, „szárnyak­kal” ellátott magvakat ne­velnek, amelyek a széllel nagyon messzire eljuthat­nak. Hasonló magvaik vannak a fenyőknek, de ezek a mi éghajlatunkon természetes körülmények között nem élnek meg. A telepített fajok többsége azonban nevel életképes magokat. A páfrányok és a korpafüvek spórái akár több száz kilométert is megtesznek: az alföldi gé- meskutak kő-, vagy tégla­falaiban néha kárpáti ere­detű fodorkafajokat talál­nak a kutatók. Az állatok azonban, nyilvánvaló, sokkal köny- nyebben változtatják he­lyüket. Amelyik faj tud re­pülni, az még a többihez képest is kimondottan könnyű helyzet­ben van... Az emberi környezetben elő­forduló madárfajok száma meghaladja a százhúszat. Ezek egy része állandó, a vonuló fajok csak a fészkelési időben keresik fel szomszédságunkat. Sok olyan is akad, amelyik csak a vonulási időben figyelhető meg. Jó pár olyan is van, amelyik telelőként tartózkodik az ember közelében. Talán azok a mada­rak a legérdekesebbek, amelyek kóbor­lóként bukkannak fel. A tollas és szár­nyas szomszédság témáját éppen húsz éve kutatom, persze ráérő időmtől füg­gő erősséggel, de mindig nagy lelkese­déssel. Ennyi idő alatt persze elképesz­tő mennyiségű adat gyűlt össze, közöt­tük jó pár bizonytalan is. Ezt az okoz­za, hogy a főleg vándorlás idején látha­tó vízimadár fajokat nem ismerem elég­gé. Persze nem a vadlibákkal van a gond, a vidékünkön előforduló nagy li­likek és vetési ludak könnyen megkü­lönböztethetők a hangjukról: előbbi a nevét mondja, utóbbi körülbelül úgy gágog, mint a házi liba. Egyszer, régen, majd két évtizeddel ezelőtt, Zagyvapálfalva „légterében” figyeltem fel négy, repedtfazék hangú madárra. Jó magasan repültek, szárnyuk hosszú volt és keskeny, mint a kaszapenge. Ré­gen volt, de ma is fülembe csengenek kiáltásaik, amik körülbelül úgy hang­zottak, hogy trőős-trőős. Akkor nem si­került meghatároznom, de pár évvel később, amikor Hermán Ottó: A mada­rak hasznáról és káráról című könyvét forgattam, véletlenül a pólihoz lapoz­tam. A madártan világhírű művelője munkájában összegyűjtötte a népi el­nevezéseket is, s a „pólimadár”-nál a „teős-teős madár” név is szerepel. Bár a póli is leginkább a saját nevét mondo­gatja, talán van ilyen hívó-, vagy jelző­hangja is. Tudni tehát ma sem tudom, hogy melyik fajhoz tartozott a négy ta­vaszi vándor, de talán, ha egyszer újra látom és hallom őket, még kiderülhet. Csak azt nem értem, hogy az alig né­hányszor hallott kiáltást hogyan lehe­tett megjegyezni mostaná­ig? Szerencsére sokkal több olyan megfigyelésem van, amelyik biztos... Volt rá példa, hogy Balassa­gyarmat felett nagyobb da­rucsapatot figyeltem meg. Ezek a termetes gázlóma­darak csak vonulás idején fordulnak elő Nógrádban. A vízimadarak közül említést érdemelnek még azok a szürkegémek, ame­lyek jóformán minden ősszel és kora tavasszal keresztül repülnek Salgó­tarján felett. Honnan jön­nek és hová tartanak? Ki tudja. Ami a ritka fajokat ille­ti, ugyancsak különleges eset volt az a fürjkakas, amelyik vagy három héten keresztül pitypalattyolt időnként a salgótarjáni Csillagház tetején. Nyári időszak volt, június, s a nyitott ablakon keresztül behallatszott a kedves hang. Egyébként igencsak eltévedhetett ez a kedves kis madár, mert a hosszú füvű rétek fészkelője, csak ott keresheti eredménye­sen párját, nem egy város közepén. Az, hogy több éjszakán is megszólalt, azt jelenti, hogy rendszeresen bejárt egy útvonalat, s itt- ott megállva hívta magá­hoz a fürjtyúkokat. Nem is igazi ritkaság ma már a hol­ló, pedig az 1970-es évek szakirodalma szerint akkoriban már az is kezdett két­ségessé válni, hogy egyáltalán fészkel-e Magyarországon. Ma azonban már a szajkó után ez a legközönségesebb var­júféle Salgótarján környékén, gyakrab­ban az ember szeme elé kerül, mint mondjuk a dolmányos-, vagy a vetési varjú. (Utóbbiak azonban már a tenger szintje feletti 300 méteres magasságban sem szívesen fészkelnek, a hegyvidéki zárt erdőket pedig kimondottan kerü­lik. A nógrádi megyeszékhely környé­kén inkább kóborlásaik idején jelennek meg, olyankor azonban kisebb-na- gyobb csapatokban.) A Karancs és a Medves-vidék sok al­kalmas fészkelőhelyet kínál a hollók számára, így ma már a város felett is láthatók. Ez év februárjában a Kálvária felett nászröptüket is megfigyeltem. A karvalyok és a héják ugyancsak szívesen vadásznak az ember környe­zetében; előbbiek persze jóval gyakrab­ban láthatók. Érdemes odafigyelni olyankor, amikor a fecskék vagy a ba­rázdabillegetők nagyon izgatottan vi­selkednek, hangoskodnak, kavarognak a levegőben, mert ilyenkor rendszerint megpillanthatjuk közöttük valamelyik ragadozót is. A tavaszi vonulás idején vörös vércsék bukkannak fel rendsze­resen Salgótarjánban, a környékről azonban, legalábbis fészkelőként, el­tűnt e faj. A téli időszakban a városi ve­rebek egyik réme a kis sólyom: megle­hetősen gyakran vesz vámot a vigyázat­lan vagy beteg szürke színű szárnyasok csapataiból. Végül egy igazi érdekességet szeret­nék megemlíteni, amit azzal kezdenék, hogy nem vagyok babonás, - bár az alábbiakból éppen az nem derül ki, hogy miért nem hiszek a baglyok bajt jelző képességében... Az éjszaka nesz­telenül járó rablólovagjairól lesz szó te­hát, akik meglehetősen ritkán élnek vá­rosokban, bár a salgótarjáni Vásártér környékén költési időben is kiabál né­ha a macskabagoly. A nyugalmas he­lyeken, más városokban néhol százával telelnek erdei fülesbaglyok, - bár Nóg­rádban, ismereteim szerint, nincs ilyen. A gyöngybaglyok templomtornyokban költenek, de ez a faj igen ritka és veszé­lyeztetett, sajnos nagyon kevés van be­lőlük. Néha azért egy-egy kuvik is felbuk­kan Salgótarjánban; ha máshol nem is igazi ritkaság, a városban annak számít. Harminc évig laktam egy erdőszéli csa­ládi házban, a kuvik rikoltozását azon­ban sosem hallottam ott. Másfelé járva volt olyan is, hogy pár méternyire a fe­jem felett szólalt meg, világgá kiáltva a saját nevét és nem kis ijedséget okozva, de otthon, biztos vagyok benne, hogy még a környéken sem járt a faj képviselője... Égyszer szólalt csak meg a régebben igencsak rettegett madár, - éppen akkor, amikor a szomszéd ház­nál halott volt! Véletlen eset bizonyára, eszembe nem jutna, hogy a bagolytól valamiért tartani kell. Mindenesetre fur­csa dolog, - de a természet teli van rejté­lyekkel. A többség szerint ezek megol­dásra várnak. Nem osztom e nézetet. Titkok mindig voltak és, ha valami ki is tudódik előbb-utóbb, akad helyette má­sik. Talán a baglyok is őriznek ilyene­ket, s maradjon meg az csak nekik! Macskafarkú veronika, a ritkán kaszált árokpartok növénye ______________________________________________________________ABWrfFBDÉTM A becskei földbérlők futnak a pénzük után Nagy bizonytalanságban van Becskén tizennégy kukoricaföld- bérlő, mert a Kun-Nog Szövetke­zetnek befizetett háromszázezer forintjuk ellenértékét nem látják biztonságban. Még márciusban négyzetméterenként 8 forint 50 fillért fizettek be a térségben fel­számolt téeszek területeit bérlő cégnek, amely vállalta, hogy ezért vetésre előkészíti a talajt, biztosítja a vetőmagot, vetést, a gyomirtást és kimérés után a töb­bi már a bérlők dolga lett volna. Ez az elképzelés már ott megbu­kott, magyarázza az ötvenéves Takács Sándor becskei lakos, hogy három hét késéssel május 12-13-án a Kun-Nog megtárcsáz­ta a földet és a rosszul előkészí­tett, gyomos, rögös talajba vetet­ték el a kukoricát. Eső sem sok volt és nagyon hiányosan kelt a vetés, amelyre későn szórták ki a vegyszert és a terület elgyomoso­dott. A mintegy hét hektár kuko­ricást ki sem mérték, nem is szólt róla a bérbe adó és a tizennégy földbérlő veszni látta a pénzét. Fehér Vince volt az, aki végigjárta a bérlőtársakat és egy kérést és ajánlatot fogalmaztak meg a bér­be adónak, amelyet július köze­pén ajánlott levélként postáztak a Kun-Nog Szövetkezetnek, de azóta válasz sem érkezett. A pénzüket veszni látszó becskei földbérlők kérése és ajánlata az volt, hogy a kukoricá­ra befizetett pénzükért adjanak elfogadható áron búzát, árpát, kukoricát. Még a háromszázezer forint befizetett összeg kamatai­tól is eltekintettek és azt ajánlot­ták, hogy a ritkán kelt, elgyomo­sodott kukoricát takarítsa be a föld bérbe adója. Az udvariasan megfogalmazott levélben, utal­tak arra, hogy azért is töreked­nek igazságos kompromisz- szumra, mert a jövőben is sze­retnének földet bérelni a térség­ben tízéves földbérletet kötő szövetkezettől, hogy a ház körü­li állataiknak legyen takarmá­nyuk. Fehér Vince anyósa, a 88 éves Jászberényi Ferencné, azon kesereg, nem elég az, hogy a té- eszesítés idején még az utolsó zsák vetőmagjukat, a lovakat ko­csistól is be kellett vinniük a kö­zösbe, de ennek és a téeszben munkával eltöltött éveiknek nyoma sem maradt. Nem ma­radt a parasztnak eszköze a föld műveléséhez és úgy kell bérelni a szolgáltatást, ami lehet ilyen is mint ez a becskei. A még földdel rendelkező falusiak többsége ki van szolgáltatva, kesereg a múlt századot szinte végig élt Ilonka néni. Gál Gyula, a Kun-Nog Szö­vetkezet elnöke telefonon tájé­koztatott az ügyről és a cég dol­gairól. Azt mondja, hogy a becskeiek panaszos levele most került elő. Az ötvennégy éves kunhegyesi vállalkozó család­tagjaival alakított szövetkezetét az elmúlt évben a Nógrád me­gyében bérelt földeken. Főleg a felszámolásra került berceli és Kálló környéki téeszek egykori területeit vették ki tízéves bér­letre az elmúlt évben és azokon kezdték el a gazdálkodást. A falvak még földdel rendelkező lakói mellett, a környéken ha­talmas földterületeket felvásárló idegenektől, doktoroktól, ezre­desektől vettek ki hosszú távú földbérletet. Az első évben kö­zel hétszáz hektár gabonájuk volt és mintegy ezer hektár ku­koricájuk vár betakarításra. Mellette nagy területeket csak megtárcsáztak, hogy a követke­ző évre elő legyen készítve. A meghalásra ítélt téeszek által egykor megművelt földek nagy része elgyomosodott, mondja Gál úr, ezért is akadtak 50 szá­zalékos földbérletek és szerinte vagy három év kell ahhoz, hogy rendbe tegye a cég ezeket a te­rületeket. A családi vállalkozású szövet­kezet hat tagja százmillió forint tőkével indította ezt a vállalko­zást, amely a gyenge nógrádi földeken igyekszik megélni, in­tegrátori szerepet is felvállalva. Az erdőtarcsai téeszközpontot megvásárolták és az istállókban törzslúdtenyésztést terveznek, mellette erős szarvasmarha- és sertéságazatot szeretnének ki­alakítani. A Kun-Nog Szövetke­zet normális megoldást ajánl a becskei panaszosainak. Gál úr azt üzeni, hogy szeptember 15- én a becskei majorban osztják a takarmányt, amelyet a közösen megegyezett áron kaphatnak meg a bérlők a befizetett összeg arányában. A tizennégy, pénze után futó becskei földbérlő addig csak re­ménykedhet, mert eddig leve­lükre írásos és szóbeli választ nem kaptak. A kérvényt megfo­galmazó és aláírásgyűjtő Fehér Vince és társai azt tartják, hogy hathatós intézkedést várnak, mert a helyzet nem az időjárás­nak tudható be, hanem soroza­tos mulasztások eredménye a földet bérbe adó és szolgáltatást ajánló részéről. Már az is a sors fintora, hogy az ősök keserve­sen összekuporgatott pénzeiből szerzett földeket be kellett vinni a szövetkezetbe, annak megha- lása után sokan feltételek hiá­nyában elkótyavetyélték az ősi jussot, akiknek még megma­radt, most idegenektől kell bé­relni. Ez a becskei földbérleti ügy tanulsággal szolgálhat min­den más földbérlő és szolgálta­tást ajánló számára is, mert eb­ben az esetben már az sem érvé­nyesülhet, hogy magad uram, ha szolgád nincs, csak az a slá­ger, hogy futok a pénzem után, utol is érem talán. SZABÓ ENDRE NÓGRÁDI HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HÚ ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. I a*MzMe,miu«Muaíii KÖZÉLETI NAPILAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom