Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)
2001-09-01 / 203. szám
Ll_ LzYV úti L A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. SZEPTEMBER 1. Néhány napja, az első magyar király ünnepén, a Salgótarján fölött magasodó Kálvária-hegycsoportot Szent Imre hercegről nevezték el. A valódi érzelmek szép ünnepségén Dévai Nagy Kamilla éneklő-zenélő kisegyüttese egyszerű szövegű műsorszámot énekelt együtt a város közönségével. Nagyvárad, Kolozsvár, Szalonta, Kü- küllő, Házsongárd, Hargita... S az énekelt földrajzi nevek sora alatt az emberek szeméből könnycseppek tolultak elő. Nagyvárad, Kolozsvár, Szalonta... Irodalmi kirándulás Erdélyben a Mikszáth Kálmán Társasággal Szent István ünnepe után egy héttel a Mikszáth Kálmán Társaság szíves invitálására 80-90 salgótarjáni, balassagyarmati, budapesti, bajai, sümegi magyar polgár egyszer csak megérkezhetett Váradra, Kolozsvárra és Szalontára, Arany János „Csonkator- nyá”-nak tövébe Mikszáth-ha- gyományokat kutatni, követni, magyar irodalmi és művelődéstörténeti emlékek nyomába szegődni. Ott a há- zsongárdi temető zöld nyugalmában verseket hallgatni, éppen ott, s éppen most. S aki ezen az úton a társaság tagjaként Erdélyben ott lehetett, annak az úti élményeken túl örülni lehetett, hogy annyiféle semmire nem való, látszatmunkákat imitáló és közpénzzel finanszírozó civil szervezet mellett a Mikszáth társaság más! Céljai, gyakorlata igazi nemzeti elkötelezettséget mutatnak. A társaság használni akar és tud, valódi közösséget teremt, egészséges érzelmű hazafiságra mozgósít. S ez így együtt már igen sokat ér: mégiscsak van alkalom a hazához való viszony ügyében is értelmes, tiszta beszédre. A két busznyi mikszáthos zarándok a határ menti Berettyóújfaluból indulhatott Erdély felé kissé nyomasztó éjszakával a háta mögött, mert megtapasztaltuk, hogy a kis város kollégiumában mai magyar ifjak hogyan élhetnek, lakhatnak tíz négyzetméternyi, hat ággyal telezsúfolt térben méltó, szép diákéletet... Nagyvárad gyönyörűsége, az ottani fogadtatás szívélyessége feledtette csak az orosz laktanyából átalakított kollégium fenyegető-zord világát. Nagyvárad maga a csoda. Vitéz János itt volt a magyar reneszánsz, humanizmus püspöke! Tudós elmékkel és tudós könyvekkel vette körül magát. Tán harmincra is rúg azoknak a híres korvináknak a száma, amelyek innen kerültek Mátyás király híres gyűjteményébe. A Szigligeti Színház tere, a kanonok sor, a püspöki palota, a Szent László székesegyház, a Kőrös part építményei mind döbbeneNagyszalontán a „Csonkatorony " bán Arany János Emlékmúzeum található ■ tes sorjázó élményt jelentenek. Létezhet ennyi táji-építészeti szépség egy negyedmilliós városkában? Mind-mind sikerrel pályázhatnának, hogy akár a világörökség részei, díszei legyenek. Nagyvárad katolikus főpapja, a Ma- dách-díjas Tempfli püspök úr szívélyessége, ölelésre kitárt karja zavarba hozza a vendéget: létezik még ebben a zavaros világban ilyen ember, akinek számára a szolgálat, az alázat, az emberi méltóság, a nemzeti érték tisztelete nem puszta frázis, de sugárzóan szép, természetes embermozdulat? A püspök úr templomának különös panteonjában megkoszorúzzuk a szerencsétlen sorsú Madách- hitves, Fráter Erzsi sírját. S mind egyetértünk itt: a Tragédia Évájának ihlető asszony képeként érdemes jól emlékezetünkben megőrizni a végső nyughelyére került „Lidércké”-t. Madách, Fráter Erzsi után Ady- hoz siettünk; Ady-szobor, Ady-múzeum ereklyéi, s mellettük ott magasodik a vármegyeháza, ahová a költői látomásban egykor felszállott a páva. Lehetséges, hogy majd Kolozsvár, a kincses-szép város még Váradnál is jobban lenyűgözi a Mikszáth Társaságot - tűnődtünk, s már ott álltunk Kolozsvár jelképévé vált monumentális Mihály-templom előtt, Mátyás király szülőháza előtt, s ott álltunk Mátyás híres lovas szobra, Fadrusz János nagyhatású műve előtt. A szobor különös sugárzását a nagy király érc- ___ s zuggesztióját nem volt elég csak egyszer átélni: kéttucatnyi zarándok Gyarmatról, Tar- jánból a késő éjszakai órákban is visszaültünk még a szobor mellé egy órára. Leültünk, tűnődtünk, lám az ifjú Mátyás király mégoly fiatalon is tudott az ország méltó ■ ura lenni, nemzetépítő hőssé válhatott, aki hazát teremtve nemcsak tisztességes, de oly igazságos is, hogy az még a XXI. századig is felsugár- zik. S fönn a város fölött a házsongárdi temetőben Mikszáth-hívei már Jósikával, Kós Károllyal, Apáczai Csere Jánossal, Szilágyi Domokossal, Misztótfalusi Kis Miklóssal, Dsida Jenővel beszélgetünk. Itt kellett megtudnunk egy jól ismert verset hallgatva, hogy bizony Áprily Lajos műve, a „Tavasz a házsongárdi temetőben” a XX. századi maKolozsvár főterén Fadrusz János „Mátyás királyba „nézett le” a Mik- száth-hivekre gyar líra egyik legszebb remeke. Valóságos nemzeti kincs, mert úgy fog ösz- sze szép költőbeszéddel magyar és európai évszázadokat, hazaszolgálatokat, hogy a holland Aletta van der Maet nevének hallatán itt sírni kellett, akinek volt könnye még. Később bejártuk Kolozsvár óriás-piacát, s a zöldséghegyeken túl láttunk egy olyan hatalmas-különös tej-, vaj-, sajtcsarnokot, amelyikben járva középkori mesevilág hangulatában jelenik meg hófehér kötényben, kendőben, sapkában együtt magyar, román, szász sajtkínáló, gomolyaárus, a világ legbékésebb zsongásában. Egy szentképarcú, gyönyörű magyar mérai menyecske, hogy ismerős szót hallott a körünkből, bivalytejjel kínált volna kedvesen, s mind együtt örültünk, hogy a gyors ismeretségből beszélgetés kerekedett... S még a Mikszáth-zarándok út előtt ott volt egy sor állomás: Csúcsán, Ady Boncza Bertájának múzeuma és mauzóleuma, Kőrösfő és Szalonta, az Arany János és Petőfi által is megrajzolt, megénekelt négyszáz éves Csonkatoronnyal. Láttuk Aranyék egykori udvarán a híres eper- fasarjat, melyből innen, Szalontáról Mikszáth Horpá- csára küldtek ültetvényt, hogy Arany világának üzenetét hozza Nógrádba az írónak. Ott álltunk megrendülve Kolozsi Tibor ragyogó tehetségű szobrász Bocskai-em- lékműve előtt: annak is négyszáz éve lenne már, hogy Bocskai itt háromszáz hajdúját letelepítette a török ellen, védeni Várad falait, Erdély kincseit, a hazát. Arany János egykori házának közeli szomszédságában megkerestük Zilahi Lajos, Sinka István szülőházát is. Hogy van az, hogy egy kicsiny kis város, Szalonta Arany János, Arany László mellett is még további íróköltő zseniket adott száz esztendő alatt a magyar kultúrának? Igaz, hogy juhász- bojtárból lett volna Sinka, a magyar népdal legnemesebb vershagyományait modern verssé sűrítő költővé?- Tessék elolvasni Sinka _______■ legnagyobb prózai művét, a „ Fekete bojtár”-t, tanár úr - figyelmeztet egy kedves, ősz hajú hölgy, s én zavartan megígérem neki, el nem megyek úgy a legközelebbi Mikszáth zarándokúba, hogy ezt a könyvet el ne olvassam. Bár kicsit szégyellem bevallani, hogy a nagy versek szuggesztiója mellől, a régi puszták versélménye mellől, a porladó erdélyi falvak halottas meneteinek képe mellől, a balladát táncoló anya emléke mellől bizony hiányzik ez a mű a kötelező olvasmányaim közül. Mikor is lesz a legközelebbi Mik- száth-utazás? ERDŐS ISTVÁN Kincseinket nem rejtjük véka alá Jótékonysági hangverseny a tori katolikus templom javára Erőszak, hazugság, szerelem Nicole Kidman a Velencei Filmfesztiválon Az elmúlt vasárnap jótékony célú koncertet tartottak az Árpád-kori tari templom felújítására. A szervezők hívó szavára az itt élőkön és az innen elszármazottakon kívül a községgel a legkülönfélébb kapcsolatban álló muzsikusok is örömmel működtek közre e nemes célú hangversenyen. Már a szombati „főpróbán” kiderült, hogy a sok jelentkező jóvoltából a bőség zavarával kell szembenézni. A hangverseny előtt Gáspár István plébániai kormányzó köszöntötte a szépszámú közönséget. A műsort a szervezés nagy részét is magára vállaló Nagy Istvánná hitoktató vezette. A fellépők között az általános iskola alsó tagozatos diákjaitól a deresedő emberekig szinte minden korosztály képviA nagybárkányi templomkórus is ellátogatott Tarra Az Akkord kohász fúvósegyiittes Salgótarjánból érkezett seltette magát. Az előadott művek is igen széles skálát öleltek föl a klasszikus muzsikától a gitárkísérettel előadott vallásos énekig, a fanfártól a hely atmoszférájához illeszkedő könnyűzenei feldolgozásokig. A hallgatóság nagyon gyorsan ráhangolódott a zenészek hullámhosz- szára, jó néhány színvonalas produkciót vastapssal is jutalmazott. A hangverseny vége felé már az előadott darabokat is ütemes tapssal kísérték. A ráadással megtoldott koncert végén nemcsak a műsorvezető köszönte meg a sok szép produkciót, hanem a közönség soraiból is sokan megkeresték a közreműködőket, hogy személyesen is hálájukat fejezzék ki ezért a kellemes délutánért. A hangverseny után a szervezők baráti beszélgetésen látták vendégül a muzsikusokat. Az egyik hallgató a sok szép dallam hallatán így fogalmazóit: - Nem gondoltam, hogy ilyen sok és ilyen értékes kincs található a környezetünkben. Hátborzongató kegyetlenség, az élet agresszív pillanatai, az igazmondás és a hazugság bonyolult, dialektikus kapcsolata - ezek a jelenségek és gondolatok töltötték be a vetítővásznat az 58. Velencei Filmfesztivál első bemutatóin. A megnyitón szereplő filmeket a közvélemény és a kritika csak késve „emésztette meg”, tekintettel arra, hogy a fesztivál első óráira a filmsztárok megjelenése nyomta rá a bélyegét. Nicole Kidman személyisége például elsöpört minden más „ingert” a gálamegnyitón. Giuseppe Bertolucci filmje, a kortárs filmművészet versenykategóriában induló „L.amore probabilmente” („Valószínűleg a szerelem”) az igazmondás és a színlelés ellentmondását dolgozta fel. Sofia, a főszereplő színésznőnek készül, és oktatója megtanítja őt, miként kell tettetni az érzelmeket és gondolatokat. Csakhogy a hősnő a való életben is alkalmazni akarja a tanultakat, s ebből számos baja származik. Ugyancsak kudarccal végződik a színtiszta igazság kimondása, amellyel szintén megsért valakit. Az ellentmondás azonban a végén feloldódik az illúzió és a szerelem közötti egyensúlyban. Mariangela Melato, Stefánia Sandrelli és Alida Valii nagyszerű alakításai segítenek a mondanivaló átfogó megjelenítésében. Az erőszak, a kegyetlenség volt az a másik élmény, amely meghatározta a kulturális rendezvény első teljes napját. Érdekes párhuzamot boncolgat a macedón rendező, Milcso Mancsevszki „Dúst” („Por”)" című, versenyen kívüli filmje, amely a múlt század elején játszódik, s két cowboy életét, szerelmi rivalizálását mutatja be. A film egyértelműen érzékelteti a hasonlóságot a mai macedóniai helyzettel, amelyben ugyanazok a kegyetlen mechanizmusok érvényesülnek. A kamaszkori brutalitás tükrét tárja a közönség elé a „Bully” című versenyfilm. Az amerikai Larry Clark produkciója igaz történetet dolgoz fel. A két főszereplő, Bobby és Marty pornófilmeket készít meleg férfiak számára, ezen kívül kábítószerrel kereskedik, nemi erőszakban vesz részt. A kamaszkor ártatlanabbik vonását láttatja a mexikói Alfonso Cuarón alkotása, az „Y tu marná tam- bién” („És te is, mama”), amelyben két fiatal fiú egy idősebb nőben fedezi fel az igazi nőiesség titkát. G. F.
