Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-29 / 227. szám

I 2001. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Faragó Zoltán: T £ R £ P j Á ^ Ó A mókus esernyője Kár szót vesztegetni az időjá­rásra, már vagy három hete: úgy tűnik, hogy a természet idén megtakarítja a vénasszonyok nyarát. Annak is, hogy fotózásra is alkalmas, tehát kellőképpen napsütéses pillanatot fogjon ld az ember, csak elméleti esélye van - mégis sikerült kihasználnom a héten adódó, alkalmas perceket. Ha lottóötössel nem is, de mond­juk, egy szerény négyessel felér ez a szerencse... Amióta a salgótarjáni ipari park felfalt egy jókora területet a város déli részén, nem szívesen járom a márkházapusztai legelő- erdőt és az alatta húzódó Köké­nyes-völgyet. Közvetlenül nem érinti ugyan a területet, de a za- vartságát mégis megnöveli. Amíg nem volt a nagy, sok hektáros építkezés, addig a 21-esen csak végigszáguldottak a domb alatt az autók, akinek nem volt muszáj, az nem állt meg. Terebélyesedik tehát a város újabb büszkesége, de igencsak szomorú látvány, hogy az út másik oldalán szemét­tel szórják tele az út szélét, az ár­kokat, a természetes vízfolyások medrét, a szél kilométerekre hordja az üres nejlonzacskókat, a partot földdel töltögetik, az elha­gyatott, rossz földutakon is meg­lepően nagy az autóforgalom. Előbbieket a terület még el is viselné, de idén már a birkanyáj sem járja a legelőket. Mikor for­dulhatott elő ilyen utoljára? Én bi­zony nem tudom, de vegyük fi­gyelembe, hogy a területet leg­alább kétszáz éve alakították olyanná, amüyen most. A rajta álló cserfák között akad olyan, amelyiknek majdnem öt méter a törzskerülete a föld feletti egyméteres magasságban, a sok­sok hegyes birkapata és a rövid füvű domboldalakon lezúduló esővíz az évtizedek - ha nem év­századok - alatt jókora suvadá- sokat is csinált. A legsötétebb há­borús időszakokban, frontátvo­nulás idején talán elrejtették, ta­lán elhajtották innen az állato­kat, de hosszú ideig akkor sem maradhatott lakatlan a gyönyö­rű, évszázados csertölgyekkel tarkított terület. Egy legelőerdő életében az a vég, ha nem járja a jószág. Akadt a közelben hasonló területrész. Az alatt a harminc év alatt, amire vissza tudok emlékezni, fokoza­tosan erdővé alakult. Először csak a bokrok lepték el az egykor jól járható területet. A feketeszeder, a kökény-, a galagonya- és a vadró­zsa cserjék, a néha fává fejlődő mezei juharok, csoportosan növő rezgőnyárfák sűrűjében aztán fo­kozatosan megküzdőit az életért jó pár cserfacsemete és néhány gyertyán is. Pár éve aztán bezá­rult a lombkoronaszintjük, amit a legfeljebb pár méter magasra megnövő bokrok számára, per­sze csak hosszú távon, a véget je­lenti. A terület, bár még mindig nem járható, a következő évtize­dekben visszaalakul igazi erdővé, - ami eredetileg is volt. A vénsé­ges, egykor a domboldalt ékesítő cserfák többsége ott áll a sűrűben, csak a koronájuk lesz majd vala­mivel keskenyebb, ha a körülöt­tük álló tölgyifjoncok - egyébként tulajdon utódaik - kellő magassá­gúra növekednek. Akadnak per­sze olyan vénségek is, amik kiszá­radtak az elmúlt időszakban, s ma már csonkjuk sem emelkedik a sűrűség fölé. Sötét gondolatok, persze, hogy azok; de lehetnek-e másfé­lék, amikor az ember és a termé­szet kapcsolatáról van szó? Ha a két említett egyáltalán találkozik valahol, valamilyen módon, min­dig utóbbi húzza a rövidebbet... Aid az iparfejlesztésnek nevezett tevékenység, a gazdasági, pénz­ügyi számadatok, statisztikák, egyebek bűvöletében él, annak persze mindegy. Száz munka­hely, húsz százalék profit, felmér­hetetlen politikai tőke, más meg úgysem érdekes. A természetet általában mindenki szereti, de, ha a pénztárcáról van szó, könnyű elfelejteni. Elég lenne azonban egy pillantást vetni az őszi erdő szépségére, a színesedő lombok között bujkáló fényekre, a napsü­tésben repkedő tarka lepkékre, ta­lán változna a hozzáállás... Az ipari parkot építők, a 21- est szélesítők és az úton közleke­dő autók zaja csak apránként marad el, a hangok felkúsznak egészen a domb gerincéig. A fák és a szépen színesedő cserjék között térdig ér a szárazra aszott fű, ami rendes körülmények kö­zött, azaz ha a birkák legelik, ilyenkor csak tenyérnyi magas­ságú és üde zöld. Kedves látvány a domb gerin­ce felett repkedő, nagy csapat molnárfecske: valahonnan észak­ról érkeztek, s miután a bágyadt napsütésben számyrakelő rova­rokkal jóllaktak, tovább is állnak majd dél felé. Az október, ami már be is kopogott az ablakon, va­lósággal ellensége a fecskének: az idő tájt már alig akadnak szú­nyogfélék, (Legalábbis a szabad­ban. A lakásokban ott igen.) amik nélkül ezek az elegáns, fekete-fe­hér tollruhás madárkák nem él­hetnek meg. Gyalogbodza terjeszkedik a bokrok és a fák között. Ahol na­gyobb helyen tenyésznek, mesz- szire viszi a szél frissen beérett, fényes, fekete bogyóik leginkább a katonai surranóban kialakuló lábszagra emlékeztető, nehéz illa­tát. Száruk, levelük piros, akár­csak a kisebb-nagyobb vadkörte­fáké és a szederé. A galagonya és a vadrózsa narancssárga, a mezei juhar citromsárga, a kökény azonban még tiszta zöld. Egy he­lyen olyan citromsárga lombokat lenget a szél. Közelről aztán kide­rül, hogy egy ki tudja, honnan idekerült, soktörzsű, tehát inkább bokorszerűen fejlődő fehér eperfa áll a domboldalban. Szajkók kiabálnak valahol. A cserfák makktermését szedegetik ilyenkor az erdő tarka ruhás őrei, s el is rejtik a zsákmányt a földbe. A „raktárak” helyét azonban rendszerint elfelejtik, így tulaj­donképpen erdőt ültetnek. Feke­terigó riaszt a sűrűben, megpil­lantani azonban nem sikerül a madarat. Apránként elmaradnak a le­gelőerdő fái és bokrai - egyes ré­szeken eléggé nehéz közöttük a járás, mert, bár tavaly még le­gelt itt egy nyáj, azért több bir­kát is eltartott volna a terület - s átérek a Kökényes-völgybe. A 21-es út zaja már nem hallatszik idáig: éppen olyan íve van a domboldalnak, hogy „hangár­nyékba” kerül a környék. A völgy aljában patak folydo- gál. Alig van víz a mederben, át lehet lépni a csermelyt. A partja azonban jól járható: nagyrészt vénséges, méteres átmérőjű vi­rágos kőrisek állnak itt, óriás égerekkel, hársakkal, korhadó fehér füzekkel vegyesen. Védett kocsánytalan tölgy is áll itt nem messze, közvetlenül a parton. Alighanem a jó vízellátásnak is köszönhető, hogy óriásira fejlő­dött. Amíg az évszázados fához nem érek, semmiféle állatot nem látok, de a tölgyön való­sággal nyüzsög az élet. Vegyes cinegecsapat keresgél a göcsör- tös, korhadozó ágak között. Csuszka is van közöttük. Éppen a fejem felett telepszik egy ágra. Nagy gyöngyházlepke száll le elém a bogáncs virágára, hogy a nektárt szívogassa. Szárnyai szakadozottak, mégis nagyon szép rovar. Valami zörög a még mindig zöld lombok között. Aprócska a zaj, de folyamatosan hallatszik, valamilyen állat csaphatja. In­kább csak megérzés, hogy valami jár a magasban: néha azért van ilyen... A csuszka elröppen a fe­jem fölül, s szinte ugyanabban a pillanatban megpillantok egy lompos farkú, jörös színű mó­kust az ágon. Ő is észrevesz en­gem. Megáll, kaffog valamit, lom­pos, talán egy kicsit még testénél is hosszabb farkát a háta fölé gör­bítő, négy lábával rugózik néhá­nyat... Azután tovább ballag az ágon. Szájában hatalmas, félig le­rágott fenyőtobozt visz; éppen a szárát fogja, s szakasztott olyan, mintha összecsukott esernyője lenne! Sajnos a fényképezőgép alapoptikájának elérhétetlen messzeségben van, ráadásul ár­nyékos is a hely. Közben szülte a lábam alá te­lepszik a gyöngyházlepke; a mó­kus helyett lefényképezem hát őt. A vörösbundás, pamacsos fülű rágcsáló azonban egy darabig még hagyja, hogy figyeljem, de azután helyből átugrik egy közeli fa törzsére, majd mögé bújik, s nem látom többször. Vajon honnan hozta a tobozt? Persze, alig pár száz lépésnyire van innen néhány nagyra nőtt lucfenyő. A rossz földúton köz­ben pár percnyi eltéréssel három autó megy végig... A visszafelé úton szinte kísér­nek a pülangók... Atalanta és nagy fehérsávos lepke, kénes- és káposztalepkék, nappali páva­szemek repülnek még ilyenkor. Egy helyen, a földút közepén jó­kora imádkozó sáska, méghozzá támadóállásban: egy darázs röp­köd körülötte. Vajon ellenséget lát a fekete-sárga színű fullánkos rablóban, vagy zsákmányt? Fi­gyelem őket egy darabig, de az­tán a darázs odébbáll. Közelebb­ről szemügyre veszem az ájtatos manónak is nevezett sáskát: óri­ási példány, potroha kisujjnyira duzzadt a benne lévő petéktől. Át is segítem a közeli borzagos- ba. A földúton túlságosan nagy az autóforgalom, még halálra gá­zolják szegényt... Búcsúzom a legelőerdőtől. Legkedvesebb helyem volt hosz- szú éveken keresztül, de a válto­zások valósággal gyilkolják az emlékeket; a jövőben lehet, hogy kerülni fogom ezt a helyet. Egyébként a napokban a 21-es négysávúsításának áldozatul esett az az évszázados, minden híradással ellentétben egészsé­ges tölgy is, ami szó szerint a Sal­gótarjánba érkezőket fogadta egykor. Ha valaki most felhor­kan, hogy a haladás útját állnám, hát tegye. Arra azért kíváncsi len­nék, hogy - mondjuk - Finnor­szágban mi történt volna azzal a vén fával? Itthon persze... Száz munkahely, húsz százalék pro­fit, felmérhetetlen politikai tőke - más meg úgysem érdekes. Cserfa áll a galagonya- és kökénybokrok gyűrűjében a legelőerdőn ■ Nőstény Imádkozó sáska ^ szerző felvételei Magányos kis vadkörte hullatja a lombjait ■ Fotókiállítás, diavetítéssel Stadler Árpád alkotásai Október 1-jén, hétfőn Stad­ler Árpád fotóiból nyílik kiállí­tás Pásztón. A témáját nagy­részt a természetből merítő ecsegi alkotó munkái jól ismer­tek az ezen művészeti ágat kedvelők körében, hiszen Stadler Árpád már hosszú évek óta a megye fotósainak élvona­lába tartozik. Hétfőtől a fény­képész-műterem melletti fotó­galériában, a Deák Ferenc út 9. szám alatt mutatja be a termé­szet évszakról évszakra válto­zó, körforgásában mégis állan­dó, megörökítésre érdemes pil­lanatait a nagyközönségnek. A 17 órakor kezdődő megnyitón diavetítés is lesz, amire termé­szetesen minden érdeklődőt várnak. A kiállítás november 3- ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 8-tól 16, szombaton pedig 9-től 12 óráig. p.z. HATVANI GÉPJÁRMŰ MÁRKAKERESKEDÉSBE KERESÜNK GAZDASÁGI iár FELTÉTELEK: • TÖBB ÉVES SZÁMVITELI • GYAKORLAT • ADÓISMERET • MINIMUM MÉRLEGKÉPES • VÉGZETTSÉG SZAKMAI ÖNÉLETRAJZOT az alábbi címre KÉRJÜK MEGKÜLDENI: Orbán Lajosné 3000 HATVAN, PF. I1S Szívünk napja A világ 97 országának szív- gyógyászait, illetve szívbetegsé­gek ellen küzdő társadalmi szer­vezeteit egyesítő Szív Világszö­vetség 2001. szeptember 30-át a szív világnapjává nyilvánította. Az ÁNTSZ megyei egészségfej­lesztési osztálya arra is felhívja a figyelmet, hogy különösen ag­gasztó a szívelégtelenség roha­mos előfordulása, amely jelenleg mintegy 20 millió embert érint. Egyre több ember szenved ma­gas vérnyomásban, a szívelégte­lenség okai között első helyen szerepel az elhízás, a kevés moz­gás, a dohányzás. Hazánkban a 65 évesnél fiata­labb korban bekövetkezett úgy­nevezett korai halálozásban az okok között vezetnek a keringési rendszer betegségei, közülük is a szívkoszorúér-betegségek (jó­részt szívinfarktus) és az agyér­betegségek, döntően magas vér­nyomás eredettel. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Nyugat-Nógrád Vízmű Kft. középtávú - min. hároméves időtartamú - keretszerződést kíván kötni teljes működési területére szennyvíziszap-szippantási és -szállítási feladatkörre egyéni/társas vállalkozással. A pályázatban kérjük megjelölni a kővetkezőket:- a feladat elvégzésére rendelkezésre álló technikai eszközt/-öket/, annak műszaki paramétereit, (gépjármű típusa, életkora, tartály- térfogata, szivómagasság stb.)- árkondíciókat (Ft/m!, Ft/km stb.)- fizetési feltételeket,- rendelkezésre állás feltételeit. A szállítandó mennyiség, mintegy 3500 m’/év. A pályázatokat írásban, 2001. október 15-ig kérjük megadni: Nyugat-Nógrád Vízmű Kft. Balassagyarmat, Rákóczi út 134. g 2660 S Digital FuH-Color Copiers /' Printer* MINOLTA Magyarország Kft. Nógrád megye területére PíALTACoter MÁRKAKERESKEDŐT keres MINOLTA irodatechnikai eszközök forgalmazására és szervizelésére. 1117 Budapest Galvani u. 4. Tel: (1) 206-2244/1044 Fax: (1) 206-3574 e-mail: lborbas@minolta.hu MINOLTA The essentials of tmoging www.minolkj.hu NÓGRÁDI HÍRLAP KÖZÉLETI NAFDLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUV1HÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. uwfcMztőaégi rendszerrel ktazúlt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom