Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)
2001-08-24 / 196. szám
írásban kell igényelni Nincs jelentősége, hogy hol volt a munkahely A bányásztársadalom nem szakadt széjjel Az özvegyi járandósággal kapcsolatos tudnivalókról szólnak az alábbiak, a témáról dr. Danyi Sándor, a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója nyilatkozott lapunknak. Az özvegyi járandóságot az elhalt után automatikusan folyósítja-e a nyugdíjigazgatóság, vagy sem1 Kérni kell-e és milyen formában?- A hozzátartozói nyugellátást is igényelni kell, mégpedig írásban az arra rendszeresített nyomtatványon. Ha az elhunyt férj, vagy feleség nem a lakóhelyén dolgozott, (s az érintettek egyébként egy háztartásban éltek) az elhunyt után jár-e járadék?- Nyugellátás iránti igényt, az igénylő lakóhelyétől függően a Fővárosi és a Pest Megyei Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságoknál és ezek kirendeltségeinél, valamint - ha a jogszerző (az elhunyt) már nyugellátásban, baleseti, rokkantsági nyugdíjban részesült - a nyugdíjfolyósító igazgatóságnál kell érvényesíteni. A fentiek értelmében tehát nincs jelentősége annak, hogy az elhalt hol dolgozott. Mikortól, milyen összegű járadék illeti meg az özvegyet ?- Alapfeltétel az özvegyi nyugellátás-jogosultságnál, hogy az elhunyt jogszerző megszerezte a (rokkantsági, öregségi) nyugdíjra való jogosultságot, illetőleg nyugdíjasként halt meg. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától számított egy évig jár. Mértéke annak az ellátásnak az ötven százaléka, amely öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjként az elhunytat a halálakor megillette, vagy megillette volna. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor a) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte b) rokkant c) házastársa jogán legalább 2 árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik. Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be. Az özvegyi nyugdíj mértéke az a, b pont szerinti feltétellel rendelkező, de saját jogú nyugellátásban nem részesülő özvegy esetében továbbra is ötven százalék. A saját jogú nyugellátásban részesülő (a)-(b) pont szerinti, továbbá a c pont szerinti feltétellel rendelkező özvegy esetében 20 százaléka. Annak az öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette vagy megillette volna. Már csecsemőkorában is bányász volt” - kollégái, barátai így emlegették Lakatos Ferencet, a salgótarjáni 1. sz. bányász nyugdíjas-szakszervezet alelnökét.- Édesapám villamosvezetőként dolgozott a zagyvái rakodónál. Én saját elhatározásomból a bányához tartozó akkori építőiparba jelentkeztem kőműves- és épületburkoló-tanulónak. Ha jól emlékszem, a szakmámban akkor itt én és társaim képviseltük az első évfolyamot. Szakmunkásbizonyítvánnyal a kezemben vonultam be katonának, majd leszerelésem után Király-tárón csapatcsillésként kezdtem a bányászkodást. Azért váltottam, mert itt háromszor annyit kerestem, mint az építőknél a szakma ifjú mestereként - emlékezik Lakatos Ferenc. A bányászkodás mellett iskolákat végzett: a segédvájárit, a vájá- rit, s az összes nehéz- és köny- nyűgép-kezelői vizsgákat letette. Az előbbiek eredményeként volt csapatvezető, robbantási és front- mester. Az építőknél 13 évig külszíni, majd 29 évig föld alatti bányászkodás után 42 éves munkaviszonnyal ment nyugdíjba. Akkor Kányáson dolgozott, 105 fős csapatnak volt a frontmestere.- A frontmester egyik lába a bányában, a másik a börtönben van. Bármilyen mulasztás fordul elő, elsősorban őt vonják felelősségre, ő felel mindenért - hangsúlyozza a volt frontmester. Lakatos Ferenc ______________■- Tudomásom szerint akinél észreveszik, hogy fél, vagy le sem engedik a bányába, vagy ha ez lent derül ki, azonnal a felszínre küldik. Önnel előforduk-e ilyesmi?- Nem féltem, nemcsak a bányában, hanem az életben sem, semmitől. Pedig induláskor ismerőseim mondták: egy hónapot sem fogsz kibírni. Olyan ember vagyok, ha valamit elhatározok, valami mellett döntök, azt végigviszem. Abban viszont igazuk volt, hogy nagyon nehéz a munka, rossz a levegő. A bányában mindig van idegfeszültség. Nem tudni, hogy a szénfal következő méterei esetleg milyen veszélyt takarnak. Amikor a felszínre jön a bányász, akkor fellélegzik azzal, hogy ezt a napot is megúszta... Volt olyan jelentkező, amikor a függőaknában 380 métert ment lefele, ki sem szállt, visszahozatta magát. Nekem nem volt szokatlan még akkor sem, amikor nehéz körülmények voltak. Kevés bányászember mondhatja el, hogy elsőnek kapta meg a Népköztársaság Kiváló Frontfejtő Csapata címet. Ő és társai 1985- ben vehették át. Tizenhétszer nyerték el a Vállalat Kiváló Csapata, egyszer pedig a Szakma Kiválója kitüntetést. Mint többszörös szocialista brigád címmel kitüntetett kollektíva, a társadalmi munkáktól kezdve sikeres vetélkedőkön át az elsősegélynyújtó-tanfolyamig sok mindent vallhat magáénak.- Frontmesterként a hét végeken javítottuk a termelő-berendezéseket, hogy hétfőre ne legyen gond az indulásra. Jóformán mindig a bányában voltam. Üdülni is nélkülem ment a család. Egy-két napra mentem utánuk.- Mit szólt ehhez a felesége?- Ő szakszervezeti bizalmiként dolgozott az öblösüveggyárban. Onnan lett munkanélküli, most a rendőrségen kapott munkát.- Visszatérve az előbbi gondolathoz: mióta dolgozik a szakszervezeti mozgalomban?- Tanulókoromban akkori tanítómesterem, Crill János egyengette utamat a szakszervezeti munkához. 1970-ben megválasztottak bizalminak. Vállaltam, mert szeretem az embereket, bizalmukkal megtiszteltek. Igyekeztem ügyesbajos dolgaikban segíteni. Bizonyára régen is többen úgy érezték, hogy el tudom látni e társadalmi megbízatással járó feladatokat. Nyugdíjazásom után sem hagytam abba a szakszervezeti munkával járó munkát, örömet jelent, ha találkozók, összejövök régi, bányásztársaimmal. Bizonyára ismeri ezt a mondást, hogy a bányász bárhol is van, mindig testvérének érzi, tartja bányásztársát. Nehezen éltem meg a Nógrádi Szénbányák szétverését. A bányásztársadalom viszont nem szakadt széjjel. Az országban a legerősebb szakszervezet vagyunk, ahol valóban összefognak. A bányász mindig segítőkész.- Előbbi szavai után bizonyára nem volna indokolt, de mégis megkérdezzük: ha újra kezdhetné, akkor is a bányát választaná?- Igen.- Mivel telnek nyugdíjas napjai?- Minden hónap szerdáján a szakszervezeti ügyek intézésével. Szeretem a természetet, nagy gombász vagyok. Ezzel kapcsolatos ismereteimet ötéves koromban édesapámtól szereztem meg. Nagy örömet jelent számomra a négy unokám, akikkel jól együtt vagyok. Igyekeztem, igyekszem úgy beosztani időmet, hogy amit a bányánál elvesztettem, azt most odahaza pótoljam. Soha el nem múló bányászköszöntéssel válunk el: Jó szerencsét! V. K.- Kérem, mutatkozzon be!- Úgy rendőrösen?-Rendőrösen.- Pavlik Károly vagyok. Tiszaburán születtem 1943. szeptember 5-én. Jelenleg Nógrádon lakom. Nyugállományú rendőr vagyok.- Mikor és hol kezdődött a pályafutása?- Először a Budapesti Rendőr-főkapitányság úgynevezett tartalék zászlóaljánál, ahol 1965 májusától 1969 júliusáig, amikor ide nősültem ebbe a járásba. S azóta gyakorlatilag 1994. március 31-ig aktív szolgálatot teljesítettem a rétsági rendőrkapitányságon.- Hogyan jut el egy Tisza menti fiatalember Nógrádba?- A sors szeszélye révén. A bátyám, aki már házas volt 1968-ban, s Tahitótfaluban élt, meghívott magukhoz azzal a szándékkal, hogy összeismertetnek egy lánnyal. Egy búcsú alkalmával oda is utaztam, de nem azzal a lánnyal jöttem ösz- sze, akit ajánlottak nekem, hanem egy másik tetszett meg, s így vele ismerkedtem meg. Akkoriban Budapesten éltem még a központi rendőrszállón. Az első feleségem Felsőpetényben lakott. Az akkori kapitánysági vezető szolgálati lakást biztosított, s ezért áthelyeztettem magam a rendőrzászlóaljtól. Pavlik Károly a rendőrségi szakma majdnem minden területen dolgozott. Volt járőr, majd körzeti megbízott, ügyeletes. Igazgatásrendészeti, szabálysértési előadó, nyomozó, majd a legvégén vizsgáló, s innen ment nyugállományba.- Milyen magban szerek le?- Főtörzszászlós voltam. Tiszti beosztásom volt, csak a rangom nem volt meg hozzá, de erről nem érdemes beszélni - mondja s legyint, nyomatékéül annak, hogy vannak dolgok az ember életében, amikről keserű a visszaemlékezés. Annyit azonban elárul, hogy valami, vagy valaki miatt nem ő lett a közrendvédelmi osztályvezető.- Utólag summázva az életet, bizony nem bántam meg - folytatja Két szerelem - hivatás és szenvedély vidámabban. - Ez volt a szebb, a jobb. Mert akkor egy asztalhoz lettem volna kötve. Akkoriban váltam az első házasságomból, belépett életembe a csodálatos vadászat. Az irodai munka mellett korántsem lett volna olyan tartalmas az életem, mint ahogy megéltem.- Harmincévnyi szolgálat után müyennek látja a rendőrséget, s milyen vök önnek?- Én szerettem. Különösen az első időszakban csábított ez a szakma. Mind a két rendőriskolámat nappali tagozaton végeztem jelessel, kitűnővel. Mindig energikus, az átlagnál erősebb ember voltam. S ez magabiztosságot kölcsönzött. Nem volt olyan, hogy valamikor is leverték volna a sapkát a fejemről, vagy nem mertem odamenni, ahol forró volt a talaj. Nem irodában ülő, nadrágot fényesítő valaki Pavlik Károly gazdag voltam, hanem kint az utcán teljesítettem szolgálatot. Amikor ittas vezetővel találkoztam éjjel, s észrevettem a jóemberen, hogy nem fricskáz, nem magas lóról beszél velem, hanem embernek tekint, én is így kezdtem az intézkedést. Őszinte volt, s megmondta, hogy ivott. Nem sokat igaz, s hozzátette, hogy neki a jogosítványára szüksége van. Nem szondáztattam meg, hanem hazaküldtem. Akkor rajta múlt, hogy mi történik kettőnk között. Az igazi hatalom annak a kezében van, aki kint van az utcán. S ha az ember a lelkiismeretével el tudja számolni, hogy nem szabotálta el a munkáját, addig rajta fog múlni, hogy lesz-e a dologból valami vagy nem lesz.- Mennybe szabad egy rendőrnek toleránsnak lenni?- Ez attól függ, hogy milyen esetet kell megítélni. A szolgálati szabályzat kötelez, de az emberben kialakult egy erkölcsi stabilitás, aminek alapján mérlegelni lehet. Ha a jó érzésem tiltakozik, akkor nem lehetek toleráns. Ilyen esetben soha nem is voltam. Keményen bírságoltam, feljelentettem. Nem is beszélve arról, ha arrogáns volt az illető annak ellenére, hogy szabályotrófeagyüjteménye körében san léptem föl vele szemben. Persze bűnesete válogatja, hogy meddig szabad elmenni. Égy biztonsági öv használatának elmulasztása még lehetőséget adhat.- Annak idején hogyan intézkedett?- Mindig emberi módon kezdtem, nem lebecsülve a másikat. Az illetőt megállítottam, köszöntem és elkértem a személyi okmányait. Majd beszédbe elegyedtem vele. Figyeltem milyen hangot ütött meg, mit váltott ki benne az én intézkedésem, a kérdéseim, ebből nagyjából meg tudtam ítélni milyen emberrel van dolgom. Olyan hangot ütöttem meg én is, amilyet ő velem szemben. Nem abból indultam ki, hogy én vagyok a hatalom, és azt teszek vele, amit akarok. Eltéphettem volna az igazolványát, ráléphettem volna a lábára, kiszúrhattam volna az autógumiját az életben nem tudta volna bizonyítani. Sosem tettem ilyeneket. A fellépés, a fizikai erő, a szakmai kvalitás elengedhetetlen a rendőri szakmában. Lássa az illető, hogy kivel van dolga. Én sosem becsültem le senkit, de elvártam, hogy bennem is az embert lássák, áld rendőri feladatot old meg.- Rendőr lenne ismét, ha újm kezdhetné?- Igen, de azt mondom, nem lehet, hogy ebben a társadalomban, ebben az országban, ezt a munkát ilyen gyengén fizessék meg. A rendőri munka jó kvalitást igényel, ahol a veszélyekkel is szembe kell nézni. Em■ berekkel kell szembeszállni, mert ha a Magyar Köztársaság törvényeit sérelem éri, veszély fenyegeti, vagy bármiféle, a magyar törvényekbe ütköző cselekményt tapasztal, fel kell lépni ellene. Ilyenkor a rendőrnek kötelessége beavatkozni. Nagyon fontos a jó munkahelyi légkör, ahol nem piszkálják egymást, nem azt figyelik, hol lehet a másiknak ártani, hanem mindenki a munkáját végzi. Egy más légkörben szívesen tenném ugyanezt végig.- Halbttuk és látjuk, hogy nagy vadász, bizonyítja a szép trófeagyűjteménye. Mióta vadásziki- Nekem a vadászat a második életem. A szabad időm erre ment rá. Nagyon szívesen és boldogan lennék hivatásos vadász egy olyan jó közepes szinten. Azt is el tudtam volna képzelni. Valójában 1969 óta vadászom.-Ez egy nagy szenvedély?- Átkozottul nagy. Kutyább, mint a szerelem, mert abból előbb- utóbb ki lehet öregedni. De ebből addig nem, amíg az ember a lábát emelni tudja, ez csak fokozódik.- Mekkám a trófeagyűjteménye, s melyik a legszebb közülük?- Több mint száz darab, vagy tíz szarvasbikám, közel ötven vaddisznóm, negyvenegy-néhány őzem. Tartozom még néhány szép agyar kikészítésével. Vannak kikészített bőreim is. A legszebb talán egy szarvasbika páratlan húszas agancsa. A másik egy vaddisznó volt, amelyik majdnem két és fá mázsa volt kizsigerelve.-A család mit szól ehhez a szenvedélyhez?- Őszintén szólva egy kicsit belejátszott az első házasságom felbomlásába, de nem ez volt az igazi ok. A második feleségem, amikor először belépett a lakásomba hasonló kép fogadta, s én három felkiáltójellel közöltem vele, hogy vadászó ember vagyok. S a vadászathoz három dolog kell, idő, idő és még egyszer idő.- Véleménye szerint el lehet úgy látni a rendőri szolgálatot, hogy ne sérüljön a család?- Az igazság az, hogy igen nehéz. Különösen régen. Bár már nem vagyok köztük, de az utóbbi négy évben, amit a testületben töltöttem, mintha valami nagyobb megbecsülés kezdett volna övezni minket. Kezdetben pejoratív módon beszéltek rólunk, elszabadult a pokol, fricskáztak minket. Tudtuk, hogy nincs mögöttünk olyan kiképzett állomány, amely a helyünkre léphetett volna. A rendőrnek nemcsak az utcára kell kiállni, értenie kellett minden eljárásjogi cselekmény megoldásához. Hazavitte a báját? A legtöbben igen, s akkor otthon eresztette ki a gőzt.-Meg tud lenni a testület nélkül?- Nagyon jól megvagyok. Az ember kénytelen tudomásul venni a tényt, ami letagadhatatlan, ha tetszik, ha nem, az élet egyszeri, is- mételhetetlen, visszavonhatatlan. Az emberi élet első háromnegyed része energikus, szép, fiatal. Az utolsó negyedrész már nem, derék- fájós és belép minden olyan, amiről addig nem is tudott az illető. Az utolsót már nehogy ne vegyük el magunknak! Persze úgy, hogy ezzel ne sértsük a közvetlen hozzátartozók érdekeit. Mi nagyon megértjük egymást a feleségemmel. Keményen dolgoztunk, hiszen ő a pedagógus munkája, s az én a rendőri hivatásom gyakorlása mellett málnát termesztettünk. S nélküle nekem nem lenne ma lakásom, hiszen a szolgálati lakásomat nem vásárolhattam meg. Végigdolgoztuk az életünket. Közben gondoskodnunk kellett a gyerekeinkről is.- Boldog ember?- El relatív dolog. Én a magam módján boldog vagyok. Persze kinek mi a boldogság. Én el nem tudok képzelni annál nagyobb boldogságot, amikor szarvasbőgés idején két hétig mentem egy nagy bika után. Valósággal bolondja lettem. Éjt nappallá téve cserkeltem, míg egy hajnalban megtaláltam. Nagyon el volt bizakodva. Ködös, tikkadt időszak volt, a nehéz harmatos levegő megülepedett. Nem láttam, hol van. Egy csomó tehén volt vele. Közben bejött egy fiatal ólálkodó bika is, mire egymásnak estek. Elintézte a fiatal bikát, s akkor kilépett a ködből, mire meglőttem. Az a lövés hatalmas nyomástól, két hét minden izgalmától megszabadított. Arcán átsuhan az átszellemült- ség, amit akkor, abban a nagy pillanatban is érezhetett, amikor a nagy lövést leadta. Végül megjegyzi.- Az ilyen csodálatos dolgokért érdemes élni! PÁDÁR ANDRÁS