Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-16 / 190. szám

Egy kivételes énekhang 2001-ből Fekete Dzsoni 1963-ban szü­letett Tatabányán, egy bá­nyász család második gyer­mekeként. A hihetetlen zenei tehetséggel megáldott fiatal­ember bár adottságai alapján már régóta a magyar köny- nyűzenei élet egyik kiemel­kedő személyisége lehetett volna, ám az élet úgy hozta, hogy erre harminchét évet kellett várnia. A fordulat három hónappal ezelőtt történt, egy véletlen ta­lálkozás során. Galambos Lajos ekkor hallotta Fekete Dzsonit először énekelni. Az események ez után soha nem látott gyorsa­sággal követték egymást. Lajcsi bemutatta Dzsonit Kaszás Péter­nek, Magyarország egyik leg­jobb „slágergyárosának”, hogy írjon neki egy dalt. Kaszás Péter nagyon meglepődött, amikor meghallotta Lajcsi felfedezettjét énekelni, mert arra ő sem szá­mított, hogy egy ilyen komplett lemezanyagot állít össze Dzsoni részére. Ezután megkezdődött a hanganyag felvétele. Bár Dzsoni nem ismeri a kottát, a felvétele rekord gyorsasággal, mindössze három és fél óra alatt készült el. A következő lépés az volt, hogy Lajcsi megkereste a BMG-t és ki­adásra ajánlotta fel a tizenkét dalt. Geszti Margit, a BMG hanglemezkiadó igazgatója azonnal igent mondott és már ő is részt vett a „Dáridó” forgatá­sán, amelyben először lépett a közönség elé Fekete Dzsoni. Az adást május közepén lát­hatták a TV2 nézői és egyik percről a másikra ismerte meg Dzsonit az egész ország, a kö­zönséget egy csapásra meghó­dította, a Dáridó-turnén, mint új előadó, szinte soha nem lá­tott sikereket arat. Nem történt más tehát az elmúlt két hónap­ban, mint az, hogy egy tatabá­nyai fiatalember álma valóra vált, mi pedig gazdagabbak let­tünk egy kivételes énekhang- gal. A 2001 áprilisában „Időhú­zás” címmel megjelent első maxit követően már a bol­tokban Sub Bass Monster várva várt második albuma „Tovább is van, mondjam még?” címmel. Mindenki, aki szereti az előző albumot (minimum az az 50 ezer ra­jongó, aki megvásárolta és az a ki tudja még hányszor ennyi, aki hozzájutott az al­bum zenei anyagához), egy­öntetűen kiáltaná: Mondjad!... És Sub Bass Monster nem okoz csalódást most sem. Az új album 13 dala egy érettebb, de magához és közönségéhez hű művész kinyilatkoztatása. Mert ugye igazi hip-hop-ról van szó, ahol a kimondottaknak súlya van. Azért senki ne gondoljon felesleges „komolykodásra”, ez az anyag is legalább annyira szórakoztat, mint az előző, re­mek zenékkel és az összeté­veszthetetlen kétértelmű szöve­gekkel. * * * Itt az újabb slágerek gyűjte­ménye egy lemezen: a Bravo Hits 16! ízelítőül a tracklista: Leann Rimes: Canit Fight The Moonlight, Backstreet Boys: The Call, The Corrs: Give Me. A Reason, Bon Jovi: Thank you Fór Loving Me, Alcazar: Crying At The Discoteque, All Saints: All Hooked Up, Westlife: My lőve, Texas: Inner Smile, Debelah Morgan: Dance With Me, Britney Spears: Stronger, N' sync: This Ipromise yon, Robbie Williams: Supreme, Vitamin C: The Itch, The Underdog Project: Summer Jam, S Club 7: Reach, Arc: Thinking Op Yon, Baha Mén: Who let The Dogs Ont, Madison Avenue: Pop plusz rock „Tovább is van, mondjam mégV' Evorything You Need....A dalok ömmagukért beszélnek. * A „Keresem őt” című beha­rangozó maxit követően az Eemergency House negyedik al­buma- „Rólunk szól” címmel - nyár elején jelent meg. Egy új nagylemez, egy új hangzás, több sslágergyanús felvétel, ezen nem is kell csodálkozni, hi­szen az Emergency House már mindent megtett azért, hogy a hazai pálya elfogadja és egy or­szág szeresse a zenéjüket. A re­cept a következő: egy új zene­szerző, egy új hangzás és... 2001-et írunk. Az új korong ki­alakításában olyan ismert hazai dalszerzők segédkeztek, mint Hauber Zsolt, Erős Attila, ifj. Ja-, kab György, a szövegekben pe­dig Orbán Tamás, Thüdő a Grooveland-ből és Bokor Fekete Krisztina. Egy biztos az album három jó barát vagyis az Emergency House összehangolt színpadi és stúdiómunkáját di­cséri, kiegészülve a nagyszerű szerzői gárdával, valamint Erica C. és Robby D. állandó támoga­tásával, hiszen ők ketten azok, akik a háttérből a kezdetektől napjainkig menedzselik és segí­tik a zenekar karrierjét. A vado­natúj albumon 12 szerzemény található, valamint 2 rémbe. MC Ducky, U-Kry és Herbie mog sem áll az aranylemezig! karoltak, aztán pályára állítottak két fiatal tehetséget, mindköz­ben átruházták önmaguk teljes zenei örökségét. Eddie Grant, akinek neve a '60-as évek végén az Equals ré­vén vált híressé, a nemzetközi zenei szintér egyik leginnovatí­vabb és legelismertebb szemé­lyei közé tartozik. A Thee Equals akkori sikerét mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy Nagy-Britanniában 4 év alatt ska felvételek egyike, a „Train Tour To Rainbow City” című nó­ta, amelyet 1966-ba rögzítettek a The Pyramiids előadásában. 1972-ben Eddy és a The Equals útjai szétváltak. Főszereplőnk kivált az együttesből, hogy pá­lyáját a továbbiakban producer­ként folytassa. Létrehozott egy stúdiót, majd egy lemezcéget, mely Európa első professzioná­lis vállalkozása volt, aminek tu­lajdonosa színes bőrű Itt végre lehetőség nyílt, hogy - a rock and roll, a soue, a Karibi Calypso, a ska, a reggae és gyer­mekkori afrikai ritmusok ele- gyesítésével - „kialakítsa” jelleg­zetes, összetéveszthetetlen hangját. Az Atlanti Óceán mind­két partján elsöprő sikereket ért el. Átütő sikert arató slágereivel továbbra is megmaradt aktív hu­manitáriusnak és éleseszű poli­tikai gondolkodónak. Számos üzleti vállalkozása révén hozzá­járult és aktívan közreműködött a színes bőrűek jogainak érvé­nyesítésében: Európában övé volt az első olyan nyomda, amelynek tulajdonosa színes bőrű. Idén júniusban „The Greatest Hits” címmel megjelent albuma a világ egyik legelismer­tebb leginnovatívabb és legegyé­* * * Vigyázat! Itt a Maché, min­denki veszélyben! Legalábbis, aki manapság a popzenében te­vékenykedik, ugyanis első ma­xijukat követően megjelent a Maché! debütáló albuma „Most és mindörökké” címmel. Az új formáció tulajdonképpen és nem titkoltan az AD Stúdió jog­folytonosságát hivatott biztosí­tani, mind szövegigényességé­vel, hangzásvilágával, érzelmes dallamvonalával. Egyfajta kép­zeletbeli „stafétabot-átadás”-ról szól az album, hisz’ változhat a név, az összetétel, a mondaniva­ló és a célközönség marad. Go­odwill Gyuri és Földes Jimkó fel­nyolc kislemezük került fel a Top 20-as single listára (köztük a „Baby Somé Back”), valamint az a tény, hogy világszerte több, mint 13 millió lemezt adtak el. Még az Equals-szel aratott sike­reit megelőzően Eddy Grant ne­véhez kapcsolódik az első brit Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: Rátonyi Ró­bert. Műsoros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Szűcs István, Salgótarján, Fáy A. krt. 100 sz. Mai kérdésünk: Mi a címe Eddy Grant most nibb reggae zenészének mint­egy 30 éves karrierét öleli fel, és a művész 16 legkedvesebb felvételét tartalmazza, köztük a mára már klasszikussá vált Electric Avenue remix változa­tát. megjelent, 30 éves karrierjét felölelő válogatás albumának? Címük: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgó­tarján, Erzsébet tér 6. sz. Be­küldési határidő: augusztus 21. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! A művész is ember - Charlie: Csoda, hogy énekes lehetek Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feMlenüL Idege­nek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kuM- ránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak MÁSKÉPP. Nézzük őket a tévében, haüjuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbü nem tudunk róluk. Hogyan élnek, milyenek a häköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb vi­lágban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Charlie ideális riportalany, szinte kérdések nélkül is ontaná magából a jobbnál-jobb és iga- zabbnál-igazabb gondolatokat. Budapesti törzshelyén beszélget­tünk.- Hivatás a zene?- Van egy valahol megírt sor­sod, ebben picit hiszek. Aztán ha a különböző információkat, amik jobbról, vagy balról jönnek, rosz- szul kezeled le ebben a kis or­szágban, akkor pillanatok alatt a pálya szélére kerülsz, mert itt alapvetően már nem a zenéről van szó. Ha tisztességes emberek végeznék a dolgukat, biztos, hogy a zenészek irányítanák a sorsu­kat. Sajnos nem mi irányítjuk a sorsunkat, hanem a háttérben működő semmit nem tudó embe­rek, akik a pozíciójukat féltik. Higgye el, nekem teljesen mind­egy, milyen lenne a sorsom, az sem túlzottan zavarna, ha még mindig külföldön játszanék! Egy asztalos is tudja művészi szinten művelni a szakmáját. Azért, mert az első pillanattól az­zal foglalkozik. Én sem nagyon csináltam mást, mindig a zene volt az életem. Amikor megcsiná­lunk egy lemezt, s úgy képzeljük, hogy jó, akkor rátesszük a pontot, de onnantól már nem a mi dol­gunk, hogy annak mi lesz a sorsa. Az érték nem attól függ, hogy ki hány darab lemezt ad el, hányán vannak a koncertjén. Az egy do­log, hogy Isten téged megsegít és valami miatt megszeret a közön­ség. Aki engem ismer, pontosan tudja, hogy vagány is tudok len­ni, ugyanakkor pedig társaságtól függően tudok felszabadulni. Teljesen idegen társaságban nem szoktam „elszállni”. Én nem tudok mondani a zenémről semmit. Nem akarok beszállni a dömpingbe, csinálok egy jazzle- mezt, ami dédelgetett vágyam volt. Úgy gondolom, már elér­tem mindent. Régen is a szak­mának dolgoztam és nem a kö­zönségnek.- Ma is a szakmának dolgo­zik?- Igen. Nem véletlen, hogy a szakma engem szeret. Azt hi­szem, ez a legfontosabb dolog az életemben, hogyha csinálok valamit, azt a szakma szeresse. Az pedig már Isten pluszkülde­ménye, ha a közönség is befo­gad, mert alapvetően ezért csi­nálod. Ambiciózusak vagyunk, szeretjük mutogatni magunkat, hogy itt vagyunk, tessék, ezek vagyunk mi...- Önnek van otthon számító­gépe?- Van, de a fiammal haszná­lom, azt is csak akkor, ha valami e-mailt megnézünk. Semmi kü­lönös... Nincs időm a dologra. De van oldalam, lehet e-mailt küldeni; bele tudok nézni bizo­nyos dolgokba, ha esetleg hang­szerárakra van szükségem nyu­gatról, vagy ilyesmi. Engem már alapvetően nem fog tudni meg­fogni ez a számítógépes világ. Magamról információt nem fo­gok írni, mert azt gusztustalan­nak tartom. Ez olyan, mint ami­kor elmész egy koncertre, kapsz érte valami honoráriumot, és te mész a pénzért. Soha nem szok­tam a pénzért menni, a sofőröm szokta felvenni, vagy akárki más, aki szervezi a bulit és majd elküldi, vagy odaadja, amikor senki nem látja.- Az elmúlt tíz év alatt hu­szonkét lemezt készített, több tu­cat nagy bulit csinált, nem léte­zik olyan fómm, ahol ne szere­pelt volna. Őszintén; nincs csö­möre!?- Megmondom őszintén; az utóbbi években volt. Szakmai, illetve személyes dolgok hatásá­ra. Ma már nincs.- Voltak nagy tévedések az életében?- Nem. Talán az első házassá­gom...- Hányszor volt házas?- Egyszer! A mostani a máso­dik. De nagyon fiatal voltam. Az biztos, hogy tévedés volt. Lehet, hogy szükségem volt rá.- Vannak félelmei? Fél valami­től?- Nem túlzottan. Ha az féle­lem, hogy féltem a családot, ak­kor igen. Én még tisztességtelen dolgot nem csináltam, nem le­hetnek félelmeim. Ha most vala­ki esetleg belémkötne, nyugod­tan kiállnék vele bokszolni, nem érdekelne, hogy leütne. Tud­nám, hogy nekem van igazam.- A magány érzését ismeri?- Sűrűn vendég. Már meg­szoktam. A külföld miatt szok­tam meg, mert nagyon hiány­zott a család. Éjjel-nappal me­hetnék társaságba, bulikba, de szükségem van arra, hogy leül­jek és lazítsak. Fiatalként na­gyon lángoltam, égettem a gyer­tyát rendesen, ma már másképp gondolkodom, kicsit be kell húzni a féket. Nem az az ember vagyok, aki tizennyolc évesen voltam.- Könnyen be lehet csapni?- Anyagi vonatkozásban igen. Más ügyben nem nagyon. Persze olyan nagyon nem tudnak be­csapni anyagilag sem, mert amíg én tisztességesen megcsinálom a munkámat; lehet, hogy a felét ka­pom, vagy a negyedét, de ha Isten megsegít, tovább élhetek.- Mit jelent az a szó, hogy ott­hon?-A biztonságot...- Mire vágyik még az életben?- Túlzott vágyaim nincsenek. A vágyálmom, hogy az új lemez, a Charlie Jazz jó legyen. Azt nem kívánom, hogy a mássága miatt rágódjanak rajta, hogy ez most jó- e, vagy sem; én tudom, hogy mi­lyen. Ha valaki engem egy picit is szeret, vásárolja meg és tegye be a többi közé! A Rolling Stones-nak is voltak gyenge lemezei... Min­den rosszban van valami jó. De alapvetően jó. Csinálom tovább a dolgaimat, nekem ez egy hobbi. Csoda, hogy énekes lehetek és olyan emberekkel dolgozhatom, akik a barátaim. Szeretem. S. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom