Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-13 / 187. szám

2001. AUGUSZTUS 13., HÉTFŐ

MOZ A I K

Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal

A regionális fejlesztés néhány összefüggése

Az utóbbi időben több olyan szakmai fórumon vettem részt, amelynek témája a regionális fejlesztés volt. Az előadók az esetek többségében a valós helyzetet, a diagnózist igyekeztek pontosan felvázolni, de a megoldási lehetőségeket, a megvalósítható alternatívákat - megítélésem szerint - szegényesen, szakmailag, tudományosan kevésbé megalapozottan rajzolták meg. Sokszor a vágyak kategóriáiban fogalmaztak, politikai, pártpolitikai, választási propaganda tételgondolatokat ismertettek.

FÜGGETLENÜL A CSATLAKOZÁSTÓL

Véleményem szerint a régiófejlesztési koncepciókat az európai uniós csatlakozástól függetlenül is ki kellene dolgozni. Az uniós csatlakozási feladatokat és a régiófejlesztési teendőket egyidejűleg kellene megvalósítani. Ha a régiófejlesztési célkitűzéseket jó színvonalon, a mai kor feltételeinek figyelem- bevételével - szakmailag, tudományosan megalapozottan - végezzük el, akkor az Európai Unióhoz történő csatlakozás feltételeit is többségében teljesítjük.

A regionális fejlesztés tudományos, szakmai és természetesen politikai kérdés is. A sorrend azonban lényeges, nem cserélhető fel. A regionális fejlesztést tudományosan szakmailag megalapozottan lehetne a politikának felhasználnia. Ha fordított a helyzet és a politika, a politikai pártok mondják ki a regionális fejlesztéssel kapcsolatos alapvető tételeket, a fejlesztés fő irányait, akkor a tudománynak, a szakmának már nem sok a mozgástere, nem sok a jelentősége!

Megítélésem szerint a regionális fejlesztésben az egyik legfontosabb feladat a személyiség sokoldalú fejlesztése. Felfogásomban ez nem csupán az egyéni érdekből fakadó konzekvencia, hanem jól felfogott családi és nemzeti érdekből eredő szükségszerűség. Egyre inkább alapkövetelmény lesz, hogy az állandóan változó munkaerőpiac igényeinek megfelelni tudó szellemi és fizikai munkára alkalmas személyekkel rendelkezzünk. Nekünk kell alkalmazkodnunk a munkaerőpiac igényeihez és nem a munkaerőpiac fog alkalmazkodni a hazai munkaerő képzettségi, felkészültségi szintjéhez.

Ezért az oktatás, képzés, továbbképzés tartalmában - részben struktúrájában is - mielőbb radikális változtatásokat kellene végrehajtani. A tartalmi változtatások a felsőoktatásban is nélkülözhetetlenek, a gyakorlatorientált felsőoktatás iránti igények már most elemi erővel jelentkeznek.

A CÉL ÉS AZ ESZKÖZ

Sürgetőbbek a teendők a középfokú oktatásban, különösen a szakképzésben. A középfokú oktatás egészében véleményem szerint - kiemelt jelentőséget kellene, hogy kapjon az anyanyelv, a matematika-számítástechnika, két világnyelven kommunikációs képesség kialakítása és a testnevelés. A szakképzésben pedig a multifunkcionális szemléletmóddal (egy-két szakmában jó színvonalú elméleti-gyakorlati tudás, több szakmában jártasság szintű ismeretek kellő általános és szakmai műveltség a munkaerő piaci igények teljesítésére) rendelkező szakemberek képzése.

A regionális fejlesztésről szóló előadásokban, tájékoztatókban igen gyakran összekeverednek a cél és a cél megvalósítását szolgáló eszközök, eszköz- rendszerek. Gyakran hallani arról, hogy alapvető cél a kis és középvállalkozások kialakítása, a mezőgazdaságban a családi és kis-közép birtokok létrehozása stb.

Meggyőződésem, hogy a cél hatékonyan működő vállalkozások létrehozása, támogatása kell legyen, amelyeknek termékeit a hazai és világpiacon jól lehet értékesíteni.

Már a tervezéskor azt kell egyértelműen tisztázni, hogy mit szeretnének termelni, majd azt követően eldönteni, hogy milyen üzemméretben a leggazdaságosabb az adott termék, termékek előállítása.

A sorrend itt sem cserélhető fel. Vannak olyan termékek, amelyeknek az optimális üzemmérete a kisüzem, a család méretű kis és középvállalkozás. Természetesen vannak olyan termékek, amelyek előállításának az optimális üzemmérete a nagyüzem.

A biológiai, technológiai, termelési folyamatokat politikai döntésekkel nem lehet megsérteni, mert következményei igen fájdalmasak lehetnek.

Tehát a termelés és a piac (hazai és világpiac) összhangját biztosító tevékenység kialakítása és fenntartása lehet a cél. Vannak olyan termékek, amelyeket (pl. dísznövénykertészet stb.) kisüzemi, családi méretekben, s vannak olyanok (pl. gabona, napraforgó stb.) amelyeket nagyüzemi méretekben célszerű előállítani.

Az Európai Unió eddigi történetének egyik legfontosabb tanulsága, hogy mindenkori vezetés kínosan ügyelt arra, hogy a termelés és a piac közötti összhang - tartósan - ne boruljon fel. A termelés és a piac egyensúlyának megtartása érdekében a termelést a legkeményebb állami beavatkozásokkal szabályozta (növelte, vagy csökkentette), mert ha erre az összhangra nem ügyel, akkor a krónikus túltermelés, illetve a krónikus áruhiány elkerülhetetlen. Az ebből fakadó társadalmi feszültségek, elégedetlenségek pedig kiszámíthatatlan folyamatokat indíthatnak el.

Ezt az összefüggést a régiófejlesztési koncepciók, alternatívák kidolgozásakor komolyan kell venni, a számításokból nem szabad kihagyni.

SÚLYPONTI KÉRDÉSEK

A régiófejlesztés csak körültekintő tervezési, előkészítő munka után kezdődhet el. A tervezést is szakmailag megalapozottan, tudományos módszerekkel és eszközökkel kell elvégezni. „Fent” és „ lent”, ráadásul egyidejűleg. Leegyszerűsítve, a regionális fejlesztés tervezése a községekben, városokban, a mikroregionális körzetekben, a megyékben és a régióban összehangoltan, egymásra építve kellene, hogy történjen. Ezt a feladatot még nem sok helyen végezték el.

A regionális fejlesztés tervezése és megvalósítása során figyelembe veendő néhány súlyponti kérdésre - a bevezetőben leírtakkal együtt - szükséges mutatni. Természetesen most csak egy-egy tételgondolat jelzésére van lehetőség, a részletes kifejlesztésére több idő és nagyobb terjedelem kellene.

A regionális fejlesztés néhány súlyponti kérdése a következő:- infrastruktúra kiépítése és fejlesztése (energia, közlekedés, telekommunikáció, környezet- és természetvédelmi infrastruktúra stb.);- a vállalkozások (benne a kisvállalkozások) számára nyújtott szolgáltatások létrehozása és bővítése;- a helyi és regionális lehetőségek kihasználása a K + F intézményi és személyi feltételeinek támogatására. Heves megyében, különösen az agrár és vidékfejlesztés témakörében a Szent István Egyetem Gyöngyösi Főiskolai Karán olyan szellemi bázis és tárgyi feltételrendszer jött létre, amely képes nem csupán a megyei, hanem az észak-magyarországi régió fejlesztése tervezésének feladatait koordinálni, ellátni.- az oktatási és egészségügyi infrastruktúra beruházásainak növelése;- a szakképzés (beleértve a tanító- és tanárképzést, a kutatást és az adminisztrációt is) és a foglalkoztatás támogatása;- különféle vidékfejlesztési intézkedések pl. turizmus, mezőgazdasági struktúrák átalakítása, a vidéki életmód és értékek stb.) védelme;- a piacra jutás esélyeinek javítása. Tartós, megbízható, kiszámítható (hazai és külföldi ) piacok megszerzése, majd megtartása.

A regionális fejlesztés, a vidékfejlesztés érdekében a közigazgatási kultúra és magatartás megváltoztatása, új szemléletmód és gyakorlat kialakítása nélkülözhetetlen. Vállalkozásbarát közigazgatás létrehozása nélkül rendkívül nehéz lesz az előrehaladás. Az adminisztrációs és jogszabályi környezetet lényegesen egyszerűsíteni kellene.

A pénzügyi környezet fejlesztése és az információszolgáltatás javítása elkerülhetetlen. Az oktatási, innovációs, a kutatási, és képzési lehetőségekhez a hozzáférés javítása elemi erővel jelentkező feladat.

A regionális fejlesztés első éveiben indokolt az adó- és adminisztrációs terhek mérséklése.

A regionális fejlesztés tervezésében kiemelt figyelmet és az átlagtól nagyobb támogatást érdemelnek az életképes, potenciálisan fejlődőképes vállalkozások, továbbá a hungaricumok előállítására alkalmas szervezetek, egyéni, családi vállalkozások.

A szakképzésben, a felsőoktatásban, de az iskolarendszeren kívüli képzésben és a továbbképzésben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a vállalkozó szellem erősítésére, a kockázat és a felelősségvállalás összhangjának megteremtésére, továbbá az önmegvalósítás segítésére.

A tervezés során kellő tapintattal és érzékenységgel, de az eddigi gyakorlattól eltérően, sokkal hatékonyabban szükséges foglalkozni a speciális megoldásokat igénylő társadalmi csoportok, rétegek (nők, fiatalok, kisebbségek, etnikumok, fiatal vállalkozók, gyes-en lévők stb.) társadalmi integrációjának előmozdításával.

Már a tervezés során reálisan számolni kell azzal is, hogy a létrejött, létrehozott vállalkozások több mint 50 százaléka nem éri meg a 4-5 évet. A viszonylag konszolidált Európai Unióban a statisztikai adatok alapján az újonnan létrehozott vállalkozások 50 százaléka szintén nem éli túl az első 5 évet. A vállalkozások korai halandóságában döntő tényező a késedelmes fizetés.

Magyarországon a vállalkozások tönkremenetelével kapcsolatos, a kudarctűrő képesség alakításával összefüggő pszichológiai, gazdasági, jogi stb. szemléletmódbeli témakörök oktatása hiányzik, az ezekkel kapcsolatos tapasztalatok rendkívül szomorúak és riasztók. Pedig a nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen igazolják, hogy a

vállalkozások létrejöttével szinte egyidejűleg reálisan számolni kell a tönkremenetelükkel is. Ez a piacgazdaság természetes velejárója. Az azonban nem közömbös, hogy az oktatásban, a képzésben, a továbbképzésben és a tömegtájékoztatásban mindezeket hogyan „kezeljük”.

Teljesen egyértelmű, hogy a regionális fejlesztés tervezése során a vállalkozások tönkremenetelének reális lehetőségeivel és az újrakezdés problémakörével számolni kell.

SZÍNVONALAS PROGRAMOK

Fontos tudni, hogy a fejlesztési programokat az országos és regionális szervek bírálják el és további forrásokat jelölhetnek meg a megfogalmazott célok eléréséhez.

Az EU Bizottsághoz az illetékes országos, illetve regionális szerveken keresztül lehet a programot benyújtani. Ha az EU Bizottsága a regionális fejlesztési programot elfogadta, akkor a támogatás fontos feltétele, hogy a végrehajtást egy monitoring bizottság ellenőrizze, amelyben az EU Bizottság, az országos szervek és a régió képviselői vesznek részt.

Ha a regionális fejlődéshez, fejlesztéshez - a kis településektől a megyei jogú városokkal bezáróan - külső, elsősorban európai uniós forrásokat szeretnénk megszerezni, akkor igen jó tartalmú és jó színvonalon megírt programokra van szükségünk.

Az elképzelhetetlen, hogy majd az EU adja a pénzt, biztosítja a forrásokat,' mi pedig majd elköltjük valamire. Mi tudjuk, hogy mire, hová kell befektetni a pénzt, és abba ne szóljon bele senki! Az ilyen gondolkodásmód illúzió. Jól tudjuk, ha illúziók összeomlanak, a megrázkódtatás elkerülhetetlen. E vonatkozásban jó lenne megspórolni egy újabb illúzió-összeomlást.

Minden lehetséges módon szükséges tudatosítani azt, hogy a regionális fejlesztés céljaira az EU-ban rendelkezésre álló összegért több ország számtalan régiója igen éles küzdelmet folytat.

A megfogalmazott programok megmérettetése nemzetközi szinten történik, következményei, hatásai - sikerei, kudarcai - nemzeti, regionális, megyei és települési szinteken jelentkeznek.

A regionális fejlesztési programok tervezőinek és elfogadóinak hihetetlen módon és mértékben megnövekedett a felelőssége, nem csupán egyéni, családi, de nemzeti értelemben és mértékben is.

_________________________________PB. VASAS JOACHIM

k

andidátus, címzetes egyetemi tanár

Bibó István halála után is magányos

Bibó István 1911. augusztus 7-én született Budapesten. Huszár Tibor, aki könyvet állított össze a Bibó Istvánnal készített interjúkból 1989-ben, ezt írja: - Bibó szinte egész életében tragikusan magányos volt. A nemzeti középosztály, amelyből származott, nem követte, mert a bibliai próféták szigorával szólt történelmi mulasztásaikról. Az új demokráciának - amelynek őszinte híve volt - egyik vezető pártja sem fogadta jó szívvel kritikai reflexióit. 1948-ban maga választotta a visszavonult- ságot: 56-ban a kormány tagjai közül egyedül maradt az őrhelyén. S a börtönéveket követően is csak néhány barát látogatta. (1979-ben halt meg.) Születésének 90. évfordulója alkalmából a Bibó Közéleti Társaság sajtóbeszélgetést tartott. A résztvevőkkel Dorogi Katalin beszélgetett.

Lendvai Ildikó: - Bibó Istvánt ugyan már 1979-ben elveszítettük, de mégis a rendszer- váltás szellemi előkészítőjének mondható, hiszen az ő eszmetársai, például sajnos a nemrégiben szintén elhunyt Vásárhelyi Miklós, Hegedűs B. András voltak azok, akik a rendszerváltó értelmiség vezéralakjaivá váltak épp’ a bibói gondolatok jegyében. Nagyon megütött és elszomorított az, hogy Vásárhelyi Miklós szerdai temetésén azok az egykori Bibó-kollegisták, akik most miniszteri bársonyszékekben ülnek, nem érezték szükségét, hogy képviseltessék magukat, pedig ők nem csak a Bibó-kollégium eszmeisége révén tartoztak volna ezzel Vásárhelyi Miklósnak, hanem azért

is, mert Vásárhelyi Miklós a Soros alapítvány elnökeként talán a legtöbb segítséget nyújtotta ahhoz, hogy ők megismerkedjenek a világpolitikával, aki a szemüket kinyitotta Európára és az amerikai politikára.

Litván György: - Tíz évvel ezelőtt, amikor az egykori börtöntársakkal kimentünk Bibó István sírjához a 80. születésnapján, akkor már ott találtuk Antall Józsefnek és a kormánynak egy hatalmas koszorúját. Amikor ugyancsak kint voltunk és néhány méterre onnét Vásárhelyi Miklóst temettük el és természetesen oda mentünk Bibó sírjához is, kormánykoszorút nem láttunk.- Érdekes, amit mondott az előadásában, hogy az akkori

amerikai elnök Eisenhower mégiscsak megkapta Bibó István november 4-i táviratát.

Litván György: - Igen, Békés Csaba fiatal kollegám évekkel ezelőtt Amerikában talált egy levelet, amit Eisenhower egy katona barátjának írt november 5- ikén és azzal kezdi, hogy egy magát Bibónak nevező embertől kapott egy drámai üzenetet, egy táviratot, amelyben azt kéri, hogy a Nyugat igyekezzen nem katonai, hanem politikai nyomást gyakorolni a Szovjetunióra egy politikai megoldás érdekében.- Ezek szerint nem egy színpadias gesztus volt az, hogy Bibó István egyedül maradt a Parlamentben és utána átsétált az amerikai követségre, hanem hatása is volt.

Litván György: - Úgy van, ennek hatása is volt, más kérdés, hogy a nyugati nagyhatalmak nem cselekedtek ebben a szellemben, hanem cserben hagyták a magyar forradalmat.

Kende Péter: - Bibó István az én véleményem szerint azért vált időszerűtlen személyiséggé és gondolkodássá a magyar társadalom egy térfelén, mert ő olyan határozottsággal ítélte el az 1945 előtti magyar múltat, olyan nyomatékkai mutatta

meg, hogy Magyarország fejlődése zsákutcás volt, hogy az ország egy hazugságrendszerben élt és ennek az összeomlása mintegy szükséges előfeltétele volt annak, hogy ebben az országban egyáltalán történjen valami, hogy ez a gondolat ma, amikor nagyon szívesen szeretnek hivatkozni Tisza Istvánra és Teleky Pálra és az 1944 előtti múltra, mint követendő példára, Bibó Istvánnak ez a visszatérő mérlegvonása a magyar történelemről hidegleléssel tölti el azokat, akik szeretnék ott folytatni, ahol ennek a szerencsétlen országnak a története 1944-ben abbamaradt.- Vitányi Iván, aki így emlékezett vissza arra, amikor utoljám találkozott Bibó Istvánnal. A 91-es buszon történt.

Vitányi Iván: - Én arról beszéltem neki, hogy éppen akkor olvastam el édesapjának, idősebb Bibó Istvánnak - aki egyetemi tanár volt Szegeden - valamely művét és borzasztóan tetszett nekem, mert egyébként tényleg zseniális társadalomtudósnak, etnográfusnak tartom. Ő nagyon örült és mondta, mennyire örül annak, hogy van olyan, aki az édesapjára emlékszik, lehet, akkor rá is fognak emlékezni. Másnap megjelent

nálam egy könyvvel. Én nem is hallottam, a fiam jött a csengetésre és azt mondta, hogy egy öreg bácsi van itt, mert ő nem úgy nézett ki, hogy rögtön látta volna egy kamasz gyerek, hogy itt a történelem egy nagy alakja jelenik meg. Utána kellett szaladnom és mondta, hogy any- nyira meghatottam azzal, hogy az édesapjára emlékeztem, hogy elhozta még néhány könyvét. Ezzel kapcsolatban elgondolkoztam már akkor is, meg mostanában is, hogy hogyan is van ez, hogy idősebb Bibó István is egy nagy író volt és elfelejtették és az ifjabb Bibó István, a mostani, nem mondjuk, hogy ifjabb természetesen, mert van még ifjabb is azóta, ő is sokszor úgy néz ki, mintha elfelejtenék. Most azok, akik nemrégiben még Bibó-kollégium címen a zászlaja alatt voltak, most úgy néz ki, hogy elfelejtették. Azt gondolom, hogy ennek két oka lehet. Az egyik, ha nem olvasták el, a másik az, ha elolvasták. De ahogy Fodor Gábor itt elmondta, hogy olvasták, akkor azt tudom mondani, hogy igen, azért felejtik el, tudatosan azért felejtik el sokszor, sokan, különböző időben, mert tudják, hogy mit mondott.

„A hadifogoly”

E címmel könyv készült az utolsó magyar hadifogolyként ismertté vált Torna András megtalálásáról, hazatelepítéséről és azonosításáról; a kötetet pénteken Budapesten mutatták be a sajtó képviselőinek.

A szerző Erdős László alezredes tagja volt annak a Honvédelmi Minisztériumban alakult bizottságnak, amely Torna András ügyével foglalkozott. Torna Andrást az elmúlt év augusztusában szállították Magyarországra, és decemberig az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben kezelték. Az idős férfi jelenleg családjával a Nyíregyháza melletti Sulyán- bokorban él. A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent, csaknem kétszázötven oldalas kötetben a szerző részletesen beszámol arról, hogyan találták meg az oroszországi elmegyógyintézetből hazatelepített idős férfi családját, miként kutatták fel múltját. A kötetben közzéteszi a szerző azokat az adatokat is, amelyek alapján nyomon követhető, milyen állomásokon keresztül jutott el Lengyelországból Torna András a kotyel- nyicsi elmegyógyintézetig, ahol 53 évet töltött.