Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-11 / 186. szám

& __i _ _ . L „Historicum” - Járatlan utakon Fotográfiák az ezeréves Magyarországról Már nem csak nyári kulturális esemény Hatodik alkalommal várja az alkotókat a ceredi nemzetközi művésztelep A Magyar Nemzeti Galéria és a Pannon GSM hétéves együtt­működésének vezérmotívuma a magyar kultúra és történelem emlékeinek felfedezése, megőr­zése, dokumentálása és feldol­gozása. Közös vállalkozásuk újabb gyümölcse a „Historicum” című kiállítás, amelynek keretében csaknem száz magyar műemléket, művé­szeti alkotást, történelmi hely­színt bemutató fotográfia tekint­hető meg a Magyar nemzeti Ga­lériában. Borsos Mihály sajátos ország­járáson. készítette felvételeit, út­jai kelettől nyugatig, északtól délig vezettek. Felkeresett falusi templomokat és várakat, nemesi kúriákat és polgári otthonokat, járt múzeumokban, remetebar­langokban, volt történelmi em­lékhelyeken és temetőkben. El­kerülte viszont a városokat, az idegenforgalom által preferált útvonalakat és helyszíneket. Célja az volt, hogy bemutassa milyen sok kincs van körülöt­tünk, amely nem kerül reflektor- fénybe méltatlanul nem jut nyilvánossághoz, pedig megér­demelné. A meglátogatott hely­ségek lakói a fotón megörökített templomok papjai, a községi elöljárók, alkalmi segítők és út­baigazítók támogatták munká­ját. A két esztendőn át folytatott utazásnak több ezernyi fénykép az eredménye. Mindegyikük szubjektív, a művészet jegyében fogant, egy fotós szemszögéből az objektiven át született az ezeréves Magyarországról. Bor­sos Mihályt, éppúgy szubjektív szempont vezette a helyszínek kiválasztásában, mint az egyes témák interpretálásában: nem műemléki szakfotográfiákat ké­szített, hanem sajátos művészi látásmódja szerint fényképezte a felkeresett helyeket. A megtekintésre érdemes ki­állítást Dévényi István rendezte. Nógrád megyét alsópetényi, mátraverebélyi, romhányi és szécsényi felvételek reprezentál­ják. Nagy Márta balassagyarmati festőművész kiállítása igazi színfoltot jelentett a Szécsénykében minap tartott millenniumi ünnepségre érkezett vendégeknek és a helybeli lakosoknak. Balról az itt született művész ________________________________fotó! gy. t. — :— Immár a VI. ceredi nemzetközi művésztelepet rendezi meg közösen Salgótarján megyei jogú város és Cered önkormányzata augusztus elseje és tizediké között. Az alapító művészek mellett az idén Salgótarján testvérvárosaiból is várnak alkotókat. Jó alkalom ez a hazai és külföldi képzőművészek összehang- olódására, hiszen jövőre, Salgótarján várossá nyilvánításának 80. évfordulóján a megkezdett közös gondolkodás közös alkotásban ölt majd testet. Uhel Szlovákiából, ők vala­mennyien a besztercebányai akadémia tanárai, Bakos Ferenc szécsényi grafikus, Fürjesi Csa­ba és Sánta László budapesti festőművészek (ők a telep tulaj­donosai), Smoel Tir szobrász- művész Izraelből, Radics Szil­A festőművészek jól megférnek az alkalmi műteremben________fotó; gyurián tibor A művésztelep vezetői, Fürjesi Csaba festőművész és Kun Cecília menedzser nem csak működtetik, hanem évről évre fejlesztik, korszerűsítik az alkotóházat. Ma már külön mű­teremben komplett grafikai fel­szerelés áll az alkotók rendelke­zésére. A szervezők a meghívással érkező művészek részére - az utazási költséget kivéve - min­dent térítésmentesen biztosíta­nak. A szállás és étkezés mellett az alkotáshoz szükséges alap­anyagokat, technikai felszerelé­seket is a művésztelep finanszí­rozza. A hatodik éve megrendezett alkotótábor immár nem csak nyári kulturális esemény a me­gye életében, hiszen a tavaly ősszel tartott nagysikerű sza­badtéri óriás festmény- és szo­borkiállítás megvalósításában is szerepet vállalt a ceredi nemzet­közi művésztelep. Salgótarján város vezetése el­ismeri és támogatja az alapítók törekvéseit. Második éve mecé­násként áll a művésztelep mö­gött. Erkölcsi és anyagi segítsé­gével mihamarabb Európa hírű lehet az alkotótábor. Az eddig részt vevő szlovák, román, szerb, osztrák, angol, német, finn művészek már hírét vitték Cerednek, Nógrád megyének, Magyarországnak. Az itt dolgo­zó hazai művészek pedig alko­tásaikon keresztül képviselhet­ték a magyar alkotó szellemisé­get Szlovákiában, Ausztriában, Olaszországban, Finnország­ban, Hollandiában és az Egye­sült Államokban. A ceredi nemzetközi művész­telep idei résztvevői: Stefan Koc­ka, L'udovít Polüc és Jaroslav veszter naiv festő Zabarból. Fes­tészettel, grafikával (linómet­szet, rézkarc, egyedi grafika), kisplasztikával és tűzzománccal foglalkoznak az alkotók a tábor­ban. Az augusztusi művésztele­pen készült alkotásokból a sal­gótarjáni József Attila Művelő­dési Központ rendezésében lát­hat a közönség ősszel kiállítást. A bemutatott művek ezután vándorkiállításon szerepelnek Salgótarján testvérvárosaiban. 2001 - a poroszok éve Potsdam és a „Palócföld” A brazil lélek írója Potsdam... kivirágzik... A Deutschland politikai, kul­turális, gazdasági és tudo­mányos folyóirat legújabb számát megkapva olvasom az impozáns címfotón a tar­talomra utaló feliratot, ami nem véletlenül keltette fel az érdeklődésemet - Sanssoucit ábrázoló kép - Janet Schayan szerkesztő tartal­mas, színes tudósítása iránt. A kastélyt, mint nyári rezi­denciát 1747-ben foglalta el II. (Nagy) Frigyes porosz király, a következőket mondta D'Argent márkinak, barátjának: „Quand je serai la, je serai sans souci”. (Ha ott leszek, nem lesznek gondjaim.) Erről kapta az elne­vezést „Sanssouci”. Gondtala­nul, vagy „gond nélkül”. 1985-ben jártunk itt, amikor a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola tanulóit vittük egy ötnapos berlini kirándulásra repülővel utazva a tavaszi szü­netben. A berlini úti élmények­ből a legnagyobb hatást a Branderburgi kapu váltotta ki mindannyiunkban. A szöges­dróttal lezárt kapunyílások át- járhatatlanok voltak. Itt húzó­dott az NDK államhatára. Ber­lin, a régi főváros megosztottsá­ga, a fal szomorú látványa mé­lyen belénk vésődött. De mind­ez ma már a múlté! Egy napot Potsdamban és Cecilienhofben töltöttünk. Bejártuk Nagy Fri­gyes „anti-Versailles”-ét, a Sanssouci kastélyt, csodálatos parkjában sétálva néztük meg a kínai teaházat, az „Új Palotát”, aminek legszebb terme a 37 000 kagylóval és 20 000 ásvánnyal kirakott kagylóterem volt. A ba­rokk és rokokó stílusú kastélyo­kat W. von Knobelsdorff épí­tész, báró építette. A híres par­kot Peter J. Lenné később alakí­totta ki 50 évig tartó munkájá­val. Potsdam városa Poroszor­szág legrégebbi települései közé tartozik, a Havel folyó tóvidékét a 9. században szlávok lakták. (Jelentése: „A tölgyek alatt”) Az első adat, amely a város alapítá­sára utal, egy 993-ból származó okmányban található. 1200 tá­ján kapott városjogot ez időben kezdődött meg a németek bete­lepítése. Fejlődését I. Frigyes Vilmosnak köszönheti, a „káp- lárkirály”-nak is nevezett ural­kodó fegyvergyárat alapított, melyet más manufakturális üze­mek telepítése követte. 8000-9000 katonája is itt állo­másozott, így garnizonváros- ként is nevezték. 1740-ben I. Frigyes Vilmost elhalálozása után fia, II. (Nagy) Frigyes követte a trónon. Mint az előzőekben szóltam róla az ő uralkodása alatt indult meg újabb nagyarányú fejlődés, amit a Hohenzoller dinasztia többi uralkodója is folytatott. A nagy műveltségéről ismert ki­rály itt valóban olyan udvari életet teremtett (II. Frigyes), ahol hódolhatott szenvedélyei­nek a zenének, irodalomnak, filozófiának. Udvari zenész­ként fogadta fel Johan Sebas­tian Bach fiát, aki szintén ne­ves zenész és zeneszerző volt. Igazi fény­űző életmódra utalnak a hang- versenyterem, a cédrusborítá­sú könyvtár és dolgozószoba, ahol jobban szeretett tartóz­kodni, mint Berlinben. A kas­tély nyugati részében alakította ki a nagy francia író, filozófus Voltaire részére a külön rezi­denciát, aki 1750-1753-ig tar­tózkodott itt vendégként. II. Frigyes ugyanis maga is művel­te az irodalmat, költőként, író­ként és természetesen zenélt is. A történelem azonban mint a felvilágosult abszolutizmus uralkodóját nagy katonai stra­tégaként tartja számon, aki trónralépésének első évében megindítja a területszerző há­borúit Ausztria ellen, Sziléziát bekebelezve. Kicsit elfáradva, az enciklopédiák, lexikonok, egyéb könyvek tanulmányozá­sában, teljesen elmerülve rég­múlt időkben vettem kézbe ki- kapcsolódásként a „Palócföld” 2001 2-3. összevont új számát - visszatérvén térben és, időben szülőföldünkre. Már ahogy az a véletlenek esetében szükségszerűen be szokott következni, a Holdki­rály drámaszövegnél kötöttem ki elsőként, Marschalkó Zsolt író, szerkesztő legújabb dráma­játékát kezdtem el olvasni. Ekkor ért a nagy meglepetés, mindjárt a szereplők felsorolá­sánál: Frigyes főherceg II. Frigyes néven Poroszország királya; Voltaire francia író, filozófus; Frigyes Vilmos Poroszország ki­rály és nem folytatom tovább... Egy kávé mellett elolvastam. A történet Poroszországban és Pá­rizsban játszódik 1740 körül. De hát mit kell ezen olyan na­gyon csodálkozni, hiszen a „po­roszok éve” van! És jót derülve felhívtam telefonon Marschalkó kollégát, akivel tanárként dol­goztam együtt egy gimnázium­ban. Tudja-e, hogy a poroszok éve van, mert ez gyanúsan prog­ramjáték... mondtam viccelőd­ve, barátiam Kicsit habozva vá­laszolt: „Nem, eszemben sem volt ilyesmi". 1701-ben koronázták meg ugyanis a brandenburgi Hohenzoller választófejedelmet III. Frigyes néven, Poroszország első királyává. Világosítom fel, mint aufklérista. Ezért virágzik most egész Potsdam, mert a 300. évfordulóra országos kerté­szeti kiállítás nyílt meg, a világ- örökség részét is képező törté­nelmi parkban és környékén. Lehet választani, utazni vagy ol­vasni a Palócföldet. (Felhívom az önök figyelmét, hogy itt most Magyarországon 2001-2002-ben az olvasás éve van. Ez megkönnyítheti dönté­süket.) Ha ön rám hallgat, ga­rantáltan jól fog szórakozni - itt­hon. LÖRINCZ GÉZÁMÉ Hétfőn Salvador de Bahiában elhunyt Brazília leghíresebb re­gényírója, Jorge Amado. Négy nap múlva töltötte volna be 89. életévét: 1912. augusztus 10-én született Brazília „legafrikaibb” szövetségi államában, az észak­keleti Bahiában, egy kakaóültet­vényen Itabuna város mellett. Jogot tanult és részt vett a nem­zeti felszabadítási szövetség harcaiban. Alig 19 évesen jelent meg első regénye, A karnevál országa, ami szülőföldje, a bahi- ai munkások, csavargók, halá­szok, félvérek, négerek, prosti­tuáltak színesen kavargó, érzéki világát mutatta be. A kötet nagy vihart kavart, kifogásolták me­rész társadalomkritikáját, új­szerű stílusát. Átütő sikert az 1935-ben szü­letett Zsubiabá című regényével aratott. Ebben a főhős az elma­radott, műveletlen, de a nyomo­rúságban még nem elromlott brazil nép ősi, vallásos rajongá­sának, fanatizmusának a képvi­selője, aki talán nem is valósá­gos alak, inkább jelkép. Amado fiatalon belépett a kom­munista pártba, politikai szer­vezkedésben való részvétele mi­Az 1989-ben elhunyt világhí­rű karmester, Herbert von Karajan özvegye férjéről elneve­zett kulturális alapot hozott lét­re, amely köteles évente legke­vesebb 150 000 svájci frankot (99602 eurót) kulturális célokra fordítani Graubünden kanton­ban. Eliette von Karajan annak 40. évfordulóján hozta létre a kultu­rális alapot, hogy a karmester családjával letelepedett St. Moritzban - közölte szerdán az illetékes svájci hivatal. Az alap máris odaítélt öt díjat. Az 50 000 att 1936-ban letartóztatták, majd száműzetésbe kény­szerítették. 1938-ban Brazíliá­ban betiltották a könyveit. Be­járta a világot, csak a II. világhá­ború végén tért haza, s parla­menti képviselő lett. 1947-ben ismét emigrációba kényszerült, Párizsban, majd Prágában élt. 1952-ben tért haza. A hatvanas években a brazil írószövetség elnökévé választották, és a Bra­zil Irodalmi Akadémia tagja lett. Jorge Amado a latin-amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja volt. Regényeinek sejtel­mes atmoszféráját jó helyzet- és típusteremtéssel, aprólékos tár­gyi megfigyeléssel, folkloriszti- kus elemek és népi hiedelmek felhasználásával teremtette meg. Magyarul is nagy sikert arattak olyan regényei, mint a Holt tenger, a Zsubiábá, a Vég­telen földek, az Éjszaka pászto­rai, a Gabriela, szegfű és fahéj, a Flor asszony két férje. Negy­ven regényét 54 nyelvre lefordí­tották. Számos rangos irodalmi díjjal tüntették ki, sokszor jelöl­ték Nobel-díjra is, de azt végül nem nyerte el. svájci frank összegű idei fődíjjal David Sonton Caflisch hegedű- művészt és zeneszerzőt tüntet­ték ki. Indokolás: így akarják elősegíteni, hogy „nemzetközi hírnévre tegyen szert”. 25 000 frank összeggel jutalmazta az alap Armon Stecher klarinétmű­vészt, Sörén Senn film- és szín­házi szerzőt, valamint Barbara Brüesch színésznőt. Végül 30 000 frank összeggel támogat­ta az alap a davosi zenei feszti­vált - jelentette az SDA svájci hírügynökség. Karajan kulturális alap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom