Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)
2001-07-03 / 153. szám
2001. JÚLIUS 3., KEDD MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Newton, a zsarnokság mértékegysége? Közismert, hogy a tudományos és az emberi nagyság nem mindig jár kézenfogva. Sir Isaac Newton halála után több mint 300 évvel az angolok nagy sóhajjal, de felfedték, hogy a maga idejében a „tudomány királya” csúnya jellemvonásokkal rendelkezett. Newton zsarnoksága a címe David H. Clark és Stephen P. H. Clark kutatók könyvének, amelynek megírásához bátorságra volt szükségük, hisz eddig senki sem merte kikezdeni a Newton-mítoszt. A két történész pedig nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Newton kollégáival önkényúrként bánt, kicsinyesen bosszúálló volt, és ezzel az egész tudománynak sokat ártott. Lássuk a tényeket, amelyekből a Corriere della Sera közölt szemelvényeket. Egy szép áprilisi napon, a XVIII. század kezdetén Newton nem éppen baráti látogatást tett John Flamsteed csillagásznál. Ultimátumot adott át neki és követelte: azonnal hozza nyüvánosságra az égitestek, elsősorban a Holddal kapcsolatos megfigyeléseire vonatkozó adatait. Szüksége volt rájuk az egyetemes gravitációs elméletének alátámasztására. Flamsteednek más tervei voltak. Munkája, amelyre életéből 30 évet áldozott, még nem volt kész, annak ellenére, hogy háromezer csillagot azonosított már és ez nagy előrelépés volt az addigi legrészletesebb, Ticho Brahe dán aszt- ronómus 300 égitestet tartalmazó katalógusához képest. Flamsteed ezért először elutasította Newtont. Később azonban Anna királynő férjének, Györgynek a közbenjárására kénytelen volt engedni. A másik kárvallott Stephen Gray volt. Őt csak azért nem szenvedhette Newton, mert tudta róla, hogy Flamsteed barátja. Gray kutatási területe az elektromosság volt. Felfedezte a különbséget az elektromosságot vezető és izoláló anyagok között, a mágneses indukció jelenségét, az elektromos töltések „raktározásának” lehetőségét. 1708-ban már elvégezte az első kísérleteket a villamosság selyemszálon való továbbításával kapcsolatban. Ő volt az „előaty- ja” a később felfedezett távírónak, a telefonnak. Kutatási eredményeit elküldte a Royal Societynek, amelynek elnöke, Newton azonban nem engedte publikálni azokat. Newton befolyásos, hatalommal rendelkező ember volt. Élvezte az udvar támogatását, 1695-től ő irányította a pénzverdét és ebből szépen meg is gazdagodott, minden kibocsátott font után jutalékot kapott. De dolgát jól végezte. 1703-ban őt nevezték ki a Royal Society elnökének, és ezzel a kulturális élet felett is uralkodhatott. A magánéletben savanyú, rosszindulatú ember volt, amit sokan annak tulajdonítanak, hogy édesanyja elhagyta, amikor a kis Isaac még csak hároméves volt. Voltaire, aki íróként hozzájárult tudományának elterjesztéséhez egész Európában, így jellemezte: „Sir Isaac Newton soha nem volt fogékony semmiféle szenvedélyre, soha nem lett prédája az emberiség szokványos gyengeségeinek, és soha nem volt dolga nővel.” A legenda szerint soha nem látták szórakozni, nevetni, és még az étkezésre szánt időt is pazarlásnak tekintette. Tajvani filmrendező a világ legjobbja? A tajvani születésű Ang Lee-t választotta a legjobb amerikai filmrendezővé a Time magazin. A hétfőn az újságosstandokra kerülő lap indoklása szerint Lee - akinek tajvani gyártású, kínai (mandarin) nyelvű filmje, a Tigris és sárkány idén márciusban megkapta a legjobb nem angol nyelvű filmért járó Oscart, valamint a legjobb látvány, a legjobb operatőri munka (Peter Pan) és a legjobb eredeti filmzene díját is - bizonyította a korábbi igazságot: az amerikai filmipart a külföldiek művészete táplálja. A Tigris és sárkány az első ázsiai film volt, amely elnyerte az idegen nyelvű filmek Oscar-díját. A 20 éve az Egyesült Államokban élő, 1954-es születésű Ang Lee-t kozmopolita kaméleonnak nevezi a tekintélyes hetilap, amely úgy értékeli, hogy a filmrendező láthatóan otthon van minden kultúrában. Az idén Bob Dylan, a legendás amerikai énekes-zeneszerző is fellépett a roskildei fesztiválon, amely Észak-Európa legnagyobb rockzenei fesztiválja. Mintegy 70000 rockrajongó volt kíváncsi az eseményre. ■ A rock-blues krémje: a Cream Az ausztrál Robert Stigwood agyaban azutan pattant ki az ötlet, hogy a Melody Maker című londoni szaklap szavazásán Eric Clapton lett a legjobb gitáros, Jack Bruce a legjobb basszusgitáros, Ginger Baker pedig a legjobb dobos. A három muzsikus neve ekkor már igen jól csengett brit rockkörökben. A mindössze 21 éves Clapton a Yardbirdsben kezdte pályafutását, majd John Mayallhoz szegődött, és az első Bluesbreakers-lemeznek fő attrakciója volt. Jack Bruce dzsesszbandák- ban bőgőzött, majd játszott együtt Alexis Köménél, Manfred Mannel, ő is megfordult Mayallnál, de igazán a Graham Bond Organizationben ugrott ki. Baker szintén a dzsesszből indult, szolgálta Komért, majd Bondnál jöttek össze tartósan Bruce-szal. Hamarosan kiderült, hogy mindhárman nagyon értik és érzik egymást, és képesek a rock és a blues egyedi keverékének megteremtésére. Clapton a Mississippi delta-vidék és Chicago fekete gitárosainak nyomdokain haladt, Bmce klasszikus zenét tanult, csellózott, zongorázott, szájharmonikázott, nem is beszélve különleges énekhangjáról, Baker pedig valóságos „vadállati bemutatókat” tartott dupla lábdobos felszerelése mögött, lobogó vörös haja, extatikus játéka szinte ördögivé tették a félelmetes hírű ütőst. Ők voltak az elsők, akik dalaikat addig csak a dzsesszben szokásos hosszú hangszeres rögtönzésekké bontották ki, első lemezüknek, a Fresh Creamnek stúdióváltozatban készült híres dalai (N. S. U„ Sweet Wine, Toad, Cat's Squirrel) tulajdonképpen csak vázai voltak a burjánzó koncertverzióknak. Rövid pályafutásuk alatt nem sok idejük volt az elmélyült komponálásra, mert Stigwood szinte folyamatosan turnéztatta őket. így is születtek 1967-68-ban olyan klasszikusok, mint a Sunshine Of Your Lőve, a SWALBR, a White Room, a Deserted Cities Of The Heart. Szövegeiket a kor hangulatát megragadó pszichedelikus költő, Pete Brown írta. Ugyanakkor hiteles feldolgozásokat készítettek Robert Johnson Crossroadsából, Willie Dixon Spoonfuljából, valamint Howlin1 Wolf Sitting On The Top Of The World-jéből. Ezt a hajszát azonban nem lehetett sokáig bírni, ráadásul a három nehéz természetű zenész az összezártság miatt egyre féltékenyebb volt egymásra. 1968 őszén bedobták a törülközőt: tartottak két búcsúkoncertet a londoni Royal Albert Hallban, majd szétváltak. Bruce egyedül próbálkozott, a következő 30 évben szinte minden valamirevaló muzsikussal zenélt együtt. Clapton és Baker előbb együtt folytatták a Blind Faith-ben, majd ennek feloszlása után megkezdődött a gitáros szédületes önálló pályája. A dobos afrikai kalandokba merült, játszott heavy-metált, progresz- szív rockot, dzsesszt, és egy lemezt készített hét évvel ezelőtt Bruce-szal és Gary Aíoore-ral - erősen creames hangvételben. Jack kétszer, 1986-ban és 1991- ben tette tiszteletét Magyarországon, Ginger 1993-ban lépett fel triójával. Ugyancsak 1993-ban választották be a Creamet a Rock and roll dicsőségcsarnokába. Azóta is várja a világ, hogy a sok nagy visszatérő között feltűnik egyszer a Cream is. Elvégre mindhárman állandóan műsoron tartották a korábbi közös dalokat, miért is ne játszhatnék el őket újra együtt? SVÁJC, INTERLAKEN. Az Amerikából érkezett Bellamy fivérek, David (jobbra) és Howard (balra) a színpadon Interlakenben, a már nyolcadik alkalommal megrendezett nagy sikerű nemzetközi countryfesztiválon. ■ Tegnap lett volna negyvenéves Lady Diana. A szerencsétlen véget ért hercegnő Londonban a Kensington palotában lakott, így a megemlékezni kívánó alattvalók a palota kerítéséhez hordták ajándékaikat: virágokat, léggömböket, képeket. Miután Lady Diana a brit tüdőbe- teg-alapítvány védnöke is volt 12 évig, beteg gyerekek is ellátogattak a palotához, hogy emlékezzenek a hercegnőre. ■ Moszkvai filmfesztivál - díjak Jack Nicholson amerikai filmszínész és honfitársa, Henry Beán elsőfilmes rendező kapta a 23. moszkvai nemzetközi film- fesztivál fő díjait. Nicholson, aki a tíznapos rendezvény legnevesebb sztárvendége, életpályájáért kapta a neves orosz film- és színházi rendezőről, Konsztantyin Szta- nyiszlavszkijról elnevezett kitüntetést. Az Arany Szent György díjat Henry Beán kapta a Believer (Hívő) című filmjéért, amely egy, a fasizmus vonzáskörébe került zsidó diák történetét meséli el. A zsűri a filmfesztivál kü- löndíját az iráni Raksam Báni Etamadnak ítélte az iráni főváros, Teherán életéről szóló, „A város bőre alatt” című filmjéért. A jelölt orosz filmek közül egy sem kapott díjat. Tímár Péter „Vakvágányok” című filmje nyerte el a nemzetközi filmkritikus szövetség (FIPRESCI) díját a 23. moszkvai nemzetközi filmfesztiválon. Az orosz kritikusok díját Erik de Bmyn első játékfilmes holland rendező a „Vad kagylók” című filmje kapta. A fesztivál keretében rendezett vetítések során Jancsó Miklós retrospektív filmsorozatát is láthatták a nézők. A moszkvai seregszemle nyitófilmje egyébként a Cannes-ból kimaradt „Ameli írom Mon- martre” Jean-Piene Jeunet rendezésébe, s a zárófilm is e témához kapcsolódik, „Moulin Rouge”, Baz Luhrmann alkotása, amely a cannes-i fesztiválon nyitófilm volt. Két évtized után a rács mögött A spanyol rendőrség őrizetbe vette Pasquale Belsito olasz szélsőjobboldali terroristát - jelentették be szombaton Madridban. Hatósági közlés szerint az „Európa legerőteljesebben körözött” terroristájaként nyilvántartott Belsito heves ellenállást tanúsított, amikor a spanyol főváros nyugati részében egy buszmegállóban elfogták. A 39 éves Belsitót több mint 21 éve kereste rendőrség. Számos fegyveres támadást hajtott végre, amelyekkel pénzügyi fedezetet igyekezett szerezni terroristaakcióihoz. Mégis elsősorban Antonio Amato olasz ügyész meggyilkolásával vált ismertté, de a hatóságok egy rendőr és egy csendőr meggyilkolásért is körözték. Belsitót, aki tagja a Forradalmi Fegyveres Sejtek (NAR) elnevezésű olasz szélsőjobboldali csoportnak, a francia rendőrség is kereste, mert megpróbált meggyilkolni egy francia csendőrt. A Franciaországban és Olaszországban életfogytiglanra ítélt terrorista személyisége legendássá vált szélsőjobboldali körökben. Számos országban több alkalommal felismerték, így Francia- országban, Angliában, Hollandiában és Horvátországban. Látták ugyanúgy Libanonban, La- tin-Amerika különböző országaiban, sőt még Jugoszláviában is. Elfogása a spanyol és az olasz rendőrség együttműködésével, közös nyomozói csoport létrehozásával sikerült.
