Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-07 / 156. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T E R E R J Á e Ó 2001. JÚLIUS 7., SZOMBAT Darazsiktól Páter-völgyig Eső, zápor, zivatar villámlással, mennydörgéssel, nyáron szokatlanul alacsony hőmérséklet, felhőátvonulás, párás, fülledt meleg, perzselő napsütéssel: minden akadt az elmúlt héten, ami ilyenkor előfordulhat. A természet nagy tavaszi, nyár eleji zsongása elmúlóban van, de még mindig nagyon sok hallható és látható belőle. A Jánosakna mellett elterülő Darazsiktanya egyike azoknak az utolsó állattartó telepeknek, amelyek őrzik még valamelyest az évszázados a hagyományo­kat. Úgy kell ezt érteni, hogy a környezet és a juhnyáj mel­lett előforduló állatvilág meg­őrzött valamit abból az ere­detiségből, ami régebben jel­lemző volt. A birkatartó tele­pen persze traktor is van, de fehér színű, hidegvérű ló is legelészik az akiok között. A balkánigerle-fészkeknek is otthont adó szénatároló pajta körül is tucatnyi madárfaj ta­lál otthont, ami meglehető­sen nagy érték, mert olyanok is akadnak közöttük, amik eltűnnének, ha változnának a viszonyok. Darazsikpuszta igazi különlegességét az ad­ja, hogy az élőhely semmi­képpen nem tekinthető ter­mészetesnek, valami mégis helyreállt ezen a területen az ős­honos erdők kitermelése és a szénbányászat befejezése óta... A domboldalon jókora vízmo­sások éktelenkednek, amik azonban pillanatnyilag mégis­csak hasznosak, mert fokozottan védett gyurgyalagoknak adnak otthont. A birkák által szó szerint kijárt partleszakadások ugyan­csak alkalmasak ezen színpom­pás madarak megtelepedésére. Sokfelé láthatók ilyen kis föld­csuszamlások. Ezekben körülbe­lül olyanok a gyurgyalagok köl­tőüregei, mintha ürgelyukak len­nének. Lakott is egy részük, ezt arról lehet megállapítani, hogy egy­mástól ujjnyi távolságra eső, ke­réknyomszerű vágatok láthatók a bejáratnál, a költőüreget szinte „guggolva” megközelíthető ma­dárszülők lábai vésték a földbe. Itt-ott rovarmaradványok is lát­hatók a bejáratnál, leginkább bo­garak kitinpáncéljai. A gyurgya­lagok ugyanis, akárcsak a raga­dozók, a zsákmány emészthetet­len részeit visszaöklendezik. A puszta felett rét terül el, ami­nek a közepéről búbos bankák repülnek fel. Csodálatosan szép, ró­zsaszín alapon fekete­fehér mintázatú, bóbi­tás madarak, s legalább négyet látunk felszállni a földről. Ez azt jelenti, hogy az idei fészekalj már alighanem kirepült. Varga Ferenccel, öreg barátommal sorra vizs­gáljuk át a szóba jöhető partleszakadásokat, de a búbos bankák fészké­re utaló jelek nincsenek sehol. Olyan azonban van, amelyiket alaposan kitágította valami éhes borz vagy róka, esetleg kutya, amint a fiókák vagy a tojások után kutatott. Köl­tött itt azonban régebben a hant­madár is, ami ezen földi lyukak­ban jó fészkelőhelyre talál. Lá­tunk egy gyurgyalag által vájt üregbe beröppenő mezei vere­bet, meg a közelben néhány házi Tövisszúró gébics fészekalja, öt tojással a szerző fotói- Alábányászott területek rozsdafarkút. Utóbbi nem biztos, hogy ezekben a lyukakban köl­tött, mert egy állattartó major ezer helyet kínál ennek a fajnak, de végső esetben mégis elképzel­hető megtelepedése. A puszta épületei felett vad­gerlék repülnek át, azután fekete­rigó riaszt a kopár domboldalon tenyésző borókabokrok között. Ezek az őshonos örökzöldek út­törő fajként, azaz elsőként jelen­nek meg a réteken, legelőkön, de a meddőhányók, alábányászva leszakadt területeken is. Kiváló élőhelyet kínálnak a rigók mel­lett a pintyfélék sokaságának is, a zöldikétől a tengelicig. A domboldalon, amit rend­szeresen végigjárnak a birkák, vadrózsabokrok tenyésznek. Egyik másikban, akármilyen ki­csiny is, tövisszúró gébicsek fészkelnek. Az ez évi második költés ez már, így július elején. Rendszerint négy fiókából áll egy ilyen fészekalj, de találunk egy olyat is, amelyiken öt tojáson kotlik a gébicstojó. Egy mezei nyúl is eliramodik közeledtünkre. A fajtája köz­mondásosan szapora, azonban csak az utóbbi években lát belő­lük az ember valamivel több pél­dányt. Az állomány gyarapodása a mezőgazdaság átalakulásának köszönhető. Később látunk még egy nyulat. Nem fejvesztve me­nekül közeledtünkre, hanem las­san, meg-megállva, felénk figyel­ve. Mivel a látása és a szaglása meglehetősen rossz, alighanem csak a fülére támaszkodva tartja a tisztességes távolságot. A legeltetett réten érdekes nö­vények sokasága nyílik, a csom­bormentától a nyúlánk sármáig, a magyar zsályától az érdekes, fi- la szalmavirágig. Színes ilyenkor a természet, öröm látni a virágait. A Darazsiktanya Homokte- renye felé eső szomszédja a Pé­ter-völgy. Egyetlen vályogfalma- radvány és a dzsungellé változott gyümölcsös emlékeztet arra, hogy egykor itt emberek éltek. A tanya romjai közelében gabona­tábla húzódik. Alig sárgul, csak itt-ott látni a szürkészöld részek között egy-egy szí­nesedő sávot. Másfelé azonban már régen aranyszínűek a táblák. A domb másik oldalá­ra érve, miközben sűrűn halljuk a gyurgyalagok hangját, egy nagy csapat seregélyt is látunk. A Darazsiktanya villanyve­zetékén ülnek, sűrűn egymás mellett. A közel­ben egy feketeeperfa áll, talán annak a terméséből vettek „mintát”. Minden­esetre idén kirepült fió­kák ugyanúgy vannak közöttük, mint felnőtt madarak. Erre a hangjuk alapján lehet következ­tetni. Közben elered az eső, sietünk a kocsi felé. Az égi áldás persze nem tart sokáig, mire biztonságos helyre érünk, már el is áll. A meglepetésekért azonban kárpóüást nyújt a ter­mészet színpompája, ami csak akkor lesz ám igazán teljes, ha a szalma virág lila virága kinyílnak - lehet, hogy már holnap. m Virágzik a nyúlánk sárma _________ _____■ „ Gondolatnak is őrült volt oda építeni” Akik tíz éve jártak itt, rá sem fognak ismerni a felújított salgói várra (Folytatás az 1. oldalról) 1990-es évek közepén a Kincstári Vagyo­ni Igazgatóság megbízásából kezdődtek meg ismét az ásatások. Móga Sándor építészmérnök tervei alapján először megtörtént a felső vár fa­lainak konzerválása, majd a salgótarjáni lokálpatrióták régi óhajának megfelelően tetőt kapott a lakótorony csonkja. (A XIII. században emelt torony eredetileg legalább háromszor magasabb volt, mint ami ma látható - K. L.) Visszaállították az ásatások során előkerült felső várkaput, aztán helyreállították a kiásott ciszternát. Mindezek eredményeképpen Salgó vára szinte újra megjelent a városképben.- Mivel a felső várat észak felől kifli formában körülvevő alsó vár bemutatá­sa elképzelhetetlen lett volna annak tel­jes feltárása nélkül, ezért a múlt évben megbízást kaptam az ásatásokra - foly­tatta az egyetemi docens. - A több mint egy hónapos munka során sikerült is az egykori alaprajz fő vonalait tisztázni. Emellett egy eddig ismeretlen őrségépü­let falainak kis része került elő a már szinte a szikláig lepusztult külső kapu mellett. Továbbá kiderült, hogy a hegy­oldalba épített várfalhoz egy, hajdan egyemeletes lakóépület támaszkodott, amelyet egykoron díszes reneszánsz aj­tó- és ablakkeretek díszítettek. Sajnos, az utóbbiból a nyugati részen már alig maradt ránk valami - az alig 50 centimé­teres falakat a törmelék elszállítása miatt egyelőre ideiglenesen vissza is kellett te­metnünk -, csupán a keleti részen bon­takoztak ki egy pinceszint jelentős fal- maradványai a törmelékrétegből.- Az első két év munkáinak elvégzé­se 15,1 millió forintba került - tájékozta­tott Vágvölgyi Ferencné, a Kincstári Va­gyon Igazgatóság nógrádi kirendeltségé­nek vezetője. - A költségekhez a KVI 13,4 millió, a salgótarjáni önkormányzat 1,5 millió, a Karancs-Medves Alapítvány 200 ezer forinttal járult hozzá. *** A salgói várat a Kacsics nemzetség Il­lés ága építette a XIII. században. A Salgó név az Árpád-kori magyarság nyel­vén annyi, mint „fénylő, ragyogó”. A kö­zépkori várépítők 585 méter magasság­ban kezdték el kialakítani a 10-20 méter széles, a külső várkaputól csigavonalban felfelé haladó várudvart. Itt voltak a szol­gák lakásai, a gazdasági épületek, az is­tállók. Az udvar legmagasabb, keleti pontján vájták sziklába a 4 méter átmérőjű víz­gyűjtőt. Itt kezdődött a belső várfal, amely a keskeny hegygerinc nyugati végén épült 7 méter széles, 10 méter hosszú lakóto­ronyhoz vezetett. Ezt egy 17 méter hosszú és 6-8 méter széles belső várudvar kötötte össze a szintén téglalap alakú, 7 méter széles és 12 méter hosszú öregtoronnyal, a donzsonnal, amely magasabb lehetett a lakótoronynál és a vár elfoglalása esetén a végső védelem céljait szolgálta. A cseh husziták vezére, Giskra 1450- ben elfoglalta Salgó várát, ám 1460-ban Mátyás király visszavette tőle. Az erődít­mény ezután a Szapolyaiak, majd a „so­kat és ügyesen szerző” Werbőczy István, s még később a Bebekek birtokába került. A XVI. század közepén török terjesz­kedés miatt megerősítették a várat. Az öregtorony alatt, az udvarrész meghosz- szabbításával nyugatra, délre és keletre egyaránt kilövést biztosító ötszögű bás­tyát építettek, erről az ágyúállásról tud­ták tűz alá venni a várba felvezető ka­nyargós utat. A török sereg 1554-ben je­lent meg Salgó vára alatt, s mivel az ost­rom nem ígérkezett könnyűnek, Kara Hamza bég cselhez folyamodott. Fatör­zseket vágatott ki, azokat ágyúcső for­mára faragtatta, majd keréktalpakra sze­relve, ökörfogatokkal nagy lármázás kö­zepette a szemközti hegyre vontatta. Az előreküldött, magyarul tudó törökök pe­dig felkiabáltak a salgóiaknak: Jobb lesz, ha békével elvonultok, mert a bég szétlöveti a várat és senkit sem hagy életben!” Zagyvái Simon várkapitány annyira megijedt, hogy kis létszámú őr­ségével az éj leple alatt kiszökött az erő­dítményből, amelyet aztán az ellenség elfoglalt. A tizenöt éves háború alatt, 1593-ban Pálffy Miklós generális visszavette a vá­rat a törököktől, akik Fülek elestének hí­rére önként elvonultak. Rövid időre Ba­lassi Bálint birtokolta Salgót. Lassanként azonban romba dőltek a falai, így a vár elvesztette védelmi jelentőségét, rablólo­vagok vertek benne tanyát. * * * A vár falán emléktábla hirdeti, hogy Petőfi Sándor 1845. június 11-én felke­reste a romokat. A költő úti jegyzeüben így írt Salgó váráról: „Olyan rendkívüü helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrük volt odta építeni. Talán nem vök Magyar- országban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ül­tem romjainak legfel­sőbb csúcsán: tekinte­tem mérföldeken, lel­kem századokon túl ha­rangok. ” E kirándulás ihlette Petőfit Salgó című, ro­mantikus elbeszélő köl­teményének megírásá­ra. íme, a vers első ti­zenhat sora: „Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el/ A Mátra egyik erdőséges ága/ Miként sörényes, elfáradt oroszlán,/ Néz­vén sötéten messze tájakig./ E hegytetői kő­sziklára ül/ Borús napo­kon a pihenni vágyó/ Terhes felhőknek ván­dor seregé,/ Ez a mű­hely, hol a komor kovács,/ A dörgedel­mes égi háború,/ Készüeni szokta a vil­lámokat/ Haragvó isten égő nyilait./ Itt álk Salgóvár, mint egy óriás,/Ki az egek­re nyújtja vakmerő/ Kezét, hogy onnan csillagot raboljon:/ Ik álk Salgó ...az éghez oly közel,/ És benne mégis a pokol tanyázott. ” Az 1846 májusában, Dömösön írt köl­teményben Petőfi egy mondát dolgoz fel. Eszerint Kompoki Péter, a kegyetlen rablólovag, a vár XVI. századi ura fiaival, Dáviddal és Jóbbal száz fegyveres kísé­retében váratlanul lecsapott Gedő várá­ra. A várurat, Gedő Simont megölte, gyö­nyörű feleségét, Perennál pedig magával hurcolta. A történet tragikusan végző­dik: Salgó várában Dávid megölte apját és bátyját, hogy övé legyen a szépséges özvegy, végül azonban megtébolyodott, s a vár szilafaláról Perennával együtt a mélybe vetette magát. ***- Ebben az évben az anyagi lehetősé­gek kétszer kéthetes kutatást tettek lehe­tővé - közölte dr. Feld István. - Ennek so­rán kibontottuk a külső fal maradványa­it a kaputól a lakóépületig, amelyet a kö­vetkező hetekben falazunk fel, s az ha­marosan egy vízszintes fehér csík formá­jában jelenik meg mindazok előtt, akik a városból felnéznek a várhegyre. Továb­bá folytattuk az 1590 utáni ostromban elpusztult lakóépület keleti végének fel­tárását. Mivel a munkák idejére is bizto­sítani szerettük volna a felső vár megkö­zelítését az idelátogató nagyszámú ér­deklődőnek, nem bonthattuk ki az utol­só, egykor az emeleten részben faszer­kezetű terem udvari falát. A következő év(ek)ben ezért egy ideiglenes falépcsőt kell felállítani, hogy az ásatást e részen is befejezhessük. Végül megkezdték a vár leglátványo­sabb részének, az ötszögű ágyúbástya falainak a letisztítását.- Az alsó vár régészeti feltárásának tervezett költsége 9 millió forint - mond­ta Vágvölgyi Ferencné. - Ehhez pályáza­ton a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanácstól 3 millió, az Észak-magyaror­szági Regionális Fejlesztési Tanácstól 1,5 millió forintot nyertünk. A régészeti munkák utáni várfal-helyreállításhoz pá­lyázat révén 4,4 millió forinthoz jutot­tunk. Mindez azonban roppant kevés a szükséges kiadásokhoz képest, hiszen harmincméteres falszakasz helyreállítá­sa 10 millió forint. Ezért a munkákat a pályázati pénzek függvényében, szaka­szonként végezzük el. Remélhetően a megkezdett munka a kincstár, a megye és a város összefogásá­val a következő években is folytatódik, így azok, akik akár tíz éve jártak a vár­ban, rá sem fognak már ismerni, annyi értéket és újdonságot sikerül „előbá­nyászni” az évszázados omladékok alól. KOLAJ LÁSZLÓ Folynak az ásatások a vár udvarán________________________________________________________________■ . _ Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Posta­Ml ll ' K A I I *®|r H I K I AU fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. i\J vTJVíVL/ megyei lllJVLrir Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Kft,(tel,: 30/3832-478, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727)juttatja el a lapot. „vn ni ,p Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hiríap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hirlapkézbesitöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. .mű». . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. | ,**•*'„ „ . az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet._______________________________I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom