Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-06 / 155. szám

f 1 NOGRAD 1 K •OtVASÖlEREM MEGYEI HÍRLAP Ha előfizetj lapunkra Siti takaríthat meg. I 2001. JULIUS 6., PENTEK. XII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM KÖZÉLETI NAPILAP ARA: 53 FORINT ELŐFIZETVE: 49 FORINT ■■■■ Részletes információ: 1/416-455/213-as mellék| • - i ’i I Egy „aranyos” pár emlékkönyvéből i -T'l Az elnök bízik a talpraállásban A megyei földhivatal ötéves programjában a határszemlé- A Salgótarjánban élő Miklós Endre és felesége nemrég A Salgó Öblös-Faipar SC labdarúgócsapata nem nevezett vei kapcsolatos feladatok ellátása, az általános helyszíneiéi tervben aranylakodalmát ünnepelte. Az ünnepet előkészítők másodesküvő- be a 2001-2002-es NB III-as bajnokságba. Az elkövetkező bajnoki foglaltak elvégzése szerepel. Mindkét feladatot egyszerre oldják meg. vei is meglepték a házaspárt. évadban a megyei I. osztályban fognak szerepelni. oldal I iJ oldal a »J Titkos nyomozás: túl a törvényeken Jogerős ítéletével megszüntette a Legfelsőbb Bíróság a szendehelyi B. Árpád és szlovák üzlettársa, Balázs Ladislav ellen fegyvercsempészet és robbanóanyaggal, robbantószerrel való visszaélés miatt 1998 tavaszán indult büntetőeljárást, mivel - a szóbeli indokolás szerint - valójában mindketten (titkos) rendőri megrendelésre szereztek be kézigránátokat és ipari robbanószert. A másodfokú tanács szerint a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság az akció és annak előkészítése során az ak­kor hatályos jogszabályokat is megsértette, ilyen jellegű provokációs álvásárlásra, illetve „csapda” alkalmazására nem volt jogosult. „A nógrádi rendőrök az utóbbi napokban egyre-másra sikeres akciókat bonyolítanak le. A hamis magyar és szlovák pénzek ter­jesztőinek elfogását követően szerdán olyan személyeket fogtak el Balassagyarmaton, akik kézigránátot és robbanóanyagot akar­tak értékesíteni.” így kezdődött az 1998. má­jus 8-i számunkban közölt tudósítás, amely B. Árpádról és H. Tímeáról tényként közöl­te, hogy eladásra hoztak át Szlovákiából húsz darab M 75-ös és M 52-es jugoszláv tá­madó kézigránátot és 200 gramm danubit nevű robbanóanyagot. A fenti állítások éppúgy valótlanok voltak, mint a rendőrség által adott többi információ jelentős része: a gránátokat és a robbanó­anyagot ugyanis nem B. Árpád és nem is H. Tímea hozta át, mi több, a nő ellen folytatott nyomozást utóbb megszüntették, ám erről a rendőrség már nem adott tájékoztatást. Az ügy tárgyalási szakaszában, a bíróságon ki­derült az is: a rendőrségi állítással szemben Balázs Ladislav (akinek körözéséről adtunk hírt) soha nem volt büntetve és lőfegyvere sincsen. B. Árpádról azt is elmondták, hogy nála két lopott gépkocsit, betörőszerszámo­kat és olyan rendszámokat foglaltak le, ame­lyek a gépkocsilopásokhoz (?) szükségesek - az viszont már említés nélkül maradt, hogy az ezek ügyében folytatott nyomozás is azzal zárult, hogy a férfi terhére semmilyen bűn- cselekmény nem állapítható meg. Titkos, de életszerű Egyébként a fenti híradást követően a rendőrség soha többé nem tért vissza az ügyre, s ez a hallgatás annyiban érthető, hogy a rendkívüli várakozásokat keltő beje­lentéssel szemben nem produkáltak bizo­nyítékokat arra (sem), hogy „illegális csator­nákon keresztül jelentős mennyiségű fegy­ver, lőszer és robbanószer áramlik hoz­zánk”. Mindezt - többek között - az cáfolja, hogy B. Árpádon és Balázs Ladislavon kívül senki más ellen nem emeltek vádat, semmi­lyen fegyver- és robbanószerügyben, s az említett két férfi esetében is csak a fent vá­zolt ügyet tudták bizonyítani. Már tavaly ilyentájt nyilvánvalóvá vált, hogy a gránátok átvevője úgynevezett fe­dett nyomozó volt, vagyis olyan rendőr, aki e jellegét leplezte. Ettől kezdve a kérdés már az volt: jogszerűen történt-e az „álvá­sárlás” - a Nógrád Megyei Bíróság tavaly augusztus 31-i ítélete szerint nem történt törvénysértés, legalábbis a rendelkezésre álló adatok szerint nem. A helyzet ugyanis az, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság vezetője az államtitok alóli felmentést csak néhány rendőrtisztnek adta meg, s nekik is csak az általuk ismert adatok igen kis ré­szére vonatkozóan. Rendelkezésre álltak ezen kívül úgyneve­zett jelentéskivonatok, amelyek az ügyész és az első fokú bíróság szerint azt bizonyí­tották, hogy korábban is történtek hasonló tranzakciók. Ám ugyanezekben a jelenté­sekben szó esett a gránátokon és az ipari robbanóanyagon kívül vállról indítható ra­kétáról és aranytömbökrőlf!) is, illetve arról, hogy Balázs Ladislav ezek szállítását is fel­ajánlotta - s bár azt a megyei bíróság is rög­zítette, hogy rakéta- és aranytömbszállításra semmiféle más bizonyíték nem volt, a jelen­tés többi részét mégis elfogadta, sőt, úgy foglalt állást, hogy a megye rendőri vezetői „életszerű” következtetést vontak le más, tit­kossá minősített - tehát a bíróság által sem ismert! - adatokból arra, hogy Balázs Ladislav valóban rendszeresen üzletel... Ezek a jelentéskivonatok és a bíróság által sem megismerhető „egyéb információk” bi­zonyították tehát a Nógrád Megyei Bíróság szerint, hogy a rendőrség jogosult volt „csapdát” alkalmazni és álvásárlást végezni, mert ez bűncselekmény felderítése, megsza­kítása érdekében megengedett. B. Árpádot első fokon robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaélés bűntettében, felbujtóként elkövetett fegyvercsempészés bűntettében, valamint lőfegyverrel és lőszer­rel visszaélés bűntettében mondták ki bű­nösnek és halmazati büntetésül - „az eset összes körülményeire tekintettel” - 2 év 6 hó­nap börtönre és 4 év közügyektől való eltil­tásra ítélték. (Az utolsóként említett bűncse­lekmény abban állt, hogy B. Árpád egy, állí­tólag az erdőben talált vadászpuskát és egy lőszert nem adott le a rendőrségen, hanem otthon tartotta azokat.) Balázs Ladislavot 1999-ben fogták el, nemzetközi elfogatóparancs alapján, Auszt­riából hazafelé menet, a határon. Az osztrák hatóságok kiadták őt Magyarországnak, itt pedig egészen a másodfokú tárgyalásig elő­zetes letartóztatásban maradt. A megyei bí­róság fegyvercsempészet és robbanóanyag­gal (robbantószerrel) visszaélés bűntette miatt 3 év börtönre ítélte, mellékbüntetés­ként kiutasította a Magyar Köztársaság terü­letéről. Össztűz, az utolsó töltényig Az ügy utolsó felvonására nemrég került sor a Legfelsőbb Bíróságon, ahol a két védő a sokadik össztüzet zúdította a rendőrség - és részben az első fokú bíróság - eljárására. Például arra, hogy miképp és mikor rendelte el a rendőrség Balázs Ladislav körözését: a szlovákiai férfi szerepére állítólag éppen B. Árpád vallomása alapján derült fény, a hiva­talos verzió szerint - ami azonban az iratok tanúsága szerint nem lehet igaz. B. Árpádot és (utóbb ártatlannak bizo­nyult) barátnőjét 1998. május 6-án fogták el, még aznap ki is hallgatták őket, B. Árpád ek­kor nem említette szállítóját, helyette homá­lyos előadást tartott valaki másról, aki vala­hol Budapesten lakik. Május 7-én 10 óra 50 perckor rendelték el a körözést, 13 órakor a rendőrség sajtótájékoztatót tartott, ahol az újságíróknak átadták a szlovákiai férfi fény­képét is, s a lakosság segítségét kérték a „ve­szélyes bűnöző” elfogásához. Ehhez képest május 7-én 18 óráig B. Ár­pád - védője távollétében - semmilyen vallo­mást nem kívánt tenni, csak ekkor (tehát es­te) került szóba először hivatalosan Balázs Ladislav, az ezt megelőzően felvett jegyző­könyvekben nyoma sincs a nevének. Az időpontoknak ezekre a szembetűnő eltéréseire hivatkozott Balázs Ladislav védő­je, amikor „az ötvenes éveket idéző koncep­ciós eljárásként” minősítette a történteket. Ennél is komolyabb támadás érte az első fo­kú ítélet jogi indokolását, amely álvásárlás­nak és csapdának minősítette a rendőrök ténykedését - holott az 1998-ban hatályos rendőrségi törvény az előbbi fogalmat még nem is ismerte. Ezt - Ítélete indokolásában - a Legfelsőbb Bíróság is megállapította. További védői felvetés volt, hogy a jelentés­kivonatokat olyan rendőrtiszt - a szervezett (Folytatás a 3. oldalon) ELO MULT. Kiállítás a régi Hollókőről a felújított várban fotó: r. t. Nem csodafegyver, de nagyon kell Kábítószerügyi egyeztető fórum alakult Csak az érintettek széles kö­rű, jól felépített együttműkö­désével lehet hatékony a ká­bítószer-ellenes munka. En­nek szellemében készült Sal­gótarján megyei jogú város sikeres pályázata, s eszerint kezdődött el a tényleges tevé­kenység tegnap a városházán a kábítószerügyi érdekegyez­tető fórum, valamint munka- csoportok megalakításával. Az önkormányzat egyházak, civil szervezetek, a kisebbség, a rendőrség képviselőjét, egész­ségügyi szakembereket hívott meg az ülésre, ahol Domonkos Tamás ifjúsági tanácsnok mondta el a legfontosabb előz­ményeket, s jelezte azt is, hogy az érintett szakértői lényegében már a pályázat elkészítésekor kialakult. Ezután ismertette az egyeztető fórum elnökének, tit­kárának és tagjainak személyére tett javaslatokat, amelyeket a je­lenlévők elfogadtak. Az elnöki tisztséget Révay Ferenc, a város­háza egészségügyi és szociális irodájának vezetője, a titkárit Godó Anna, az ifjúsági informá­ciós és tanácsadó iroda vezetője látja el. Rajtuk kívül tizenhár­mán vesznek részt az érdek­egyeztető fórum munkájában, közöttük van dr. Bercsényi La­jos, a Szent Lázár megyei kór­ház orvos-igazgatója, Botár Bé­la, a Bóna Kovács Károly Általá­nos Iskola és Diákotthon igazga­tója, dr. Pálosi Béla, a városi tisztiorvosi intézet vezetője is.- Nem álmodozhatunk egy drogmentes Magyarországról, de megtanulhatjuk a probléma kezelését, mondta rövid előadá­sában Kály-Kullai Károly, a Szi­get Droginformációs Alapítvány (Folytatás a 3. oldalon) Egészséget mindenkinek! Dr. Ajkay Zoltán, a kórház- szövetség országos elnöke volt a vendége annak a tegnapi egész­ségügyi fórumnak, amelyet az MSZP szervezésében Salgótar­jánban, a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjában 17 órai kezdettel tartottak meg. Az Egészséget mindenkinek! mottóval rende­zett összejövetelen időszerű egészségügyi és ezzel összefüg­gő problémákról volt szó. „Európai Unió: ifjúság, kisebbség, közös jövő” - Nyári egyetem Salgótarjánban 1975-ben volt az első, s az idén júli­us 16. és 21-e között immár huszon­hatodik alkalommal rendezi meg a Tudományos Ismeretterjesztő Tár­sulat Nógrád Megyei Egyesülete a nemzetközi ifjúsági nyári egyete­met Salgótarjánban. Áz azonban most történt meg először, hogy a kurzus programját sajtótájékoztató keretében ismertették Budapesten, a TIT Országos Szövetségi Iroda Bródy Sándor utcai székházában. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a TIT az idén ünnepli megalaku­lásának 160. évfordulóját, s ezért na­gyobb hangsúlyt kapnak hagyományos rendezvényei is. A fő ok azonban az, hogy az idei nyári egyetemre jelent meg a TIT Nógrád Megyei Egyesülete és a Humanitás Stúdió közös kiadásá­ban, C. Tóth János szerkesztésében „A kárpát-medencei magyar kisebbségi kérdés a harmadik évezred küszöbén” című tanulmánykötet, amely mintegy „tankönyvként” kerül majd a határon Dr. Csongrády Béla, a TIT Nógrád tem jó érzékkel választotta meg alapté- túlról érkező, magyar anyanyelvű hall- megyei elnöke bevezetésként arról máját, hiszen az ifjúság helyzete minden gatók kezébe. szólt, hogy annak idején a nyári egye- társadalomban az érdeklődés közép­pontjában áll: a jövő függ tőle. Szólt arról, hogy e rendezvény szervesen be­épült Nógrád megye, s azon belül Salgótarján szellemi életébe, a dixielandfeszti­vál mellett a leg­több neves szak­embert és sok­sok érdeklődőt ez tud a városba vonzani. A rendszer- váltás óta termé­szetesen alapo­san módosult egy-egy kurzus C. Tóth János, az idei kurzusra megjelentetett tanulmánykötet szerkesztője beszél a könyvről fctA rigó toob tematikája a megelőző másfél évtizedhez képest. Az idei témának - „Európai Unió: ifjúság, kisebbség, közös jövő” - Magyarország csatlakozási szándéka, a felvétel jó esé­lye, valamint a státustörvény megalko­tása ad különös aktualitást. A városba érkező - várhatóan 60-80 résztvevő - az idén is színvonalas előadásokat hall­gathat meg és ismerkedhet a megyével, barátkozhat egymással. Ez a TIT mel­lett az együttműködők és támogatók jó­voltából válik lehetővé. C. Tóth János a fent említett könyv alkotógárdája nevében szólt a szép ki­állítású kötetről, a kisebbségi kérdés néhány történelmi összefüggéséről, a határainkon túli magyarok helyzetéről és perspektíváiról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom