Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)
2001-07-23 / 169. szám
É V FORDULÓ Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Hetven éve történt A harmadik évezredben már csöppet sem kalandos vállalkozás, ha valaki repülőgépre száll, és átszeli az óceánt. A légi közlekedés mindennapjaink részévé vált. Hetven esztendővel ezelőtt azonban még világszenzációnak számított: olyan eseménynek, amely túlmutatva a tudományos-technikai úttörő szerepen, a politikai propaganda eszközévé is válhatott. gary”, azaz az „Igazságot Magyarországnak” elnevezést. Az elhatározást tett követte, megkezdődtek a tárgyalások a Detroit Aircraft Corporationnel: a pilóták egy akkor rendkívül korszerűnek számító, Wasp hajtóművel ellátott Lockheed-Sirius gépet választottak ki. Csak a szállítási határidővel és a fizetéssel akadt némi gond: az eredetileg 1930-ra tervezett vállalkozás így folyamatosan késedelmet szenvedett. így érkezett el 1931 júliusa. A New York-i Roosevelt repülőtéren öt gép várakozott felszállásra. A pilóták elhatározták: egyszerre indulnak, de a fogadalmat a magyarokon kívül senki sem tartotta tiszteletben. Az időjárás is közbeszólt: napokig kellett várakozniuk, míg a meteorológusok jelentették, nincs akadálya a felszállásnak. Endresz György és Magyar Sándor kezdettől fogva hangoztatták: nem is ez a kritikus pontja a vállalkozásnak, hanem az új-fundlandi Harbor Grace-i megálló, hiszen innen a gépnek teljes terheléssel kell rajtolnia ahhoz, hogy rendben megérkezzék Budapestre. A Justice fór Hungary összsúlya az utólag fölszerelt tartályok tartalmával együtt összesen négyezer kilogramm volt, ennek fele benzin és olaj. Az utat 28 órásra tervezték, az akkor szokásos időtartam háromszorosára, mert így látszott kedvezőnek a fogyasztás. Márpedig az egész vállalkozásnak ez volt a legkritikusabb - s mint utóbb kiderült - végzetes pontja. Már a New York-i indulás előtt is gondok mutatkoztak ugyanis az üzemanyag-ellátó rendszerrel, és ez a probléma végigkísérte az egész utat. „Kísérletképpen megkérdeztem a jelenlevőktől, hogy ki repülte át először az óceánt? Egyértelműen azt felelték: Lindbergh. Száz művelt ember közül kilencven így válaszol. Holott az óceán első átrepülője nem ő volt, hanem két amerikai hadnagy, Hinton és Stone. Ezek nyolc évvel előzték meg Lindberghet. Nevüket ma senki nem emlegeti, s nem is fogja... Néha az emberiség mással van elfoglalva, s akkor hátat fordít az újítóknak. Abban az időben, amikor Hinton és Stone Amerikából Európába szállt, az óceánrepülés még nem volt divatcikk. A dicsőség vagy az érdem és szeszély találkozása, vagy afféle szerencsétlen félreértés. ” Kosztolányi Dezső, Új Idők, 1931. július 26. Érthető módon - miként a második világháborút követően a sportban: az olimpiai sikerekben és a dicstelenül elbukott 1954. évi labdarúgó-világbajnokságon - egyéb teljesítményekkel kívánta fölhívni magára a figyelmet, keresni a külföld elismerését. Kedvezőtlen előjelek A hetven esztendővel ezelőtti bravúr kiötlője a Kanadába emigrált Magyar Sándor volt: járta a világot, hogy - divatos mai szóval élve - szponzorokat keressen End- resz Györggyel tervezett óceánrepülésükhöz. Amerikában járván 1927-ben Detro- itban találkozott egy angol lorddal, akinek megtetszett a terv. A sajtómágnás lord Rothermere 10 ezer dollárt ajánlott fel, és ismervén a magyar érzelmeket, egyúttal azt javasolta, hogy a vállalkozást állítsák a revíziós mozgalom szolgálatába. így kapta a keresztségben a még meg sem épült repülőgép a „Justice fór HunA fedélzeten: Endresz György az első ülésen, a gép orránál a két szerelő Bethlen István kitünteti a pilótákat Az első életjel A telitankolt gép Harbor Grace-ben rendkívül nehezen emelkedett a magasba, ráadásul Endreszéknek - sűrű ködbe keveredvén - sokáig vakon kellett repülniük, szegényes műszereikre hagyatkozva: hét órán át tartó, 1400 kilométeres vándorlás után sikerült elérniük a 2000 méteres magasságot, ahol aztán már megfelelőek voltak a látási viszonyok. Ám a köd a rádióforgalmat is befolyásolta: a kikötők az óceánjárókkal voltak elfoglalva, nem értek rá holmi magányos repülőgépekkel foglalkozni. A Justice fór Hungary nyolc óra elteltével lépett először kapcsolatba, méghozzá az alattuk hajózó Stavan- gerfjörd nevű norvég áruszállító gőzössel: végül ők továbbították róluk az első életjelet Londonba. Július 16-a abban az évben csütörtökre esett. Szinte futótűzként terjedt el Magyarországon a hír, hogy az óceánrepülők túljutottak az út nehezén. Pedig a kockázatosabb rész még hátravolt: haza is kellett érni. Nagy volt a megkönnyebbülésük, amikor a bajor- országi Ulmnál elérték a Dunát. Magyar Sándor ekkor a következőket jegyezte be a repülési naplóba: „Már nem kell térkép, pihenhet a navigátor! Vezet bennünket a Duna.” Közben azonban hol megszakadt, hol ismét feléledt a rádiókapcsolat: így hullámzottak a remények is. A kényszerleszállás A két pilóta Győr felett járva észlelte, hogy köhögni kezd a motor, az üzemanyag csak akadozva szivárog. Mégis hősiesen próbálkoztak tovább. Újabb hetven kilométer megtétele után azonban a motor végleg elnémult. Endresz és Magyar úgy vélték, a lyukas tartályból elszivárgón a benzin, így számoltak be másnap az újságok is. (Az utólagos műszaki ellenőrzés kimutatta, hogy a vezeték dugult el.) Az óceánrepülők siklórepülésbe mentek át, és kényszerleszállást hajtottak végre. Gépük a göröngyös talajon megbillent, előrebukott és balra dőlt. Megsérült a bal oldali szárny, és az egyik légcsavar meggörbült. (Később ez akadályozta meg, hogy a Mátyásföldről odaérkezett gépen hozott üzemanyag ellenére mégsem tudták küldetésüket befejezni.) Magyar Sándor azonnal intézkedett: telefonnézőbe indult. Végül az alcsúti jegyző hivatalából tudta értesíteni a mátyásföldi repülőteret, így a tervezett nagy fogadóünnepség elmaradt, a látványos külsőségekre csak másnap került sor. Akik kitartottak Már csak néhány lelkes várakozó, kíváncsi hírlapíró és a legszűkebb család - köztük Endresz György felesége és Magyar Sándor édesanyja - maradt Mátyásföldön. A segélygéppel megérkező piló„Három liter benzinen múlt, hogy a magyar Jásonok remekműve, az óceánrepülés nem fejeződött be azzal a formatökéllyel, aminek esztétikai külsőségei méltó keretet adtak volna a csodálatos teljesítménynek. Ott vártunk és szorongtunk a mátyásföldi kikötő mólóján, az egész hivatalos és nem hivatalos Magyarország, bandérium és koszorúk és kormányzói tribün...” Karinthy Frigyes, Pesti Napló, 1931. július 19. ták fáradtságával mit sem törődve gépkocsiba ültették őket, és irány a budai Vár. A Sándor-palota, a miniszterelnökség bejáratánál Gömbös Gyula honvédelmi miniszter fogadta a társaságot, és vezette Bethlen István miniszterelnökhöz. Az első magyar óceánrepülés Az alcsúti „bohózat” A falusi postahivatalok már bezártak, nem volt könnyű - a kézi kapcsolás korában - távbeszélőre bukkanni. Hosszas keresgélés után esett be az izgatott, elnyűtt, csapzott és holtfáradt Magyar Sándor az alcsúti jegyző irodájába, ahol a hivatalnokot épp hosz- szas telefonbeszélgetés közben találta.- Kérem, a „Justice fór Hungary" lezuhant Bicskén.- Azért az nem egészen így történt - próbált Magyar közbeszólni, de a jegyző türelmetlenül leintette:- Nem látja, hogy éppen Pesttel beszéljek? Most ne zavarjon.- Épp azért mondom, én vagyok...- Várjon türelmesen, majd ha befejeztem, beszélek magával. Igen - szólt a hivatalnok a kagylóba itt vagyok, csak épp jött valaki, nem tudom, mit akar.- Elmondani, hogy mi történt.- A saját szememmel láttam - de Magyar Sándor már nem bírta tovább, kikapta a jegyző kezéből a telefont, és beszélni kezdett:- Itt Magyar Sándor beszél. Jelentem a repülőtér parancsnokának, hogy Bicske határában kényszerleszállást hajtottunk végre. Mindketten épségben vagyunk, kérem, jöjjenek a segítségünkre. Aztán mélyen a zavartan hebe- gö-habogó jegyző szemébe nézett, és visszatért a Justice fór Hungaryhoz. Az ember végleg elrugaszkodott a Földtől és mindennapossá válhat a közlekedés a levegőben - nyilatkozta Endresz György, a hős magyar óceánrepülő- A Nemzeti Újság tudósítójától Délelőtt óta várja a lelkes tömeg Mátyásföld repülőterén, hogy diadalmas útjáról megérkezve leszálljon a Justice fór Hungary, fedélzetén a két hős pilótával, Endresz Györggyel és Magyar Sándorral. Izgatottan várjuk a híreket: már elérték kontinensünk partjait, már Franciaország fölött vannak, elhagyták Párizs és Straßburgot; aztán Németország következik, Frankfurt és München. Igen, már egészen itt járnak a szomszédban, Ausztriában, előbb Linznél, aztán Bécsnél, az aspemi repülőtérnél, most Pozsony van soron, és végre-végre a magyar égbolton közelednek. Érzi mindenki ezt az ünnepi pillanatot. Vitéz jákfai Gömbös Gyula honvédelmi miniszter szól a várakozó közönséghez:- Csüggedésnek helye nincs, ez a példa is azt mutatja, hogy bátorsággal kell néznünk a jövőbe, és akkor minden megpróbáltatást le tudunk győzni. Igazságot Magyarországnak! És nem is csügged senki, csak amikor befut a kegyetlen hír: a gépmadár Bicskénél lezuhant. Döbbent csend mindenütt, aggódó szempárok: mi van a pilótákkal? Aztán a repülőtér parancsnoka jelenik meg, arcán szomorúsággal elegy megköny- nyebbülés:- Élnek! - mondja, és a hír futótűzként terjed. - Kérem, repülőt indítunk értük, küldünk vele üzemanyagot is, mert kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk, elfogyott a benzin. És így is történik. De közben múlik az idő, egyre többen érzik úgy, már nem érdemes várakozni, ma már nem történik semmi, elkezdenek hazaszállingózni. Kevéssel ez után azonban az érzékeny fülek meghallják a propellerek zümmögését, és a horizonton megjelenik egy repülőgép. A Justice fór Hungary lenne az? Bizony nem. A segélygép érkezik, óvatosan végiggördül a fűszőnyegen, és a kis épülethez gurul. Kinyílik az ajtó, lebocsátják a létrát, és megjelenik a két magyar hős.- Főhadnagy úr, mit érez most, amikor végre célba ért? - kérdezem Endresz Györgyöt, és jegyzetelem a szavait.- Üzenem a magyar nemzetnek, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt - húzza ki magát. - Magyar Sándor és én büszkék vagyunk arra, hogy magyarként először szeltük át a levegőt az Atlanti-óceán felett, ezzel is bizonyítva népünk fiainak bátorságát, tettrekészségét.- A kényszerleszállás ellenére elégedett a repülőgéppel?- Ma még ugyan a magyar aviatika gyermekcipőben jár, és a különböző gépmadarak csak kivételes esetekben alkalmasak ilyen teljesítményre, már most megjósolhatom, hogy az ember végleg elrugaszkodott a Földtől, és nincs messze az az idő, amikor mindennapossá válnak a hosszú távú repülőutak. Azt nem tudom megmondani, hogy a két kontinens között mikor válhat rendszeressé az összeköttetés a levegőben, de abban bizonyos vagyok, hogy Európán belül a repülés hamarosan sokkal több feladatot elhódíthat a vasúti közlekedéstől. (1931. július 17.) Bámészkodó tömeg tankolás közben Harbor Grace-ben Édesapám, Gyulay Zoltán, aki 1945 után csupán belföldi járatokon repült, mindig nagy vonzódást érzett a közlekedés eme formája iránt. Közrejátszott tán ebben az is, hogy szülei jóvoltából jelen lehetett Rákosmezőn, amikor európai turnéja során Budapestre érkezett Bleriot, aki először repülte át a La Manche csatornát, és a pesti légtérben is kiváló kunsztokat mutatott be: jött és leszállt. Leérettségizvén apám az első világháború kitörésére eszmélt; tüzérnek vonultatták be. De megunta Doberdó folyamatos ágyútüzeit, és átkérte magát a monarchia akkor még rendkívül merésznek számító, új alakulatához: repülőkhöz. S rövid kiképzés után máris Isonzónál találta magát; kis papírfedelű gépen gyakorta teljesített bevetést. Nem pilóta volt, hanem megfigyelőtiszt. Gépkapitánya az a Fekete Örs, aki 1921-ben, a második királypuccs idején IV. Károlyt Svájcból Magyarországra szállította; századparancsnoka Háry László, akinek nevét vitézként ma a Magyar Honvédség szállítóegysége viseli; jó barátja pedig egy Endresz György nevű, vele egy rangban szolgáló tiszt, aki a hetven esztendővel ezelőtt végrehajtott óceánátrepülés részese volt. Útjaik az első világégést követően szétváltak - édesapám a két háború között hírlapíró volt, Az Est, a Pesti Hírlap, a Nemzeti Újság, az Új Nemzedék sztárriportere de figyelemmel kísérte a magyar aviatika fejlődését, szorgalmasan beszámolt minden eseményről, így természetes, hogy hetven esztendeje ő is azok között volt, akik Mátyásföld repülőterén izgatottan várták a Justice fór Hungary” megérkezését. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST KÉSZÍTETTE: GYULAY ZOLTÁN Tíz esztendővel a trianoni békediktátum után, 1931-ben Magyarország még mindig az elveszett nemzettesteket siratta. A traumából nem sikerült föltápászkodnia. 2001. Július 23., hétfő
