Nógrád Megyei Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 151-176. szám)

2001-07-17 / 164. szám

2001. JÚLIUS 17., KEDD SZÉCSÉNY MEGYEI KÖRKÉP |||jp BÁTONYTERENYE 3. OLDAL „Nemcsak a jövő, a jelen is az ifjúságé” Megnyitotta kapuit a 26. salgótarjáni nemzetközi nyári egyetem Játékfigurák mosolygó szemekkel Műhelytitkok egy ezüstérmes karancslapujtői naplójából (Folytatás az 1. oldalról) is részt vesz) működését emlí­tette, majd beszélt a múlt hét vé­gén a „visegrádi négyek” általa megtartott ifjúsági konferenciá­ról. A Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlésének alelnö- ke, Betz József szerint is tiszte­letre méltó múltja, bizonyított létjogosultsága van a salgótarjá­ni nyári egyetemnek. Elismerés­sel illette a szervezők kitartását és értelmezte az ez évi program címében jelzett fogalmak tartal­mát. Hangot adott annak a re­ményének, hogy a sorsközös­ség, a közös jövőért érzett fele­lősség nyilvánul majd meg az if­júság, s a kisebbségek érdeké­ben kifejtett tevékenységben. A megnyitóünnepség keretében Sarló Béla, a vendéglátó város alpolgármestere egy üzenettel, Kölcsey Ferenc egy szép gondo­latával köszöntötte a nyári egyetem résztvevőit. Az érdemi munka a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet bemutatá­sával és a 2000. évi országos if­júságkutatási program néhány tapasztalatának, úgymond „gyorsjelentésének” elemzésé­vel kezdődött. Bauer Béla, az in­tézet igazgatója és Tibori Tí­mea, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének szociológusa az if­júság alaposan megváltozott ér­tékválasztásáról, Gábor Kál­mán, az oktatáskutató intézet csoportvezetője az iskoláztatás kérdéseiről, hiányosságairól, La­ki László, az MTA Politikatudo­mányi Intézetének főmunkatár­sa a foglalkoztatás, a munkanél­küliség gondjairól szólt. A nyári egyetem témájával szoros összefüggésben rendez­ték meg a cigány képzőművé­szek kollektív tárlatát, amelyet Belecz József, a képzőművészeti közgyűjtemény vezetője (a Fő­városi Önkormányzat Cigány­ház, - Romano Kher) ajánlott a jelenlévők érdeklődésébe. El­mondta, hogy a zömében ne­héz, hányatott sorsú alkotók tiszta szívvel, őszinte szándék­kal készített műveik azt fejezik ki, hogy ők adni akarnak vala­mit embertársaiknak. Külön is felhívta a figyelmet a Nógrád megyeiek - Oláh Jolán, Balogh Balázs András, Balázs János és Radics Szilveszter - képeire. Az erdészet gyöngyszeme (Folytatás az 1. oldalról) gyógynövényekkel is, így található meg például a mai napig a gyűszűvirág. Az általa honosított damaszku­szi rózsa viszont eltűnt a környezetből, de a kertek­ben fellelhető. Az alapító halálának évében Tuzson juhásza telepített innen egy rózsabokrot házának kertjébe: ennek a juhásznak az becsénél megtalálták, innen sikerült szaporítani.- Gondolkodtunk a visszatelepítésén is, de növény- védelmi szempontok miatt elálltunk ettől - mondja Vá­mos Károly. - Tuzson János földlabdás növényeket vá­sárolt külföldről, fémhálós kosarakban érkeztek a Col­orado-, douglas- és simafenyők, ő a legnevezetesebb­nek az atlaszcédrust tartotta. Szerintem az arborétum szépségét a Colorado-, a douglasfenyők, a hamis cipru­sok adják. Sajnos, a legidősebb atlaszcédrus károso­dott: a kettős törzs egyike egy erős szél következtében lesza­kadt. Úgy tűnik, lassan kiheveri ezt a sérülést: a sebkezelést elvé­geztük, a többi már az idő dolga. Érdekesség egyébként, hogy so­káig nem tudtuk, van egy másik atlaszcédrus is, csak ez sokkal ki­sebb, és kevésbé dekoratív. Végre sikerül az atlaszcédrusokat sza­porítani, most már 4-5 éves ma- goncok vannak. Azt azonban már nem tőle, hanem az erdészet vezetőjétől tudjuk meg, hogy a szaporítás éppen Vámos Károly érdeme, mint ahogyan az is, hogy felfigyelt a kísérletek során arra, hogy a ma- goncok erősen fagyérzékenyek.- Tuzson János azt vizsgálta, hogy a különböző egzóta fafajok hogyan viselkednek - folytatja Vámos Károly. - De a kísérlet eredménye voltaképpen most értékelhető. A többiről már a helyszínen, a Tuzson arborétum­ban beszél, ahová hosszú és fáradságos út vezet, még terepjáróval is nehezen közelíthető meg. Nem is sze­retnék az „autós turizmust” fellendíteni, hiszen az idevezető úton gyalogosan annyi szépség tárul a túrá­zó szeme elé. Az arborétumban lenyűgöző a coloradofenyők monumentális mérete: ezek a fák het­venévesek. Megtudjuk azt is, hogy '43. után állami kezelésbe került, csemetekertet létesítettek itt. A hat­vanas években maradt abba ez a tevékenység, akkor telepítettek ide többek között lucfenyőt, hamis cip­rust, gesztenyefákat. Az arborétumba a Szalajka- patakon átívelő hídon megyünk át, és szemünk elé tá­rul maga a csoda. Mindjárt az elején a magasba tör az egyik törzsét vesztett atlaszcédrus. „Idegenvezetőnk” elmondja, hogy további örökzöldek telepítését is ter­vezik, amelyekre Tuzson még annak idején nem fi­gyelt fel, ilyen például a szerb luc. Miközben beszél a tervekről, nem mulasztja el, hogy a különféle fafajták­ra felhívja figyelmünket. Aztán a csodálatos környeze­tet, mintha ketté vágták volna: a területet egy nagyfe­szültségű vezeték szeli át, amelynek közvetlen köze­lében a fákat is ki kellett vágni a tűzveszélyesség mi­att. Mint mondja, sajnos, nincs remény arra, hogy a vezetékrendszert a föld alatt vigyék: rengeteg pénzbe kerülne. Elvezet bennünket a másik atlaszcédmshoz is, amely jóval kisebb a már megcsodált társánál: túl­ságosan sűrűn vannak egymás mellett a többi fával, kevés a hely a fejlődéséhez.- Itt van mellette például ez a Banksfenyő - mutat­ja. - Kivágni nem lehet, mert ez az egyetlen belőle. Itt egyébként is nagyon vigyázni kell a fakitermeléssel, hogy a bennmaradó fák ne sérüljenek. Evezet bennünket a 70 éves douglasfenyőhöz: ha aláállunk, az ágak sugarasan, szinte létrafokszerűen sorjáznak a magasba. Megmutat­ja a simafenyőt, amelynek a csú­csa egy villámcsapás következté­ben letört, de a fa nem adta meg magát: új törzset növesztett, és ezt szó szerint kell érteni. A vörös tölgy, mint mondja, egy agresz- szív fafaj, ha nem vigyáznak, ha­mar teret nyer. Megismerkedünk a japán juhar facsoporttal, amint megtudjuk, ez inkább parképítés szempontjából jelentős.-Ez az egyetlen tiszafa - mutat egy különös növényt. - Nagyon kemény fa, nagyon lassan nő: senki sem hinné, hogy ez a példány már hetvenéves. Az idő közben nagyon elrepült, elindulunk hát visszafelé az erdészházhoz. Utunk közben gombát ta­lálunk, az érdekes, csoportos sárga gombára első lá­tásra rámondanánk, tőkegomba. Aztán megtudjuk, hogy ez bizony a sárga kénvirággomba, amely ráadá­sul mérgező is. Vámos Károly felhívja figyelmünket egy teljesen különálló coloradofenyőre: persze, hogy nem tudjuk, vajon miért került teljesen külön a többi­től? Aztán megmutatja, hogy a csúcs közelében lévő tobozok lilás színűek, ellentétben a szokásos zölddel. Tuzson János ezt pontosan tudta, hogy másfajta, ép­pen ezért így akarta felhívni erre a különlegességre a figyelmet. Utunk végére értünk, visszaértünk az er­dészház előtti terepjáróhoz. Amikor érkeztünk, ép­pen egy társaság töltötte a kiépített tűzrakóhelyen pi­henőjét: Vámos Károly szó nélkül összeszedi az ottha­gyott üres üdítős flakonokat mint mondja, szándéko­san nem helyeznek ide szeméttárolókat, hátha rájön­nek a túrázók, hogy a szemetet nem szabad az erdő­ben hagyni. S ha valaki kedvet kapott egy arborétum- beli sétára, ne habozzon, induljon neki! Egyet azon­ban ne feledjen: ha végig akarja járni, az egész napra szüksége lesz... HEGEDŰS ERZSÉBET Vámos Károly és Szabó Lajos mutatja be az arborétumot _______________■ A z örök gyerek örök játékának megalkotásához a rengeteg variálható elem, a megújulásra képes forma is édeskevés, ha készítője legalább valahol a lelke mélyén, nem maradt meg maga is egy kicsit gyereknek. A Karancslapujtőn élő Novák Eszter - akiről nemrégiben derült ki, hogy ő az év második legígéretesebb fiatal vállalkozója - gyerekként nagyanyjánál élte át a kétkezi munkával, tűvel, szabadjára engedett képze­lettel e világra segített játék, mint ajándék maradandó élmé­nyét. Inkább kimondatlan, mint kimondva akkor érezhetett rá: a játék, a játékosság bennünk van, velünk marad. A kér­dés csak az, felnőttként ki, mit tud és akar-e vele valamit kez­deni vagy hagyja inkább elrejtőzni. Játékfigurának arckifejezése? Szájnélkülisége? Mosolytalansá- ga? Mindez fontos összetevője a készítő munkájának és az adott figura gyermekköze­livé válásának, annak, hogy a tapsifüles, a maci, a zsiráf milyenségével, játszásra ösztönző küllemével, bájá­val, tapintható kedvességé­vel simuljon az apróságok világához. Ennyire részletei­ben igazán csak az látja őket, aki maga álmodja és al­kotja meg a mesék gyakori szereplőit, s aki azt is tudja, hogy a figuráknak nem fon­tos olyanoknak lenniük, mint amilyenek a divatos mesefilmekben láthatók. Novák Eszter nem arra tö­rekszik, hogy sorozatokból megismert kedvencek képei­re formálja játékait. Azért azon dolgozik, hogy textiljáté­kai finom puhaságukkal, vidám, élénk vagy melegséget sugárzó színükkel csalogassák maguk­hoz a kicsiket. Gyerekkorából őrzött személyes élményei já­tékkészítői tapasztalataival har­monizálnak: ami a kicsik szá­mára kedvesnek tűnik, azt ők meg szeretnék fogni, simogatni, aztán szeretgetni. S ha Eszter ti­zenkét darabos családjának bár­melyik tagjával így tesznek, az­zal többnyire együtt is akarnak maradni... Az egérlány, a kis teve, az aranyszínű zsiráf és társai az örömszerzés, a szépre, igényes­gozása, a szemek, az orr - s ha szükséges a száj - elhelyezése, felvarrása. Eszter bevallja, hogy a szafari figurák szemeivel soká­ig bajban volt. Ezeknek ugyanis nincs szájuk, s így szinte csak a szemek állásával lehet és kell mosolygóssá varázsolni az állat­kákat. Novák Eszter önmagával szemben támasztott további igé­nye az egyes darabok variálha­tósága már a vállalkozó ügyes­ségét, rátermettségét dicséri. Két éve fejezte be a tanárképző főiskolát óvodapedagógiai sza­Novák Eszter és egy vidám család a lapujtöi műhelyben... (FOTÓI RIGÓ TIBOR) és ségre nevelés szándékával csöp­pennek a valóságba a karanc­slapujtői műhelyből lényegében a következő munkafázisok eredményeként: legelsőként raj­zon köszönnek vissza az ötle­tek, aztán a legmegfelelőbbnek tartott textíliákból kiszabják, megvarrják az alapot, amely pu­ha, de azért kellő tartást adó tö­mést kap, ezután a ruháit varr­ják meg, szépen kidolgozva az öltözék egyes darabjait. Miután kész az állatka ruhatára, s felöl­tözik, kezdődhet a jellegzetessé­gét adó finomabb részek kidol­kon, játékműhelyének, egysze­mélyes vállalkozásának alapjait négy éve rakta le. Nemrégiben a Shell Életpálya Alapítványnak „Az év legígéretesebb fiatal vál­lalkozója” címmel meghirdetett pályázatán a tizenkét országos döntőbe jutott pályázó közül (társával, Angyal Andrással) a második helyet szerezte meg. Talán az ezüstnél is többet el­mond róla az, hogy ma is úgy bele tud feledkezni a munkájá­ba, mint egy kisgyerek a számá­ra kedves játékba. __________________________________IMIHAUK J.) V ízfogyasztás, kánikula idején Mindig, de különösen nyáron, a melegebb na­pok beköszöntésével fontos szerepe van a járványo­kat, fertőzéseket megelőző tisztálkodásnak, köztük a gyakori kézmosásnak stb. ami együtt jár a koráb­binál nagyobb vízfogyasztással is. Ilyen összefüg­gésben mit jeleznek megyénk vízellátását biztosító cégei, a vízfogyasztással kapcsolatos statisztikái? A Nyugat-nógrádi Vízmű Kft.-től kapott infor­mációink szerint az elmúlt két hétben lehullott csa­padék a cég ellátási körében tartozó 53 településen a napi 8500 köbméteres fogyasztást 7900 köbméter­re csökkentette. A meleg napokban Balassagyarmat városban sem nőtt a fogyasztás. Napi átlagban 3000 köbmétert használt fel a város lakossága tisztaságá­nak védelmére. A kft. a dejtári vízműből és a dunai­vízbázisból látja el az 53 település vízfogyasztóit. Jelenleg a mainál jóval nagyobb igények kielégítésé­re is vállalkoznak, mert rendelkezésükre áll a meg­felelő kapacitás. Az előbbi céggel ellentétben a Salgótarján és Környéke Vízmű Kft.-hez tartozó 27 településen a vízfogyasztás az átlaghoz képest 15-20 százalékkal nőtt. A növekedés 80 százaléka a megyeszékhe­lyen, Salgótarjánban következett be. A céghez tarto­zó települések vízfogyasztása naponta eléri a 10 ezer köbmétert. Saját kútjaikból napi 1500 köbmé­tert termelnek, a többit az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű Rt.-től vásárolják. Amennyiben a jó idő továbbra is megmarad, a cég akkor is ki tudja elégíteni a növekvő igényeket. A Dél-nógrádi Vízmű Kft.-hez tartozó 22 telepü­lésen a jó idő beköszöntésével átlagban 25 száza­lékkal emelkedett a vízfogyasztás. Ezen belül egyes településeken eléri a 30 százalékot. Amennyiben a kellemes nyári időszak tovább folytatódik, a jelenle­gi napi 4000 köbméteres fogyasztás felemelkedhet 4500 köbméterre. A körzetben a vízellátás kiegyen­súlyozottnak mondható. Az igények kielégítéséhez szükséges víz 50 százalékát saját vízbázisukból te­remtik elő, a másik 50 százalékát az Észak-ma­gyarországi Regionális Vízmű Rt.-től szerzik be. Az Észak-nógrádi Vízmű Kft-nél nincs napi, ha­nem havi, kéthavi mérés a vízfogyasztásban. Ennek megfelelően csak a tendenciákat tudják mérni. Az idén májusban és júniusban 9-10 százalékkal volt nagyobb a vízfogyasztás, mint tavaly ugyanezen időszakban. A fogyasztásban a régi csúcsok - ami­kor a fogyasztás a nyári időben a szokásos másfél- szeresére ugrott - mára megszűntek. Az idei máju­si, júniusi vízigény-növekedés két hónap alatt 15 ezer köbméter pluszvizet jelentett. V.K. Sokba kerülhet, ha nincs nálunk igazolvány Csak egy fröccsre ugrott be a szomszédos italboltba, harmincezer forintja bánja? Lakásáról átugrott egy fröccsre a szomszédos kocsmába, s mi­vel nem volt nála a személyi igazolványa, ezért 30 ezer forintja bánja: dióhéjban így lehet összefoglalni a magyarnándori P. Mihállyal június 15-én koraeste, egy rendőri ellenőrzés során történt eset következményét. Az 53 éves, háromgyermekes fu­varos vállalkozó, egyben törvényt tisztelő állampolgár az eljá­rást „rugalmatlannak” s az összeg nagyságát méltánytalannak nevezve hívta fel telefonon szerkesztőségünket, fogadkozott: inkább leüli, mint fizet, mert nevetséges az egész, túlkapás, vagy inkább túlbuzgóság ami vele történt. Megjegyezte, más magyarnándori lakost is feljelentettek akkor, mivel nem vitték magukkal a helyi kocsmába a személyi igazolványukat. A területileg illetékes Balassa­gyarmati Rendőrkapitányság osz­tályvezetőjétől Percze Dezsőné rendőr őrnagytól kérdeztük, jo- gos-e az állampolgári felháboro­dás, hová fordulhat panaszával, aki úgy véli sérelem érte például ilyen és hasonló esetekben?- Mivel a megnevezett sze­mély az említett helyen és idő­pontban megtartott rendőri ellen­őrzés során személyazonosságát nem tudta hitelt érdemlően iga­zolni, mert arra alkalmas ok­mánnyal nem rendelkezett, ezért a rendőrjárőr szabálysértési felje­lentést tett, melyet a szabálysér­tési hatóság a törvényi előírások­nak megfelelően - a szabálysértés elkövetését R úr a helyszínen el­ismerte - tárgyalás nélkül elbírált és 30 ezer forintos pénzbírságot szabott ki. A 218/1999. kormány- rendelet 27. paragrafusa a sze­mélyazonosság igazolásával kap­csolatos kötelességek megszegé­se miatt kiszabható pénzbírság mértékét 100 ezer forintba maxi­málja - válaszolta az osztályveze­tő asszony. Elmondta: gyakori, hogy semmilyen okmányt nem visznek magukkal az állampol­gárok. A szabályozás elsősorban őket kívánja védeni, mivel egy esetleges baleset, haláleset, vagy más váratlan esemény során a te­endő intézkedések egész sora függ a személy kilétének megál­lapításától. Az intézkedő rendőr­nek jogába áll helyszíni bírságot kiszabni, sőt a rendőrségi tör­vény értelmében akár előállítást alkalmazni. A bírság mértékének megállapítására a szabálysértési hatóság jogosult, figyelembe vé­ve a rendelkezésre álló (az állam­polgár által közölt adatokat), az elkövetés körülményeit - tette hozzá Percze Dezsőné rendőr őr­nagy. Hangsúlyozta: amennyi­ben a határozatban foglaltakkal az érintett vagy az érintettek nem értenek egyet, lehetőség van kifo­gással élni! Ennek során vagy a rendőrség, vagy a bíróság jogo­sult az eljárást lefolytatni. Továb­bi félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom P. úr figyel­mét felhívni arra, hogy a sérel­mes határozat orvoslására az érintett kérelmére, és csak akkor kerülhet sor, ha azt a neki küldött határozatban közölt határidőn belül terjeszti elő - mondotta vé­gezetül Percze Dezsőné rendőr őrnagy a Balassagyarmati Rend­őrkapitányság illetékes osztályve­zetője.-SZGYS­Beruházás, pályázat Pásztón, a városházán július 17-én 14 órakor kezdődik a kép­viselő-testület ülése. Egyebek mellett előterjesztés hangzik el a szurdokpüspöki önkormány­zattal közös szennyvízberuhá­zás bonyolítására, megtárgyal­ják a mátrakeresztesi kábeltele­vízió működésének tapasztala­tait. Elbírálják a Dózsa György Általános Iskola igazgatói állásá­ra beérkezett pályázatot, Sisák Imre polgármester előterjeszté­sében megismerkednek a pász­tói kistérség szociális program­jával, illetőleg rendeletet alkot­nak a város közigazgatási terüle­tének szabályozási tervéről, a helyi építési szabályzatról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom