Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-30 / 150. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉ P PÁSZTÓ 2001. JÚNIUS 30., SZOMBAT Faragó Zoltán: TeReRjÁr & A legrövidebb disznóles Kánikulával búcsúzott a június, bár az utolsó napokra valamelyest eny­hült a forróság, elborult az ég, de, ha lehet, még fülledtebb lett a levegő. A természet április óta tartó nagy zson­gása elhalóban van. A kakukk nem szól már, legalábbis amerre én jár­tam, nem szólt egy „verset” sem, a madarak többsége a második fészek­alj felnevelésének is a végén jár - bár tény, hogy vannak késlekedők is. A gyurgyalagok, a molnár- és a füsti­fecskék, a rigó- és a cinegefélék még javában szaporodnak ilyenkor, több énekesmadárfaj akár három fészek­aljat is felnevelhet, sőt, esetleg egy- egy negyedik is előfordulhat... Érde­kes és főleg szokatlan módon Salgó­tarján belvárosában láttam egy kar­valy tojót, amint éppen a verebeket hajkurászta. Valahol, valamelyik környező erdőben lehet a fészke, ahol a fiókái várják a zsákmánnyal. Az apróbb termetű ragadozók ugyan­is valamivel később költenek, mint a nagyobbak, s az ember közelségétől sem idegenkednek annyira. Túlzás lenne azt állítani, hogy ma­dárdaltól zeng az erdőszél, de egy énekes- és egy feketerigó is fújja még a nótáját, azután zöldike „zsírozását” hozza a kora esti szellő. Utóbbit ilyenkor már meglehetősen ritkán hallani, azért is igazi meglepetés. A földút völgy aljában kanyarog, alacsony dombok között. Az egyik meredek oldalú, tölgyessel borított magaslat lábánál patak folydogál, sű­rűn álló füzekkel, égerfákkal, kö­kénybokrokkal és majdnem ember- magasságú csalánnal a partjain. A la­posabb rész szántóföld, afféle hosz- szan elnyúló, keskeny, jellegzetes nógrádi tábla, toklász nélküli búzával bevetve. Szépen sárgul már, nemso­kára aratni lehet. A völgy másik olda­lán kevésbé meredek a domb, ezen akácos tenyészik. A magasles a tábla szélén áll, szin­te benne egy óriási kökénybokorban. Alatta magas fű, csalánnal, bogáncs­csal, vadmurokkal vegyesen. A gabo­natáblát jól végiglátni, több száz lé­pésnyi hosszúságban. Gond csak egy van: olyan magas a búzaszár, hogy egy nagyobb disznó is kényelmesen elbújhat benne. így azt sem egyköny- nyen vesszük észre, hogy hol mozog­nak majd a süldők, már, ha egyálta­lán kijönnek ma este. Felcihelődünk a magaslesre, kop- pan közben a távcső, a puska, recs- csennek a létrafokok. Fenn próbá­lunk elhelyezkedni, leterítjük a padra a pokrócot, helyet keresünk a háti­zsáknak, lehetőleg a szúnyogriasztó is mindig kézügyben legyen... Állok a les akáckarókból összera­kott padlóján, amikor valami horkant a vetésben, nem is olyan messze... A kezemben lévő elemlámpa szinte megáll a levegőben, úgy fordulok a hang irányába... Kissé kicsavarodott testhelyzetben, de nem hiába figye­lek, a szemmeresztésnek egy szív- dobbanásnyi idő múlva meg is lesz az eredménye: két, majdnem szívla- pátnyi disznófület látok, egy alig haj­ló ívvel, a disznó homlokával össze­kötve! Mekkora állat! Talán száz mé­ternyire sincs. Forgatja időnként a fe­jét, alighanem felénk szimatol, mert észrevették valamit. Óvatosan meglököm a társamat és integetek neki, hogy lőjön, hiszen már kezében is a puska, amit éppen most töltött meg... Ő azonban nem látja a disznót, hi­ába meresztgeti a szemét. Feláll vé­gül, de így sem... Persze, alacso­nyabb tőlem jóval, ráadásul takarják a sűrűn álló kalászok is a hatalmas fejet... Mutatom az irányt, halkan súgom is neki, erre a disznófülek mozdul­nak egy árnyalatnyit, a fej egy kicsit feljebb emelkedik, az állat pedig megmerevedik. Nem mozdul még mindig, könnyű célpontot kínál... Most, most lőj! Olyan szépen, üsztán látni a homlokát, a céltávcső pedig még segít is! Társam céloz, de azután leereszti a fegyvert. Kérdőn pillantok felé, még mindig kitekert derékkal. Végre újra céloz, remélem, látja már a vadat... Eldördül a lövés... Megmozdulnak a kalászok, két irányba is. Az egyik menekülőt csak a búza hullámzása árulja el, s az akácos felé veszi az irányt. A másik, mint valami kis gőz­mozdony, éppen felénk indul... Dől­nek a búzaszálak, a hatalmas kan még fúj is közben... Pár lépésnyire alattunk fut el, közelebbről jól látni, hogy a hátán a sortéi ezüstszínűek. Amikor a legközelebb van, társam is­mét lő, erre a disznó horkant egyet, derékszögben oldalt fordul, elnyúj­tott ugrással beveti magát a kökény­bokorba, s rövidesen a csörtetése is elhal. Csend lesz hirtelen, a madarak is hallgatnak, csak a lőpor hagy egy kis égett szagot maga után. Némán me­redünk mi is egyszer egymásra, másszor a búzatáblára, harmadszor a puskára. Azután a céltávcsőre. Meg arra a helyre, ahol a disznó eltűnt a sűrűben. Mi volt ez? Valami erdei manó űz velünk gonosz játékot? Vagy sebezhetetlen volt ez a termetes kan? Nem igaz, hogy ilyen jó esélyt el le­het szalasztani! Várunk egy kicsit, azután társam a lesen marad, én pedig elballagok az első rálövés helyére, azaz oda, ahol a disznó fejét észrevettem. Megállók a kicsit ritkásabb részen, a kolléga azonban integet a lesről, hogy nem ott, hanem jobbra... Integetek vissza, hogy rosszul gondolja. Nem enged azonban az álláspontjából, csak odébb küld vagy hét-nyolc lépéssel. Itt is, a másik helyen is hiába keres­gélek azonban, semmi. Még a kalá­szokon sem találok sérülést, amit esetleg a közéjük csapódó lövedék tört volna. Néhány lábnyom azért akad, de sem vér, sem vágott sörte... Semmi... A társam is odajön, tanakodunk, gondolkodunk, s aztán nagy nehezen megfejtjük, hogy mi történhetett. Az öreg kan a csatlósával együtt a búzá­ban feküdt, amikor a leshez értünk. Nem osontak el, hanem vártak. Én a lesről a nagy disznó fejét láttam, a kolléga pedig, más szögből, alacso­nyabbról a ritkásabb búzaszálak kö­zött a, kicsit. Rá is lőtt, de nem találta el. A dörrenésre aztán megindult mind a két vad, egyik felénk, a másik az akácosba. A második rálövés helyén ugyan­ilyen eredménnyel járunk, azaz nincs sebzésre utaló jel. Ez már csak azért is meglepő, mert a nagy disznó, aho­gyan lelépjük, csak kilenc lépésre volt. Igaz, nem könnyű egy rohanó állatot eltalálni még akkor sem, ha valóságos óriás, de mégsem sikerült. Különösen bosszantó, hogy itt sem találjuk meg a lövedék becsapódását. Nem adjuk fel, próbálkozunk újra mindkét helyen, de semmi. Közben be is sötétedik, az elemlámpa gyér fé­nyénél egyre inkább reménytelen a dolog. Bízunk persze abban, hogy a lövések nem tévedtek el annyira, hogy megsebezzék valamelyik álla­tot. Biztosat nem tudhatunk, ha nem találjuk a lövedék becsapódási he­lyét, de ha már terítékre hozni nem sikerült őket, legalább már kárt ne te­gyünk bennük... Mentünk is haza azonnal, minden idők valószínűleg legrövidebb lesvadászatáról. Ilyen azt hiszem, nem sok vadásszal fordult elő: még csak leülni sem sikerült a les egyéb­ként meglehetősen kényelmetlen padjára, s már dördült is a lövés. Bár... Tulajdonképpen teljesen mind­egy volt a dolog, legalábbis az ered­mény szempontjából... ____________■ U j régióigazgató A Magyar Autóklub műszaki és műszaki kereskedelmi üzlet­ága ez év elején pályázatot írt ki a területi igazgatóságok ve­zetői munkakörére. A hét régió közül ötben az addigi vezető került kinevezésre, kettőben pedig új igazgatót neveztek ki. Az észak-magyarországi régió területi igazgatója április 2-től Kovács Barnabás lett, akivel Egerben beszélgettünk.- Az első kérdés magától adó­dik: hogy került az autóklubhoz?- Bár már több mint félmillió le­vezetett kilométer van mögöttem, nem tartom magam profi autós szakembernek. Az alapképzettsé­gem geofizikus-mérnök, 1986-ban végeztem a Miskolci Egyetemen. Később marketing-közgazdász let­tem, majd 1997-ben megszerez­tem egy amerikai és egy magyar egyetem közös MBA-diplomáját is. A Magyar Autóklub a második munkahelyem. Ez év februárjáig egy ötmilliárd forint éves árbevéte­lű, ezer főt foglalkoztató olajkutató vállalatnál dolgoztam. A vállalat marketing- és humánpolitikai te­vékenységét irányítottam. Az au­tóklubhoz pedig teljesen hétköz­napi módon kerültem. Megláttam a Népszabadságban a felhívást, és mivel mindenképpen váltani akar­tam, megpályáztam a meghirde­tett területi igazgatói munkakört. Több forduló volt, s a végén én maradtam állva.- Nem jelentett ez visszalépést az előző munkahelyhez képest?- Amikor eldöntöttem a mun­kahely-változtatást, azt is megfo­galmaztam magamnak, hogy nem munkakört, hanem feladatot fo­gok keresni. És ebből a szempont­ból a jelenlegi munkaköröm ko­moly előrelépést jelent. Szeren­csés helyzetben voltam, mert az olajiparban vezetőként eltöltött ti­zenöt év után már „megengedhet­tem magamnak”, hogy ne a jöve­delem nagysága legyen az a para­méter, ami alapján választok. Az azóta eltelt idő megerősített vá­lasztásom helyességében.- Mi lesz a régióigazgató felada­ta?- A Magyar Autóklub Észak- Magyarországi Területi Igazgató­sága Nógrád, Heves és Borsod­Abaúj-Zemplén megyét foglalja magába. A területen nyolc műsza­ki álomás és egy autószalon tarto­zik hozzám. Az állomások terüle­ti elhelyezkedése jó, nagyságuk és felszereltségük kü­lönböző. A klubtagok száma az elmúlt években drasztiku­san csökkent, ma már mindent beleszámol­va sem éri el a tizenötezret. Az el­múlt évben mind­egyik állomás veszte­séges volt, s ennek eredményeképp je­lentős negatívummal zárta az igazgatóság a 2000. évet, ráadásul 2001 első negyedévé­ben is folytatódott ez a trend. Eb­ből adódik legjelentősebb felada­tom: én azzal a megbízással ér­keztem, hogy ezt a tendenciát megállítsam, majd megfordítsam. Minimális követelményként tűz­tem magam elé, hogy - a korrekci­ós tényezők leszámítása után - nyereséggel zárjuk a 2001. évet. Ez a hosszú távú működés alapfel­tétele. Nagyon csalódott lennék, ha nem sikerülne.- Mi okozza a legnagyobb ne­hézséget?- A legnagyobb probléma a pia­ci környezet. Az autóklub szolgál­tatásai iránt megnyilvánuló piaci vásárlóerő és vásárlási hajlandó­ság nem is említhető egy lapon mondjuk a budapesti vagy a nyu­gat-magyarországi viszonyokkal. A régióban az autótulajdonosok jelentős részének - gazdasági helyzetükből adódóan - az a kife­jezés, hogy „megjavíttatni az au­tót” csak annyit jelent, hogy eljut­tatni a gépkocsit a minimális köz­lekedésbiztonsági szint fölé. Ettől mi jóval többet szeretnénk nyújta­ni. A piaci helyzetből fakad a má­sik fő problémánk is, a nagyon erős konkurencia. Főleg a szürke- és feketegazdaságban dolgozó maszek szerelők jelentenek ne­hézséget. Ezek a „garázsműhe­lyek” attól erősek, hogy szabadon és gátlás nélkül alkalmaznak olyan költségkímélő és bevételnö­velő eszközöket, amelyeket a Ma­gyar Autóklub nem engedhet meg magának.- Miben látja a klub erősségé?-Természetesen a legnagyobb erőssé­günk az ismertség és az ehhez kapcsolódó képzetek. A Magyar Autóklub, mint már­kanév a minőséget, a biztonságot, az elér­hetőséget jelenti. Na­gyon jó a márkanév image-ja. Ilyennel néhány márkaszer­vizt leszámítva senki sem büszkélkedhet. Ugyanakkor néha azt tapasztalom, hogy a már­kanév és a szolgáltatás tartalom is­mertsége nincs szinkronban. Ezen azt értem, hogy miközben a márkanevet, a Magyar Autóklubot szinte minden gépkocsi-tulajdo­nos ismeri, aközben jelentős ré­szük még ma is azt hiszi, hogy a Magyar Autóklub egy olyan szer­vezet, amely saját tagjai részére nyújt kedvezményes szolgáltatá­sokat. Nem ment még át a köztu­datba, hogy a klub ma már min­denkinek szolgáltat. Másik erőssé­günk a hálózatiság, az országos le­fedettség. Harmadikként az üzlet­ágak közötti belső szinergiát emlí­teném. Nyilvánvaló, hogy az az autós, akinek lerobbant kocsiját a segélyszolgálat 40 percen belül rendbe hozta, vagy aki a touring segítségével eltöltött két szép he­tet valamelyik tengerparton, az az autós a klub műszaki állomását is pozitív attitűddel keresi fel. Az egyes üzletágak jó munkájukkal a többieket is segítik. az autóklub élén- Mi lehet ebben a régióban a kitörési pont? S mi lesz a két me­gyei állomás sorsa?- A mi régiónkban a kitörési pontot a bevétel növelése jelent­heti. Költségoldalon nem nagyon van mit keresni. Természetesen mindig lehet találni még egy megtakarítható forintot, de az el­várt javulás kulcsa nem itt van. Sőt, néhány helyen a további költség-megszorítások már a na­pi munkaszervezést és működő- képességet veszélyeztetnék. Meg kell találni azt a piaci szegmen­set, amelyik képes és hajlandó igénybe venni műszaki állomása­ink szolgáltatásait. Ha pedig sike­rült a vevőt becsalogatni, akkor a dolog már pofonegyszerű: olyan szolgáltatást kell nyújtani számá­ra, amivel tökéletesen elégedett lesz. Akkor legközelebb is hoz­zánkjön majd. Egyébként mind a tarjáni, mind a gyarmati állomá­son jó csapatot, dolgozni tudó és akaró munkatársakat találtam. Ennek is köszönhető, hogy jelen­leg az állomások megszüntetése nincs napirenden az autóklub­nál.- Hogyan sikerült beilleszked­nie az új környezetbe?- Zökkenők nélkül. Kicsit fél­tem a dologtól, mert mégiscsak ez az első munkahelyváltásom, de minden rendben ment. Igazából soha nem okozott problémát a munkatársakkal való kapcsolat- építés. Vezetői alapelvem a „Hard to the problem, soft to the person” elv. Ami azt jelenti, hogy első és legfontosabb a feladat, az elvég­zendő munka. Ez nem nagyon tűr kompromisszumot. De ezen belül maximális empátiával kell közelí­teni egymás felé. Itt is bevált ez a módszer.- A falon a műszaki állomások árbevételi diagramja fölött egy pár boxkesztyűt látok. Ennek is üzene­te van?- A kesztyű még azokból a régi szép időkből való, amikor érvek helyett inkább jobbegyenesekkel próbáltam hatni a velem szemben állóra. Az, hogy kiszögeltem a be­vételi terv fölé a falra, természete­sen inkább csak vicc. De azért egy kicsit azt is „metakommunikálja”, hogy komolyan veszem a felada­tokat. És hogy ugyanezt kérem és várom el valamennyi munkatár­samtól.- Kalandos előéletéből megosz­tana olvasóinkkal egy érdekes tör­téneté?- A munkámból kifolyólag va­lóban elég sok helyén megfordul­tam a világnak, Mongóliától Nor­végiáig, Moszkvától a Belső-Sza- haráig. A nyolcvanas évek elején egy moszkvai és magyar geofizi­kus hallgatókból álló expedíció tagjaként jutottam el a kaukázusi Narzan-tóhoz. Kis tó volt, körül­belül tizenöt méter átmérőjű. Azt viszont senki nem tudta müyen mély lehet. A búvárok lementek 120 méter mélyre, de nem talál­ták a tó alját. A tó vize állandóan pezsgett mint a szódavíz, és a víz hőmérséklete télen-nyáron négy Celsius-fokos volt. A helyi legen­da szerint, ha valaki megfürdik a tóban, akkor fiúgyereke születik. És mi négyen a csoportból - a tol­mács, két orosz diák és én - meg- fürödtünk benne. Nem nagyon hiszek a természetfeletti dolgok­ban, de azért igencsak leesett az állam, amikor néhány éve hírt kaptam a másik három felől. Né­gyünknek összesen tizenegy gye­reke van, és mind fiú! Ezért na­gyon meg lennék lepve, ha októ­berben születendő gyermekemet nem Kristófnak, hanem mondjuk Lucának kellene keresztelni... TILL MAGYAR AUTÓKLUB Műszaki állomások TELJES KÖRŰ SZOLGÁLTATÁSOK NEM CSAK KLUBTAGOKNAK! • Személygépkocsik, kistehergépjárművek műszaki vizsgáztatása. • Javítás, műszaki vizsgára való felkészítés garanciával! • Benzin- és dízelüzemű járművek környezetvédelmi vizsgálata. • Eredetiségvizsgálat. = • DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOK: • Közlekedésbiztonsági vizsgálat. • Motordiagnosztika. • Számítógépes futómű-beállítás. • Fékhatásmérés. • Lengéscsillapító-vizsgálat. Ha Önnek TÉNYLEG FONTOS az autója: SALGÓTARJÁN, Bartók Béla út 14/a. Tel.: 32/312-532. BALASSAGYARMAT, Mikszáth út 2. Tel.: 35/300-197. . T Á rí r\ i tv «gjÉ||: ttttvt 4 tv Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta- \ I l( UA I I 4||pr 1-1 I I A |1 fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. f rvJAYfLL/ megyei LUUYLiiLL Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot.----------------------------w|! ni ------------------------ Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hiríap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 s zámú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. „ * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j »V* az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. I mqu:um

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom