Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-29 / 149. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap V I L Á G T Ü K Ö R 2001. JÚNIUS 29., PÉNTEK Hírek EREDMÉNYTELENÜL fejező dött be csütörtök reggel vezető izraeli és palesztin biztonsági illetékesek rámalláhi találkozó­ja a tűzszüneti megállapodás gyakorlati megvalósításáról. A közel-keleti körúton tartózkodó Colin Powell amerikai külügy­miniszter Jeruzsálemben első­ként Mose Kacav államfővel folytatott félórás megbeszélést, találkozott Simon Peresz kül­ügyminiszterrel, és ellátogatott a ciszjordániai Rámalláhba is, hogy találkozzék Jasszer Arafat palesztin vezetővel. A KATOLIKUS egyháznak a társadalom erkölcsi megújításá­ban és az európai integrációban vállalt szerepéről folytatott esz­mecserét Józef Glemp bíboros­sal, lengyel prímással Mádl Ferenc. A magyar köztársasági elnök külön köszöntötte a bíbo­rost abból az alkalomból, hogy húsz esztendeje áll a lengyel katolikus egyház élén. A JUGOSZLÁV alkotmánybíró­ság csütörtökön felfüggesztette a jugoszláv kormány múlt heü rendeletének a végrehajtását, amely Belgrad és a Nemzetközi Törvényszék együttműködését szabályozza, és lehetővé teszi Szlobodan Milosevics volt jugo­szláv elnök kiadását. Az alkot­mánybíróság arra hivatkozott, hogy helyrehozhatatlan károk­kal járna, ha a vitatott rendele­tet annak alkotmányossági felül­vizsgálata előtt alkalmaznák. A MOSZKVAI Vörös téren többtucatnyi orosz környezet­védő tiltakozott a kiégett nukle­áris fűtőelemek importját enge­délyező törvény ellen: a rend­őrség az engedély nélkül tartott megmozdulás 36 résztvevőjét őrizetbe vette. A zöldek a Lenin mauzóleum melletti egyik tribünön bontották ki hatalmas jelszavukat, amelyben követel­ték Vlagyimir Putyin elnöktől, hogy állítsa meg „a nukleáris behatolást, hiszen még van egy esély”. FOLYTATÓDOTT az áresés a kőolaj szabadpiacán. A kuvaiti olajminiszter úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség az OPEC termelésének növelésére, sem pedig csökkentésére, amíg az ár a szervezet megjelölte 22-28 dolláros célsávban marad. ELHUNYT Jack Lemmon. A kétszeres Oscar-díjas amerikai színész egy Los Angeles-i klini­kán halt meg rákbetegségben. A legutóbb januárban Golden Globe-életműdíjjal kitüntetett művész 76 éves volt. ■ Tisztázó párbeszédek Elszigetelődnek a státustörvény szélsőséges értelmezői Több mint húsz támogató aláírással került az Európa Ta­nács parlamenti közgyűlésének házbizottsága elé az a ma­gyar javaslat, amely a nemzeti kisebbségek önazonosságá­nak védelmét szolgáló együttműködés tanulmányozását ajánlja a nemzetközi szervezet figyelmébe. Strasbourg - Budapest - Bukarest A kezdeményezéshez csatlako­zott több nyugat-európai politi­kus is, néhányan közülük a ko­rábbi román indítványtól vissza­lépve sorakoztak fel a beadvány­hoz. Strasbourgi tájékoztatás sze­rint elszigetelődni látszik az a ko­rábbi román próbálkozás, amely a magyar státustörvénnyel kap­csolatos kifogásokhoz kívánt egyetértő véleményeket össze­gyűjteni. Tegnap Budapesten a kérdés­körről egyeztetett Orbán Viktor, Martonyi János és Markó Béla. A kormányfő, a külügyminiszter és az RMDSZ-elnök megbeszélésén részt vett Németh Zsolt, a külügyi tárca politikai államtitkára is. Martonyi János és Markó Béla lényeges elemként emelte ki: a román és a magyar kormány egy­aránt fontosnak tartja, hogy ösz- szeüljön a két ország kisebbségi vegyes bizottsága. Az RMDSZ el­nöke kívánatosnak tartja, hogy a kérdés megoldására a jövőben ne politikai, hanem szakértői vita folyjon. Markó fontosnak nevez­te, hogy a magyar és a román fél között a kedvezménytörvény nyomán kialakult vélemény- különbségek mihamarabb tisztá­zódjanak. A romániai magyar po­litikus újságírók előtt elmondta, hogy a megbeszélésen a munka- vállalás ügye is szóba került. Sza­vai szerint a miniszterelnök, megerősítve korábbi álláspontját, kifejezte a kisebbségi magyarság szülőföldön tartásának közös érdekét. Martonyi János szerint most már látszik, hogy a jogszabállyal összefüggésben mely pontokon vannak nézetkülönbségek. Ám ezek jelentős részére létezik meg­oldás, és „kölcsönös jóakarattá úrra lehet lenni a problémákon”. Bukarestben csütörtökön a magyar Országgyűlés külügyi bi­zottságának öttagú küldöttsége folytatott eszmecserét a státus­törvénnyel kapcsolatos problé­mákról. A vita főként a jogsza­bály azon rendelkezéseit érintet­te, amelyekről a román államfő, a kormány és a parlamenü pártok, valamint az újságok azt állították: nem felelnek meg az európai el­veknek és normáknak: diszkrimi­nációt eredményeznek, és terüle­ten kívüli alkalmazásuk miatt be­folyásolják egy másik ország bel­ső rendjét. A román tárgyaló fél mindamellett elismerte: Magyar- országnak jogában áll, hogy tá­mogassa a határon túli magyar közösségeket. Szóba kerültek azonban Buka­restben más kérdések is: tárgyal­tak a Temesvár-Kikinda vasútvo­nal megépítéséről, két új határát­kelőhely megnyitásáról, az autó­pálya Debrecentől Kolozsvárig terjedő szakaszának megépítésé­ről. A budapesti küldöttség bizto­sította a román parlament képvi­selőit: támogatják Románia csat­lakozását a NATO-hoz. A romániai sajtóban egyéb­ként nagy teret kapott Günther Verheugen EU-bővítési biztos ér­tékelése is, miszerint a státustör­vény nem mond ellent Magyaror­szág és az Európai Unió társulási megállapodásának. A Ziua című lap szerint annak a jele a külügyi bizottság küldött­ségének bukaresti látogatása, hogy Budapesten felismerték: nem az arroganciával és a ma­kacssággal, hanem a párbeszéd­del lehet előre jutni. „Ha a román kormányok erőfeszítései az el­múlt évtizedben a reformokra összpontosultak volna, akkor ma Magyarország nem volna abban az előnyös helyzetben, hogy azt tudja felkínálni a román állam­polgároknak, amit Románia kép­telen nyújtani nekik: a fejlődés lehetőségét, vagy legalább az anyagi biztonságot. A most kiala­kult helyzet a legpontosabb érv a román politikai elit tehetetlensé­gére, azt bizonyítja, hogy ez az elit még most sem képes felis­merni, ki hibázott” - írta a román újság. A koalíció szakítópróbája Az Európai Unió bővítése kihatással lehet az osztrák belpolitikára Az osztrák kormánykoalíciót szétzúzhatja az Európai Unió bővítésének kérdése, mert az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) csak igen nehezen tehet le népszavazásra vonatkozó ígéreté­ről, az Osztrák Néppárt (ÖVP) számára viszont ez döntő kér­dés - írta csütörtökön a Die Presse című konzervatív napilap. BÉcs A tagállamok kormányainak sor­sa szorosan összefonódott az Unió sorsával, és Göteborgban nyíltan is szó volt arról, hogy a bővítés menetrendjét befolyásol­ják a 2002 tavaszi franciaországi, 2002 októberi németországi és 2001 szeptemberi lengyelországi választások, de a 2003 őszén ese­dékes ausztriai parlamenti vá­lasztásokon is erőpróbával fenye­get a kérdés. A szokásos csőriének induló kérdés lassan komoly konfliktus­sá válik Ausztriában. Nem tudni, hogy az FPÖ a népszavazás köve­telésénél betervezte-e - s ha igen, mennyire komolyan - a visszavo­nulás lehetőségeit, annyi azon­ban bizonyos, hogy az ÖVP eb­ben a kérdésben a szokástól elté­rően nem tud, és nem is akar en­gedni. Mind Wolfgang Schüssel kancellár, mind Bénit a Ferrero- Waldner külügymi­niszter nagyon világo­san leszögezte, leg­utóbb a múlt hét vé­gén, hogy népszavazás az EU bővítéséről nem lesz. Az ausztriai válasz­tási kampányban csak úgy lehetne elkerülni a kérdést, ha a csatlako­zási tárgyalások mi­előbb - lehetőleg 2002 végéig - le­zárulnának, ám ez a többi tag­állam választási menetrendje mi­att alig valószínű. Ha viszont a csatlakozási szerződések ratifiká­lása még a választások előtt napi­rendre kerül, az FPÖ-nek be kel­lene váltania a népszavazásra vo­natkozó ígéretét, miközben az ÖVP-nek feltett szándéka, hogy a szerződéseket az ellenzék támo­gatásával a koalíciós partner nél­kül is ratifikálja, s e tervébe kény­telen belekalkulálni a szakítás lehetőségét. A rendszerint jól értesült Die Presse szerint a kormány körei­ben úgy vélik, hogy az FPO a tárgyaláso­kon addig - például a közlekedési kérdések­ben - elért sikereket saját eredményeként állítja majd be, s ezen az alapon felesleges­nek minősíti az addig követelt népszava­zást. A hosszú távra kidolgozott visszavo­nulási stratégia első jele a lap szerint, hogy Susanne Riess- Passer alkancellár, az FPÖ elnö­ke kijelentette: a párt igennel szavaz a bővítésre, amennyiben a tárgyalások jó eredménnyel járnak. ÁLLÁSPONT KERCZA IMRE A bebetonozott demokrata Torgyán József megerősítette: nem mond le. Azt is, hogy nem beteg. Szerinte minden 69 éves ember megirigyelhetné, ha ennyi idős korában csak egy lábon kihordott influenzára és némi tüdőgyulladásra panaszkodhatna. Másként egyébként makkegészséges. Torgyán Józsefet nem lehet leváltani. Az előbbit maga az el­nök jelentette be, az utóbbit pedig a pártalkotmány tartal­mazza, amelyet előszeretettel megint csak az elnök idéz. Torgyán tehát a választások után még hatvan napig székében marad, és azt csinál, amit akar. Például nem megy el a bíró­sági idézésre, hanem helyette orvosi igazolást küld, elmegy viszont a pártja kibővített elnökségi ülésére, s a tájékoztatón még el is dicsekszik, hogy a bíróság „az más dolog”. Torgyán elnök dolgozik most is, akárcsak korábban. Akkor, amikor minisztereket akart visszahívni, képviselőket zárt ki, „lebegteti” a koalíciót, fenyeget és fenyegetettnek érzi magát. Információkat terjeszt arról, hogy veszélyben van, megnevez személyeket, akik veszélyeztetik, s ha konkrétan kérdezik, eltereli a szót. Úgy, ahogy éppen kedve diktálja. Torgyán kedve pedig hullámzó és pereskedő. Pereskedik a tévériporterrel, aki nagyon is simulékony kérdéseket tesz fel, de figyelmeztetni próbálja a műsoridő végére. Perel a párt­ütőkkel, a koalíciós partnerrel, a miniszterelnökkel, s írja, mondja munkája gyümölcsét, a sikerjelentéseket. Csak ép­pen egyre kevesebben hiszik el. Torgyán azonban biztosan ül a székében, nem mond le és a demokráciára hivatkozik. Torgyánt egyébként éppen a demokráciára hivatkozva nem le­het leváltani sem. Pedig a demokrácia egyik ismérve éppen az, hogy nincsenek, nem lehetnek, nem alakulhatnak hit- bizományok. Akit választottak, azt választói bármikor levált­hatják. Természetesen csak akkor, ha a (párt)alkotmány be­tűjével és szellemével is a demokráciát szolgálja. Előírásaival egyébként megalkotóinak demokráciaigényét és demokrácia értelmezését is jól mutatja. HÁMORI ZOLTÁN A derűlátás viszontagságai A pesszimista ember szerint minden nő romlott. Az optimis­ta csak reméli. Valahogy így vagyok én a benzinár-csökkentéssel. Örülök is, meg nem is. Sajnos a bizonytalanságom nem csökken. A této- vaság pedig rossz tanácsadó. A május közepihez képest most 23 forinttal olcsóbb a benzin. A többszöri, négy-öt forintos ár­esés miatt. Ez igen örvendetes. Viszont a Mól Rt. képviselője felhívta a figyelmünket arra, hogy a kőolaj ára továbbra is ma­gas, ami hosszabb távon ismét megemelheti a benzin árát. Hogy nem a levegőbe beszél a részvénytársaság embere, azt az is bizonyítja, hogy tavaly bizony így is történt. Az év vége felé kétszer csökkentettek négy-öt forinttal, aztán egyszer emeltek tizenöttel. (Mintha Lenin találta volna ki: két lépést hátra, egyet összevissza.) Az optimizmus mégse ezen múlik. Hanem a saját sorsunkat másokéval összehasonlítva lehet a boldogságot üstökön ragadni. Én például a napokban panasz­kodtam egy kollégámnak, hogy festenek a lakásomban, min­den ki van pakolva, én már a feleségemmel együtt az őrület ha­tárán állok. Mire azt mondta: de jó neked. En építkezem, ép­pen a lépcsőt betonozzák, de már beköltöztünk a házba, vi­szont mind a négy gyerekem egyszerre kapta el a bárányhim­lőt: hasmenésük és hányingerük van, a WC még nincs kész. Megnyugodtam. Kegyes hozzám a sors; mit panaszkodom ez­zel a kis semmi festéssel? Talán megnyugtathatna bennünket az is, hogy a benzinár adótartalma forintban magasabb Ausztriában, mint nálunk. De nem tud megnyugtatni. Mert Magyarországon 142 forint egy literre számolva, Amerikában pedig 32 forint. Az adótartalom. Nehéz ügy ez. Én abban bízom, hogy optimista csak az az ember lehet, aki egyszerűen látja a világot. Mint például Leacock, az angol humorista, aki a következőképpen hatá­rozta meg a vülamos áramot: „Van negatív áram, meg pozitív áram. A pozitív drágább, de tartósabb, a negatív olcsóbb, viszont belemegy a moly.” A lustálkodás butít A nyaralás kockázatai és mellékhatásai Csábító ajánlatokkal árasztják el nyaranta az utazási irodák a pihenni vágyó polgárokat. Megfeledkeznek azonban a kocká­zatokról és mellékhatásokról. Pedig annak, aki hosszabb szabadságra megy, számolnia kell a hátrányokkal is. Halál a kannibálra! Berlin Az még csak hagyján, hogy három hét a Kanári-szigeteken egy kalap pénzbe kerül. Rámehet akár az egész család összes megtakarítá­sa. Sokaknál eleve szóba sem jö­het egy ilyen kéjutazás, ám ha csak saját kis, ütött-kopott vityil- lónkba vonulunk is vissza, meg­történhet a baj. A lustálkodás ugyanis káros az egészségre, pon­tosabban a szellemi egészségre. Három hét „boldog semmittevés", s máris húsz ponttal csökken az ember intelligenciahányadosa. Legalábbis ezt állítja Siegfried Lehrl, aki szerint szabadság után pedáloznunk kell, hogy sikerüljön visszakapaszkodni korábbi szín­vonalunkra. Lehet ebben a felismerésben valami - írja a Die Welt című né­met napilap. Japánban tudniillik az emberek többsége legfeljebb egy hét pihenést engedélyez ma­gának, s lám, káprázatos találmá­nyokkal árasztják el a világot. Nemcsak a tamagocsi beszédes si­kere bizonyítja ezt, hanem a leg-, utóbbi „telitalálat”, a simogató ro­bot is, amelynek főként a magá­nyosok örülhetnek. A német szakember szerint a hosszabb szabadsággal járó butu- lást nem ellensúlyozza az úgy­nevezett aktív pihenés sem. A könyvolvasás vagy a múzeumláto­gatás ugyanis nem egyéb passzív befogadásnál, ami nem edzi a gondolkodási képességet. A sakk, a malmozás, a bridzselés ezzel szemben mérsékelheti a nyaralás­sal járó súlyos kockázatot. Mi tehát a megoldás? Ne men­jünk szabadságra? A pszichológus elméletének el­lentmondani látszik, hogy sokan ismerünk munkamániásokat, akik közül nem mindenki lángész. A nyaralás kockázata tehát nem túl nagy, éppen még elviselhető: fő­ként ha hétágra süt a nap, s hívo- gatóan kergetőznek a víz hullá­mai. Jobb tehát, ha nem vesszük komolyan az elméletet. Lehet, hogy kiötlője éppen egy hosszabb szabadságról tért vissza? TORONYI ATTILA Tokió A japán főváros felső bírósá­ga elutasította annak a halál­raítéltnek a fellebbezési ké­relmét, aki megölt négy kis­lányt és megitta a vérüket. Mijazaki Cutomut 1997-ben ítélték kötél általi halálra a négy gyermek meggyilkolása és kan­nibalizmus miatt. A szörnyűsé­ges bűncselekmény az 1980-as évek végén borzasztotta el Ja­pánt. A férfi megölte 4-7 éves áldozatait, megcsonkította őket, tetemükkel szexuális kapcsola­tot létesített, és némelyiküknek megitta a vérét is. Az egyik kis­lány holttestét elégette, és evett a hamuból is. A tokiói felső bíróság csütör­tökön elkerülhetetlennek ítélte a halálbüntetést a bűncselek­mények előre megfontolt jellege és példátlan kegyetlensége mi­att. Az ítélet végrehajtását illető­en a japán legfelsőbb bíróság mondja ki a végső szót. A felső bíróság elutasította a védelem azon álláspontját, hogy szörnyű tettének elköveté­sekor az elítélt beszámíthatat­lan volt. Az elmegyógyászok vé­leménye megoszlik a tekintet­ben, hogy milyen mentális rendellenességben is szenved az egykori nyomdász, aki a megbánás legcsekélyebb jelét sem tanúsítja. Az elítélt egyre csak azt hangoztatta, hogy híres ember akart lenni. Ügyvédei szerint a japán kannibál virtuá­lis világban élt, amelyet a televí­zióban és videón látott filmek alkottak. Amikor letartóztatták, 5700 videokazettát találtak a la­kásán. Apja 1994-ben öngyil­kosságot követett el Mijazaki rettenetes bűncselekményei fö­lötti elkeseredésében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom