Nógrád Megyei Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 126-150. szám)

2001-06-02 / 127. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE srinháEi estek Nevetni kell, ennyi az egész... A szerelem mellett talán a házasságtörés az a téma, amelyet a színpadi szerzők oly szívesen használnak fel, ha bohózatírásra adják a fejüket. A csapodár, csa­lárd férj, illetve a feleség figurája, viszonya a megcsalt, a csa­latkozott másik félhez ugyanis könnyen lehet humorforrás, ha a dolgot nem a sértett, nem a vesztes oldaláról, hanem kí­vülről, mintegy semlegesként nézzük, értékeljük. Bár lehet véletlen is, mindenesetre Salgótarjánban, a József Attila színházi bérletet lezáró két - nyár eleji szórakoztatásnak szánt - előadásnak is a megcsalás, -csalatás, kiábrándulás és megbocsátás, vagy másként szólva a - könnyen összekevere­dő - tilos utak lelepleződése volt a témája. Együtt az ellenérdekelt „kétszer kettesfogat": Kovács István (Philip), Bencze Ilona (Sheila), Gryllus Dorka (Ginny) ás Jegercsics Csaba (Greg) ____________________________________■ A lán Ayckboum-t a kortárs an­gol vígjátékírók legtermékenyebb­jének és legkacagtatóbbjának tart­ják. Néhány darabját már Magyar- országon is bemutatták. A „Mese habbal” című bohózata néhány éve a Madách Kamaraszínház nyári programja volt. A nógrádi megyeszékhelyre egy alkalmi tár­sulat hozta el. Az egyik főszereplő (Philip) maga a rendező. Kovács István, partnerét, darabbeli felesé­gét, (Sheilát) Bencze Ilona alakítja, a fiatal szerelmespárt pedig Gryllus Dorka (Ginny) és a kevés­bé ismert Jegercsics Csaba (Greg) formálja meg. A sztori arra épül, hogy Ginnyt - aki éppen azért uta­zik a vidéki „Fűzfasétányon” élő, nála jóval idősebb, nős barátjá­hoz, Philiphez, hogy tudtára hoz­za: véget vet kapcsolatuknak, mert megtalálta az igazit és - tud­ta nélkül követi Greg, sőt előbb megérkezik Philipékhez - akikről azt hiszi, hogy Ginny szülei - mint a lány, s ebből természetesen sok-sok félreértés, bonyodalom származik. Különösen összega­balyodni látszanak a szálak, ami­kor Ginny is megérkezik, hiszen Philip nagyon megijed: fél a felesé­ge előtti lelepleződéstől. Szép las­san azonban mindenki számára megvüágosodik a múlt, s ki-ki újra megtalálja a korban hozzá illő pár­ját. A cselekmény azonban lassan, vontatottan - még azt is megkoc­káztatom unalmasan - csordogál a happy andig és - leszámítva né­hány poént, ami főként akkor csat­tan, amikor Greg Ginny apjaként és anyjaként kezeli Philipet és Sheilát - nem is igazán mulatsá­gos. Mintha ezt éreznék a szerep­lők is, hisz kicsit fásultan mozog­nak. Egyedül Bencze Ilona tudott egyéni színt, valami kis élénkséget vinni a játékba. Az előadás mono­ton ritmusáért persze már sokkal inkább a rendező a felelős, mint a , szerző. Ugyancsak a rendező hibá­ja, hogy a Philip által szorgalma­san gondozott kert .madarai” ese­tenként olyan hangzavart csap­nak, hogy nehezítik a szöveg meg­értését. *** A Budaörsi Játékszín a francia humor jellegzetes képviselőjének Georges FeydeOu-nak egy Magyar- országon eleddig ismeretlen da­rabját hozta el Salgótarjánba. Fless Béla művészeti vezető tuda­tosan arra törekszik, hogy a „vá­rosszéli” intézmény lehetőleg ne legyen utánjátszó színház, tehát vagy egy ismeretlen szerzőt mu­tatnak be, vagy egy ismert író „új” művét viszik színre. „Az úr va­dászni jár” esetében az utóbbi tör­tént. Duchotel úr rendszeres légyott­jait a barátjára Cassagne-re fogott közös vadászatokkal - s mint ké­sőbb kiderül a piacon vásárolt nyulakkal - igyekszik leplezni. Mindaddig nincs is semmi gondja, amíg egy másik barátja, Móricét szerelmes nem lesz Leontine-be, Duchotel feleségébe és nem ültet bogarat az asszony fülébe, aki be­lemegy, hogy megbosszulja férjét, így minderűd - természetesen még a kicsapongó, léha unokaöcs, Gontran is - egy időben tartózko­dik egy bizonyos lakásban. Sőt megjelenik ott Bridois rendőrfel­ügyelő is, akit a valóban válni aka­ró Cassagne bízott meg, hogy in flagranti élje a feleségét, amint ran­devúra érkezik. Arról persze sejtel­me sincs, hogy az asszony éppen Duchotellel szokta a bizony már csak származásilag előkelő Latour asszony szolgáltatásait igénybe venni. Moricetnek azonban pechje van, mert a bárgyú felügyelő ösz- szekeveri az átellenben lévő szo­bákat és őt nézi Cassagne felesége hódolójának. Csak átmenetileg kerül azonban bajba, mert nadrág­ja - amelyet a nagy zűrzavarban Duchotel kap magára - kihúzza a pácból, alibit igazol számára. Nem úgy Leontine-nek, akiről viszont Sztankay István - aki Cassagne szerepét is játssza - rendezését sok apró ötlet jellemzi. Például, ha kell, ha nem, mindig sereg, fo­rog, mint egy félnótás, de jól áll neki ez a tétovaság. Nyilván - Éless Bélával, aki az együgyű Bridois-t formálja meg igencsak széles gesztusokkal, együttmű­ködve - remek színészi gárdát si­került toboroznia. Duchotelt Trokán Péter, Leontine-t Kökényessy Ági, Moricet-et Stmub Schütz lla (Madame Latour) és Trokán Péter (Duchotel) a „tetthelyen” FOTO: P. TÓTH LÁSZLÓ Duchotel éppen az elcserélt nad­rág zsebében talált levélből tudja meg, hogy nem is olyan ártatlan, mint látszott róla. így mindenki­nek van valami vaj a fején, min­denkinek van valami oka rá, hogy megbocsátson a másiknak. Dezső alakítja. A legnagyobb si­kert azonban a jó kedvvel teli Schütz Ha aratja Latour asszony­ságként. Akár az egész darab mot­tója lehet az első rész végi monda­ta: Ki hagyta el a golyóit? Nagycenken készül a „Hípember” A filmszakma élénk érdeklődé­se, olykor indulatos reagálása közepette kezdődött egy olyan film forgatása, ami történel­münk egyik legnagyobb egyé­niségéről szól, azaz nem egy­szerűen csak kosztümös film a „Hídember”, amellyel még na­gyon az elején tart Bereményi Géza rendező, akivel - és Eper­jes Károly főszereplővel - Doro­gi Katalin beszélgetett- Milyen lámpa előtt vagyunk most?- Egy korabeli, 1860-as évekbeli gázlámpa előtt, a bécsi rendőr-mi­nisztériumnak a szobáiban va­gyunk. Ez a film egyik díszlete. Egy olyan korszaknak akarjuk ábrázol­ni az 1860-as éveket, amik a film előző jeleneteihez, az 1820-1840- es évekhez hasonlítanak. Ez az elő­ző korszakokhoz képest a modem komák és egy már tudományosan fejlettebb korszaknak, eltömegese­dett korszaknak a bemutatása len­ne, különösen a korabeli bécsi rendőr-minisztériumban, ahonnan a Széchenyi- vizsgálatot irányítot­ták, ugyanis Széchenyi Istvánt, aki a döblingi tébolydának a lakója volt ezekben az években, halálának évében, innen figyelték, magatar­tását itt értékelték.- Ez egy vallatólámpa?- Igen. Ezt Görgen doktor arca felé irányítják. Görgen doktor a döblingi tébolyda igazgatója, nála lakott Széchenyi és a doktort gyak­ran faggatták különös lakójáról.- Hát, ha már így beállt a valla­tólámpa mögé, akkor én is valla­tom egy kicsü, mint újságíró, remé­lem nem leszek azért olyan kegyet­len, mint egy vallatótiszt. Azt mondják, hogy Széchenyi öngyil­kossága nem fog megjelenni a fil­men. gaz-e ez, és ha nem, akkor miért?- Inkább meg kéne nézni a fil­met.- Hát, amg nincs kész, addg nehéz megnézni- Tény, hogy Széchenyi erősza­kos halállal halt meg, ezt minden­képpen ábrázoljuk a filmben.- Két koncepció csap össze. Az egyik, a nagy, szuperprodukciók­ban látja a magyar fűm küöiési pontját, mások pedüg azt mond­ják, hogy gondoljunk az ír filmek­re, amelyek alacsony költségvetésű filmek és mégis elég nagy sikert hoztak Írországnak Azért önt sem a nagy költségvetésű fibnek jelle mezték eddg. Mü gondol, tényleg ez a küörési pont egy kis ország­nak egy megaprodukció?- Hát, én például a lengyel film­re gondolok, akik most már a nyol­cadik történelmi filmjüket forgat­ják. A hazai filmgyártás igazából tengődik, vegetál a magyar film. Hogy újból beinduljon, ahhoz ilyen produkciókra is szükség van és azt hiszem, hogy a nézőknek is szükségük van kosztümös és tör­ténelmi filmekre.- A Széchenyit alakitó Eperjes Károly itt, a sajtótájékoztatón elég kemény szavakkal illette a sajtót, miért? Eperjes Kámly:- A sajtó emberei és a hétközna­pi emberek lelkivilága között óriá­si különbség van. En azt próbál­tam ecsetelni itt, hogy még sok embernek fáj Magyarországon, hogy a millennium évében készül Széchenyiről egy nagy, nemzeti film, addig az emberek annyira örülnek és úton-útfélen megállíta­nak minket és statisztálni is olyan identitástudattal jönnek, amilyen identitástudatot jó lenne, ha ta­pasztalnék a Magyar Rádióban, sok helyen, a Magyar Televízió­ban, a kereskedelmi televíziókban és másutt. Végre ne csak az inter­nacionalista egyéniség dominál­jon, hanem egy mélyebb, morális nemzeti öntudat is.- gén, de akik itt laknak azok bkálpatrióták és ez Széchenyi szü­lőföldje, ne felejtsük el, másképp gondolkodik az a tanár, aki itt él Széchenyi kastélyának a közelében és másképp egy olyan újságíró, aki az egész ország termésé nézi- Úgy gondolom, hogy akik itt élnek, méltóak is erre, de akik Pes­ten élnek, pedig Pesten kevesebbet élt Széchenyi, mégis a legtöbb munkája és a legtöbb adománya ott van, a hídtól kezdve az Akadé­mián keresztül és folytathatnám. Úgyhogy ők is lokálpatrióták lehet­nének és nekik is lehetne nemzeti öntudatuk, mert Széchenyi nem csak Nagycenken élt, hanem egész Magyarországon.- Nem gondolja, hogy az velejár aszínészettel ha van egy nagy pro­dukció, akkor színészt is, rendezőt is kritizálnak A vüág az üyen min­denütt, Amerikában is, Franciaor­szágban is, Magyarországon is.- Állunk majd elébe a kritiká­nak, a becsületesnek. Azt gondo­lom, a sajtónak az lenne a dolga, hogy segítse a film megvalósulá­sát, nem pedig, hogy álhírekkel provokálja az embereket. Érettségi tétel a balassagyarmati haditett: hagyományápolás a városért, a jövőért Sokak reményeként kelt élet­re 1990-ben a Civitas Fortissima Kör Balassagyarmaton, amely az egyedül álló haditettként szá­mon tartott 1919. január 29-i, úgynevezett csehkiverés emlé­kének éltetését, a város szolgála­tát tűzte legfőbb céljai közé. Ak­kor a legbátrabb város eszméjét felvállaló Kamarás Józsefnek és társainak nem volt könnyű le­küzdeni a hamis internacionaliz­mus falait, amely közel fél évszá­zadig elhallgatta a város polgára­inak legnevezetesebb cselekede­tét. Még a nevezetes eseményre emlékező márványtáblát is meg­fordították, amelyet pedig Hor­thy Miklós kormányzó 1922-ben személyesen avatott fel, hogy elődeink hazaszeretetének igaz példájaként emlékeztessen. A csehkiverésre és a hősi halottak­ra emlékező táblát azóta már visszafordították a Civitas Fortissima Kör szorgalmazására és a város polgárait tömörítő szervezet átvészelve a társadal­mi változások viharait, ma is él, sőt jelentős célokat tudott meg­valósítani. Erről is szólt a Civitas Fortissima Kör minapi közgyűlé­sén dr. Szakács Zoltán elnök, a városháza dísztermében megje­lentek előtt. Az elnöki beszámo­ló kitért arra, hogy a kor tagságá­nak céljait megértve, a város ön- kormányzata 1998-ban rendele­tet hozott arról, hogy Balassa­gyarmat felveszi a Civitas Fortissima, a legbátrabb város jelzős szerkezetet. A rendelet ér­telmében került ez a felirat a vá­rosháza homlokzatára, a város hivatalos jelképeire és lett tanítá­si szünet a január 29-i nap a vá­ros iskoláiban. A kör a kezdetektől tíz éven át dr. Rózsa György elnökletével te­vékenykedett és ebben az idő­szakban alapozódott meg. A megújult elnökség is jó kapcso­latokat ápol más városi szerve­zetekkel. A kör emlékezetes elő­adást szervezett Badmy Jós Fe­renc történész és Szörényi Le­vente számára és vendége volt Makovecz Imre neves építész is. Egyik szervezője volt a Keresz­tény Értelmiségi Szövetség és a Palóc Múzeum mellett Rockenbauer Zoltán miniszter előadásának. Szorgalmazásukra lett érettségi tétel a Balassi Bálint Gimnáziumban az 1919. január 29-i haditett, amelyet a város polgárai, a vasutasok és a kör­nyékbeli katonaság áldozatokkal vívták ki, megmentve ezzel egy nagy darab területet a hazának. A Civitas Fortissima Kör képvi­selteti magát a fontos helyi ese­ményeken, számos tagja benne van a város képviselő-testületé­ben is. Egyre több polgár csatlakozik a csehkiverés évfordulóinak megünnepléséhez, amelyek so­rában ebben az évben Juhász Pé­ter polgármester és Bállá Mihály országgyűlési képviselő mond­tak ünnepi beszédet. A temető­ben lévő hősök sírjainál pedig Lakatos Tamás gimnáziumi igazgató emlékezett az elődök áldozatos tettére. Szakács Zoltán kijelentette, hogy értékes műnek tartják a csehkiverés történetét széleskö­rűen feldolgozó legújabb köte­tet, amely a levéltár gondozásá­ban jelent meg, de nem osztják az előszó egy-két megállapítását. Annak szerzői úgy fogalmaztak, hogy a város talán nem is tudja pontosan, mit is ünnepel. De a város mindig is tudta mit ünne­pel, mint ahogy 1920-tól Balassa­gyarmat legnagyobb ünnepe­ként tartották számon 1919. ja­nuár 29. évfordulóit és méltóan meg is ünnepelték. A Civitas Fortissimát ünnepelték az elő­dök és az utódok kötelessége, hogy az akkori idők várost fel­szabadító harcai ne merüljenek a feledésbe, mert a hazaszeretet örök példájaként szolgálnak. En­nek szellemében tevékenykedik a kör és a tagság szeretettel várja a fiatalabb korosztályt is - fogal­mazott az elnöki beszámoló. A közgyűlés elfogadta Bállá László gazdasági vezető beszá­molóját a pénzügyekről. Juhász Péter polgármester az önkor­mányzat további támogatásáról biztosította a kört és úgy véleke­dett, hogy a tagság olyan embe­rekből áll, akik nem pártokban, hanem Balassagyarmatért gon­dolkodnak és igyekeznek tenni. Javasolta, hogy vezessék be a pártoló tagság fogalmát és a kör elképzelései még konkrétabban jelenjenek meg a testület előtt. Jóváhagyásra került az új alap­szabály, amelyet dr. Németh György, az első gyarmati polgár- mester módosító javaslataival egészítettek ki és jogilag dr. Ko­vács Ilona véleményezett. Élet- szagú célokat javasolt megvaló­sításra dr. Kadosa Ildikó és szor­galmazta a fiatalság bevonását a közös munkába. Az idős Köröndi Majer János hiányolta, hogy 1956-ról nincs utca elne­vezve, hogy emlékeztesse ez is az utókort. Lengyel Ottó, aki az első testület tagja volt, javasolta, hogy a vasutasok emléktábláját az eredetihez hasonlóan újra el kell készíttetni. Kamarás József arról szólt, hogy a Civitas Fortissima Kör­ben pártállásra való tekintet nél­kül munkálkodik a tagság a ne­mes célokért. Javasolta, hogy az iskolákban többet kellene foglal­kozni a csehkiverés történetével az akkori polgárok cselekedetei­vel, hogy a fiatalok ismerjék az elődök példás tetteit és legyenek büszkék rájuk. Sós Géza javasla­tot tett, hogy a szeszfőzde mö­götti holt Ipolyt keltsék életre és legyen itt egy szépen parkosított pihenő, csónakázó horgászhelye a városnak. Honti István, a vité­zi rend egyesület megyei szék­kapitányaként kérte a kör és az önkormányzat, valamint a város polgárainak a támogatását, a volt megyei vitézi székház visszavá­sárlásához, ahol más szerveze­tek is otthonra találhatnának és állandó kiállítóhelyként is szol­gálhatna, s ahol az iskolák napi vendégek lehetnének. Javasolta, hogy a város erősítse kapcsolata­it Sopronnal, a leghűségesebb várossal. A kör vezetősége munkaprog­ramot dolgoz ki, amelyet eljuttat a tagsághoz és a véleményekkel kiegészítve igyekszik a nemes célokat megvalósítani. A Civitas Fortissima Kör közgyűlése elis­merését fejezte ki a 92 éves Ka­marás József örökös elnöknek, aki a kezdetektől fáradhatatlanul és áldozatosan tevékenykedik a legbátrabb város érdekében. SZABÓ ENDRE Kökényessy Ági mint kísértésbe eső feleség (Leontine) és Straub Dezső mint csábító (Móricét) _______________________■

Next

/
Oldalképek
Tartalom