Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-11 / 108. szám

Kocsiderékban hozták a szülő nőt Fiatal koromban, vakbélműtétem után szerettették meg ve­lem a kedvesnővérek a kórházi munkát. Beleszoktam ebbe a „csúnya” foglalkozásba, de most is ezt választanám. Szüleim nem nagyon örvendtek választásomnak, mert második gye­rek voltam a héttagú családban, más elképzeléseik voltak ve­lem. Úgy gondolták, hogy dolgozni fogok. Akkor dr. Kenessey Albert volt a balassagyarmati kórház igazgatója, aki általános sebész főorvosként is dolgozott. Sze­rinte fogékony voltam, ő java­solta, hogy végezzem el az ápo­lónőképzőt. Utána mindenes­ként dolgoztam. Korán reggel takarítottam, elláttam a betege­ket, megreggeliztettem őket, majd következett a vizit. Dr. Kenessey igazgató úr ajánlásá­val lettem szülésznő. A felvételi előírások között akkoriban sze­repelt a nyolc általános, vagy négy polgári elvégzése. Nekem sem az egyik, sem a másik nem volt meg. A szegedi beajánlásra érkezett levélben közölték, hogy túljelentkezés miatt nem vettek fel. Rá két hónapra kap­tam egy levelet az Egészség- ügyi Minisztériumból, amely­ben közük, hogy megfeleltem a felvételi előírásoknak, jelent­kezzek Szolnokra felvételi vizs­gára. Ott a főmadám azzal foga­dott: - Maga ugye, palóc? Nem kellett volna idejönnie, hiszen felvették, az ezzel kapcsolatos papírt is megkapta. - Felvéte­lemkor aláírtam, hogy elvég­zem a 7-8. osztályt, vagy a négy polgárit. Ez utóbbit két év alatt sikerült letennem, a szak­ma napi követelményeinek el­végzése mellett - utal szülész­női pályájának előzményére, körülményeire a szécsényi szü­letésű Bénáik Ferencné nyugdí­jas, akit csak Manci néniként is­mernek és szólítanak a város­ban.- Előfordult, hogy a szülő nőt kocsiderékban hozták be a határból. Megtörtént, hogy a nógrádszakáli határőrparancs­nok lóháton vitt Litkére felesé­ge szüléséhez. Otthonom ajtaja mindig nyitva volt, ha belépett valaki, már tudtam, hogy men­ni kell, akár esett, akár fújt, me­leg vagy hideg volt, méghozzá gyalog. Férje, aki mentőápoló volt, ezt természetesnek tartotta. A második világháborúban szer­zett egészségkárosodása miatt, hazatérve az orosz fogságból, pályát kellett módosítania: út­fenntartókhoz szegődött, mert Bendik Ferencné fiatal korában betegsége nem engedte meg a mentőápolói feladat ellátását. Manci néni hat gyereket is se­gített a világra hozni egy szülés­nél, a kicsik mindannyian egészségesek voltak. A szülő anyának öt napig nem volt sza­bad felkelnie. Úgy osztotta be munkáját, hogy délelőtt ellátta a csecsemőket, délután pedig a kismamákat tanította az újszü­löttekkel való foglalkozásra, többi között a helyes szoptatás­ra. Egyik alkalommal megkér­dezték tőle:- Gólya néni! Helyes az, ha a gyerek szoptatása közben bó­biskol az édesanya? - Igennel válaszolt, mondván, mert ez is pihenést jelent számára. Abban az időben kétéves ko­rig is szoptatták a kisbabákat, s csak otthoni szülésről lehetett szó. Orvosi közbeavatkozásról nem, mert az egyik 12, a másik 8 kilométerre lakott a szülésznő otthonától.- A szülés előtt ellenőriztem, hogy felkészítették-e a lakást az új jövevény fogadására. Sokszor én adtam kölcsön a lepedőt. Örömmel mondhatom, mindig megfogadták tanácsaimat.- Kik segítettek önnek a szü­lésnél?- A kis orvosi táskámban minden szükséges megvolt. Előfordult, hogy a férj vagy a szülő, netán a szomszédasz- szony segített. Azokat az asszo­nyokat szerettem, akik már szültek, akiknek volt már gyere­kük. Ötéves nógrádszakáli tevé­kenysége során évente 35-40 apróság született a segédletével. Ezt bizonyítják a babakönyvek is. Szerinte akkoriban a nők nem voltak úgy elkényeztetve, mint most, de nem is volt annyi megbetegedés. 1956-ban került Szécsénybe, ahol körzeti nővérként foglal­koztatták, közben gyakorolta a szülésznői hivatását is.- Miként fogadták a gyerek- szülésre vállalkozó kismamák a kórházban való szülés bevezeté­sét?- Az 1960-as évek második felében került erre sor. Sokan kijelentették, hogy nem men­nek, vagy csak akkor, ha én is velük megyek. A balassagyar­mati kórházban akkor kicsi volt a szülészet, az ott tevékenyke­dők áldatlan állapotok között végezték munkájukat. Egy idő után a hozzám fordulóknak csak annyit mondtam: nem me­gyek veletek!- Unokái hol születtek?- Három unokám és öt déd­unokám van. Az előbbiek itt­hon születtek. A Kiváló Dolgozó kitünte­téssel a Semmelweis-ünnepsé- geken pénzjutalommal elis­mert mindenki Manci nénijét nyugdíjazása után a hivatalok elfelejtették. Nyolcvanadik szü­letésapján sem kereste fel senki. Az idén júniusban tölti be nyolcvankettedik életévét. Lánya, aki ottjártunkkor tar­totta a születésnapját, egy hó­napja nyugdíjas, követte édes­anyját az egészségügyi pályán. Ő fordítva kezdte, mint az édes­anyja. Előbb megszülte a három gyermekét, utána 29 éves korá­ban vörös diplomásként szerez­te meg ápolónői oklevelét. Édesapja is örült lánya sikeré­nek, akinek szavait említve hoz­záfűzte: - Még büszkébb len­nék rád, ha az első gyereket se­gítetted volna a világra. Az idős nő annyira benne él a város dolgozóinak tudatában, sok család emlékezetében, hogy lányát, akivel együtt él, gyakran megállítják az utcán és megkérdik: régen láttuk Manci nénit, hogy van? Nagyobbik unokájánál két hónapig volt kinn, az Egyesült Államokban, aki gyógymasszőr.- Nem féltem a repülőúttól, az elválás viszont nagyon nehéz volt - mondja a nyugdíjas szü­lésznő. _________ ______________V. K. S ok nyugdíjas, alacsony nyugdíj A KSH Heves Megyei Igazgatóságának felmérése Észak-Magyarország kistérségeiben Észak-Magyarországon 2000. januárjában 421 ezer 39-en része­sültek nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban, s az állandó lakos­ság 31,8 százalékát képviselték. A nyugdíj és a nyugdíjszerű ellá­tás havi átlagos összege 30 ezer 63 forint volt, 1094 forinttal ma­radt el az országostól. A régiónkban 1999-ben született lányok át­lagosan 74 év 11 hónap, a fiúk 65 év 3 hónap életkorra számíthat­nak - olvasható a Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága „Nyugdíjasok, nyugdíjak kistérségenként Észak- Magyarországon” című kiadványában. Európa és ezen belül Magyar- ország népességére az elörege­dés a jellemző. A demográfiai előrejelzés szerint 2010-re a 60 évnél idősebbek aránya a mosta­ni egyötödről egyharmadra nö­vekszik az öreg földrész társadal­maiban. Magyarországon a 60 éven felüliek száma 2000. január elsején csaknem elérte a kétmilli­ót, mintegy másfélszerese volt a fél évszázaddal korábbinak. A kedvező folyamathoz hozzájá­rult, hogy időközben a férfiak születéskor várható élettartama hét, a nőké 12 évvel emelkedett, s e korcsoport több mint hattize­dét az utóbbiak tették ki. Ma hazánkban a gyengébb nem tagjai átlagosan nyolc év tíz hónappal élik túl az erősebb nem­hez tartozó társaikat. Az észak­magyarországi értékek a férfiak­nál tizenhárom, a nőknél három hónappal maradnak el az orszá­gostól. Az 1999-ben született nóg­rádi lányok átlagosan 75 év 3 hó­nap, a fiúk 65 év 7 hónap életkor­ra számíthatnak. Régiónkban 2000. januárjában 421 ezer 39-en részesültek nyug­díjban és nyugdíjszerű ellátásban, az állandó népességhez viszonyí­tott arányuk a Dél-Alföldet köve­tően a második legmagasabb volt az országban, 31,8 százalék. Nóg- rádban a lakosság 32,5 százaléka, 72 ezer 753 ember tartozott ebbe a rétegbe. Az észak-magyarorszá­gi nyugdíjasok 87 százaléka nyu­gellátást kapott. Az öregségi és öregségi jellegű nyugdíjasok ará­nya 62, a korhatár alatti rokkant­sági nyugdíjasoké 14 százalék kö­rül alakult. A régióban a tárgyalt időszak­ban a nyugdíjasok háromnegyede saját jogon kapott nyugdíjat. En­nél nagyobb volt a részesedésük a kedvezőbb gazdasági helyzetű, több munkahellyel rendelkező körzetekben, mint például Balas­sagyarmaton. A nyugdíjasok nagy része öregségi és öregségi jellegű ellátásban részesült: százból 62- en az előbbi jogcímen kapták nyugdíjukat. Magasabb volt az arány többek között a balassa­gyarmati, a pásztói, a bátonyte- renyei, a rétsági és a salgótarjáni kistérségben. A nyugdíjban és nyugdíjrend­szerű ellátásban részesülők 60 százaléka volt nő. (Megyénkben is ugyanilyen arányt képvisel­tek.] A nők mintegy 70, a férfiak 84 százaléka saját jogon szerzett nyugdíjat. Az öregségi és öregsé­gi jellegű nyugdíjasok zöme a gyengébb nemhez tartozott, míg a korhatár alatti rokkantnyugdí­jasoknál a férfiak voltak többség­ben. A nyugdíjban és öregségi nyugdíjban részesülő észak-ma­gyarországiak 54 százaléka köz­ségekben élt. A városlakó nyugdí­jasok 65 százaléka öregségi és öregségi jellegű nyugdíjat kapott. A nyugdíj és a nyugdíjszerű el­látás havi átlagos összege 30 ezer 63 forint volt, 1094 forinttal ma­radt el az országostól. A teljes ellá­tás egy főre jutó összege kistérsé­genként változott, s 32 ezer 88 fo­rinttal a salgótarjáni kistérségben volt a legtöbb a régióban. A KSH évente számításokat vé­gez a folyamatos életvitellel kap­csolatos szükségletek kielégítésé­hez még elégséges forintösszeg megállapítására. A létminimum értéke 1999-ben az egyedülálló nyugdíjasok háztartásában 26 ezer 424, a kéttagúéban 22 ezer 754, a háromtagúéban 21 ezer 530 forint volt. (Az aktív korúak háztartásában az egy főre jutó ha­vi összeg 18 ezer 105 és 29 ezer 360 forint között szóródott.) Az öregségi és az öregségi jelle­gű nyugdíjak havi összege 34 ezer 828, a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjaké 29 ezer 228 forintot tett ki. A hozzátartozói nyugdíjak átlaga 25 ezer 526, az árvaellátásé 18 ezer 799 forint volt. Régiónkban a nők átlagnyugdí- ja és nyugdíjszerű ellátása átlago­san 7153 forinttal maradt el a fér­fiakétól. Ez többek között a gaz­daságilag aktív években betöltött alacsonyabb beosztásukból, ki­sebb fizetésükből és rövidebb szolgálati idejükből ered. A nők öregségi és öregségi jellegű nyug­díja 21, a korhatár alatti rokkant­sági nyugdíja 19 százalékkal volt kevesebb férfiakénál. A nyugdíj és a nyugdíjszerű el­látás reálértékét az összeg és a fo­gyasztói árszínvonal egymáshoz viszonyított változása határozza meg. Áz árszínvonal 2000. janu­árjában az előző évhez képest 10,2 százalékkal, a nyugdíjaké és a nyugdíjszerű ellátásé viszont csak 8,1 százalékkal növekedett, így a régióban élő nyugdíjasok életszínvonala 2,1 százalékkal csökkent. (Folytatjuk) _______________________mouui R adomból Rómába gyalog, 65 évesen Nem kis vállalkozásba fo­gott, gyalogos zarándoklatra indult a Varsótól délre fekvő Radomból Rómába egy 65 esztendős lengyel férfi. Zdzislaw Pajak Csehorszá­gon, Németországon, valamint az olasz Dolomitokon át reméli megtenni az oda-vissza 4 ezer ki­lométeres utat négy hónap alatt. Hazafelé San Marinón, Szlovéni­án, Ausztrián, Magyarországon és Szlovákián sétál át. Úgy terve­zi, hogy szeptember 9-én, 42. házassági évfordulóján ér vissza Radomba. Pajak hálaadásnak szánja ró­mai zarándoklatát azért, mert három hónapig tartó bénulásá­ból csodálatosképpen meg­gyógyult. A maratoni gyaloglás nem szokatlan feladat számára, hiszen 42 éve túrázik, és ez idő alatt több mint 70 ezer kilomé­tert tett meg. Indulása előtt Jan Chrapek radomi püspök misét mondott a zarándok szándéká­ra, aki támogató levelet kapott többek között JózefGlemp bíbo­rostól, lengyel prímástól és az elnöki hivataltól is. A szociális és gyermekvédelmi ágazatban ez év január ele­jétől kötelező a szakemberek továbbképzése. Az erről szóló rendelet értelmében erre azért van szükség, hogy a szemé­lyes gondoskodást végzők folyamatosan új, korszerűbb is­meretekhez jussanak, karbantartsák megszerzett tudásu­kat, gyakorlati tapasztalataikat. A Nemzeti Család- és Szociál­politikai Intézet Képzési Köz­pontjában Salgótarjánban szom­baton kezdődött az a tanfolyam, amelyen az idősellátásban dol­gozó vezetők, szakemberek vesznek részt, összesen har- mincketten. Az általános gerontológiai is­meretek megszerzése után, pá­lyázat útján lehetőség nyílik egyhetes franciaországi gyakor­lat megszerzésére is. Demus Iván képzési főosz­tályvezető megnyitószavaiban utalt arra: a képzéssel az a cél­juk, hogy erősítsék az idősellá­tás korszerű szemléletét a szak­emberek munkájában. Feldol­gozzák azokat az általános ge­rontológiai ismereteket, ame­lyek alapján az Európai Unió or­szágaiban az idősgondozás már évtizedek óta zajlik, segítve ez­zel a nógrádi szakemberek munkáját. A magyar képzők a hatvan­órás minősített tanfolyam anya­gát a strasbourgi tapasztalatok alapján állították össze. A nyitó- előadást Marc Berthel, a stras­bourgi Louis Pasteur Egyetem professzora tartotta. A neves ge­rontológus szólt arról, hogy a gerontológia olyan modern és nélkülözhetetlen tudomány, amely nem csupán az idősellá­tás minőségbiztosítását segíti, de egyben jelentős szemléletvál­tozásra is készteti a vezetőket, a gondozást végzőket. A geriátria a gerontológia szerves része. Az Az idősekért dolgoznak idősek orvoslásának, gyógyítá­sának, az öregséggel és az öre­gedéssel foglalkozó tudomá­nyok egészébe való tartozása lé­nyeges feltétele annak, hogy minden gyakorlatban végzett munkát áthasson egy szélesebb, a pszichológiát, szociológiát, de­mográfiát, gazdaságtant, filozó­fiát, etikát integráló felfogás. Csakis ez az előzetes és folya­matos nyitottság teszi lehetővé a szakemberek számára azt, hogy ■felismerjék - a napi, sokszor ne­héz és kínos feladatokon túl - a tevékenységük jelentőségét és értékét. A geriátria szükségsze­rűen humanizmus. A tanfolyam előadói között neves magyaror­szági szakemberek is szerepel­nek. Marc Berthel, a strasbourqi Louis Pasteur Egyetem professzora előadását tartja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom