Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)
2001-05-26 / 121. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. MÁJUS 26. | „Történetbúvári” tisztelgés a nógrádi bányászmúlt előtt Ez a kötet - Szvircsek Ferenc „Bányászkönyv”, amelyet a múlt héten, a múzeumi világnap alkalmából dr. Horváth István történész, címzetes múzeumigazgató a Nógrádi Történeti Múzeumban mutatott be a nagyközönségnek - már megjelenésében is méltó a tárgyához. Ha az ember kézbe veszi a vaskos - csaknem nyolcszáz oldalas - koromfekete kötésű, fekete-fehér borítójú kiadványt, óhatatlanul ráérez a tartalom és forma egységére, anélkül, hogy egy sort is olvasott volna belőle. Hiszen a bányászatnak mindig a nehéz fizikai munka volt a jellemzője, a kemény küzdelem a föld gyomrában lévő nyersanyagért, energiaforrásért, küzdelem a megélhetésért, az életért. Bár Szvircsek Ferenc alapvetően ipartörténeti munkát írt - amelybe belelapozván rögtön látni: itt-ott gazdagítanak társadalmi, szociológiai jellemzők - a „Bányászkönyv” egyfajta tisztelgés is a sok ezer nógrádi munkásember áldozatos tevékenysége és jobbára emléke előtt, ugyanis egyre jobban fogyatkozik azoknak a száma, akiknek másfél századon át - egészen a legutóbbi évtizedig - a mélyművelésű barnakőszén-bányászat adott kenyeret. Egy bányai részvény részlete, amely a könyvbemutató meghívóját díszítette ________■ R égi osztályozó és brikettgyár Nagybátonyban B Szvircsek Ferenc történész, muzeológusnak pedig ez az iparág adott elsősorban kutatási témát, immáron egy negyed- százada. (Bár „mellesleg” megírta Nógrád megye közútjainak történetét és megörökítette a Salgótarjáni Kohászati Üzemek 125 évét is, egyéb vállalkozásairól, szellemi kalandjairól most nem is szólva.] 1976-tól publikál rendszeresen bányászattörténeti vonatkozású cikkeket, tanulmányokat, önálló kötete - „Bányászati tevékenység vizsgálata az etesi bányavidéken” címmel- 1985-ben jelent meg. Külön is elemezte a szénbányászat történetét Nagybátonyban, s ugyancsak részletesén foglalkozott a baglyasaljai és a kazári barnakőszén-bányászat históriájával miközben e tudományos igényű összefoglaláson, a „Bányászkönyv”-ön dolgozott. Az ehhez írott „Bevezető gondola- tok”-ból tudjuk, hogy minden tisztelete, elfogultsága ellenére - amelyet az embertpróbáló, föld alatti munkát végző bányászok iránt érzett és érez - Mocsáry Antallal ért egyet, aki szerint „A historikusnak minden kedvezés és részlehajlás nélkül igazat kell írni." Ugyancsak találó - a tárgyalt témakörhöz szó szerint illeszkedő - a másik, mottónak is tekinthető idézet, amelynek szellemét követte és amelyik Vasvári Páltól származik 1848-ból: „A történetbúvár bányász, ki a múlt századok aknáiban nem érceket keres. De ezen érceket ki kell hoznia a bánya sötét üregeiből, s a felvilág fényénél célszerű megvizsgálni..." Nos, e búvárkodás szintézise Szvircsek Ferenc könyvében két terjedelmesebb és két - értelemszerűen - szőkébb fejezetben látott napvilágot. Az első rész a szénmedence földrajzi és történeti áttekintését tartalmazza. Itt esik szó a nógrádi bányászkodás környezeti feltételeiről, a barnakőszén használati értékének felismeréséről, az üzemszerű bányászat 19. századi megindulásáról, kezdeteiről.. A laikus számára különösen érdekesek „A nógrádi szénmedence bányászatának munkaerőkérdése” cím alatt kifejtett témák. így például az a részfejezet, amelyik a bányászat hatására bekövetkezett társadalmi strukturális változásokat vizsgálja, bemutatván, hogy a paraszti gazdaságból, a cselédsorból kiszorultak miként váltak a bányák munkaerő-tartalékaivá és azt a folyamatot is, amelyet a bányamunkásság betelepítésének, koloni- zálásnak nevezünk. Ezzel kapcsolatban jól megfigyelhető, hogy a bányászat és az ipar megjelenésével miként duzzadt fel az úgynevezett „külföldi honosok” létszáma. Nagyon érdekes és tanulságos mindaz, amit a szerző a törzsgárda kialakítását célzó bányászdíszruháról, vagy a bányászok szaknyelvéről leír. „A szénmedence technikai és műszaki fejlődése” című fejezet értelemszerűen a bánya- műveléssel foglalkozik és elsősorban a szakemberek, a hozzáértők, a nógrádi bányászat múltjában közvetlenül érintettek (közvetve valamennyien azok vagyunk, akik itt élünk) érdeklődésére tarthat igényt. Nem így a „Társasélet és ünnepnap a bányavidéken” elnevezésű fejezet, amelyben az egyletekről és egyesületekről, a védőszentek kultuszáról, a bányászsportról, a részvénytársasági sporttörténelemről lehet olvasni jellemző és helyenként különleges, eleddig kevésbé ismert tényeket. A kötet második nagy része a barnakőszén-bányászat megyei történetét - földrajzi egységenként csoportosítva - településenként dolgozza fel a visegrádi dunakanyari Kisoroszitól a délszlovákiai Zsélyig (Zelovceig), ugyanis Szvircsek Ferenc a történelmi Nógrád Ipolyon túli területeire is kiterjesztette vizsgálatait. A könyv harmadik egysége a kiemelkedő igazgatósági elnököket, bányaigazgatókat, bánya-, gépész-, és egyéb mérnököket, valamint a szénmedence orvosait sorolja fel hosszabb-rö- videbb tálalásban, de a legfontosabb életrajzi mutatókat tartalmazva. Nem kevésbé adatolt a negyedik rész sem, amelyik eleve az „Adattár” címet viseli. Ebben kapott helyet többek között a bányászattal kapcsolatos szak- kifejezések magyarázata, a Nógrád megyei bányászszókincs értelmezése, a bányatelkek és bányák területi elhelyezkedése, a bányavállalkozók és bányatársulatok, szénforgalmi adatok, kereseti kimutatások és egyéb dokumentumok - fotók, rajzok, térképek - bemutatása. Ez utóbbiak nemcsak illusztratívabbá teszik a kötetet, de a leírtak hitelességét is erősítik. Szvircsek Ferenc monográfiájának, életműszerű vállalkozásának jelentőségét növeli, hogy ■az állami szénbányászat 1992- ben megszűnt, felszámolódott Nógrád megyében, tehát a huszonnegyedik órában vagyunk e történelmi iparág múltjának és hagyományainak feltérképezésében, összegyűjtésében, feldolgozásában. A „Bányászkönyv” felmérhetetlen jelentőségű hozzájárulás ehhez és örökös forrásmunka a nógrádi bányászkodás mindenkori kutatói számára. A szerző bányászattörténeti kutatásait az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram, dr. Magyar Bálint miniszteri kerete és a Bányász Kultúráért Alapítvány, a könyv megjelenését a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Szakkollégiuma és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta. A reprodukciókat Bencze Péter és Buda László készítette. A kötetet a Nógrád Megyei Múzeum adta ki. Megjelent a salgótarjáni Polár Stúdió gondozásában a millennium évében. Szvircsek Ferenc bányászkutatásait - immár az utóbbi évtizedekre vonatkozóan - természetesen folytatja s ez újabb tanulmányok, könyvek ígéretével biztat. CSONGRÁDY BÉLA Széntejtés az etesi lejtősaknában (1937) ______ ■ B ojtor Károly szellemi örökségéért Bojtor Károly festőművész 1933-ban született Mátraverebélyben. 1963-ban fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Papp Gyula és Domanovszky Endre növendékeként. 1967-ben Derkovits-ösztöndíjban részesült. Tanulmányúton több országban járt. 1960 óta rendszeresen résztvevője volt a Nógrád megyei, a magyarországi és külföldi tárlatoknak, amelyeken több díjban részesült. Képei megtalálhatók közgyűjteményekben és magántulajdonban, itthon és határainkon túl egyaránt. 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjban részesítette. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Képzőművészek Egyesületének és a Mestermű Galériának volt tagja. Húsz évig Veszprémben, az ottani műtermében dolgozott. 1999. július 9-én hunyt el. „A béke több mint a háború hiánya” Nemzetközi Károly-díjat kapott Komád György Komád Györgyöt a tekintélyes nemzetközi Károly-díjjal tüntette ki Aachen városa. Az író, aki a Berlin-Brandenbuigi Művészeti Akadémia elnöke, a díj kuratóriumának egyhangú döntésével kapta a Károly-díjat, második magyarként - régebben Horn Gyulát tüntették ki a díjjal. Az átadási ünnepség előtti ökumenikus istentiszteleten ott volt Mádl Ferenc magyar és Johannes Rau német államfő, a berlini kormány sok tagja is. A szentmisét a helyi püspökkel együtt mutatta be Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát Az átadáson Roman Herzog volt német államfő - ő is a díj kitüntetettje - méltatta Komád György munkásságát, bátornak nevezve a kuratórium döntését, amely hosszú évek után ismét nem politikusra esett - Komád György mindazonáltal homo politicus - mondta Herzog - noha ő magát nem tekinti politikusnak: hírnevét és megbecsültségét irodalmi munkásságával alapozta meg. Komád György köszönőbeszédében Európa egysége mellett szólt, elutasítva a nemzetek egybeolvadását A művész özvegye és leánya alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy Bojtor Károly festőművész emlékét megőrizze, szellemi örökségét méltókép-. pen gondozza. A 2001-ben megalakult kuratórium elnöke Tál A révkomáromi Selye János gimnázium nyugalmazott tanára, Gáspár Tibor lett az idei Pro Probitate, a Helytállásért díj kitüntetettje. A Magyar Koalíció Pártja parlamenti képviselője által nyolc éve alapított díjat eddig olyan személyek kapták meg, akik eredményes munkásságukkal, emberi magatartásukkal, erkölcsi helyállásukkal az egész szlovákiai magyarság elismerését kivívták. Ilyen egyéniség a hetvenedik életévén túl lévő és még mindig oktató Gáspár Tibor is. Keze alatt több mint ötezer diák nőtt fel, megismerve és megszeretve az anyanyelvet, a magyar irodalmat és a történelmet. A kiFerenc, a Hungária Biztosító Rt. területi igazgatója. Tagjai: Bojtor Károlyné, a művész özvegye, dr. Pogányné Bojtor Zsuzsanna, a művész leánya, Gopcsa Katalin, Veres B. Zsuzsanna és id. Hegyeshalmi László. Az alapítvány tüntetett az iskolán kívül tartott előadások százaival erősítette a szlovákiai magyarokban az összetartozás érzését és az önazonosság-tudatot. A pedagógusi, alkotói, irodalmi és szervezői munkásságáért kapott díjat megköszönve Gáspár Tibor elmondta, hogy mit kíván a nála fiatalabb nemzedékhez tartozó parlamenti képviselőknek. A díjazott Gáspár Tibor a következőket mondta: Szent István hitével IV. Béla csodálatos akaraterejével, Mátyás igazságosságával, Rákóczi bátorságával, Kossuth Lajos lánglelkével, Széchenyi okosságával emeljék fel az asszimiláció poklából ezt a sokat szenvedett népünket. céljai közt kiemelten szerepel a művész életművét bemutató könyv kiadása, fiatal, tehetséges művészek, művésztörténészek, tanárok, népművelők támogatása. A Bojtor Károly Alapítvány eddigi támogatói: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata, Veszprém Megye Önkormányzata, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Galéria. Az alapítvány várja Nógrád megyéből, Bojtor Károly szülőföldjéről is a művészetpártoló intézmények, cégek és magánszemélyek támogatását, hogy kitűzött céljait megvalósíthassa. Számlaszám: 73200189-11203661. „Fél lépésre az álomtól” E címmel televíziós sorozatot indít a Profi hírügynökség és az Inter orosz nyelvű ukrán televíziós csatorna, amelyben az európai uniós tagjelölt államokat mutatják be. A hatrészes filmsorozat a tagjelölt országok (Lengyelország, Észtország, Szlovénia, Magyarország, Csehország), illetve a német újraegyesítéssel automatikusan EU- taggá vált volt Kelet-Németország csatlakozás előtti problémáival foglalkozik. Azt szeretnénk, hogy az ukrán állampolgárok is tanúi lehessenek ennek a folyamatnak- jelentette ki a bemutatón Danis Daniilidis, az ukrajnai EU-képvise- let másodtitkára, a projekt társirányítója.- Őszintén szólva nekem eszembe sem jutott volna, hogy ha tudtam volna jobban, hogy mit is jelent ez a Károly-díj, hogy ilyesmit én magamnak adjak. Egyrészt furcsán érzem magam ebben a társaságban, ahol főleg államfők, kormányfők vannak. Kellemes otthonosságot csen a dologba az, hogy Havel és Geremek is közte van a díjazottaknak. Ami pedig Európát illeti, régen meggyőződésem volt, hogy az írók a római görög kultúra óta, a középkori latinitás óta, a humanizmus ideje óta, a felvilágosodás óta transzeurópai szerepet töltöttek de ugyanúgy a prédikátorok, a vallási gondolkodók.- Akkor tehát ebben a mostani egyesülő vagy egyesülni látszó Európában mi a szerepük az íróknak, az értelmiségieknek, mi az a szerep, amit Komád György kitüntetésével most a Károly-díj odaítélői is egyre inkább hangsúlyozni igyekeznek?- íróknak mindig az a szerepük, ami évezredek óta, szép verseket, jó elbeszéléseket írni. De miért tété1 lezzük fel, hogy az írók nem szeretnek körülnézni, hogy nem kíváncsiak ama a világra, amiben élnek, vagy érzelemtelenül reagálnak rá. Minden valószínűség szerint az írók nem kevésbé érzékeny emberek, mint az átlagos polgárok, sőt talán még inkább. Ennélfogva ami visszatetsző vagy megalázó, vagy buta, az nekik még kevésbé tetszik, de ugyanúgy sokkal inkább hajlamosak ábrándozni arról, ami az embereket összeköti.- Kikerestem egy idézetet az indoklásból ,A béke az több, mint pusztán a háború hiánya, akkor van béke, ha a szellemi összeütközés, a vita fizikai és lelki erőszak nélkül lehetséges, ha a vita érvekkel folyik, nem pedig cenzúrával és botokkal”.Vajon miért tartotta fontosnak a Kámly-díjat odaítélő bizottság, hogy belevegye az indoklásba?- Ez még egy régen íródott, 1989 előtti mondat. De ez azt hiszem, hogy így van. Tehát a béke azt jelenti, hogy civilizáltan élünk egymással, tehát ha ellentétes nézeteink vannak, nem tépjük meg egymás szakállát, hanem érvelgetünk és ebben akár kedvünket leljük. A civilizációk mindig ezzel válnak ki, hogy a konfliktusokat sporttá alakítják át.- Ilyen konfliktusból Magyarországon is van bőven. Azt hiszem, nem kerülhetjük meg a magyar közéletnek a viszonyait, azokat a bizonyos sokat emlegeteü szekértáborokat. A Károly-díj rengeteg kitüntetettje között és Churchill és Bül Clinton és Tony Blair mellett kä magyar van a sorban. Hóm Gyula és ettől a héttől fogva Komád György. A magym szekértáborokm tekintve innen Berlinből, ahol beszélgetünk, mit gondol erről?- Kívánnám, hogy más is kapjon Károly-díjat, magyar író és kollégáim és a magyar politika kiválóságai közül. Hogy mit gondolok ezekről a szekértáborokról? Már a szót sem szeretem, és azt gondolom, hogy primitivizmus egész életünket meghatározottnak látni valamilyen politikai szimpátiától. Itt együtt dolgoznak ezen az akadémián, ahol beszélgetünk, emberek vagy 160- an vagy 350-en. Azt hiszem, egymásról nem is sejtik, hogy ki, mire szavaz. Nagy néha mondjuk sejtik. De ez semmiféle okot nem jelent arra, hogy a másik embert lejjebb vagy följebb becsülje. B.L Elismerés a helytállásért
