Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-23 / 118. szám

2001. MÁJUS 23., SZERDA MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Vatikán: tanácskoznak a bíborosok NICSAK, KI ÉRKEZIK ITT? Rendkívüli konzisztórium kezdődött hétfőn a Vatikánban, ezen a katolikus egyház összes bíborosa a pápa elnökletével megvitatja az egyház előtt álló legfőbb feladatokat a harma­dik évezred küszöbén. A konzisztórium a bíborosok tanácsa, valóságos "tanácsadói" testület. A "rendes" konzisztóri- umot a katolikus egyházfő bizo­nyos rendszerességgel hívja ös­sze. A „rendkívüli” konzisztóriu- mok gyakorlatát II. János Pál ve­zette be. Az első ilyen jellegű ös­szejövetelre pápává választása után egy évvel, 1979-ben került sor, akkor a Római Kúria helyze­téről és a Vatikán pénzügyeiről volt szó. Az 1982-es rendkívüli konzisztórium szintén sokat fog­lalkozott a pénzügyi témával, de elsősorban a kánoni jog reform­ját vette górcső alá. A Kúria szer­kezeti és működési megújulását az 1985-ös bíborosi tanácsülés tárgyalta, 1991-ben pedig az élet védelme és a szekták terjedésé­nek problémája állt a vita közép­pontjában. A legutóbbi rendkí­vüli konzisztóriumon, 1994-ben a jubileumi szentév előkészítése volt a fő téma. Római vatikáni szakírók tud­ni vélik, hogy e mostani fórum összehívásának ötlete Roger Etchegaray bíborostól, a jubi­leumi rendezvényeket szervező bizottság elnökétől származik. A pápa ugyanis kereste annak a módját, miként lehetne az el­múlt esztendőben lezajlott jubi­leumi események hatását fenn­tartani a jövőben is. A Vatikán államtitkársága előzetesen tizennégy oldalas emlékeztetőt küldött el minden kardinálisnak, abban hét nagy kérdéskört jelölt meg számuk­ra, amelyet a mostani háromna­pos - zárt ajtók mögött zajló - tanácskozáson vitatnak meg. A bizalmas iratot azonban a Corriere della Sera című napi­lapnak sikerült megszereznie. A témák: Krisztus hirdetése és a párbeszéd a többi vallással, az életszentségre való felhívás és az életszentség lelkipásztori gondozása, a „természetes val­lás” (New age és a természet­imádat) által jelentett kihívás, a kollegialitás és az ökumeniz- mus, a gazdasági globalizáció és a szegénység botránya, a sze­xualitással és a biotechnológi­ákkal kapcsolatos egyházi állás­pont, valamint az egyház jelen­léte a tömegtájékoztatási eszkö­zök világában. A konzisztóri- umra mind a 183 bíborost meg­hívták. Bizonyítékot (?) találtak a jeti létezésére A jeti újra hallat magáról. A titokzatos lény ezúttal kézzel fogható bizonyítékot szolgáltatott létezéséről. Bhutánban, a Himalája déli lejtőjén egy fakéregbe szorult szőrcsomót találtak, amely a DNS-vizsgálat szerint nem tartozik egyetlen azonosí­tott fajhoz sem. Miután helyi lakosok az utóbbi időben többször jelezték egy külö­nös lény felbukkanását, a Channel 4 brit televíziós csatorna stábja a helyszínre utazott, s egy vadász vezetésével átkutatta a terepet. Egy fa kérgébe szorulva sötét szőrcsomót találtak. A korábban már több helyen és többször megfigyelt jellegzetes lábnyomokat is felfe­dezték. A szőrcsomó DNS-vizsgálatát Bryan Sykes genetikus végezte el, aki a New Scientistnek elmondta, hogy egyetlen fajjal sem tudta azonosítani. A jeti mítosza már több mint 100 éve tartja magát. Az első közvetett ta­nú B. H. Hodson angol kormányzó volt, aki fel­jegyezte, hogy a nepáli vadászok félnek egy el- foghatatlan vadembertől, akinek testét szőr borítja. 1898-ban A. L. Waddel angol ezredes publikált egy könyvet, amelyben leírta, hogy 1889-ben Eszak-Indiában, ötezer méter maga­san egy hatalmas lény meztelen lábának nyo­maira bukkant. 1921-ben a szintén brit Charles Howard- Bury indult el meghódítani a Mount Everes­tet. Lhakpa-La-nál, 6812 méter magasan te­herhordói hirtelen térdre borultak olyan nyo­mok előtt, amelyek meztelen láb lenyomatára emlékeztettek. A nyomok a „csúfságos havasi emberé” - mondták rémülettel. Howard-Bury az esetről szóló hírt, szkeptikus kommentár­jával együtt elküldte a Daüy Telegraph-nak és ezzel a jeti elindult a vüághímév útján. 1925 két újabb epizóddal is szolgált: L. H. Hoff éj­szakai vadászatról tért vissza sofőrjével és egy soha nem látott, nagy, két lábon álló lényt pil­lantott meg maguk előtt az úton. N. A. Tombazi, a Royal Geographical tagja a Zemu- gleccseren látta ugyanezt. 1949-ben Terűig serpa - aki négy évvel később Sir Edmund HiUary kísérőjeként hódította meg a Mount Everestet - egy monostor közelében vett ész­re egy két és fél méter magas, szőr borította alakot. A tudományos kutatások tulajdonkép­pen ekkor kezdődtek. 1954-ben a Daily Mail pénzelt egy expedíciót, amely csak nyomokat talált. 1957-ben Tom Slick amerikai milliárdos szervezett egy kutatást - eredménytelenül. Az 1960-as és 1969-es expedíciók sem hoztak semmi újat. 1986-ban Anthony B. Wooldridge viszont fotókat tudott készíteni a Nepál és In­dia közötti határon, 3 ezer méter magasság­ban egy körülbelül 180 centis, erős testalkatú, szőrös lényről. A fotókat a tudóstársadalom­ban sokan hitelesnek tartják. 1992-ben Julián Freeman-Attwood és két társa egy mongóliai gleccseren fotózták le a lábnyomokat. Ezek Sápján úgy vélekedtek, hogy a lény vagy há­rom méter magas, vagy pedig roggyantott láb­bal tesz túlzottan öles lépteket. 1998-ban Reinhold Messner, a világ 14 legmagasabb csú­csának legyőzője látott négy alkalommal egy majd' kétméteres, különös teremtményt, amelyről nem hiszi, hogy ismert állat lenne. A kutatók többsége kizárja, hogy a jeti egy eddig ismeretlen emberfajta volna. Néhányan valószínűbbnek hiszik, hogy egy 500 ezer év­vel ezelőtt élt Gigantopitecusnak nevezett fő­emlős ismeretlen utódairól van szó. Ez a kü­lönleges lény Ázsiában élt, 2,70 méter magas és három mázsás lehetett. Eddig kétezer fogat és néhány állkapcsot találtak meg belőle. Ezek alapján tudták megállapítani, hogy az állat nö­vényevő volt. Feltételezik, hogy hatalmas ter­mete miatt halt ki. A jetiről tehát tovább lehet álmodni. Az idealisták éppen ezért azt szeret­nék, ha inkább nem találnák meg, mert szegé­nyebbek lennénk egy legendává... Május és június a madárvilágban az utódnevelés fő időszaka. A korán költő fajok többsége az első fészekaljat már ki is röptette. A felvételün­kön látható kékcinege éppen fiókáit eteti: a kis termetű madár természe­tes és mesterséges faodvakban, ilyenek híján földi üregekben, kőraká­sokban fészkel, s akár tíz-tizennégy apróság etetéséről is gondoskodnia kell. Nem is csoda, hogy a kertészek egyik fő segítőjének számít, hiszen tápláléka java részét különféle, a elsősorban a gyümölcsfákat károsító hernyók pusztításával szerzi. Egy átlagos kékcinege fészekalj napi „her- nyószükséglete” több száz darab!_________________fotó, fabagózoltám Nyájőrzés fényképezőgéppel A tuvai pásztorokat e nyártól kezdve akár japán turistának is lehet nézni, ugyanis fényképe­zőgéppel őrzik nyájaikat az orosz-mongol határ menti he­gyekben. A fennsíkok nyári le­gelőire induló pásztorokat a Vadvédelmi Világalap (WWF) oroszországi képviselete látta el fényképezőgéppel, hogy meg­mentse a teljes kipusztulás fe­nyegette hópárducokat, ame­lyekből az egész világon immár csak alig négyszáz példány ma­radt. Az állatvédők remélik, hogy puska helyett a fényképezőgép­hez nyúlnak a pásztorok, ami­kor ragadozó macska fenyegeti nyájukat, s inkább választják a busás kártérítést a trófea helyett. A világalap képviselői szerző­dést kötöttek a tuvai állatte­nyésztőkkel, amely előírja: amennyiben hópárduc támad a háziállatokra, a pásztorok elte­kintenek a bosszútól, ehelyett fényképekkel dokumentálják a ragadozó pusztításának helyszí­nét, a nyomokat, a háziállat ma­radványait. E képek alapján a szakértők be tudják azonosítani, hogy való­ban a védett hópárduc lakmáro- zott a haszonállatból. Ezt követő­en átutalják a nyáj tulajdonosá­nak a bánatpénzt: egy kecskéért vagy juhért 15 dollárt, egy tehé­nért vagy egy lóért pedig 75 dol­lárt. Biztosítási csalással várható­an sokan próbálkoznak, hiszen a tuvai területen nagy hagyomá­nya van a marhalopásnak... Teknőprotézis egy hüllőnek Műteknőt kapott egy thaiföldi teknőc. Az állatot IX. Rámának hívják Bangkok egyik forgalmas útja után. A névadás nem véletlen, ugyanis IX. Rama autóbalesetben veszítette el természetes teknőjé- nek javát tavaly októberben: egy kisteherautó ment át rajta, amikor a teknőc megpróbált átmen­ni az úton. Az állat páncélzatának kétharmada ri- pityára tört, megsérült a tüdeje és több más belső szerve. Az állatorvosoknak azonban sikerűiét megmenteniük a teherautóval „ütközött” húsz­éves teknőclegényt, és üvegszálból „teknőproté- zist” készítettek neki. A megmaradt egyharmadnyi természetes páncélhoz ragasztóval rögzítették a mesterséges teknőrészt, amelyet azonban IX. Rama csupán egy évig fog hordani, amíg nem nö­veszt újat. Az egész műteknős műveletre azért van szükség, hogy az állat egész teste védve legyen a teknőnövesztés ideje alatt is a piócáktól és a húsba petézni vágyó rovaroktól. Trabant- és Wartburg-sirató A berlini utcákon ritkuló számban, de ma is látni Wartburg és főleg Trabant márkájú gépkocsikat, noha az NDK autóipa­rának két egykori büszkeségét gyártó szerelősorokon ponto­san tíz éve végleg leállt a munka, könnyet csalva számos ei- senachi és zwickaui dolgozó szemébe. Az egykor Magyarországon is kedvelt és keresett keletnémet autók vesztét (is) a valutaunió okozta (no meg a nyugati konku­rencia): az 1:1 arányban nyugati márkára átszámított bérek és bérköltségek maguk után von­ták az autógyárak termékeinek hasonló mértékű árazását. Ilyen árak mellett viszont egyszerűen eladhatatlanná vált mind a Tra­bant (10-11 ezer márka), mind a Wartburg (18-20 ezer márka). Arról nem is szólva, hogy a volt NDK-polgárok 1990 júliusától kezdve hasonló árakon nyugati és japán márkákat vehettek a zwickaui és eisenachi gyártmá­nyok helyett. A műszaki haladástól való le­maradás okát nem elsősorban a gyárakban, hanem a kelet-berli­ni politbürokraták fejében kell keresni. A mindenható Politikai Bizottság „szakértői” hírek sze­rint azt is ellenezték, hogy a hosszas huzavona után a Volks­wagennel kötött licencszerződés keretében Karl-Marx-Stadtban gyártott négyütemű Golf-moto­rokat keresztben építsék be az eisenachi Wartburgok orrába. (Ők váltig a hosszanti beépítést pártolták, a Zsigulit tekintve eta­lonnak.) Ugyanezek a bürokraták fúr­ták meg a 170-es és a' 80-as évek­ben már igencsak avultnak ható Wartburg-karosszéria korszerű­sítésére a Melkus-íé\e tervezőcso­port által beterjesztett terveket. Utóbbiak soha nem jutottak túl a prototípusokon, amelyek szépen ott sorakoznak egy berlini kiadó által közreadott 2000. évi falinap­tár lapjain. Mint kitűnik, az 1953- tól gyártott háromhengeres, két­ütemű motor helyett a 70-es években Skoda és Dacia aggregát beépítését is fontolóra vették ei­senachi mérnökök a szintén megújítandó karosszériájú Wart­burgokba, - ám Günter Mittag KB-titkár és társai ellenállásán minden szép reményük meghiú­sult. A technikaváltás ugyanis el­kerülhetetlenné tette volna az au­tók árának emelését - ettől pedig mindennél jobban irtóztak az inflációt a szocialista tervgazda­ságban nem létezőnek kikiáltó kelet-berlini bürokraták. Dogmáik ellenére az NDK-ban is szépen kúsztak fölfelé a gép­kocsik árai: míg 1980-ban egy Trabant 8 ezer 900, egy Wart­burg pedig 14 ezer 600 keletné­met márkába került, tíz évvel ké­sőbb már 34 ezressel többet kel­lett leszurkolnia értük annak, aki még a 70-es évek végén beadta igénylését a kelet-berlini Merkúrhoz. A várakozási idő ugyanis még a magyarországinál is jóval hosszabb volt: a „testvérországok” vásárlói el­sőbbséget élveztek. A Trabant mellesleg kultikus autó lett egész Németországban: nemcsak Halle, Schwerin, Drez­da utcáin találkozni az elnyűhe- tetlen „Rennpappe" vagy „Ostporsche” példányaival, de Bonnban, Münchenben vagy Essenben is. A Trabi szerelmesei saját klubokba tömörülve ápol­ják kedvenceiket - no meg az NDK-s nosztalgiát. A zwickaui Sachsenring gyár múzeumában ma is ott áll az utolsó Trabant, amely 1990 májusában került le a szerelőszalagról. Motorjának sorszáma 3 096 099. Hárommil­lió helyett persze ma már jó, ha kétszázezer Trabi gurul német földön. Igénytelenségükre, meg­bízhatóságukra jó példa, hogy a zwickaui Trabant klub elnöke szerint egy klubtagjuk egy két­ütemű példánnyal eljutott Dél- Afrikába. intempnr A játékban u Westel és reklámügynökségének dolgozói, valamint azok hozzátartozói nem vehetnek részt. További teltételek m Üzletekben és a DOMINO o/krtsrabAlyzatban, Amíg a készlet tan. Információ: 1777 (a Westel hálózatából dijm#ntev*o hívható), 245 9210. www.wostel.Hij TTfTKk Keravill ofotírt Díjmentes házhozszállítás: 06-30/930-3881 Westel partnerek: lelemobil 96 Kft,: Salgótarján, Récskő Üzletház • Garamvölgyl Attila: Balassagyarmat, Rákóczi út 41. Azt mondod, hogy mástól is kaphatsz ennyi mindent ennyiért? Te viccelsz, Apropó, tudod, hogy a Westel Játékán egy Jó poénnal akár 1 000 000 Ft értékű utazást Is nyerhetsz? Viccvonal: 06-30/30-30-771 www.777sms.hu DOMINO csomagok rnos,“k22400n-.oi, ebből 9 000 Ft lebeszélhető, órás Axelero netQuick internet-csomag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom