Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)
2001-05-19 / 115. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT E G Y E I KORKÉP PÁSZTÓ 2001. MÁJUS 16., SZERDA Faragó Zoltán: T j£ R F* j /\ r Ó Lapály Ludány alatt Nyár lett pár óra alatt a hét közepén, de ez még csak afféle májusi kánikula. Gyorsan jön, gyorsan megy, de tény, hogy a régi naptár szerint már nyárelő havában járunk. Egy kis eső is akadt azért a nagy meleg mellé, ami, ugye, ez idő tájt aranyat ér. A gond csak az, hogy annyi mégsem esett, amennyi ahhoz kellene, hogy legyen tavasz végi, nyár elejei gombaszezon. Madarak és fák napja: emléktábla a táborban Kakukkszótól hangos a rét, a szélén pedig a réti kakukkszegfű rózsaszínű szirmai lengedeznek. Ha már ez a kettő megtalálható itt, harmadikként kakukkfüvet keresek a lábam alatt, mert az majdnem mindenhol előfordul, most azonban hiába forgatom a fejemet... Szárazabb vidékekhez szokott ez az illatos fűszer- és gyógynövény, nem a ludányhalászi vizenyős legelőhöz. Virítanak azonban helyette a boglárkák, néhány helyen egészen olyan, mintha sárga színű tavakból emelkednének ki az üde zöld lombozató fűzfaszigetek. Az Ipoly nagy lapálya terül el ezen a helyen; a folyócska dombok közé szorult völgyében persze majdnem mindenhol egészen síkvidéki jellegű területek húzódnak. Ma már legelők, kisebb szántóföldek, füzesek, nyárfások, égeresek foglalták el az egykori kiterjedt árterületet. A ludányi részhez azonban emlékek sokasága köt, amelyek azonban részben talán már el is enyésztek, mert majdnem három évtizede annak, hogy először jártam itt. Akkor még nyárfasor állt a rétre vezető földút egyik oldalán. Vénséges, taplógombákkal teli óriások voltak, megszenesedett, villámsújtotta is akadt közöttük. A fasort már régen kivágták - amilyen kiodvasodott, töredező koronájú nyárjak voltak, már életveszélyes lehetett elmenni alattuk - s most az jut eszembe, hogy egyszer egy héja röppent el az egyik fa koronájából közeledtünkre. Egészen közel volt, s nem értem, hogy miért van még most is lelki szemeim előtt a ragadozó szürke-fehér sávos, „kendermagos” begye, amint egy fordulatot téve a levegőben a nyár koronája mögé kerül, amikor az életbevágóan fontos dolgokat is akár egy perc múlva elfelejtem... A földút most is megvan. Amikor elindulok rajta, fácánkakas ballag át előttem, majd futóra veszi a dolgot, amikor közelebb érek. Öröm látni, hogy mostanában milyen szép a fácánállomány, bár ezen a helyen még a legrosszabb időszakokban is tucatszám lehetett látni őket: a szántóföldek és az ősszel, tavasszal több-kevesebb rendszerességgel elöntött nagy legelő nádasai, bozótosai, sásos rétjei megmentették ezt a kedvelt vadászmadarat. Másfelé a nagy, összefüggő, egyetlen növényfajból álló szántóföldek, a sok vegyszer használata nem kedvezett a faj fennmaradásának. Amikor azonban történelmi okokból jó egy évtizede a táblák hirtelen kisebbek lettek, megváltozott a helyzet. Az, hogy a parcellákat néhol a gaz verte fel, tovább javította a fácánok életesélyeit, mert ezek különösen jó rejtekhelyét kínáltak nekik. Nem is haragszom én egyetlen gyomnövényre sem, hacsak nem parlagfű, vagy más, amerikai eredetű gyom az. A többinek, ha néha meggondolatlanul kiirtásra is ítélik, megvan a maga helye a természetben! Ráadásul a rejtekhely mellé sok madárfajnak táplálékot is adnak a bőven termő gyommagvak. Később két kakas röppen fel az út széli, már legalább fél lábszárig érő vetésből, nagy kakatolással és számyverdeséssel. A közeli nádas felé menekülnek, s csak az a különös, hogy, ha jól láttam, egészen egymás közeléből szálltak fel, pedig ez idő tájt a hímnemű fácánok nem állhatják egymás társaságát. Lehet persze, hogy ezek valamiféle kakaskodásra készültek, méghozzá szó szerint. Valamivel lejjebb, ahol a vetés és a nádas között egy kisebb füves, gazos terület van, egy fácántyúk is felröppen köze- ledtemre. Amikor azonban elhaladok, majd hátrapillantok, azt látom, hogy visszatért oda, ahonnan elmenekült! Fészekalja lehet azon a helyen, akár tojások, akár már kikelt fiókák. Visszamenni, utánanézni? Isten ments' ilyenkor zavarni a nőnemű madarat! A rét felett fehér gólya köröz Nógrádban éppen Ludányhalásziban költ belőlük a legtöbb - egerészölyv száll végig a nád mellett siklórepüléssel, molnárfecskék csivitelnek a levegőben, s valahol, a nádasban álló füzek koronájában búg egy vadgerle. Emlékszem jól: majdnem harminc évvel ezelőtt borzvár volt ezen a helyen, lejjebb mára nagyra nőtt, akkoriban meglehetősen csenevész nyárfás, közepén nádfolttal, amiben mindig tanyázott négy-öt fácán, de állítólag néha róka is... Életemben először, de még gyermekkoromban itt lőttem söréttel dolmányos varjút, fogtam pézsmapockot, ujjnyi keszeget... Igen, lenn a nyárfáson túl volt az a hosszú, keskeny tó, aminek a partján szinte minden hét végén megfordultunk... A vasúti töltés előtt kis pocsolya húzódik az út szélén, ebihalak, kisebb-nagyobb tányércsigák úsznak benne, kecskebéka ugrik nagyot, amikor közelebb érek. A fekete nadály- tő sötétlila virágai már javában nyílnak, akárcsak a mocsári nőszirom jókora, napsárga szirmai. Utóbbi növények a vízben tenyésznek. A rét felett egy magányos tőkésréce repül végig. Honnan, hová tart? Ki tudja... Gyönyörködöm egy darabig a táj szépségében, s amikor ösz- szevetem a most látható dolgokat az emlékeimmel, mégiscsak idegen az azóta végbement változások miatt. Nem, mégsem megyek el a tó partjáig! Annyi év után megváltozhatott az a hely is, egyszerűen azért, mert a természet körforgása, a körülötte álló fák évszázados életciklusa miatt meg kellett változnia. Nem akarom látni, hogy most milyen. Maradjon csak olyan, amilyen az emlékeimben, mert úgy csak az enyém... (Folytatás az 1. oldalról) az ország minden részéből, de még külföldről is érkeznek gyerekek a táborba. Az a mag pedig, amit a környezet- és természetvédelem iránt elkötelezettek a gyermekek leikébe elültetnek, remélhetőleg szépen ki is hajt; ez ugyanis mindenkinek az érdeke, az emberiségé éppen úgy, mint a természeté. Végezetül azt kívánta, hogy a mai nap néhány pillanatát a diákok őrizzék is meg egész életükre. Szabó Ferenc, az Ipoly Erdő Rt. salgótarjáni erdészetének vezetője a természet és az ember kapcsolatának felértékelődéséről szólt.- Az erdő az a hely, ahol korunk embere a civilizációs ártalmakat kipihenheti - mondta. - Az erdő az ember regenerálódását is szolgálja, s annál inkább vigyázni kell környezetünkre, mert nem csak egy pillanat alatt lehet azt tönkretenni, hanem lassan is. Ma már az is nyüván- való, hogy a fogyasztói társadalom hosszú távon nem tartható fenn, a Föld készletei végesek, s, ha nem vigyázunk, katasztrófa következhet be. Judik Béla, a Bükki Nemzeti Park Nógrád megyei kirendeltségének vezetője azt értékelte nagyra, hogy diákok vettek részt a kis ünnepségen.- A természetvédelem számára különösen fontosak a fiatalok- mondta hozzászólásában. - Másként gondolkodnak és másként cselekszenek, mint elődeik, s másképpen viszonyulnak a természethez is. A gondokat, bajokat mindenki láthatja, s azt is, hogy mindent meg kell tennünk ezek orvoslására! Természetvédőként szólt arról is, hogy környezetünkhöz, az élővilághoz csak alázattal szabad közeledni, mert minden növény, állat, képződmény megérdemli azt. * A madarak és fák napjának megünneplését 95 évvel ezelőtt, 1906-ban rendelte el először gróf Apponyi Albert, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az 1950-es évektől Csipkerózsika- álomba merült, majd úgy tizenöt évvel ezelőtt lassan újraéledt. A közeljövőben a tervek szerint a tanintézeti oktatásban ismét megkapja méltó helyét. A tarjáni gyermektáborban átadott szép emléktábla fotói ám A fennsíkra sűrű köd telepedett, inkább felhő, hiszen 6-700 m körül volt a táborunk. A feltámadó szél esőcseppeket vert a sátor tetejéhez, az elszáradt levelek furcsa kísértet- táncot jártak a levegőben. Bent a sötét, ember nem járta Szín-dókban a sziklaszörnyeteg hörögve nyelte a felgyülemlő vizet. A habos áradat tetején apró foltos szalamandra próbált küzdeni a mélybe húzó erővel. A barlang bejárata mellett vastag vízsugár zuhogott le az ismeretlen, visszhangos mélységbe. Lenéztem a létra tetejéről, - Szent uram, atyám, ebbe az internóba kell lemenni? Igen, oda, szerencsére a víz nem a létránál zubogott, hanem bent a falba rejtett járatokban. Újra itt voltunk, álmainkban előjövő nehézségekkel teli szamentu barlangban. A szokásos tavaszi táborunk elég rosszul kezdődött. Zuhogott az eső, Gubecs otthagyott egy tonna felszereléssel, kocsi nélkül, családi problémák szólították haza. De hát ez van. A sátrak elég stabilak, állják a meg-megújuló eső állhatatos dobolását. A szelet szerencsére fogja a mellettünk lévő erdő. Táborvezetőnk Kárpáth József, az Acheron barlangkutató csapat vezetője. Első utunk a már említett szamentu barlangba vezetett. Elég szélsőséges körülmények uralkodtak a mélyben, az eső most nem könnyítette meg a dolgunkat. Tavaly a bejárati rács mellett kibontottunk egy vízelvezető árkot, de a barlangi patak máshonnan is kap vizet. Bekúszunk a keskeny résbe, toljuk magunk előtt a sok követ (érdekes módon hiába rakjuk mindig félre a köveket, egyre több van). A csizma orrán támaszkodom, igyekszem nem térddel tolni magam, sok kezdőnek hosszú hetekig sajog a felhalmozódó kövektől. Laposkúszás, a mennyezet egyre lejjebb ereszkedik, végül jön a „lapító”. Itt már ki kell fújni a levegőt, araszonként áttolni magunkat. Vizes részek következnek. Lámpáink fénye visszatükröA szörnyeteg fogságában ződik az olajosán fénylő víztükörről. Aki először látja ezt a képet, kicsit megretten, mert nem tudja milyen mély a víz. Szerencsére 10-20 centiméter az átlagos mélység, csak akkor van gond, ha megáll a csapat. Ilyenkor felgyülemlik a víz, és van, amikor már a szánkig ér. Ekkor jönnek a hangos fújások, zihálások, bugyborékolások és a | menet élén kúszók szidalmazá- \ sa. Most gyorsan átérünk, a jeges > víz befolyik a ruhám ujjánál, végigcsorog bent, a csizmám meg- [ telik, ennyit a vízhatlan ruháról. I Még egy nehéz hely, a „kulcs- j lyuk” (el lehet gondolni mekko- | ra) és bent vagyunk. Olyan érzés I ez, mintha az operaházba a csatornarendszeren kellene bekúsznunk. Cseppkövek ezrei lógtak, ágaskodtak minden irányban. A lent és a fent fogalma csak a nehézségi erő jelenlétéből volt követhető. Apró tavacskák szél nem borzolta tükre verte vissza a lámpák fehér fényét. A mennyezet elveszett az örök sötétségben. A sza- mentu barlang nagyterme a Bükk egyik legnagyobb ilyen típusú képződménye. Az évek óta folyó kutatások során több mint 100 méterrel növekedett a belső térfogat. (És ki tudja mi van még a mélyben?) Hová tűnik a rengeteg víz? Mi az a visszhang, amit hallunk a bejárat mellett? Csupa megválaszolandó kérdés, új kutatási taktika. Szétnéztünk, nem változott-e meg a helyszín, de hát mitől változott volna. A nagyterem hasonlít egy cirkuszi arénához, karzatok sora veszi körül a legalsóbb részeket. De mi van felfelé? Kidolgoztunk egy módszert (még nincs kipróbálva) arra, hogy megállapítsuk a belső magasságot. Luftballont, vagy ahhoz hasonlót megtöltöttünk gázzal és felengedjük méteres beosztású szalaggal. Legközelebb ezzel kezdünk. Mivel a csapat átázott, sürgősen elindultunk kifelé, ez már csak azért is volt fontos, mert egy-két emberünk végig csak arra tudott gondolni, hogyan megyünk ki. De végül mindenld szerencsésen kint volt. Még a bejáratnál egy utolsó nekirugaszkodás, fel a létrán és Leszállás a szörnyeteg gyomrába újra esőben állhattunk az erdőben. Laci, egyik társunk csak úgy állt az esőn, folyt róla az agyagos víz, tisztult a ruhája, különben is úgyis vizes volt. Éjszaka egy álmatlanságban szenvedő bagoly riogatta a társaságot. Utána az őzbak szamárköhögésre emlékeztető „ordítása” rántotta a bozótvágó kés felé a kezünket. Lassan elnyugodott a tábor, álomba merült leikeink igyekeztek kiutat találni a sziklaszömy gyomrából. Másnap a madarak énekeltek, az eső nem esett, helyette viszont hó szálingózott. Kicsit már sok volt a vízből. Ám a harcedzett csapat, nem törődve a nehézségekkel, egyre jobban csúszva lefelé a civilizáció lejtőjén, újabb haditettre készült. A sólyomkúti II. víznyelőt a miskolci barlangászok túrták egy ideig, aztán beomlott, megtelt vízzel, otthagyták. Jóska, a csapat felszínen járó felfedező géniusza talált egy oldalbeszakadást, amit Laciék jó kétórai kemény munkával járhatóvá tettek. Itt kezdődtek a bajok. Maga a víznyelő egy óriási gödör az erdő közepén, teli kidőlt elkorhadt fatörzsekkel. Már lemenni is külön kaland. Lépcsőket vágtunk a földbe és nemsokára ott ásított előttünk a bejárat. Hát mit mondjak, láttam már tágasabbat is. Próbaképpen lementem, megfogott rendesen. Vissza ki, minden ruhát le a ■ barlangászoverall alól. Utána Laci, Roxi lement, a vödröt valahogy lerugdosták, aztán már csak távoli hangok jelezték, hogy leértek. Elindultam lefelé, a bejáraton átküszködtem magam, egy kis agyagos fülkébe jutottam. Lefelé egy olyan szűk sziklahasadék vezetett, hogy a vödröt össze kellett nyomni, hogy beférjen. Néztem lent a többiekre, leszóltam - előbb megnézem, vissza tudok-e menni a felszínre, utána jövök. Egy 85 fokos agyagos lejtő végén világított be a kinti fény, mindez kicsit a tengelye körül elcsavarva. Nekiláttam. A baj az volt, hogy a lábammal nem tudtam kifelé tolni magam, a két kezem pedig az oldalamhoz volt szorítva. Visz- sza le, kezeket előrenyújtva belecsavarodva a résbe. Lihegés, nyögés, a kezem fejéről jön le a bőr, a vér keveredik az agyaggal. Nyomakodom, de sajnos megszorultam. Kintről nem tudnak hozzámférni a lentiek semmit nem hallottak a harcból. A ruhámat még kint is nehéz levenni, nemhogy itt beszorulva. Szinte éreztem a több száz tonna követ a mellkasomon, a hátamon. A pánik már ott vigyorgott az egyik sötét sarokban. Ilyen helyzetben azt szoktuk tanácsolni - nyugodj meg, mert a pániktól felfújódsz! így tettem én is most. Valamit engedett a szörny, mozdultam felfelé, könyökkel húztam magam a felszín felé. Végre a semmiben kapálódzó csizma lépésre talált. Megvan - ordítottam volna legszívesebben, ha jött volna belőlem levegő. Toltam, csúsztam, másztam, izzadtam, mint egy igásló. De kint voltam. Sajnos a többiekhez nem tudtam lemenni, mert ha megteszem, lehet, hogy még mindig itt vagyok, meg ők is. Találtak egy Z alakú kijáratot, olyan agyagréteggel, hogy Imike nem találta meg benne az ásót. Jimmi-kürtőnek nevezték el. (Csak tudnám miért?) Pár óra múlva bújtak elő, mint akik a sírból jönnek. A kutatás egyelőre itt megrekedt. A nyári tábor feladata lesz eldönteni, érdemes-e tovább ásni, mert akkor a bejáratot ki kell tágítani. Este szerencsére nem esett, de a hőmérséklet igen. Amit lehetett, magunkra húztunk. Lassan eltelt az öt nap, kint a Bükk-fennsíkon. Sokat tanultunk a természetről, egymásról. Nyáron újra itt! BUDA LÁSZLÓ .tÁ j» , y-. qfa. yjyy, y , y. Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Posta- M IItK A I I |-| I |2 I \ It fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. 11 V/VJJLViaJL/ megyei XXXXVIJíIlX Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Kft.(tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864, 32/475-727) juttatja el a lapot.------------------------------------K’Tzr' rr: ------------------------------- Teijeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 s zámú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 895 Ft, negyedévre 2685 Ft, fél évre 5370 Ft, egy évre 10 740 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet.
