Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)
2001-05-12 / 109. szám
L L L-LLz1! l-ü _:(Í _*L bl Cii ■ti i ;i Fa nógrád megyei hírlap melléklete 2001. MÁJUS 12. | Világértelmezések a tavaszi tárlaton Salgótarjánban A megyeszékhely közönsége ezekben a hetekben tekintheti meg az immár 26. alkalommal megrendezett tavaszi tárlatot, ahol mintegy kétszáz alkotás, festmény, szobor, grafika várja az érdeklődőket a Nógrádi Történeti Múzeumban. A képzőművészet szerelmesei idén 120 alkotó műveivel találkozhatnak a tárlaton, köztük nógrádi művészek alkotásaival is. Az idei tárlaton szintén jelen vannak a már ismert és jeles alkotók, akiknek művei erőteljesen meghatározzák a kiállítás magas színvonalát. Az a sokféleség pedig, ami a választott és A Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett kiállítás egy részlete fotói r.t. A tavaszi tárlat ez évben is változatos anyagot kínál, s ha nem is teljes, de mindenképpen sokszínű képet nyújt a hazai képzőművészet pillanatnyi helyzetéről, azokról az irányzatokról, amelyek jegyében napjaink alkotói a világértelmezésre vállalkoznak. A tárlat természetesen nem korszakhatár, ilyesmit kijelölni egyébként is merőben illuzórikus lenne, inkább arról van szó, hogy a kiállító jeles személyiségek munkássága fokozatosan beérett. Örvendetes, hogy ennek reprezentálásá- ra létezik ez a bemutatkozási lehetőség. Amint arról Wehner Tibor művészettörténész a kiállítás megnyitóján is szólt, egyfajta érzékelhető változás azért mindenképpen bekövetkezett. Mint mondotta, a kortárs művészet társadalmi jelentősége érezhetően visszaesőben van, ami mind a művészet társadalmi megbecsülésében, mind pedig a közönség érdeklődésének csökkenésében' megmutatkozik. Annál inkább értékelendő, hogy Salgótarján megyei jogú város önkormányzata fő támogatóként változatlanul hathatósan segíti a tavaszi tárlat megrendezését. A megyeszékhely kulturális élete szegényebb lenne e reprezentatív, országos kitekintésre is lehetőséget adó kiállítás nélkül. Aki a korszak kortárs magyar képzőművészetének alakulására kíváncsi, nem kerülheti meg a tavaszi tárlatot, illetve azon folyamatok elemzését, amelyekről immár 26 éve „értesülhet” a látogató. E hosszú idő alatt új nemzedékek, mára már kiemelkedő alkotók „nőttek fel”, akikkel ismerősként találkozhat a salgótarjáni közönség. Kevés Tarján méretű város büszkélkedhet hasonló lehetőséggel. művelt művészeti irányzatokban is megnyilvánul további szellemi és vizuális izgalmakat is jelenthet a látogató számára. Hogy csupán utalásképpen néhány nevet is említsünk, a többi között Darázs József, Lóránt János Demeter, Magén István, Gellér B. István, Váli Dezső, Maracskó Gabriella, Stefanovits Péter, Balás Eszter, Krajcsovics Éva, Földi Péter és a többiek az egyéni útkeresés, illetve a belső szuverenitás példáit jelentik. A világállapot értelmezése zavar- baejtően sokrétű, miképpen világunk is zavarbaejtően színes. Úgy tetszik, az az idő jött el, amikor a létezésre, annak metafizikai és társadalmi aspektusainak értelmezésében újra csak magára számíthat a művész. Persze mindig is csak magára számíthatott. Illetve, ha a külső manipuláció, tájainkon az ideológiai igény érvényesítése volt soron, akkor különösen bonyolulttá vált a helyzete. A világméretű manipuláció - most döntően a fogyasztói társadalom igényeinek megfelelő - nyomása sem teszi egyszerűbbé az alapkérdéseken való művészi gondolkodást. így korántsem csodálkozhatunk azon, hogy sok a viszonylag „elvont” alkotás, ami „mögött” azonban nagyon is karakterisztikusan bontakozik ki a művész gondolkodásának belső rendszere, akár Váli Dezső, Stefanovits Péter, Urbán Tibor, Lóránt János Demeter, Magén István, Földi Péter és mások műveire utalunk ezúttal. A megnyilatkozás változatossága jellemzi a nógrádi alkotók műveit is Az idei tavaszi tárlat díjazottjai: Bobály Attila, Szabó György, Molnár Iscsn István, Földi Péter, Lons Stuijfzand, Stefanovits Péter, Gellér B. István, Urbán Tibor, Karakas András. A hagyományoknak megfelelően a tavaszi tárlat 1999. évi nagydíjasa, Krajcsovics Éva festőművész kamaratárlaton mutatkozik be. ______________, -TH„ Fércelők”, foltvarrók Nógrádon és Diósjenőn A foltvarrás története az időtlen időkig visszanyúlva valahonnan Kínából, a selyem hazájából ered. Van is egy régi kínai monda, miszerint az első foltmozaik-terítőket maga Buddha készítette. Hívei ugyanis nagyon szegények voltak, így csak egy-egy darabka selymet tudtak neki ajándékozni vallási adományul. Buddha szíve megesett rajtuk, s hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló, elrendelte, hogy a foltocskákból templomi szőnyeget varrjanak. Európába a Kis-Ázsiából visz- szatérő keresztes lovagok hozták magukkal. No, nem mintha ezek a marcona harcosok kézimunká- zásra vetemedtek volna, csak hát ezek a hadjáratok olykor évekig elhúzódtak, a lovagok, otthonmaradt nejeiket pótlandó Palesz- ünában is asszonyt választottak maguknak. Ők viszont hazatértükben is hűségesen követték urakat, s hozták magukkal az ősi varrás ismeretét. Az ősi technika ma az egész világon reneszánszát éli. Van a foltvarróknak már világszervezete, működtetnek klubhálózatot, könyv- és folyóirat-kiadókat, múzeumokat. A magyarországi mozgalom a fővárosból, illetve Debrecenből indult, de nem sokkal később megjelent Nyugat- Nógrádban is. Nógrád községben telepedett le ugyanis Nyilas Kálmánná iparművész, aki megfertőzte, tűzbe hozta az egész körzet varrni szerető lányait, asz- szonyait. „Fércelők” néven egy klub is gyűlt köréje, ahol - mint mondják - nem csupán a textíliát, hanem a barátság szálait is fércelge- tik. Nyilas Kálmánná kiállításain megszokott jelenség, hogy a megnyitó ünnepélyes percei után máris előkerülnek a jegyzetfüzetek, hogy egy-egy ötletet felvázolva, otthon is megvalósíthassák azokat. S valahol itt van a foltvarrás lényege: maradék rongy, ruhaanyag, feleslegessé vált ruhadarab minden háztartásban található. Készítéséhez nem kell semmi különleges előképzettség, vagy szakmai jártasság. Kell persze egy kis varrni tudás, s egy kis alkotói fantázia, hogy azután praktikus használati tárgy, lakásdísz, vagy akár művészeti alkotás váljon belőle. Talán nem is létezik két egyforma alkotás, mássá, egyedivé teszi alkotójának egyénisége. A diósjenői iskolagalériában egy tematikus válogatással mutatkozott be a művész. Virágok, szép színes csokrok, a nógrádi Almáskert képe és megint csak virágok. Mi más illene jobban a tavaszhoz, a szerelem hónapjához, vagy akár anyák napja ünnepéhez. v.j. Új gyűjtemény a Palóc Múzeumban Múzeumi világnap szaktárlattal és könyvbemutatókkal Jelentős mértékben gazdagodott a balassagyarmati Palóc Múzeum, miután az intézmény tulajdonába került egy több mint 800 darabból álló gyűjtemény palóc szőttesekből és hímzésekből. Ezt a gyűjteményt is bemutatják a múzeumi világnap rendezvényeinek sorában, amelyeket Balassagyarmaton a Palóc Múzeumban, és Salgótarjánban a Nógrádi Történeti Múzeumban rendeznek május 16-án illetve 18-án. A Nógrád Megyei Múzeumok millenniumi évkönyvének borítója _____________________________________■ A múzeumi vüágnap keretében a balassagyarmati Palóc Múzeumban a szerzők részvételével kerül sor arra a könyvpremierre, amelyen a Nógrád Megyei Múzeumok millenniumi évkönyvét mutatják be május 16-án, szerdán 14 órakor. Az említett, palóc szőttesekből és hímzésekből álló kiállítást 15 órakor Áts Tamás, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára nyitja meg 16- án 15 órakor a Palóc Múzeumban. A megnyitón a nógrádmárcali ifjúsági néptánccsoport lép fel. Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban dr. Szvircsek Ferenc igazgatóhelyettes nyitja meg a múzeumi világnapot május 18- án, pénteken 9 órakor, és bemutatja a hónap műtárgyát. Délelőtt 9-től 14 óráig tartanak a szaktárlatvezetések, ennek keretében a „Nógrád az újkorban” című állandó történeti kiállításon a rendező muzeológusok mutatják be korszakaikat, így dr. Szvircsek Ferenc, Vágvölgyiné Bene Orsolya, Babgh Zoltán, dr. Horváth István és dr. Kovács Anna. Ezen a napon 16 órakor a Nógrádi Történeti Múzeum tanácstermében dr. Horváth István címzetes múzeumigazgató mutatja be dr. Szvircsek Ferenc „Bányászkönyv” című monográfiáját. *** A balassagyarmati Palóc Múzeum új gyűjteményével kapcsolatban dr. Limbacher Gábortól, a Nógrád Megyei Múzeumok igazgatójától megtudtuk: a múzeum Berki Endre hugyagi magángyűjtőtől vásárolta meg a több mint 800 darabból álló gyűjteményt, amely Nógrád megye településeiről tartalmaz viseleteket, a házbelsőt díszítő, a szokásokhoz, a vallási élethez kapcsolódó textíliákat. Berki Endre az Egri Közúti Építő Vállalat munkásaként és a népművészet szerelmeseként megyeszerte végzett tárgygyűjtéseket. Az 1960-as évek végétől lelkes búcsújáróként is felhasználta kapcsolatait szőttesek, hímzések vásárlására. A megvett relikviákat nagyrészt továbbadta, a legbecsesebb portékákat azonban maga és családja gyönyörködtetésére megtartotta.- Az egyes darabok javarészt a két világháború közötti időben készültek, vagy a rákövetkező évtizedekből valók, de találkozunk XIX. századi készítésűekkel is - mondta Limbacher Gábor. - így találunk a gyűjteményben a palóc népművészet klasszikus formakincsét gyarapító alkotásokat, és kései, immár a városi-polgári ízlésvilágot tükröző tárgyakat, amelyek forrásérté- kűek a népi kultúra legújabb kori átalakulásának szempontjából. Az anyag egyik sajátos értéke, hogy rendkívüli gazdagsággal és változatok sorával szemlélteti a közösségi-paraszti alkotásmódból való átmenetet a tömegkultúra irányába, és meggyőző példákkal szolgál a gyári termékek, illetve a paraszti tárgyalkotás kölcsönhatására. A falvédőkre és a dísztörülközőkre tekintve szinte érzékelhető, ahogy az előbbiek formajegyeit átveszik és alkalmazzák. A Palóc Múzeum által megvásárolt kollekció a lakás- és viseletkultúra szemléltetése mellett új adalékokkal szolgál a paraszti élet politikával határos területeit illetően is, mint a világháború vagy a trianoni országvesztés. Külön figyelmet érdemelnek a népi vallásosság autentikus tárgyalkotó megnyilatkozásait példázó darabok. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának 4 millió 800 ezer forintos anyagi segítsége tette lehetővé, hogy a gyűjtemény az országban maradt, nem „tűnt el” a műtárgy-kereskedelemben, hanem közgyűjteménybe került, és - tette hozzá az igazgató - ahová leginkább való: a Palóc Múzeum gyűjteményét gyarapítja. DUOELLAI ILDIKÓ Szellemiség és szépség Szubjektív vélemény a „Nógrádi tájakon” című könyvről 1. A címben jelzett két fogalom összefügg, mondhatni pártot alkot. Manapság azonban gyakran a hiánycikkek listáján találkozhatunk velük. Ennek okát most ne firtassuk. Annál is inkább tegyünk így, mert a napokban velem csoda történt: a két értékhordozóra újra ráleltem egy könyvben. Újra együtt csodálhattam őket: a gondolat és a küllem harmonikus kapcsolatát megtapasztalni, a látványt élménnyé alakítva befogadni, mellbevágóan kellemes volt. Mindezzel nem ért véget a tárgyiasult mű okozta hatás: a megjelenítés és a benne jelenlévő tartalom, a szeretet és vonzódás felismerése jelenti az igazán szép, maradandó élményt, amellyel a szerzők barangolásra invitálnak szű- kebb pátriánk újra és újra felfedezendő tájain. 2. A fotók - Bencze Péter munkái- egyszerűen szépek, hangulatosak. A könyvet lapozgatok számára világosan megfogalmazzák a szerző kötődését Nógrádhoz. A képeken nem jelenik meg a maga testi valóságában az itt élő ember, csak tevékenységének eredményei: az épületek - a régi, a műemléki, az új - a gondozott falvak képe, a szépen megmunkált földek, a gazdag termést ígérő búzatáblák. Mindez már-már idillikusnak tűnhet, de aki járt e tájon, tudja a gépet kezelő és a szeme nem téved, csak olykor mi is elfeledkezünk róla: milyen kincs és gazdagság bízatott ránk. A felvételeket nem az idill, hanem a harmónia, a tájat szeretettel övező napjainkban szokatlan humanizmus egysége teszi befogadhatóvá. Bencze Péter fotóművészete nem ismeretlen az itt élők előtt. Korábbi albumai, kiállításai alapján nem tartom túlzónak a minősítést: a legjobbak közé tartozik. E képei láttán fogalmazódott meg ismét: sok és jó fotósa van Nógrádnak, Salgótarjánnak, mégis mintha csak ilyen alkalmakkor - egy reprezentatív kollekció megjelenésekor - figyelnénk jobban rájuk. Művészetük - kiállításaik, hazai és külföldi tárlataikon elért eredményeik, sikereik alapján állítható - több folyamatos figyelmet, érdemibb támogatást igényelne, egyénileg és az évtizedes múlttal rendelkező fotóműhelyeikben egyaránt. 3. A képeket, azokkal azonos színvonalú, invenciózus, szakszerű dolgozat kíséri. Ezáltal válik teljessé a könyv okozta élmény, az olvasó-képnéző számára. Dr. Csongrády Béla szépen ír, szépen beszél - ezt már régóta tudjuk. Most a „tájhazáról”, Nóg- rádról olvashatjuk élvezetes véleményét. A hangvételében, a mondandója lényegében a terület, a táj egységét hangsúlyozza. Nem tesz különbséget települések, városok, szűkebb tájegységekhez kötődésében. Felfogásának alapja: a közösség, a közös múlt és jelen és - remélhetőleg - mindezt összekötő közös jövő, az itt élők - palócok és nem palócok, - értelmes munkában megmutatkozó összefogása. A tájba beilleszti az elmúlt kétszáz év általa fontosnak tartott személyiségeit. Politikusok (Sréter János), feltalálók (Seidner Mihály), gyümölcsne- mesítők (Borbás Vince), az itt élt szellemóriások (Madách, Mikszáth), szerep és szellemi teljesítmény szerinti egységben jelennek meg a nevezetes épületek, a természeti, geológiai ritkaságok „társaságában”. A tények és a személyes kötődés egységének terméke ez a gondolatgazdag esz- szé, amelyből nemcsak a távolabbi múlt, de az utóbbi évek szellemi eredményei (Gerelyes, Czinke), kapcsolódó értékei is nyilvánvalóvá válnak. 4. A könyv technikailag is magas színvonalú. A színes képek mellett külön értékének tartom, hogy a szöveges fejezet teljes terjedelmében olvasható német és angol nyelven is. A könyv kiváló ismeretterjesztő vonásai, minősége okán egyaránt alkalmas ajándékozásra és elmélkedő gondolkodásra is. DR. HORVÁTH ISTVÁN a somosKoi var, amely namarosan Magyarorszagroi is roiyamatosan latogatnato lesz _________________________ _____________________________FOTÓI BEHCZE PÉTER