Nógrád Megyei Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 100-125. szám)

2001-05-12 / 109. szám

L L L-LLz1! l-ü _:(Í _*L bl Cii ■ti i ;i Fa nógrád megyei hírlap melléklete 2001. MÁJUS 12. | Világértelmezések a tavaszi tárlaton Salgótarjánban A megyeszékhely közönsége ezekben a hetekben tekintheti meg az immár 26. alkalommal megrendezett tavaszi tárlatot, ahol mintegy kétszáz alkotás, festmény, szobor, grafika várja az érdeklődőket a Nógrádi Történeti Múzeumban. A képző­művészet szerelmesei idén 120 alkotó műveivel találkozhat­nak a tárlaton, köztük nógrádi művészek alkotásaival is. Az idei tárlaton szintén jelen vannak a már ismert és jeles al­kotók, akiknek művei erőtelje­sen meghatározzák a kiállítás magas színvonalát. Az a sokféle­ség pedig, ami a választott és A Nógrádi Történeti Múzeumban rendezett kiállítás egy részlete fotói r.t. A tavaszi tárlat ez évben is változatos anyagot kínál, s ha nem is teljes, de mindenképpen sokszínű képet nyújt a hazai képzőművészet pillanatnyi helyzetéről, azokról az irányza­tokról, amelyek jegyében napja­ink alkotói a világértelmezésre vállalkoznak. A tárlat természe­tesen nem korszakhatár, ilyes­mit kijelölni egyébként is merő­ben illuzórikus lenne, inkább arról van szó, hogy a kiállító je­les személyiségek munkássága fokozatosan beérett. Örvende­tes, hogy ennek reprezentálásá- ra létezik ez a bemutatkozási le­hetőség. Amint arról Wehner Ti­bor művészettörténész a kiállí­tás megnyitóján is szólt, egyfaj­ta érzékelhető változás azért mindenképpen bekövetkezett. Mint mondotta, a kortárs művé­szet társadalmi jelentősége érezhetően visszaesőben van, ami mind a művészet társadal­mi megbecsülésében, mind pe­dig a közönség érdeklődésének csökkenésében' megmutatko­zik. Annál inkább értékelendő, hogy Salgótarján megyei jogú város önkormányzata fő támo­gatóként változatlanul hatható­san segíti a tavaszi tárlat meg­rendezését. A megyeszékhely kulturális élete szegényebb len­ne e reprezentatív, országos ki­tekintésre is lehetőséget adó ki­állítás nélkül. Aki a korszak kortárs magyar képzőművészetének alakulásá­ra kíváncsi, nem kerülheti meg a tavaszi tárlatot, illetve azon fo­lyamatok elemzését, amelyekről immár 26 éve „értesülhet” a lá­togató. E hosszú idő alatt új nemzedékek, mára már kiemel­kedő alkotók „nőttek fel”, akik­kel ismerősként találkozhat a salgótarjáni közönség. Kevés Tarján méretű város büszkél­kedhet hasonló lehetőséggel. művelt művészeti irányzatok­ban is megnyilvánul további szellemi és vizuális izgalmakat is jelenthet a látogató számára. Hogy csupán utalásképpen né­hány nevet is említsünk, a többi között Darázs József, Lóránt Já­nos Demeter, Magén István, Gellér B. István, Váli Dezső, Maracskó Gabriella, Stefanovits Péter, Balás Eszter, Krajcsovics Éva, Földi Péter és a többiek az egyéni útkeresés, illetve a belső szuverenitás példáit jelentik. A világállapot értelmezése zavar- baejtően sokrétű, miképpen vi­lágunk is zavarbaejtően színes. Úgy tetszik, az az idő jött el, amikor a létezésre, annak meta­fizikai és társadalmi aspektusa­inak értelmezésében újra csak magára számíthat a művész. Persze mindig is csak magára számíthatott. Illetve, ha a külső manipuláció, tájainkon az ideo­lógiai igény érvényesítése volt soron, akkor különösen bonyo­lulttá vált a helyzete. A világ­méretű manipuláció - most döntően a fogyasztói társada­lom igényeinek megfelelő - nyomása sem teszi egyszerűb­bé az alapkérdéseken való mű­vészi gondolkodást. így koránt­sem csodálkozhatunk azon, hogy sok a viszonylag „elvont” alkotás, ami „mögött” azonban nagyon is karakterisztikusan bontakozik ki a művész gon­dolkodásának belső rendszere, akár Váli Dezső, Stefanovits Pé­ter, Urbán Tibor, Lóránt János Demeter, Magén István, Földi Péter és mások műveire uta­lunk ezúttal. A megnyilatkozás változatossága jellemzi a nógrá­di alkotók műveit is Az idei tavaszi tárlat díjazott­jai: Bobály Attila, Szabó György, Molnár Iscsn István, Földi Péter, Lons Stuijfzand, Stefanovits Péter, Gellér B. Ist­ván, Urbán Tibor, Karakas András. A hagyományoknak megfelelően a tavaszi tárlat 1999. évi nagydíjasa, Kraj­csovics Éva festőművész kama­ratárlaton mutatkozik be. ______________, -TH­„ Fércelők”, foltvarrók Nógrádon és Diósjenőn A foltvarrás története az időt­len időkig visszanyúlva vala­honnan Kínából, a selyem ha­zájából ered. Van is egy régi kínai monda, miszerint az el­ső foltmozaik-terítőket maga Buddha készítette. Hívei ugyanis nagyon szegények voltak, így csak egy-egy da­rabka selymet tudtak neki ajándékozni vallási adomá­nyul. Buddha szíve megesett rajtuk, s hogy áldozatuk ne le­gyen hiábavaló, elrendelte, hogy a foltocskákból templo­mi szőnyeget varrjanak. Európába a Kis-Ázsiából visz- szatérő keresztes lovagok hozták magukkal. No, nem mintha ezek a marcona harcosok kézimunká- zásra vetemedtek volna, csak hát ezek a hadjáratok olykor évekig elhúzódtak, a lovagok, otthon­maradt nejeiket pótlandó Palesz- ünában is asszonyt választottak maguknak. Ők viszont hazatér­tükben is hűségesen követték urakat, s hozták magukkal az ősi varrás ismeretét. Az ősi technika ma az egész világon reneszánszát éli. Van a foltvarróknak már világszerveze­te, működtetnek klubhálózatot, könyv- és folyóirat-kiadókat, mú­zeumokat. A magyarországi mozgalom a fővárosból, illetve Debrecenből indult, de nem sok­kal később megjelent Nyugat- Nógrádban is. Nógrád község­ben telepedett le ugyanis Nyilas Kálmánná iparművész, aki meg­fertőzte, tűzbe hozta az egész körzet varrni szerető lányait, asz- szonyait. „Fércelők” néven egy klub is gyűlt köréje, ahol - mint mond­ják - nem csupán a textíliát, ha­nem a barátság szálait is fércelge- tik. Nyilas Kálmánná kiállításain megszokott jelenség, hogy a megnyitó ünnepélyes percei után máris előkerülnek a jegyzet­füzetek, hogy egy-egy ötletet fel­vázolva, otthon is megvalósíthas­sák azokat. S valahol itt van a foltvarrás lényege: maradék rongy, ruhaanyag, feleslegessé vált ruhadarab minden háztar­tásban található. Készítéséhez nem kell semmi különleges elő­képzettség, vagy szakmai jártas­ság. Kell persze egy kis varrni tu­dás, s egy kis alkotói fantázia, hogy azután praktikus használa­ti tárgy, lakásdísz, vagy akár mű­vészeti alkotás váljon belőle. Ta­lán nem is létezik két egyforma alkotás, mássá, egyedivé teszi al­kotójának egyénisége. A diósjenői iskolagalériában egy tematikus válogatással mu­tatkozott be a művész. Virágok, szép színes csokrok, a nógrádi Almáskert képe és megint csak virágok. Mi más illene jobban a tavaszhoz, a szerelem hónapjá­hoz, vagy akár anyák napja ün­nepéhez. v.j. Új gyűjtemény a Palóc Múzeumban Múzeumi világnap szaktárlattal és könyvbemutatókkal Jelentős mértékben gazdagodott a balassagyarmati Palóc Múzeum, miután az intézmény tulajdonába került egy több mint 800 darabból álló gyűjtemény palóc szőttesekből és hímzésekből. Ezt a gyűjteményt is bemutatják a múzeumi vi­lágnap rendezvényeinek sorában, amelyeket Balassagyarma­ton a Palóc Múzeumban, és Salgótarjánban a Nógrádi Törté­neti Múzeumban rendeznek május 16-án illetve 18-án. A Nógrád Megyei Múzeumok millenniumi évkönyvének borítója _____________________________________■ A múzeumi vüágnap keretében a balassagyarmati Palóc Múzeum­ban a szerzők részvételével kerül sor arra a könyvpremierre, ame­lyen a Nógrád Megyei Múzeumok millenniumi évkönyvét mutatják be május 16-án, szerdán 14 órakor. Az említett, palóc szőttesekből és hímzésekből álló kiállítást 15 óra­kor Áts Tamás, a Nemzeti Kulturá­lis Örökség Minisztériumának he­lyettes államtitkára nyitja meg 16- án 15 órakor a Palóc Múzeumban. A megnyitón a nógrádmárcali ifjú­sági néptánccsoport lép fel. Salgótarjánban, a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban dr. Szvircsek Ferenc igazgatóhelyettes nyitja meg a múzeumi vi­lágnapot május 18- án, pénteken 9 óra­kor, és bemutatja a hónap műtárgyát. Délelőtt 9-től 14 órá­ig tartanak a szak­tárlatvezetések, en­nek keretében a „Nógrád az újkor­ban” című állandó történeti kiállításon a rendező muzeoló­gusok mutatják be korszakaikat, így dr. Szvircsek Ferenc, Vágvölgyiné Bene Orsolya, Babgh Zol­tán, dr. Horváth Ist­ván és dr. Kovács Anna. Ezen a napon 16 órakor a Nógrádi Történeti Múzeum tanácstermében dr. Horváth István cím­zetes múzeumigaz­gató mutatja be dr. Szvircsek Ferenc „Bányászkönyv” című monográfiáját. *** A balassagyarmati Palóc Múze­um új gyűjteményével kapcsolat­ban dr. Limbacher Gábortól, a Nógrád Megyei Múzeumok igaz­gatójától megtudtuk: a múzeum Berki Endre hugyagi magángyűjtő­től vásárolta meg a több mint 800 darabból álló gyűjteményt, amely Nógrád megye településeiről tar­talmaz viseleteket, a házbelsőt dí­szítő, a szokásokhoz, a vallási élet­hez kapcsolódó textíliákat. Berki Endre az Egri Közúti Építő Vállalat munkásaként és a népművészet szerelmeseként megyeszerte vég­zett tárgygyűjtéseket. Az 1960-as évek végétől lelkes búcsújáróként is felhasználta kapcsolatait szőtte­sek, hímzések vásárlására. A meg­vett relikviákat nagyrészt tovább­adta, a legbecsesebb portékákat azonban maga és családja gyö­nyörködtetésére megtartotta.- Az egyes darabok javarészt a két világháború közötti időben ké­szültek, vagy a rákövetkező évtize­dekből valók, de találkozunk XIX. századi készítésűekkel is - mondta Limbacher Gábor. - így találunk a gyűjteményben a palóc népművé­szet klasszikus formakincsét gya­rapító alkotásokat, és kései, immár a városi-polgári ízlésvilágot tükrö­ző tárgyakat, amelyek forrásérté- kűek a népi kultúra legújabb kori átalakulásának szempontjából. Az anyag egyik sajátos értéke, hogy rendkívüli gazdagsággal és változatok sorával szemlélteti a kö­zösségi-paraszti alkotásmódból va­ló átmenetet a tömegkultúra irá­nyába, és meggyőző példákkal szolgál a gyári termékek, illetve a paraszti tárgyalkotás kölcsönha­tására. A falvédőkre és a dísztörül­közőkre tekintve szinte érzékelhe­tő, ahogy az előbbiek formajegyeit átveszik és alkalmazzák. A Palóc Múzeum által megvásá­rolt kollekció a lakás- és viseletkul­túra szemléltetése mellett új adalé­kokkal szolgál a paraszti élet politi­kával határos területeit illetően is, mint a világháború vagy a trianoni országvesztés. Külön figyelmet ér­demelnek a népi vallásosság au­tentikus tárgyalkotó megnyilatko­zásait példázó darabok. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának 4 millió 800 ezer forintos anyagi segítsége tette lehetővé, hogy a gyűjtemény az or­szágban maradt, nem „tűnt el” a műtárgy-kereskedelemben, ha­nem közgyűjteménybe került, és - tette hozzá az igazgató - ahová leg­inkább való: a Palóc Múzeum gyűjteményét gyarapítja. DUOELLAI ILDIKÓ Szellemiség és szépség Szubjektív vélemény a „Nógrádi tájakon” című könyvről 1. A címben jelzett két fogalom összefügg, mondhatni pártot al­kot. Manapság azonban gyakran a hiánycikkek listáján találkozha­tunk velük. Ennek okát most ne firtassuk. Annál is inkább tegyünk így, mert a napokban velem csoda történt: a két értékhordozóra újra ráleltem egy könyvben. Újra együtt csodálhattam őket: a gon­dolat és a küllem harmonikus kapcsolatát megtapasztalni, a lát­ványt élménnyé alakítva befogad­ni, mellbevágóan kellemes volt. Mindezzel nem ért véget a tárgyi­asult mű okozta hatás: a megjele­nítés és a benne jelenlévő tarta­lom, a szeretet és vonzódás felis­merése jelenti az igazán szép, ma­radandó élményt, amellyel a szer­zők barangolásra invitálnak szű- kebb pátriánk újra és újra felfede­zendő tájain. 2. A fotók - Bencze Péter mun­kái- egyszerűen szépek, hangula­tosak. A könyvet lapozgatok számára világosan megfogal­mazzák a szerző kötődését Nógrádhoz. A képeken nem je­lenik meg a maga testi valósá­gában az itt élő ember, csak te­vékenységének eredményei: az épületek - a régi, a műemléki, az új - a gondozott falvak képe, a szépen megmunkált földek, a gazdag termést ígérő búzatáb­lák. Mindez már-már idillikus­nak tűnhet, de aki járt e tájon, tudja a gépet kezelő és a szeme nem téved, csak olykor mi is el­feledkezünk róla: milyen kincs és gazdagság bízatott ránk. A felvételeket nem az idill, ha­nem a harmónia, a tájat szere­tettel övező napjainkban szo­katlan humanizmus egysége teszi befogadhatóvá. Bencze Péter fotóművészete nem ismeretlen az itt élők előtt. Korábbi albumai, kiállításai alap­ján nem tartom túlzónak a minősí­tést: a legjobbak közé tartozik. E képei láttán fogalmazódott meg is­mét: sok és jó fotósa van Nógrád­nak, Salgótarjánnak, mégis mint­ha csak ilyen alkalmakkor - egy reprezentatív kollekció megjele­nésekor - figyelnénk jobban rá­juk. Művészetük - kiállításaik, ha­zai és külföldi tárlataikon elért eredményeik, sikereik alapján ál­lítható - több folyamatos figyel­met, érdemibb támogatást igé­nyelne, egyénileg és az évtizedes múlttal rendelkező fotóműhelye­ikben egyaránt. 3. A képeket, azokkal azonos színvonalú, invenciózus, szak­szerű dolgozat kíséri. Ezáltal vá­lik teljessé a könyv okozta él­mény, az olvasó-képnéző számá­ra. Dr. Csongrády Béla szépen ír, szépen beszél - ezt már régóta tudjuk. Most a „tájhazáról”, Nóg- rádról olvashatjuk élvezetes véle­ményét. A hangvételében, a mon­dandója lényegében a terület, a táj egységét hangsúlyozza. Nem tesz különbséget települések, vá­rosok, szűkebb tájegységekhez kötődésében. Felfogásának alap­ja: a közösség, a közös múlt és je­len és - remélhetőleg - mindezt összekötő közös jövő, az itt élők - palócok és nem palócok, - értel­mes munkában megmutatkozó összefogása. A tájba beilleszti az elmúlt kétszáz év általa fontos­nak tartott személyiségeit. Politi­kusok (Sréter János), feltalálók (Seidner Mihály), gyümölcsne- mesítők (Borbás Vince), az itt élt szellemóriások (Madách, Mik­száth), szerep és szellemi teljesít­mény szerinti egységben jelen­nek meg a nevezetes épületek, a természeti, geológiai ritkaságok „társaságában”. A tények és a személyes kötődés egységének terméke ez a gondolatgazdag esz- szé, amelyből nemcsak a távolab­bi múlt, de az utóbbi évek szelle­mi eredményei (Gerelyes, Czinke), kapcsolódó értékei is nyilvánvalóvá válnak. 4. A könyv technikailag is ma­gas színvonalú. A színes képek mellett külön értékének tartom, hogy a szöveges fejezet teljes ter­jedelmében olvasható német és angol nyelven is. A könyv kiváló ismeretterjesztő vonásai, minősé­ge okán egyaránt alkalmas aján­dékozásra és elmélkedő gondol­kodásra is. DR. HORVÁTH ISTVÁN a somosKoi var, amely namarosan Magyarorszagroi is roiyamatosan latogatnato lesz _________________________ _____________________________FOTÓI BEHCZE PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom