Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)
2001-04-05 / 79. szám
2001. ÁPRILIS 5., CSÜTÖRTÖK MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Épített környezetünk avatott formálója A Nógrád Megyei Építészkamara a megye fejlődéséért kifejtett mérnöki tevékenységéért az „Év építésze” elismerésben részesítette Sugár Gizellát, a Nógrádterv Kft. telepiiléstervező építészmérnökét. (Újsághír) A tervezőnő a megbeszélt időpontban mérnöki pontossággal érkezik a beszélgetésre. Emberi közvetlensége pillanatok alatt oldja a kezdeti feszültséget, ami abból ered, hogy korábban nem ismertük egymást. A betűvető munkájának megkönnyítésére segítségképpen rövid írásos és rajzos anyagot is hoz magával. ízlelgeti a teáját, mintha ez alatt az idő alatt is azon töprengene, hogyan is kezdjen beszélni magáról. Kétségtelen nehéz ez egy olyan embernek, aki imádja a hivatását, ennek szentelte az életét és sosem kereste a nyilvánosságot. Aztán megvülantja a szemüvegét és belevág. Szülőhelytől munkahelyig- Nógrádi vagyok, Benczúrfalván születtem. A balassagyarmati gimnáziumi érettségi után egyből felvettek a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára, ahol 1963-ban diplomáztam. Salgótarjánban kezdtem dolgozni a Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Letöltve a kötelező egy évet, a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalathoz igazoltam át, hiszen én tervező akartam lenni. Az egyetemen a településtervezés, területrendezés volt az erősségem. Ezt szerettem volna tenni, ami sikerült is, mivel egyedül én kezdtem foglalkozni ezzel a vállalatnál. Később másokat is betanítottam, de most újra egyedül vagyok.- A településrendezés valahogyan olyan megfoghatatlan dolog, nem olyan, mint egy házépítés.- Valóban - válaszolja. - Mi nemcsak egy házban gondolkodunk, noha a házat is be kell illeszteni a rendezési tervbe. A településrendezési terv a település igazgatási területére készül. Belterületre, külterületre egyaránt. Beszélhetünk kertészeti, temetőrendezési tervekről is. Utóbbiakat is készítettem. I{t a parcellákat, sírmezőket, a végső nyughelyeket kell rendezetten megtervezni. Térkép e tevékenység alapja Rövid idő alatt megtudom, hogy a tervezéskor nagyon fontos, hogy a településeknek milyen alaptérkép áll rendelkezésre, hiszen a rendezési terv funkciója más és más léptékű térképet kíván.- A térképeken beszabályozzuk bizonyos területeknek a felhasználását - magyarázza. - Készül hozzá szöveges mun- Még számos titkot rejt a kétszáz évvel ezelőtt született Repeczky Ferenc élete, aki Nógrád megye 1949-es kormánybiztosa és Madách Imre jó barátja volt, - mondta Praznovszky Mihály, a Balassagyarmati Honismereti Körben megtartott előadásán. Telt házat vonzott a helytörténeti gyűjteménynek otthont adó úgynevezett Csillagházban a szabadságharc egyik kiemelkedő Nógrád megyei személyiségének életéről szóló ismertetés, amelyben a Palócföld frissen kinevezett főszerkesztője által megidéződtek az akkori idők történései, szereplői. A színes életet megélt és Nógrád megye történelmében jelentős szerepet játszó Repeczky Ferenc 1801. október 29-én született Mucsinban, köznemesi családból. A gimnázium elvégzése után, önkéntes révén művelte magát és tehetségével, szorgalmával jutott előbbre. 23 éves korában megnősült, Kisterenyére feleségéhez, Terényi Eszterhez költözött. 1832- ben került a közigazgatási pályára, alszolgabíróként kezdett a füleki, losonci járásban, majd főszolgabíró lett ugyanitt. Első kísérlete balul sikerült az ország- gyűlési választásokon 1946-ban, amikor átvette a Szegénylegények nevű megyei politikai szerveződés vezetését. Itt radikális megyei ifjak, köztük Madách Imre, Szontagh Pál gyűltek össze, hogy a megye politikáját összhangba hozzák az akkor formálódó országos, liberális nemzeti politikával. karész is, ami valójában a helyi építési szabályzat. A kettő együtt érvényes. Ebben határozzuk meg, hogy milyen előírásokat kell betartani egy-egy területre vonatkozóan. Amit rajzon nem tudunk ábrázolni, a szövegben kiegészítjük. A kettő együtt alkotja a településrendezési tervet, amelyet helyi törvényként kell alkalmazni.- Tehát a mérnökök döntik el, hogy milyenek a településeink? Elmosolyodik, szerényen válaszol.- Tulajdonképpen igen, noha a településeink döntő többsége már korábban kialakult. Időközben azonban minden változott. S ahogyan tovább épültek a falvak, városok, mi ezekhez az adottságokhoz messzemenően alkalmazkodunk. Ennek alapján fejlesztünk tovább. Városiasodás: változó világ- Persze változnak az elképzelések. Amikor én kezdtem a munkát olyan felfogás uralkodott, hogy a községekből is várost akartunk formálni. Nem közművesítés, parkosítás által, hanem elsősorban az építkezés révén. Holott ez téves elképzelés volt. Egy községnek is más a funkciója, meg egy városnak is. Kicsit késve kezdtünk hozzá a községek rendezéséhez, mert a városon volt mindig a hangsúly. Elhanyagoltuk a községeket. Gondolok a közművesítésre, amivel nagyon lemaradtunk. Ha korábban többet foglalkozunk a falvak közművesítésével, talán kisebb porták épültek volna, de jobb funkcióval, mert másra költötték volna az emberek azt a pénzt, amit a nagy házakra fordítottak.- Hogyan tudja érvényesíteni munkájában a környezetvédelmet?- Fontos lenne például a városokban is a meghatározni a szennyezett zónákat, de egy rendezési terv keretében erre nincs mód. Vagy idő nem áll rendelkezésünkre, vagy pénz nem jut rá, hiszen ehhez méréseket kellene végezni különböző területeken. Akár a közlekedés okozta zajról és más szennyezésről, vagy az üzemek által okozott ártalmakról. A tíz évente készülő településstatisztikai adatok mellett fontosak lennének a környezetvédelmi adatok is. Az évenkénti adatok a népességre, lakáshelyzetre, közműellátottságra, intézményellátottságra vonatkoznak. Szakmai kérdések Bár lennének ilyen adatok más területen is. A közművekkel kapcsolatban pedig az lenne szerencsés dolog, hogy a közművekkel, a megvalósulási tervek is elkészülnének. Az nem elegendő, hogy csak a tervező ismeri azokat a terveket, amelyeket elkészítettek a közműről arra a területre, mert nem biztos, hogy úgy is valósították meg. Volt arra példa, a terv szerint hagytuk ki a helyet a vízvezetéknek, amikor meg kiásták az épület alapját, kiderült, hogy a vízvezeték éppen ott húzódott.- Mindig arról álmodott, hogy településtervező lesz? Elgondolkodik.- A gimnáziumban szerettem a matematikát, az ábrázoló geometriát. Negyedikben el sem tudtam képzelni, hogy hol lehet továbbtanulni. Én csak tanulni akartam. S olyan tetszetős volt az, hogy építészmérnök. Soha nem volt ez az áímom, de gondoltam, ez nagyon kellemes és szép elfoglaltság lehet. Az első évfolyamon aztán nagyon megszenvedtem ezért a szépségért, mert nem voltam felkészülve a középiskolástól eltérő másfajta tananyagra, tanulási módszerre. Nem tudtam tanulni, állandóan rajzolni kellett. Csak a negyedik évfolyamon kezdtem érezni, hogy ez nekem jól megy.- Szeret rajzolni?- A műszaki rajzot mindig szerettem, a szabadkézi rajzot kevésbé, de hozzászoktam. Most viszont már nem tudnám elképzelni rajzasztal nélkül a munkám.- Mii szeretne elérni hivatása gyakorlása során?- Azt, amit eddig is. Községeket, városokat tervezni. Én inkább a községeket szeretem, hiszen magam is ott nőttem fel. Úgy érzem, hogy mindig is mostohán bántunk ezekkel a kis településekkel. Sosem kapták meg azt a támogatást, amit megérdemeltek volna. Különösen a közművesítésben kellett volna segítség. A megye vízben szegény. Az ivóvízellátás megoldásához pedig regionális vízműveket kellett építeni. Gondban vannak a községek Ezeket azonban a települések önerőből nem tudták megoldani. Sokkal korábban lehetett volna ezeket megépíteni állami segítséggel, s meg lehetett volna oldani a települések közművesítését is. Igaz, az embereknek is többet kellett volna ehhez adni, de akkor kisebb paloták épültek volna. Ezeket ki sem tudják használni az emberek. Különösen napjainkban, amikor már a működtetés nagyon drága. A tisztaszoba helyett manapság már a tiszta emeletek a jellemzőek.- Az emberek mennyire partnerei a szakembereknek a települések rendezésében?- A vezetők most már jobban, mint kezdetben, amikor előfordultak nézeteltérések. Évekkel ezelőtt egy kicsit a fióknak is készültek a rendezési tervek. Furcsa dolgokat kellett tervezni. A községekben sorházak tervezésével gondoltak városias jelleget adni a településnek. A sorház pedig nem a községek lakóháza. Ugyanakkor teljes közművesítést igényel. Terveztünk ilyeneket, mert akkor erre adtak kedvezményt, s erre biztattuk a fiatalokat. Meghökkentő volt az is, hogy a sorház lakásokra adtak támogatást, a garázsra már nem. így azután külön kellett garázssorokat építeni, s ahhoz persze út is szükséges volt. Lehet jó a régi is!- Hogyan látja, mennyiben tudtuk, vagy akarjuk megőrizni az ősi település- szerkezetet?- Eleinte nem nagyon akartuk megőrizni a korábbi értékeket a városias megoldási forma miatt. Az úthálózatnál még úgy, ahogy óvtuk, de az út menti beépítéseknél a kelleténél jobban beavatkoztunk. Nem hiszem, hogy ez csak a tervező hibája volt, hanem az is, hogy későn kezdtünk el figyelni a községekre. Mindenütt kialakult a település öntörvényű, saját építészeti stílusa. Gondolok itt most a kockaházakra, a sátortetőkre, Salgótarján környékén a manzárd tetőkre. Hiába terveztünk mást a rendezési tervben. Az embereket nem lehetett eltéríteni ettől. Azért ma már más a helyzet. Helyenként már hagyományos paraszti jellegű házak is előtérbe kerülnek, bizonyítékául annak, hogy ezeket is lehet a mai igényeknek megfelelően tervezni, megfelelő funkcióvá.- Mire büszke?- Sok községet rendeztem, alkottam, de igazság szerint mi településrendezők mindig csak hozzáteszünk valamit a településekhez, hiszen ezek már régebben kialakultak.- Kellett-e régebbi hibákat orvosolni?- Minden településen akad valami gond. Az is lényeges, hogy a helybeliek hogyan tartják be a rendezési tervet. Nógrád község volt talán az első település, amivel kezdő mérnökként foglalkoztam. Most örülök, hogy nem minden valósult meg, amit én ott beterveztem, mert a későbbi rendezések során jobban ragaszkodtam a meglévő állapot megőrzéséhez. Nem kell mindent letarolni!- Gyakran változnak az irányadó rendezési elképzelések?- Az utóbbi időben jobban ragaszkodunk a települések meglévő helyzetéhez. S talán a helybelieknél is formálódik egy olyan tendencia, hogy nem mindent kell letarolni, ami régi és helyette mást építeni. Számtalan példa bizonyítja, hogy az emberekkel csak őszintén és határozottan lehet bánni. Szerencsétlen dolog szakmai kérdésekben megkérdezni a véleményüket, amihez nem érthetnek. Később aztán, amikor egy ház jobban „kilóg” az utcára, mint a többi, joggal vágnak vissza, hogy miért engedélyezték így a megépítését. A szakemberre mutogatnak, hiszen neki kell tudni a rendeleteket. Van, amiben a lakosságnak is véleményt kell nyilvánítani, de ezek nem a műszaki problémák.- Van-e olyan, amire nem büszke?- Talán olyasmire, hogy akkor is betartottam az előírást, amikor rugalmasabb magatartással nem kellett volna megtennem.- Általában mivel tölti a szabad idejét?- Korábban szívesen teniszeztem, ma már kevesebbet. Szeretek utazni. Európát csaknem bejártam. Olyan utakon vettem részt, ahol a legtöbbet lehetett látni. Mindig a szakember szemüvegén néztem a dolgokat, ami gyönyört is okozott, hiszen építészmérnök vagyok. Különösen érdekel Közép-Ázsia, az iszlám építészet és Japán. Minden utamra felkészültem az útikönyvekből, így zavartalanabbul tudtam fotózni. Szeretem a színházat, hangversenyre járok. Egyedülálló emberként ebben lelem az örömömet, meg a hozzátartozóimban. A húgomnak van két gyermeke. Amikor felcseperedtek hozzászoktattam őket az olvasáshoz. Tőlem mindig kapnak könyvet, hiszen ez a legszebb ajándék talán, meg a legjobb barát. Magam is imádok olvasni, csak lenne több időm, meg helyem, ahol tartom őket. Egy elégedett ember- Boldog embernek érzi magát?- Nem mondhatom, hogy elégedetlen vagyok. Azzal foglalkozhatom, amit szeretek. Jobb fizető állásban is elmehettem volna, de egyedül lévén kevesebb pénzért megengedhetem, hogy azt tegyem, amit szeretek. Az egy csodálatos érzés, amikor egy ember örömmel mehet a munkahelyére. Ha az ember elégedett a munkájával, akkor mással is.- Mit szeretne még elérni?- Azt, hogy minél tovább dolgozhassak. Engem a háztartás sosem kötött le. Nem vagyok egy házias típus. Szívesen fogyasztok vegetáriánus ételeket.- Büszke rá, hogy mérnök?- Igen, de úgy érzem, nem becsülik meg igazán a műszaki embereket. Pedig nélkülük nem létezhet egy társadalom. Jólesett az építészkamara elismerése, amely újabb erőt ad a további alkotásokhoz. _______ PÁDÁR ANDRÁS Egy rejtélyes férfiú a XIX. századból Nógrád. '48-as országgyűlési képviselője volt - A megyei önkormányzatiság úttörője Élete ettől kezdve összekapcsolódott a Tragédia költőjével, akivel sírig tartó barátság fűzte össze. 1847-ben megyei főpénztárnok lett és 1848-ban megválasztották a füleki járás országgyűlési képviselőjének, ahonnan bejutott az első népképviseletei parlamentbe, ahol igen aktív munkát végzett. Megválasztását hatékonyan támogatta Madách Imre, aki értékelte benne a szigorúságot. Repeczky a császáriaknak és az oroszoknak behódolt megyei tisztviselőkről így írt: - „Eltörlöm ezeket, kizárom a hivatalos, nyilvános életből...” Bizony, ettől kevesebbért is akasztottak Világos után! A hadi események alakulása is közrejátszik, hogy május 16-án visszavonják a Heves megyei megbízatását. Repeczky most már teljes energiájával Nógrád megye ügyeit intézte. Május 22-én kinevezték az új megyei tisztikart, amit sokan sérelmeztek, hogy nem választották, hanem kinevezték. De erre most nincs hely és idő, mert folyik Buda ostroma. A kormány Debrecenben ülésezik és mint kormánybiztos él teljhatalmával. Madách Pál a költő testvére ekkor fontos szerepet töltött be, Imrével egyetemben a megyei köz- igazgatásban. Történelmi eseményként tartották számon a helyiek, hogy Repeczky május 29-én Balassagyarmaton általános népfölkelést hirdetett, de két napra rá Losoncon is ldadott egy hasonló felhívást. Júliusban az orosz betörésre figyelmeztetett. A szöveg magáért beszélt: „Községbíró vegyen vasat, kovács csinálja a dárdákat nyakra, főre. Népfelkelési őrnagy, kapitány, hadnagy, lelkész, szolgabíró, három nap alatt a nép dárdáit megcsináltassa.” A népfelkelésnek az volt a feladata, hogy az ellenség jobbra és balra, hátul és elől fegyveres erőt találjon... Repeczky kormánybiztos a Kriváni-szoros védelmére kirendeli a nógrádi nemzetőröket, népfelkelőket, de az ellenség nem erre közeledett. Júliusban megszervezte a mintegy négyszáz emberből álló megyei védvadász-csapatot, amely az ő közvetlen irányítása alatt belső rendfenntartó erőként szolgált, hogy a kormánybiztosi rendeleteket maradéktalanul végrehajtassák. Ezt a folyamatot zárja le a világosi fegyverletétel. Július 21-én a magyar katonák végleg elhagyták Nógrádot. A végszót a július 24-i losonci proklamációja jelentette, amelyben „szinte felsejlik a későbbi történelem.” Orosz ellenség vonult át Nógrád megyében! Elborzadt látásán minden igazi honfi. Távozott előle, hogy ne lássa a népjog és szabadság gyilkos bérenceit... Felléptek tehát ezen közmondássaL: „Szeget szeggel büntetem, halállal azokat, kik elárulnak bennünket!” A megye behódolt hivatalnokai felé így fogalmazott: „Utasítom Önöket takaro- dásra a megyéből A megye nem lehet a kétszínűek tanyája!...” A magyar szabadság napjai meg vannak számlálva, de Repeczky ekkor van igazán elemében. Szervezi a gerilla mozgalmat. Egyesek neki tulajdonították, hogy augusztus 8-án Losoncon azért következett be a nagy pusztulás, mert gerilláival ő ütött rajta a Losoncon áthaladó orosz előőrsön. Az is tény, hogy szeptember 29-én Repeczky vezérletével Salgótarján főterén a nemzetőrök és a gerillák leteszik a fegyvert. Az esetet megemlíti egy ránk maradt jelentés 1850 április 15-i dátummal, amely jelzi, hogy 1300 fegyver maradt Salgótarjánban és hogy Repeczky beszédet is tartott a fegyverletételkor. A fegyverek sorsa rejtélyes, mert különböző nemesi családok, köztük Madáchék is rejtegetik azokat. Repeczky Ferenc bemenekült a komáromi várba és ott menlevelet szerzett. Legalább is így szólt a monda. Mindenesetre az eddigi adatok szerint 1860-ig eltűnt a nyilvánosság elől. Mikor a politikai nyomás, a Habsburg terror kezdett engedni, a megélénkülő politikai életben egyszer csak megjelent Repeczky is, aki újra találkozott Madách Imrével. Ez idő tájt Balassagyarmat újra a megye központja, amikor az októberi diploma megjelenése után újra megcsillant a lehetőség, hogy Magyarországnak esélye lehet arra, hogy visszaálljon az alkotmányos rend. A remény jeleként 1861. január 7-én Balassagyarmaton összeültek a megye kipróbált '48-as közéleti vezetői és megtartják az úgynevezett ősközgyűlést, a '49 óta az első szabad politikai összejövetelt Nógrád megye székhelyén. Minden régi ember ott van: Horváth Elek, Károlyi János, Fráter Pál, Szontagh Pál, Madách Imre és társaik, köztük Repeczky Ferenc. Innentől kezdve Madách és Repeczky újra együtt vannak, minden megyei összejövetelen, bizottságban. A császári hatalom iratanyagának átvételére alakult bizottság elnöke Füleken Repeczky Ferenc, aki együtt szerepelt Madáchcsal a megyei költségvetési bizottságban, az utak és a közmunka bizottságában, akivel törvényszéki tagok is lettek. Ott vannak 1861 március 12-én a balassagyarmati megyeházán, amikor a megye az egyik legszebb, legforradalmibb határozatát hozza arról, hogy az októberi diplomát és februári pátenst egyaránt elutasítja, törvénytelennek nyilvánítják és ragaszkodnak az 1848/49. törvényeinek jogfolytonosságához. Eddig az időpontig fényesen ragyogott Repeczky politikai pályája. Megindultak a választási küzdelmek, és újra indult a füleki kerületben, de nem választották meg. Egyes források szerint túlhaladott lett a régimódi, vitatkozós korteskedése. Helyette Kubinyi Ferenc lett a füleki országgyűlési képviselő. A minden bizonnyal csalódott Repeczky 1865-ben már nem is indult az országgyűlési választásokon, és 1870-ben meghalt Kisterenyén. Ekkor az országban már egy új politikai nemzedék készült Tisza Kálmán vezetésével, amely akár a '48-as törvények feláldozásával is át kívánta venni a hatalmat. Repeczky Ferenc, Nógrád megye '48-as kormánybiztosa tevékeny, sokszínű, tartalmat életet élt, amelyben kiemelt szerepet játszott a történelem felismert helyzeteihez való csatlakozás, a „Hazához” való hűség! SZABÓ ENDRE
