Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)

2001-04-27 / 97. szám

Választásokra készülő nyugdíjasok- Elsősorban a civil szervezetekkel kíván együttműködni a Nyugdíjasok Országos Képviselete (NYOK) a 2002-es parlamenti választásokon - erről Osvald Gyula bizottsági elnök beszélt a szervezet keddi összejövetelén újságírók előtt. A tízéves múltra visszatekintő nyugdíjas-képviseleti fórum megbeszélésén arról tanácskoztak az érintettek, hogyan tudnák érdekeiket még jobban érvényesíteni akkor, amikor a pártok között lényegében már megkezdődött a választási kampány. Osvald Gyula hangsúlyozta: a NYOK politikamentes szervezet, tiszteletben tartja az ideológiai sokszínűséget és nem szól bele abba, hogy tagjai a választási íveken melyik párt neve mellé teszik majd az x-et. Ugyanakkor szakmai segítséget tóvárinak adni a nyugdíjasoknak ahhoz, hogy

megfelelően tudják értékelni a kormányzat, valamint az ellenzéki pártok őket érintő döntéseit, programjait, elgondolásait.

Mihalovits Ervin, a NYOK elnöke elmondta: nemrég levélben fordultak a parlamenti pártok vezetőihez, illetve a pártok választási programját kidolgozó bizottságokhoz. A dokumentumban megfogalmazták azokat az elvárásokat és javaslatokat, melyek véleményük szerint javíthatnának a nyugdíjasok helyzetén. A többi közt javasolták, hogy dolgozzák tó az ENSZ által 1992-ben megfogalmazott, az idősügyi politika alapelveire épülő nemzeti intézkedési tervet, valamint, hogy kerüljön sor a nyugdíjrendszer további reformjára. Utóbbi kapcsán jelezték: üdvözlik a kormány ez irányú szándékát, de a reform részleteinek kidolgozásakor elvárják, hogy véleményüket figyelembe vegyék.

Elhangzott az is: a NYOK úgy látja, hogy az egészségügyben csökkent a nyugdíjasok esély- egyenlősége. Az érdekképviselet javasolja azt is, hogy rendezzék át a fogyasztási kosarat, mert a jelenlegi áru-összeállítás lényegesen eltér a nyugdíjasok reális fogyasztási igényeitől. Jelezték: az idősek számára elsősorban a lakásfenntartás, az élelmezés és a gyógyszerek megvásárlása a legnagyobb teher. A NYOK szerint annak érdekében, hogy a nyugdíjasok ne lehessenek a mindenkori pártérdekek játékszerei, egy új alkotmány alapján kétkamarás parlamentet kellene kialakítani, melyben helyet kaphatnának a civil szervezetek között az idősek érdekképviseleti fórumai is.

Emelkednek az ellátások

Összesen 573 ezer személyt érint, körülbelül 2,5 milliárd forintba kerül- A nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások június 1-jé- től 3,5 százalékkal növekednek - közölte Borókai Gábor kormányszóvivő a kabinet keddi ülését követő sajtótájékoztatón, Budapesten.

Elmondta: a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emelésének végrehajtását - a nyugdíjakkal azonosan - a június havi visszamenőleges kifizetéssel oldják meg, és júliustól már az emelt összegű ellátásokat kapják az érintettek. A

nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások közé tartoznak a rokkantsághoz, a megváltozott munkaképességhez, a fogyatékossághoz, illetve a politikai okból elítéltek rehabilitációjához kapcsolódó ellátások. Borókai Gábor elmondása szerint ez összesen 573 ezer személyt érint, és az előterjesztés végrehajtása körülbelül 2,5 milliárd forintba kerül. Ä szóvivő jelezte: kiegészítést kapnak a nyugdíj- minimumhoz kötött szociális ellátásban részesülők is. A kiegészítést, amelynek mértéke 7500 forint és összesen 463 ezer főt érint, augusztusban fizetik tó. Az intézkedés költségvetési vonzata 3,5 milliárd forint. imtd

Ilyen volt egy régi májusünnep

A tavasz ünnepe, a fiatalság ünnepe. Az életnek rangot, értelmet adó, mély és varázslatos. Nemcsak a naptár piros betűs napja, hanem több ennél: élet, mozgás, készülődés, élmény. Mátraszelén, ahol én laktam, régebben szokás volt, hogy a lányoknak májusfát vittek a fiúk, amelyet a lányok feldíszítettek színes szalagokkal, ajándékokkal. A tetejébe még egy üveg italt is tettek, mely annak a fiúnak járt, ató a májusfát vitte. Kapuhoz erősítették ezt a különleges ajándékot. Abban az időben bizony nem sok bejáró maradt májusfa nélkül. Szép is volt ilyenkor a falu, szinte ünnepi díszben pompázott. Fújta a szél a szép, színes pántlikákat. Korán reggel rezesbanda zenével ébresztette a falut. Talpon is volt annak apraja-nagyja. A közös ünneplésben fiúk, lányok, de még a szülők is közelebb kerültek egymáshoz. Volt ünnepi felvonulás, megemlékeztek a munka ünnepéről. Délután a nyírjes erdőszélen volt a majális, ahol szólt a zene, bográcsokban

Totyogott a finom gulyás. Változatos ételek, hurka, kolbász, vérpezsdítő italok feledtették a hétköznapok egyhangúságát. Fiatalok ropták a táncot, idősebbek énekeltek, daloltak. Mint egy nagy család, együtt ünnepelt a faluközösség. Lassan bizony már ritkulnak az ilyen szép szokások. Változik minden. Ma már a májusfa helyett cserepes virágot visznek, de csak olyan lánynak, ató már kiválasztott, ató már menyasszonyjelölt. Ez is szép szokás. Megindul az érdeklődés, egymásra figyelés. Szájról szájra terjed a hír, hogy kinek az ablakában van májusi virág... Az én időmben éjjel felcsendült a májusi szerenád: késői órákon zeneszó mellett vitték a lányos házhoz. Ez is milyen szép volt. Miért is maradtak el ezek az örömet, boldog érzéseket adó, szép hagyományok? Vajon miért? Az emberiség ezzel is szegényebb lesz.

_____________________________________________VÁGVÖLGY1 LÁSZLÓMÉ

S

algótarján

Az égő kastély pattogva szórta a zsarátnokot

Nem jó nyugdíjasnak lenni - mondja a bemutatkozás után Tárkányi János, miközben betessékel a nappaliba. A kellemes hangulatú, keleti fekvésű szobába nagy ablakon keresztül árad a tavaszi levegő.

A joviális Tárkányi János nyugállományú tűzoltó alezredesről senki sem hinné - csak aki ismeri őt - hogy valamikor aktív lánglovag volt, s ő irányította a salgótarjáni járási, városi tűzoltóságot.- Valamikor egészen más feladatai voltak a tűzoltóknak, mint napjainkban - meséli. - A fűtési szezon előtt minden falut végigjártunk. Ellenőriznünk kellett a tüzelő- berendezéseket, a kéményeket, a különféle anyagok tárolását. A városban meg az összes intézményt. Szerencsére a gyárak egy részében működtek az önkéntes kollégák, ők sok gondot levettek a váltónkról.

Különös barátsággal emlegeti az acélgyári tűzoltókat, Zságer Györgyöt és Bányik Mihályt, akik példásan szervezték a gyárban a tűz elleni felkészülést. A csapatot, amelynek a tagjai a gépek mellett dolgoztak, de amikor megszó- lat a gyári duda, tudták, mi a teendőjük.- Azokban az években a megelőzés volt nagyon fontos - magyarázza. - Ennek eredményeként kevesebb volt a tűzeset is. Amikor már egy évben több mint ötven esetben jelent meg a városban meg a járásban a vörös kakas, az már sok volt.

Figyelem, hogy milyen szeretettel beszél a tűzoltóságról, pedig ő valójában nem is akart tűzoltó lenni.- Édesapám vasutas volt, s én mindenáron mozdonyvezető akartam lenni - emlékezik. - A dologból azonban nem lett semmi, sőt egy időre távol jutottam a sínektől, mert mezőgazdasági technikus lettem végül is. S mint ilyen kezdő szakembert, el is helyeztek a tiszasülyi rizstermelő állami gazdaságba.

A tizenkilenc éves fiatalembernek sehogyan sem tetszett a dolog. A vonaton haza felé megdobbant a szíve és nem ment többet vissza a rizsföldekre, inkább a régi szerelemhez pártolt, beállt Kisterenyén vasutasnak. A vágyott mozdonyvezetés ekkor sem sikerült. Körülményeinek alakulása arra késztette, hogy állást változtasson. Kapóra jött számára, hogy az egyik újságban hirdették, hogy tűzoltónak lehet jelentkezni. Jelentkezett. Természetesen felvették, aminek nagyon örült, s úgy érezte, révbe jutott. Ezért aztán még egy nagy lépést tett, megnősült.- A tisztiiskolát 1962-ben fejeztem be, s akkor költöztünk Salgótarjánba - folytatja. - Nagyon mozgalmas életem volt akkoriban. A városban akkor bontották a Rákóczi úti épületeket, hogy a helyükre megálmodott házakat építhessék. A bontásból mi tűzoltók is alaposan kivettük a részünket. A fiúk minden egyes téglát megtisztítottak, mert ezekből építettünk szertárt az esricözeinknek.

Mindezt azért tették, mert nemcsak most vannak gondok a tűzoltók megbecsülése körül, akkoriban sem kényeztették el a lánglovagokat. Olyannyira nem, hogy a fiatalok nem akartak közéjük állni, pedig igencsak nagy szükség lett volna a nagyobb létszámra. Nem sokat javított a helyzeten a 24 óra szolgálat, 24 szabad munkarend bevezetése utána 24 óra szolgálat és 48 óra szabad megoldás sem. A pénzük is nagyon kevés volt.- Valóban méltatlanul keveset kerestünk - mondja - de azt sem mondhatom el, hogy a felszerelésünk, jaj de kiváló lett volna.

Működési ideje alatt több reform is történt a tűzoltóságnál. A hetvenes években pedig már javult a felszereltségük is. A város vezetésében is győzött a belátás, hogy a növekvő számú középmagas és magas épületeket csakis modernebb tűzoltó eszközökkel és szervezési módszerekkel lehet megoltalmazni a tűztől.- Sok baja, gondja volt a járási, városi tűzoltóságnak - mondja az emlékeken mosolyogva az egykori parancsnok - de azért az jelentett valami előnyt, hogy a megyeszékhelyen működtünk. Igaz, volt ennek némi hátránya is - teszi hozzá - hiszen a megyei tűzoltóság tőlünk vitte el a jól kiképzett, begyakorlott tűzoltókat. Számos jó tűzoltóm folytatta hivatását a megyei parancsnokságon. Az én kezem alatt nőtt fel Garami Pista is, a jelenlegi városi parancsnok.

Tárkányi János majdnem egy évtizede vonult nyugállományba, három évtizedes szolgálat után. Amikor arról faggatom, hogy mire emlékszik örömmel, azt mondja, hogy neki sosem volt baja senkivel. A feladat mindig adott volt, ha fellobbant a tűz, oltani kellett. S ilyenkor azok a tűzoltók is összefognak az ősellenség ellen, akik egyébként orrainak egymásra valamiért. Ez nem is történhet másként. Minden Tárkányi János ■ sikeres vonulásnak örült,

mindig végig- gondolta, újra átélte minden eset részleteit, tanulságait. S amikor hallja a vonuló kocsik sajátos szirénázását, eszébe jutnak régi tüzek, sjrosztalgiával gondol a csapattal együtt töltött évekre. Őszintén elmondja, hogy hiányzanak neki a reggel fél nyolcas munkakezdések, a laktanyában töltött órák, a rendszeres tanulás, a veszély elhárításának minden izgalma.- Különös, hogy a bujáki kastély gyakran jut az eszembe - mondja tűnődve. - Félelmetes látvány volt a tűzoltó számára is az a csodálatos kastély, ahogyan égett. Teljesen tehetetlenek voltunk. Mínusz tizenöt fok hidegben küzdöttünk a lángokkal. A víz szinte azonnal megfagyott, s a kastély tetőszerkezete pattogva hányta ránk a zsarátnokot.

A nyugdíjas parancsnok kapcsolata nem szakadt meg egykori munkatársaival. Ápolják a barátságot. S ez nem véletlen, hiszen ahol fegyelmezett munka folyik, kölcsönös egymás megbecsülése,.ott jó a munkahelyi légkör is. Ilyen helyre pedig szívesen beköszönnek a volt kollégák is.- Egy dolgot még el kell mondanom - int a szobából kilépő felesége után Tárkányi János. - A kedves feleségem nélkül nem tudtam volna helytállni a munkámban. Ha ő nem teremt itthon meleg családi légkört, s nem vállalja át tőlem a család gondjai megoldásának nagy részét, talán nem így történtek volna a dolgok.

Tárkányi Jánosék két lánya közül egyikük nyelvtanárnő, a másik egy számítógépes tót.-nél dolgozik a fővárosban. Neki most érettségizik a kislánya, Tárkányiék egyetlen unokája. Vele kapcsolatban fogalmazza meg jókívánságát a nagyapa, amikor ezt mondja: - Kívánom, hogy olyan biztonságban élhesse le az életét, mint mi éltünk fiatalabb korunkban.

Az egykori parancsnok azzal kezdte, hogy nem jó nyugdíjasnak lenni. Nos, annak bizonyára nem, aki megszokta a mozgalmas életet, a feladatok folyamatos kihívását, aki sosem volt rest tenni másokért. Talán ezért is történt, hogy - javítva ezzel a közérzetén is - egy éve elvállalta annak a háznak a közös képviselői tisztét, ahol laknak.

Szerencsére vannak még emberek, akik rosszul érzik magukat értelmes elfoglaltság nélkül. Bár sokkal többen lennének!

PÁDÁR ANDRÁS

„Ahol kapitány voltam, oda nem megyek matróznak”

Jó értelemben vett lokálpatrióta Misik István nyugdíjas kereskedő, a rétsági önkormányzat által Pro Urbe-díjjal kitüntetett állampolgár.- A szakmát apósomtól, Kábellá Józseftől tanultam 1947-től 1950 februárjáig. A becsületességet és a szakmai igényességet kérte mindig számon tőlem. A segédlevél megszerzése után 1950 decemberéig nála dolgoztam, majd az akkori földműves-szövetkezethez igazoltam át. A központból utasították az akkori helyi rétsági szövetkezeti vezetést, hogy vegyenek fel. Hárman dolgoztunk. Úgy ahogy sikerült rendbe tennem az üzletet. Ott volt, ahol a mostani Börzsöny Áruház van. Előbb vegyesboltként, később kisáruházként működött, ahol boltvezetőként láttam el feladatomat. A tósáruházban hatan dolgoztunk, felsőruházati konfekcióval is foglalkoztunk. A vegyesboltban napicikkeket árusítottunk

Elismert boltként jegyezték egységüket. Misik Istvánt kiváló munkájáért a Belkereskedelmi Minisztérium oklevelével tüntették tó. Ahogy teltek az évek, úgy nőtt mindkét üzletben a forgalom. 1955-ben az ő javaslatára a vegyesbolt szomszédságában létrehozták az új ruházatit. Nevéhez fűződik a bútorbolt megnyitása is.- Két nap alatt elkapkodták a megnyitására - kis huncutsággal megszerzett - sez- lonokat, festetlen bútorokat,- emlékezik az akkori eseményre az üzletvezető. Abban az elosztásos időszakban is mindig megtalálta az új beszerzési lehetőségeket, amivel nemcsak vevőinek bizalmát erősítette, hanem elismerésre késztette a megyei szövetkezeti szövetséget, és a helyi vezetőket. Hozzáértését, szaktudását, mi sem bizonyítja jobban, hogy az üzletvezetői tanfolyamot kitűnő eredménnyel végezte el.- A kereskedők mumusa a leltárhiány. Az ön életében okozott-e ez gondot?- Soha életemben nem volt leltárhiányom.

Senki sem kényszerítette, mégis elvégezte a pedagógiai alapismereti tanfolyamot, mert úgy vélte: ez is szükséges, igényes szakmai munkájához. Szaktudását rengeteg Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el.- 1965-ben a megye szövetkezeti dolgozói közül Holub Gyulával ketten

kaptuk meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát - mondja jogos büszkeséggel a hangjában.

1980-ban ment nyugdíjba.- Igen, aztán hívtak vissza. Azt válaszoltam, hogy ahol kapitány voltam, oda nem megyek matróznak. Másutt, így a helyi piactéri ruházati boltban, majd Bánkon, a Nógrád Megyei Tanács idegenforgalmi moteljében dolgoztam, ez utóbbi helyen mint portás.

Szaktudását szívesen megosztotta a mindenkor jelentkező utánpótlással.- Tizennyolc fiatalt segítettem a szakma alapvető fortélyainak elsajátítására, a segédlevél megszerzésére, amire máig is nagyon büszke vagyok. Közülük volt ató tanácstitkár, kereskedelmi boltvezető lett. Általában kereskedelmi nyugdíjasok.

A rétsági városi önkormányzat képviselő-testületének felhívására 12 javaslat érkezett a Pro Űrbe emlékérem és díszoklevéllel való kitüntetésre, melyet azoknak adományoznak, akik a városfejlesztésben, vagy valamely ágazatában kiemelkedően hasznos munkát végeztek, s ennek révén a város értékeit növelő, maradandó eredményeket értek el.

Misik István esetében az odaítélés indokaiban többek között ez olvasható: „... több mint harmincéves kereskedelmi pályafutása alatt nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett a településen és a környéken egyaránt. Udvariassága, segítőkészsége, szimpatikus egyénisége, igazi vérbeli kereskedővé tette. Szakmai tevékenységével általános elismerést szerzett, ezt bizonyítják kitüntetései is. A társadalmi közösségi munkából is kivette részét. 1965- től 1990-ig, 25 éven keresztül tanácstag volt, vezette az akkori kereskedelmi bizottságot is. Élete, szakmai és közösségi munkássága elismerésre méltó.”- Jólesett, jó érzés volt, örültem, hogy elfogadták jelölésemet. Ismerőseim, barátaim a vasárnapi mise előtt és után is gratuláltak. Feleségem, lányaim szintén velem együtt örültek. Unokáim boldogan nézegették az oklevelet - mondja örömteli hangon.

A kitüntetett lokálpatrióta szabad idejét a ház körüli munkákra, kertjének megművelésére, a családra fordítja. 81. évében járó, elismert, tisztelt, helyi állampolgár.

________ V. K.

M

isik István, a ‘60-as években ■