Nógrád Megyei Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 76-99. szám)

2001-04-13 / 86. szám

Alkonvévek - Nyugdíjasok oldala Ami az út eleje és vége között van A csepergős, esős, szeles tavaszi időjá­rásban jólesik behúzódni fedél alá. Külö­nösen itt Saigon, ahol harapósabb a levegő, mint odalent a városban Az egykori maga­zin - amely most kocsma - nyújt erre kivá­ló lehetőséget. Már a meleg miatt is, de in­kább talán azért, mert kedves ismerős mé­ri a pult mögül az innivalót. Smida Antal kínálna is mindjárt, de én inkább a beszél­getésre vagyok szomjas. A kocsmáros közelebb jár már a hetven­hez, mint a hatvanhoz, ám de ez nem lát­szik meg rajta. Alakja már árulkodik a ko­ráról, de mozgása még erőteljes, kézfogá­sán érződik, hogy sok tonna szenet lapátolt csillékbe annak idején.- Nem szakadhattam el a bányától két ok miatt - magyarázza - Nekem az apám, a nagyapám is bányász volt, ez az egyik. A másik pedig az, hogy a bánya itt volt a szomszédban. így aztán amikor leszerel­tem a katonaságtól én is bányász lettem. Hat évig a termelőszövetkezeti kőbányánál dolgoztam. Először lőmesterként, majd bá­nyamester lettem. Vendég érkezik, kiszolgálja és folytatja.- Egy évig azonban hűüenkedtem, mert az építőknél dolgoztam, végül csak vissza­mentem a kányási bányához. Ismertem a bányát, mert korábban már dolgoztam ott. Nyolc évet húztam még le a föld alatt, vé­gül ezerkilencszáznyolcvanhatban men­tem rokkant nyugdíjba. Ebben annak a bal­esetnek volt nagy szerepe, amelyben a csil­lék majdnem összeroppantották a fejemet. Valamikor cúgosként kezdtem, vagyis én mentem a bányaló előtt lámpával a kezem­ben. Utána szállító lettem, majd 1951-ben kezdtem a szénfalnál dolgozni. Csapatve­zető, lőmester, bányamentő voltam. Smida Antal 1956-ban nősült. Egy évre megszületett a fiuk, majd néhány év múlva a lányuk.- Ót unokám van már - mondja büsz­kén. - A legidősebb éppen itt biliárdozik a menyasszonyával - int a teremben játszó fiatalok felé. Az unokák között három fiú, kettő pedig lány. Újra visszalépünk a múltba, s arról fag­gatom, hogy milyen élet volt itt az ő fiatal korában.- Valamikor nagyon mozgalmas élet volt itt a hegyen. A sport fogott össze bennün­ket. Ma nincs itt semmi. Szerintem azért, mert nincs összetartás a fiatalokban. Per­sze ebben szerepe van a munkanélküliség­nek, a szegénységnek. Meg aztán többsé­gében családosak, akiket nyomaszt a meg­élhetés nehéz gondja. Smida Antal itt született Salgón, s 1934 óta itt is lakik. Hová is menne már, hiszen ide kötik az ősi gyökerek. A gyerekei sem laknak messze tőle, csupán le kell mennie Salgótarjánba. A gyerekek, meg az unokák ide már csak jó levegőt szívni jönnek fel. Őszintén szólva mi másért is jönnének, hi­szen már régen a messzi ködbe veszett az egykori bányai, meg rimái rend. Más már ez a világ, mint az a régi volt. Van ennek számos előnye, de nagyon sok hátránya is.- Úgy érzem, hogy mi itt a hegyen mos­tohák vagyunk - magyarázza. - Útjaink el­hanyagoltak, épületeink, intézményeink nyomorúságos állapotban vannak. Volt itt korábban fogaskerekű kisvasút, uszoda, sportpálya. Most meg szégyellem, ha az or­szág más részéről érkeznek ide a várlátoga­tók, mert olyan gondozatlan, szemetes a környezet. Igaz - teszi hozzá - a rend és a tisztaság fenntartásában a lakosok egy ré­sze sem jeleskedik. A közelgő húsvét alkalmat ad rá, hogy a régi szokásokról érdeklődjem.- Nálunk az volt a divat, hogy húsvét va­sárnap mulatság volt. Ott volt az egész csa­pat és onnan mentünk másnap locsolkod- ni. Akkor még a vízzel való locsolkodás volt a divat. Vittünk magunkkal szódásüve­get is, de bizony, ha közel volt a vízcsap, a leányzó úszott a vízben, hiszen tízen is lo­csoltuk. Mondtunk verset is, de inkább nem mondom el, mert elszíneződik a nyomdafesték. A locsolás után természete­sen dukált a terített asztal a húsvéti sonká­val, tojással. S persze az italok. Smida Antal balszélsőt játszott a megyei első osztályban szereplő Salgó csapatában. Akkor ez az osztály nagyon erős volt, hi­szen ott játszott a felsőbb osztályból kiesett Nagybátony, Baglyas, Kisterenye, a balas­sagyarmati csapatok. Ez az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején volt. Mint ifista kezdte a labdarúgást 1947-ben és húsz évig kergette a labdát.- Hol vannak a régi nagy meccsek? Ma már nem focizik itt senki, néha a fiatalok rúgják a bőrt a kispályán. Más szórakozási lehetőségek egyébként sincsenek itt. Vala­mikor egyetlen kocsma működött, most van három. De azért mindegyik megél. En­nek a helynek más a tulajdonosa, én csak kisegítőként vagyok itt. Újra érkezik egy vendég, kér egy sört. A fiatalok önfeledten játsszák az amerikai bi­liárdot. Ilyen egy hétköznap délután az egykori magazinban. Smida Antalt arról kérdezem hogyan alakul most az élete?- Én munka nélkül nem nagyon tudok meglenni - válaszolja. - Nem azért, mintha rá lennék szorulva. Kell az elfoglaltság. Az erdészettel megbeszélve télen a fagykáros fákat gyűjtöttük össze. Ez nagyon fontos, hiszen fával fűtünk. így legalább csökkent­jük a fűtési költséget. Most meg itt segítek addig, amíg nyitva tartják a kocsmát. Meglepve hallgatom, hogy fával fűt a bá­nyász. Igaz, fa van a környéken, de azt mondják, hogy még szén is akad.- Igen van még szén több helyen is. De nem kell senkinek. Emlékszem, annak ide­jén Kányáson is létrehozták a Nagybátonyig húzódó szállítószalagot sok­sok millióért, de nem ment azon talán öt tonna szén sem. Visszafejlesztették. Van még itt szén, de azt mondják, hogy a mély­művelés költséges. Kínlódnak itt Inászó környékén a felszíni fejtéssel is, de har­minc méter meddőt kell letúmi róla. - Le- mondón legyint, de még hozzáteszi - Be­zártak sokkal jobban működő bányákat is. Azt mondja, hogy mostanában sokat ál­modik még a bányával. Elmondja, hogy nyugdíjazását követően nem érdekelte a bánya. El akarta feledni, hiszen valósággal kiszívta az erejét a föld mélye. Néhány év elteltével azonban visszatért a vágyódása. Persze a bánya már szóba sem jöhetne, bármennyire is szerette. Újra a közelgő ünnepre terelődik a szó.- Elmúltak már itt a hagyományok. Mi idősebbek már kevesen vagyunk itt. Néhá- nyan még eljárnak ugyan locsolni, de ez már nem az igazi. Némelyik csak azért megy, hogy igyon. Annak nincs értelme, hogy valakit úgy kelljen hazavezetni. A fia­talok nem járnak. Csendes, alvó település Salgó. Pedig va­lamikor zajlott itt az élet. Bálok, kultúrmű­sorok szórakoztatták a lakosokat. Elvétve még a nyolcvanas években is rendezett összejöveteleket a Vöröskereszt. A baráti összejövetelek, a csoportos szórakozások a hatvanas évek közepétől sorvadtak el. Nagy szerepe volt ebben a televíziónak, amely nemcsak a világot vitte be a lakások­ba, de bezárkóztatta, szétválasztotta az embereket egymástól.- Januárban megalakítottuk a salgói ba­ráti kört - újságolja. - Szeretnénk barátsá­gosabbá tenni a környezetet, hogy minél több látogató érkezzen ide. Azt tervezzük, hogy rendezünk egy juniálist, akár csak ré­gen. Összekötjük egy kis vásárral, amiből talán egy kis bevétel is lenne. Persze a na­gyobb hasznot az jelentené, hogy az embe­rek ismét egymásra találnának. Smida Antal, a baráti kör a turizmusban lát fantáziát. Említi, hogy régen is készül­tek itt tervek, elhangzottak nagyra törő el­képzelések, aztán nem lett semmi. Pedig vannak a környéken szállodák, a természet még tálcán kínálja a sok gyönyörűséget.- Az a baj, hogy csak beszélnek a vá­gyakról - mondja mérgesen - Hiába van­nak itt osztályos szállások, ezeknek is min­dig más a gazdája. Végre lenne már valaki erőskezű gazdája az értékeknek, mert így tovább pusztul minden. Azt mondják, hogy ráfizetésesek a dolgok. Csak azt nem értem, hogy régen miért nem volt az. Hi­szen valamikor volt itt fúvószenekar, jazz- zenekar, kultúrcsoport, NB Il-es futballcsa­pat. Érdekes módon elbírta a bánya. A strandot társadalmi munkában építettük fel ötvennyolcban. Egy év múlva rátette a kezét a vízművek. Azóta nem működik, a kabinokat is lebontották, mert azt mond­ták, hogy ráfizetéses. Szerencsére a vár gyönyörű, de mi hasznunk belőle? Smida kiszolgálja az újabb betévedt vendéget, visszatér beszélgetni.- Azt hiszem, hogy addig halogattuk az itteni fejlesztést, amíg ide jutottunk. Most meg nincs gazdája semminek. Pedig az it­teni lakosok fizetővendéglátással is foglal­kozhatnának. Időben kellett volna kezde­ni. Úgy látszik mi már elkéstünk ezzel. Bi­zony nagy kár. Búcsúzásnál még ennyit mond.- Engem már csak az érdekel, hogy a gyerekeim boldoguljanak^ az unokáim el­induljanak az élet útján. Ők még az elején tartanak. Nekem meg már egyre gyakrab­ban jut eszembe, hogy előbb utóbb vége lesz az útnak. Nekem régen volt az eleje, a végét szerencsére nem tudom. Ez meg, amit elmondtam a kettő között történt. ____ PÁDÁR ANDRÁS Ü nnep a földön és azon is túl Húsvét a tavasz legszebb ün­nepe a földön és azon is túl: Jé­zus feltámadását és a föld újra éledését ünnepeljük. Ébred a természet, több a fény, ragyog minden, a faágakon virágrügy és daloló kismadár. Életre kelnek a hagyományok is, s pár napra megelevenednek a régi szoká­sok: húsvétkor a lányokat hideg vízzel locsolják, hogy frissek, üdék maradjanak. A fiúk a lo­csolásért festett, piros tojást kap­nak. Régen falun ilyenkorra már kikeltek a kiscsibék a háziasz- szonyok és a gyerekek örömére, az aprónép ugyanis mindig na­gyon kedvelte a sárgapihés, csi­pogó szájú kis jószágokat. Fiatal koromban úgy készülődtünk az ünnepre, hogy már a nagyböjtöt megelőző hetekben nekifogtunk a ház nagytakarításának. Kívül- belül szépítgettük, aztán az ud­vart is rendbe tettük. Mindent úgy csináltunk, ahogyan a szü­léink, nagyszüleink, az ünnepre már a kerti munkával, a vetemé- nyezéssel is megvoltunk. Aztán sütöttünk, főztük, hogy arra se legyen gondunk. Megfőtt a ha­talmas sonka, a sok jó falat, a kemencében kisült a túrós le­pény, jó hangulattal teltek meg az otthonok. Amikor mindennel elkészültünk, megnyugodtunk, és békés szívvel, lélekben is megújulva vártuk az ünnepet. Családunk valamennyi tagja részt vett a húsvéti nagymisén, amelyhez körmenet is kapcsoló­dott. Hálát adtunk Jótevőnknek, énekeltünk teljes odaadással. Éneklésünkben benne volt az afeletti öröm is, hogy elmúlt a tél. Elmúlt a sötétség. Jézussal együtt feltámadt a természet is. VÁGVÖLGYI LÁSZLÓNÉ Kanadai segély az árvízkárosultaknak- A kanadai kormány négymillió forintnak meg­felelő összeggel, 20 ezer kanadai dollárral járul hozzá a tiszai árvízkárok enyhítéséhez, az erről szóló szándéklevelet pár napja adta át Budapesten Marta Moszczenska nagykövet a Magyar Vöröske­reszt főtitkárának. A kanadai nagykövet elmondta: közel kétmillió kanadainak él rokonsága az árvíz sújtotta régióban. Ezért a nemzetközi segélyszervezet március 9-én közzétett felhívására a kanadai kormány 80 ezer dollárt különített el az árvízkárosultak támogatásá­ra. Ebből az összegből Ukrajna 40 ezer dollárt, Ma­gyarország és Románia 20-20 ezer dollárt kap. Morzsányi Éva, a Magyar Vöröskereszt főtitkára kifejtette: a március elején levonuló árvíz a térség­ben lakók élelmiszertartalékait megsemmisítette, így a készleteket hetente pótolni kell. Ezért a Ma­gyar Vöröskereszt fél éven át kéthetenként élelmi­szerszállítmányokat kíván eljuttatni a tíz leginkább érintett településre a vásárosnaményi régióban. Légrády Eszter szóvivő elmondta, hogy az Ame­rikai Vöröskereszt révén az American Éxpress 15 ezer USA dollárt, azaz megközelítőleg 4,5 millió fo­rintot ajánlott fel segélyezésre a Magyar Vöröske­resztnek. Megemlítette: a hazai adományok közül a 28 ezer bábolnai naposcsibének volt a legna­gyobb sikere, melyet néhány napja osztottak szét az érintett településeken._____________________■ Izom és csont emberi zsírból? Amerikai tudósok a világon elsőként emberi zsírszövetből más típusú egészséges - egye­bek között izom-, csont- vagy porcszövetet - „állítottak elő”. A biológuskutatók felfedezése - mint az általuk végzett kísérlet­ről a Tissue Engineering című szakfolyóirat beszámolt - azzal kecsegtet, hogy a sokak által gyűlölt zsírállományból felbe­csülhetetlen értékű alapanyag váljék az emberi szervezet helyreállításához. A kutatócso­port vezetői - a kaliforniai és a pittsburghi egyetem két specia­listája, Mark Hadrick és Adam Katz - már bejelentették egy olyan biotechnológiai intézet létrehozásának a tervét, ahol a zsírfelesleg különböző haszno­sítható szövetekké történő át­alakításával foglalkoznának. A szakértők nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy ezen mód­szer segítségével idővel lénye­gében bármilyen típusú szöve­tet sikerül majd előállítani. Táv­latilag lehetőség nyílhat szövet­képzésre a műtét utáni felépü­lés vagy a sebgyógyítás terüle­tén is. Takarékoskodhat az idej ével Áramszámla-fizetés OTP lakossági folyószámláról. ŐE) BANK Az OTP Bank Rt. - egy ÉMÁSZ Rt.- vel közös akció keretében - leveszi ügyfelei válláról a számlafizetés gondját. En­nek feltétele, hogy május 31-ig az ügyfél megbízást ad­jon OTP la­kossági folyó­számlájáról áramszámlá­jának ki- egyenlítésére. Szabó Tamás, az OTP Bank Rt. salgótarjáni igaz­gatója elmondta, hogy az akcióhoz kapcsolódóan ked­vezményeket is nyújt a hitelintézet az ÉMÁSZ Rt. el­látási területén. így az ügyfél díjmente­sen nyithatja meg számláját, ugyan­csak díjmentesen igényelhet az OTP Cirrus/Maestro bankkártyát és nem kell fizetnie a limit- figyelési szolgálta­EMASZ Rt. tásért sem, ami megvéd az esetleges túl­számlázásoktól. Kedvezményesek továbbá a bankon be­lüli átutalásai az OTP TeleBANK-on és az OTP TeleBANK Centeren keresztül. Azok, akik legalább négy hónapon ke­resztül átutalással egyenlítik ki áram­számlájukat, részt vesznek az ÉMÁSZ Rt. 2001. december 14-i nyereménysor­solásán, amelynek nyereményei: egy kerámialapos vil­lanytűzhely, egy mo­bil klímaberendezés és 15 darab mikrohullá­mú sütő. A közüzemi számlák kiegyenlitésére eseti és rendszeres átutalási megbízások adhatók személyesen bármely OTP Bankfiókban, vagy az OTP Telebankon és az OTP TeleBANK Centeren keresztül a 1/3666- 666-os vagy a 40/366- 666-os telefonszámon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom