Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-24 / 69. szám

A Nógrád Megyei Hírlap kiállítási melléklete 2001. március 24. szombat Belábű a természet műhelyüké Bailungja menedékül siolgált------=» Ip olytarnóc Nógrád megye legészakibb csücskében, az Ipoly bal partján, egy szélesen elterülő völgyben fekszik, jelenleg 537-en lakják. Neve első alkalommal az 1332- 1337. évi pápai tizedjegyzékben szerepelt, ekkor már plébániája is volt. A községben 1492-ig a Dicsőszentmártoni Kizdi- és a Tamóczi-családok birtokolták, a rá következő hét évben viszont már csak a Tamóczi család tagjai osztozkodtak rajta. Berényi András, Zerdahelyi István, Pelinyi Bá­lint és Muraközy Mátyás 1558-ban adományként nyerte el Ferdinánd királytól. A faluban 1715-ben húsz, 1720-ban 24 magyar háztartást írtak össze. Voxith Horváth Antal, Károly és Gáspár, illetve Jankovich Gáspár, Borfői Bory József 1826-ban voltak a birtokosai. A Bory-család 1813-ban építte­tett barokk stílusú kápolnát, amely mára műemlék jellegű épületnek minősül. Az 1873. évi pestisjárvány néhány hónap leforgá­sa alatt 73 áldozatot követelt. A település nevét 1906- ban belügyminiszteri rendelettel a korábbi Tamóczról Ipolytamócra változtatták. A trianoni béke- szerződés érzékenyen érintette a gazdaságát, mert elve­szítette közeli felvevőhelyét, Losoncot. A visszavonuló német csapatok 1944. december 31-én felrob­bantották a római katoli­kus templomot, helyére társadalmi összefogás­sal emeltek újat. A település 1973-tól Lükével alkotott közös tanácsot, 1990-ben vált önállóvá. A határátkelő- hely állandó jelleggel 1996-tól működik, amely a magyar és a szlovák állampolgárok részére kishatár forgal­mat bonyolít le. Ipolytamócot Kubi- nyi Ferenc, a neves ős­lénykutató által 1837-ben felfedezett őslelet tette nem­zetközi hírűvé. A településtől mintegy 2,5 kilométerre, délnyugatra felső miocénkori homokkő lerakódásban szenzációs tudományos értékű ősnövény- és ősállat- nyomokat találtak. A megkövesedett ősfenyő a valaha szubtropikus tengeröböl hatalmas fája volt, törzsét vul­káni törmelék fedte be, így vészelte át a több mint 20 millió évet. A pálma, a füge, a magnólia, a cédrus fák­ból levélnyomatok maradtak csupán. Az őslénytani leletegyüttes fellelhető ré­sze a lábnyomos homokkő. Az egykori ivóhely megkövesedett területe, amelyet a lerakodott vulkáni riolittufa óvott meg, ősorrszarvúak, krokodilusok, törpelovak, páros patájú őzek, teknősök lábnyomatait őr­zi. Jól felismerhetők a különböző kagylók és csigák is, a tömegesen fellelhető cápafogak pedig az árapályt, illetve a tenger partszegé­lyeit jelzik. Az Ipolytarnóci Természetvédelmi Te­rület meghaladja az 500 hektárt, amelyen 12 védett növényfaj és 160 védett állatfaj él. A160 hektáros belső övezet az egyedül­álló őslénytani leletek védelme mellett a tu­dományos kutatást és az ismeretterjesztést is hivatott szolgálni. Találó a terület bejára­tánál olvasható Madách-idézet: Jm itt va­Európa-diplomás a kövületlelőhely Gazdag látnivalót ígér a biológiai tanösvényen tett séta gyök, lelkem vágytól remeg, Belátni a ter­mészet műhelyébe. ” Az ipolytarnóci őslelet évente mintegy 25 ezren lá­togatják. A túrizmus szezonális jellegű, a fél- vagy egy­napos túrára érkező vendégek tavasszal, nyáron és ősszel, legin­kább az iskolai kirán­dulások időszakában keresik fel a bemutató területet. A legértéke­sebb rész, a geológiai ösvény csak vezetővel látogatható. A termé­szetvédelmi területen halad keresztül a zöld túra útvonala. Az önkormányzat fontos feladatának tartja a turizmus és az idegen- forgalom fejlesztését. Szükség van a falu gaz­dasági potenciáljának, népességmegtartó és versenyké­pességének növelésére, a környezet- és életminőség, az infrastrukturális állapot fejlesztésére. Ez ügyben kíván cselekedni a 2000. májusában létrehozott Ipolytarnóci Természetvédelmi és Idegenforgalmi Közhasznú Ala­pítvány. Kishartyán a Cserhát-vidék Litke-etesi dombság keleti olda­lán, a Salgótarjánt Balassagyarmattal összekötő forgalmas 22-es számú főközlekedési út mentén fekszik. Föléje jellegzetes homok­kősziklák magasodnak. Középkori eredetű, a XIII. században már templomos rendház volt Itt, az 1400-as években pedig több birtok­szerző fegyveres támadás kapcsán említi a krónika. Nevének erede­te (Markján) valószínűleg a honfoglaláskorig vezethető vissza, s a „horkas" méltóságnévvel függhet össze. Hagyomány szerint a régi köz­ség a torony nélküli római katoli­kus templom alatt helyezkedett el, a török hódoltság idején földcsu­szamlás temette be. A mesterséges dombon álló, ma műem­léki templom egyes leírá­sok szerint a XIV. század végén, illetőleg a XV. szá­zad elején épült, a népha­gyomány viszont úgy tart­ja, hogy a török hódoltság idején emelték. Az vi­szont bizonyos, hogy a nyolcszögletű részt 1712- ben kibővítették. Az isten­háza alatti temetőben nyugszik a palócok nagy etnográfusa, régésze és történetírója, az 1841-ben született és 1936-ban elhunyt Pintér Sándor. A templom közelében fekszik Ludányi Bay Ferenc síremléke, amely a domb tetején lévő emlék­műből és a domb belsejében lévő sírboltból áll. A kriptához, ahogyan a falu lakossága nevezi, több száj- hagyomány fűződik. Állítólag a sír­boltban egy fiatal hölgy nyugszik üvegtetejű koporsóban. Aztán azt is mondják, azért építették a krip­tát a domb tetejére, hogy az el­hunyt őrködhessen bútok fölött. A temető déli oldalán vezető be- kötőútra térve, a Kővölgyben foly­tatjuk utunkat. A 13 hektáros ter­mészetvédelmi területen a 30 mil­lió évvel ezelőtti oligocén-tenger sárgásbarna, homokkő-üledéké­ben gyönyörködhetünk. A Kőlyukoldal 300 méter hosszú, csaknem 40 méter magas kőzetfa­lának legmeredekebb részébe váj­ták azt a háromosztatú barlangot, amely a tatár- és törökdúlás idején hosszú, a kőfalba mélyített lépcső­kön közelíthető meg. A falu Salgótarján felőli végében emelkedő dombot Zsidó-hegynek hívják, amely a Duna és a Tisza vízgyűjtő területének választó vo­nala. Nevét onnan kapta, hogy a XVIII. század második felében ki­raboltak és megöltek itt egy átuta­zó izraelita kereskedőt. A Zsidó-hegy aljában található Hadászópuszta, vele szemben pe­dig Kőkútpuszta, rajta a Podmaniczky Mihály által építte­tett kúriával. A kilenc helyiségből álló épülethez vezető utat hársfák szegélyezték. Az angolkertben dísznövények zöldelltek és rózsák nyütak. A sziklakért töredéke ma is látható. A bekötő út melletti tóban aranyhalak úszkáltak. A tó köré dísznövényeket és fehér virágú or­gonát ültettek. A közeli gyümöl­csösben többek között szüva-, al­ma-, fehér és piros cseresznye-, aranyalma fák teremtek. A kúria fölött voltak a gazdasági épületek és az istállók, szemben vele a tej­ház és a gémeskút. A birtokon har­minc család lakott. A település főútján haladva, a bisztróval szemközti ház előkertjé- ben látható egy embermagasságú, öntöttvas feszület. Állíttatta Ferenc János. Műemlék értékét a kőlába­zat adja, amely a középkori temp­lom pillérének alsó része lehetett. Innen talán 150 méterre, a főút mellett áll a faluközpont meghatá­rozó építménye, a harangtorony. Homokkőből építették, belül fából készült lépcső vezet fel a harangto­ronyba. A legnagyobb harangot 1927-ben, a kishartyáni hősök em­lékére, míg a másik kettőt 1925- ben, illetve 1959-ben öntötték. menedékü szolgált az itt élőknek. A XIX. század végéig remeték hasz­nálták lakhe­lyül. A barlang 16-17 méter íme, a háromosztatú barlang IIIigaté Bajáid vasárnap Buják a honfoglalás idejé­től lakott hely. Az ősi vár alapjait a tatárjárás után rakták le, az okle­velek szerint 1303-ban már állt. 1386-ban Mária királynő a Garayaknak adományozta. Ezt Zsigmond király 1393-ban meg­erősítette, de 1424-ben nejének, Borbálának adta. A Báthory-család 1439-ben lett a földesura, 1528- ban Werbőczy István szerezte meg. A várat 1552-ben Ali budai basa el­foglalta, de mindössze 28 fős őrség állo­másozott itt. Szefemek, a hatvani szan­dzsák helyettes emírjének 1562- 63-ban hűbér­birtoka volt. 1593-ban Bá­thory István or­szágbíró foglal­ta vissza a tö­röktől, majd 1605-ben Bocskay Ist­ván hadai szállták meg. 1606-ban visszakerült császári kézre. A falu a XVII. században a tö­röknek is adózott, 1633-34-ben a váci nahije községei között emlí­tették. A várat 1663-ban a törökök visszafoglalták és felrobbantották. Mária Terézia 1745-ben az Ester- házyaknak adományozta. A falunak gótikus temploma volt, ami a török időkben elpusz­tult, az új 1759-ben épült. A közeli Hényelpuszta önálló település volt, 1391-ben említették először az oklevelek. A hódoltság alatt néptelenedett el. Buják népviselete, amelyet a XX. század elején Glatz Oszkár fes­tőművész örökített meg, egészen sajátos és nevezetes helyet foglal el az országban. Több vonat­kozásban is szélsőséges­nek tartják. Legfeltűnőbb darabja a tér­den felül érő sok szoknya, amely a leg­rövidebb volt valamennyi viselet közül. Minden év június első vasárnapján szervezik meg a falu­ban a Bujáki vasárnap el­nevezésű rendezvényt, amelyre az ország legtávolabbi szegletéből is érkeznek látogatók, hogy megis­merjék a helyi hagyományokat és gyönyörködjenek a település látni­valóban. Szeptemberben rendezik a színes kavalkáddal, vidám mu­latsággal teljes szüretet, amely év­ről évre egyre nagyobb sikert arat az idelátogatók körében. Térden felül érő szoknya volt a viselet STRAND 3100 SALGÓTARJÁN | SOSE HALUNK | HOTEL meg, de akkor SEM ÉHEN! T0STRAND Strand Hotel 3100 Salgótarján, Tóstrand 1. Telefon: 32/430-085, 32/430-277. Fax: 32/430-837. SVBJK VENDÉGLŐ 2660 Balassagyarmat, Szabó Lőrinc u. 16. Tel.: 35/300-999. Mobil: 06-70/22-872-57 Cseh és magyar ételkülönlegességekkel várjuk kedves Vendégeinket! Csapolt Budweiser sör! Tajti Sándorné falusi vendéglátó 3143 Mátranovák Dózsa György út 167.Tel.: (32) 363-246 Listai a Pontyot-tt partján Ludányhalászi jelen­tős természeti érteke a települést körülvevő tórendszer, amelynek növény és állatvilága rendkívül gazdag. A Pontyos-tó 30, a Kis-tó valamivel több mint 2 hektáros. Honos a környéken a vidra, a pézsma, a vadkacsa és a gémek különböző fajtái is előfordulnak. Érdekes látni­való naple­mentekor a víz fölött ci­kázó sok ezer partifecske, napnyugta után a víz te­tejére me­részkednek a halak, a légte­ret pedig eluralják a denevérek. Ä vendég mindkét tavon sze­rencsét próbálhat. Az ügyes hor­gász foghat csukát, pontyot, har­csát, amurt, süllőt, de fehér hal­ban sincs hiány. A gazdag után­pótlásról az Öregpotyka Horgász Egyesület gondoskodik. Évente kétszer-háromszor telepítenek elsősorban pontyot és süllőt, rit­kábban csukát is a tavakba. Az idén éppen tízéves egyesü­letnek több mint kétszáz tagja van, fiatalok és idősebbek, az egy főre jutó múlt évi halfogás megközelítette a 39 kilogram­mot. Az egyesület versenycsapa­ta rendszeresen sikerrel szerepel a megye horgászversenyein. Rit­ka finom ízű hal terem a ludány­halászi tavakban, amely annak köszönhető, hogy a meder a ka­vicságy miatt nem iszaposodik el. Az ínyencek rákért és kagyló­ért keresik fel a vizeket. Napijegy a szécsényi horgász­boltban és a község italboltjai­ban kapható, ára 1300 forint. A fogható mennyiség: három darab nemes hal, plusz öt kilogramm egyéb hal. Szállást az öt kilomé­terre lévő szécsényi Agro Hotel biztosít. A községben május 12-én elő­ször rendezik meg a „Tavaszkö­szöntő” elnevezésű egész napos vidám programot, amelyre a kis­térség másfél tucatnyi településé­ről várnak vendégeket. A felnőt­tek autós ügyességi versenyen, bográcsfőzésben mérhetik össze a tudásukat, s az erős ha­lászléhez finom bor dukál. A gyerekek többek között halfogás­ban és célbadobásban verseng­hetnek. A horgászattal kapcsolatos in­formációt Végh József László, az Öregpotyka HE elnöke ad, tele­fonszáma: 06-32-456-119. A település jelentős természeti értéke a tórendszer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom