Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)
2001-03-19 / 64. szám
2001. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ M O Z A I K Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Kanyargós utcák, görbe esték Beszélgetés Kovács Lajos kocsmológnssal Száz esztendővel röpít vissza bennünket az időben Kovács Lajos, amikor Pécs kanyargós utcáira invitál, hogy a könyve segítségével néhány görbe estét töltsünk el a különböző kávéházakban, vendéglőkben, kocsmákban. Merthogy volt ezen „vendéglátóipari egységekből” jó néhány a századfordulós Pécs városában, ahol kitűnően lehetett szórakozni. Ital, kártya, nők, elfüstölt milliók, akkor sem voltak különbek az emberek, csak mások voltak, mint ma... Számunkra maga a romantika az a kor, s épp ezért igazán vonzó olvasmány ez a most megjelent könyv is, melynek címe: „Kanyargós utcák, görbe esték”. Takács András beszélget a szerzővel.- Kovács Lajos úgy jegyzi „Kanyargós utcák, görbe esték” című könyvé, hogy kocsmológus. Mi ez a kifejezés? Én önt inkább tisztes tanárembemek nézem.- Azt hiszem a kettő nem zárja ki egymást. Felmerült a kérdés: miből lesz a kocsmológus, milyen feltételek szükségeltetnek ennek a csodabogárnak a kialakulásához. Két alapvető feltételt kell megemlítenem. Az egyik mindenképpen a tiszteletre méltó kocsmológus jelölt tartózkodjék minden körülmények között kocsmaközeiben, hogy ne tévessze szem elől a célt. A másik viszont, amire nagyon kell vigyázni, hogy a tiszteletre méltó jelölt semmiképpen nem válhat közönséges kocsmatöltelékké, mert kultúraközeiben kell maradnia és a két terület közti átjárhatóságot megfelelő intenzitással képviselnie kell.- Tehát a kocsmológus akkor legalább annyi időt tölt a levéltárban, a könyvtárban, mint amennyi időt mondjuk egy kocsmában?- Azért általában a kultúrának kell itt győzedelmeskedni és az aránynak ebbe az irányba kell eltolódni, mert különben az ember sosem érne végére a kutató munkának.- Ennek a könyvnek az az alcíme, hogy a Pécsi bohémvilág a századfordulón. Boldog békeidők - sóhajtana föl a nyájas olvasó, noha ebben a könyvben szerepel az elkártyázott feleség esete és a piros lámpás ház lányainak szomorú tönénete a szerb megszállókkal.- Igen, a boldog békeidők - ez valóban olyan történelem-szemlélet, amit átszíneznek az ember érzelmei és ennek a hitelessége egyrészt a komoly történészek számára megkérdőjelezhető, másrészt a magam felfogásában az érzelmileg telített történeti megközelítés is nagyon sok igazságot tár fel és a magam részéről ilyen módon közelítettem az úgynevezett boldog békeidőkhöz. A könyv igyekszik a boldog békeidőkről egy hangulatot kelteni jó értelemben, amely az ital, kártya, nők és az elfüstölt milliók, dohányzási szokások, ivá- si szokások és szórakozási szokásokra vonatkozik dokumentumok alapján, hitelesen. Ezen kívül az érdemi része a pécsi vendéglátás emlékeit térképezi föl, a pécsi fogadókat, szállodákat a Magyar Koronától a Hét Fejedelemig, aztán a pécsi kiskocsmák egy tekintélyes hosszú fejezete a Fekete Sastól a Fehér Hollóig és egy önálló tanulmányként is megjelent kávéházi életét Pécsnek és szó esik a cukrászdákról és ezen kívül a Nemzeti Kaszinóról és a Vigadóról, ahol a korabeli úgynevezett boldog békeidőkben nagyszerű rendezvények, nagy pécsi bálok zajlottak és egyéb kulturális események.- A kocsmológus mit szeretne, hogyha ma Pécsett ugyanannyi kocsma, kávéház, vendéglő és kaszinó lenne, mint a századfordulón volt, vagy hogyha nem lenne annyi?- Azt hiszem nincs jogom panaszra, mert most Pécsett igen színvonalas vendéglátó üzletek nyíltak és nyílnak folyamatosan, természetesen most is zárnak be. Én amellett volnék, hogy minél több színvonalas üzlet legyen és a kocsmát ne olyan pejoratív értelemben próbálják az emberek a gondolatvilágukban elhelyezni, mint ahogy rossz ízt és rossz ízlést kelt, hanem egy kocsma attól lesz kulturáltabb vagy kevésbé kul- turáltabb. hogy kik járnak oda. _________________i O laszország: templomi belépti díj Itália 325 székesegyházából összesen egy tucatban kell jegyet váltani a belépésért és ezt is csak a 90-es években vezetették be, a tömegturizmus nagyarányú elterjedése miatt - mondta el a Magyar Rádó „Krónika” című műsorának az olasz püspöki konferencia műemlékvédelmi felelőse. A kíváncsiság a szenvedélye Beszélgetés a Széchenyi-díjas Jeleníts atyával Amikor Jeleníts atya 1959-ben tanítani kezdett, alig volt néhány egyházi iskola. Az oda jelentkező gyerekeknek számolniuk kellett azzal, hogy - bár mindenki tudta, hogy az onnan kikerülő diákok tudásszintje jóval magasabb az átlagosnál - politikai szempontból nem éppen jó ajánlólevél az egyházi iskolai érettségi. Dr. Jeleníts István piarista szerzetes-tanár tette a dolgát az eltelt majd fél évszázadban. Teológusként, filozófiai művek szerzőjeként, pedagógusként és lelkipásztorként. Tanított és mindig kész volt tanulni, soha nem húzódott vissza az őt körülvevő világ megismerése elől... Tanítványai a megmondhatói, hogy az ősz fejjel is kamaszosan kíváncsi tudós-tanártól mennyi útravalót kaptak. Dr. Jeleníts István most Széchenyi-díjat kapott. Horváth Katalin beszélgetett vele. A 2000. évben a templomok ajtaja nyitva állt, ma viszont ott ahol a liturgikus használat korlátolt, ugyanakkor rendkívüli az idegen- forgalmi érdeklődés, jelképes belépődíjat.szednek, amely jóval alacsonyabb a mindenkori múzeumi jegyárnál. Összegéről a helyi püspök-dönt. Jeggyel lehet belépni a mozaikos ravennai bazilikába, a firenzei Santa Maria novellába és Pizzában a ferdetorony melletti székesegyházba is. Itt 2 ezer lírát, egy napilap árát kell kifizetni és azért vezették be, hogy a turisták ne automatikusan hűsölni járjanak a templom márványfalai közé. Verona városában minden templom fizetős. Jegytömböt is árulnak. A velencei Szent Márkban és a firenzei Dómban jegyszedés helyett a belépők számát korlátozták, így védve az épület és hívők nyugalmát. - Realistának kell lenni - mondta az olasz püspök, a műemléktemplomok esetében a karbantartás költséges, a jegy azonban figyelmeztetés is a turistáknak, hogy tisztelettel lépjenek be az épületbe. A kérdés Olaszországban is vitákhoz vezetett, nehéz, de szükséges döntés volt - fogalmazott a műemlékvédelmi felelős, aki hozzátette: a jegyfizetéses rendszer eredményesnek bizonyult. Az olaszországi több ezer templomot egyébként vegyes, egyházi-állami finanszírozással tartanak fenn. Rómába a bazilikákba ingyenes a belépés. Fizetni kell viszont a kolostorkerengőkbe, kincstárakba, kupolákba való bejutásért, valamint a képeslapokért, emléktárgyakért, mert nehéz megállni, hogy ne vigyük el emlékbe magunkkal Szent Péter kulcsának kicsinyített mását.- Milyen gyerekek jelentkeztek ide? Nagyon meg kellett őket válogatni épp’ az iskolának vagy pedig akik idejártak, azokat megválogatta a társadalom?- Az 50-es években, a 60-as évek elején voltak olyan egyházi iskolák, amelyek alig teltek meg gyerekkel, mert akkoriban a szülők féltek ide íratni a gyerekeiket. A munkahelyeiken is nyomás nehezedett rájuk és csakugyan úgy érezték, hogy a gyereküknek a későbbi karrierjét veszélyeztetik azzal, ha ide íratják őket.- Azofc a gyerekek, akik egyházi iskolában tanullak és itt végeztek, mégiscsak megáUták valahol a helyüké.- Azért nem éltünk egy internáló táborhoz hasonló világban, a gyerek nem is vette észre, hc^y- ő nem egészen szabad és erről nem beszéltünk. Mindig reménykedtünk abban is, hogy mire ezek végeznek, addigra már egy kicsit könnyebb lesz. Az alakult inkább ki, hogy bizonyos egyetemekre, amelyeket különösen ideológiailag fontosnak tartottak, oda nem, vagy alig vettek föl a mieink közül, ha mégis, akkor olyanokat, akik tanulmányi versenyen egészen kiváló eredményt értek el, vagy pedig akik évekig várakoztak és utána jelentkeztek. Az orvosi egyetemre mondjuk egy év múlva felvettek, rögtön nem, érettségi után, valahol dolgozniuk kellett, esetleg elmentek a mentőkhöz és a következő évben már fölvették őket. Valahogy mintha az egyetem úgy gondolta volna, hogy ezeknek a gyerekeknek a betörését vagy a társadalomba való beillesztését ő nem akarja elvégezni, ezt végezze el más, mondjuk egy munkahely és utána már akkor elfogadja őket.- Most már lassan a 11. évbe lépünk, kirepült egy új generáció. Ezek a mostani gyerekek milyenek?- Még felszabadultalak, mint az akkoriak, de hát ez a normális és inkább azt érezzük, hogy a régi időkben - talán nemcsak nálunk, de másutt is úgy volt - hogy a gyereknek a családból kilépő vagy kifelé készülődő gyereknek a világra nyíló legfontosabb ablaka az iskola volt. Manapság nem így van. Maga az, hogy televízió van, meg külföldi utak lehetősége a család előtt is adva van, a gyerek sokkal többet lát, tapasztal és az iskolának a szerepe nem is az, hogy ezt az elemi kíváncsiságát kielégítse, hanem hogy rendszerező szempontokat adjon a tapasztalatainak az értékeléséhez.- Ezeket a gyerekeké hogyan lehet lekömi? Gondobm, hogy számtalan dolgot megkérdeznek, nemcsak olyat, ami irodalommal kapcsolatos, hanem a világ egyéb dolgaira is csak rákérdeznek.- Persze. Az irodalom tulajdonképpen a vüág összes dolgáról szól. Tehát nem azzal telik az idő, hogy a gyerekek kérdezgetnek és mi meg kullogunk a kérdéseik után, hanem azért mi mondunk nekik olyasmit, amitől a tízórai is kiesik a kezükből. Végül is azért az iskola persze, bizonyos szempontból hátrányban van a tömegkommunikációval szemben, de azért az iskolának ez a hűsége, hogy mondjuk Goethe életművéről néhány órán keresztül beszélünk és elolvassa egy drámáját. Tehát ez óriási dolog.- Nekem nem Goéhe, hanem például Ady jutott eszembe. Ön hogyan tanítja Adyt, hiszen neki nemcsak istenes versé voltak, meg az életmódja sem egy szerény katolikus emberéletmódja- A katolikus ember nem az, aki csak katolikus emberekkel foglalkozik, hanem, aki a világot igyekszik megismerni és megszeretni. Adyt is meg lehet szeretni a nyomorúságában és nem szégyelljük, hogy üyen- olyan szenvedélyeik voltak, ezekről a verseiben is vall. A költő nem mintaember, tehát nem azzal ismertetjük meg a gyereket, hogy üyennek kell lennie, hanem, hogy valamit megfogalmazott, ami az emberi létnek a nagy mélységeit föltárja, a poklait is, nemcsak a reményeit.- Ha már szenvedélyről beszélt, lehet, hogy valaha valamelyik diák megkédezte, hogy lelenits atya, magának milyen szenvedélye van?- Hát persze, szenvedélyek nélkül nem is lehetne élni, szenvedélyesen kirándulunk mondjuk, vagy tanítunk. A kíváncsiság is egy ilyen szenvedélyem, ami - 70 éves leszek nemsokára - nem lankadt, tehát egy kamasznak a kíváncsiságával figyelem a világot és a körülöttem lévő embereket. ,Tan”-fümhetek Londonban r> Tarr Béla filmjeiből indított retrospektív sorozatot a brit Nemzeti Filmszínház Londonban. A Temze déli partján lévő filmintézet a nagy rendezők életművét bemutató sorozatában tűzte műsorára a magyar filmrendező alkotásait „A szocialista realizmustól a zseniális formalizmusig” címmel. Március 28-ig a filmmúzeum állandó és pártoló tagjai és a közönség kilenc Tarr Béla filmet láthat a „Családi tűzfészekétől, a „Szabadgyalog”- on, az „Őszi almanach”-on át a „Hat bagatell” és a „Werckmeister harmóniák” című alkotásokig. A magyar rendező március 15-én személyesen is a filmszínház vendége volt, a „Kárhozat” című filmje előtt találkozott az angol nézőkkel. Két emlékezetes pillanat Cseh Tamás Kossuth-díjat kapott „ - Mondd meg testvérem, hol lesz majd lakóhelyünk, megismer tanár úr, vagy tán, elfelejtett már?” - Cseh Tamás levelei nővérének. Dalok, amelyek kor- és kartársaink közös emlékezetében mást is jelentenek. így aztán, Cseh Tamás Kossuth-díja is egy picit a miénk, hiszen rólunk és nekünk szóltak a dalok. A kitüntetett művésszel Dorogi Katalin beszélgetett. Cseh Tamás húsz éve sztár, a szónak abban az értelmében, hogy népszerű, szeretik. Ennek ellenére zavarba jön, amikor megpillantja a róla készült film óriásplakátját.- Mostanában annyit dolgozom, hogy nem is nagyon találkozom utcán emberekkel, de volt ilyen. Nekem nem lehet másmilyen érzésem, mint ezt lenyelni, mert akkor kellett volna ezen gondolkoznom, amikor ez elindult. Aztán egyszer csak én is láttam magam ezen a filmen és megkérdeztem magamtól, hogy miért én. Azóta ettől zavarban vagyok, de ezt már vissza nem csinálhatom. Úgy vagyok ezzel a filmmel, mint a dalokkal. A dalokról is azt gondoltuk, hogy jó megcsinálni, megírni őket, jó énekelni és majd lesznek valakik akik ezt hallgatják, majd 2020-ban - mondtuk ezt a 70-es évek elején, hogy majd valamikor lesznek emberek, akik ezekre kíváncsiak és akiknek ez valamilyen üzenetet közvetít. A filmmel is így vagyok.- így érezhették magukat a Beatlesék amikor az angol királynő lovaggá ütötte őket. Az egykori lázadók hivatalos kitüntéést kaptak. Ugyanígy Cseh Tamás is, az egykori egyetemisták zászlaja, a „Krakkói gyors" szerzője átvette a Kossuth-díjat.- Két nagy pillanat van, amikor erről értesül az ember és a másik pedig amikor megkapja. Olyan dolgokat mondhatok csak- , amik nagyon általánosak, viszont ezek fedik egyedül az igazságot: megható, megtisztelő, zavarba hoz amennyiben az ember azt gondolja magáról, hogy ezt másoknak kellett volna kapnia. Nem álszerénységből mondom, én soha nem törtem díjakra, mindig csak a közönségnek akartunk megfelelni, nem akartunk aratni és életeimen nem gondoltam volna, hogy én ezt egyszer megkapom. Csak állok meghatot- tan és boldogan.- És min dolgozik ennyire?- A „Levél nővéremnek 1 ”-et fogjuk újra színpadon énekeim Másik Jánossal, Bereményi Gézával együtt, tehát hárman ügyködünk rajta, tehát ez lesz az igazi levél nővéremnek, mert ezen sokkal több dal szerepel majd, mint a régi bakelit lemezen, mert a technika megengedi és eleve színpadra készül. Lakáshitel kiegészítő kamattámogatással Ajánljuk • házaspároknak, • gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, amennyiben új lakás építését vagy vásárlását tervezik. Információ: 06 40 44 22 00 www.postabank.hu PostaBank most élj az állami támogatásokkal A családok hitele új lakás építésére vagy vásárlására. Akár 35 éves futamidőre, rendkívül kedvező, évi 6,75%-os kamattal, SZJA-kedvezménnyel. Az arra jogosultak lakásépítési 1 kevezményt és adóvisszatérítési ÉgijB támogatást igényelhetnek. Teljes körű szolgáltatásunkkal várjuk hálózati egységeinkben: * Salgótarjáni Fiók, Salgótarján. Rákóczi út 13. Telefon: 32/521-280. * Balassagyarmati Kirendeltség, Balassagyarmat, Kossuth út 6. Telefon: 35/300-533.