Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-14 / 62. szám

2001. MÁRCIUS 14., SZERDA MAG A ZIN Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal „Március idusától az aradi Golgotáig” Mindig érdekelte az embere­ket: mi történik körülöttük... Szűkebb pátriájukban, meg a nagyvilágban. És érdekesek voltak a mindennapok kis hí­rei, a társasági pletykák, a di­vat... Mindig is - sorsfordító időkben is. Miből és hogyan tudtak a történtekről akkor, amikor még nem volt rádió, te­levízió, Internet? Eleinte az utazóktól, aztán megjelentek a lapok... Pár száz példányban, ritkán - de az igények nőttek. Nőtt tehát a példányszám és akadt annyi esemény, hogy na­ponta meg lehetett tölteni pár oldalt.. A XIX. század közepén már komoly sajtóélet volt ná­lunk is, és amikor 1848 márci­usában kitört a forradalom, már naprakészen működött a hírszolgáltatás. 48-49 politikai életét és mindennapjait ismer­hetjük meg Martin József most megjelent könyvéből: a „Márci­us idusától az aradi Golgotáig” című kötetben korabeli újsá­gokból tallóz a szerző, megmu­tatva: müyen volt a hétköznapi élet és a nagypolitika akkor... Martin Józseffel beszélget Do­rogi Katalin.-Azon tárcasorozata a történe­lemről szók, méghozzá az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának az emlékére, de va­lamiféleképpen a jelen sajtótörténe­te is belejátszott, hiszen a sorozat a Magyar Nemzetben kezdődött 1998-ban, majd egy év után átke rük egy másik újsághoz.- így igaz, hiszen 1999 kora nyarán kénytelen voltam megválni a Magyar Nemzettől. Eltávolítottak onnan. Akkor már több mint egy éve ment ez a sorozat. Hetenként tallóztam a 48-as napilapokban. A Népszavához fordultam, befogad­tak és a Népszava Szép Szó mel­lékletének szerkesztője, Boross Ist­ván jóvoltából ott tudtam folytatni és befejezni.- Érdekes, mert az újságírás mindig a jelen krónikája Vissza- nyúk a történelemmé vák jelen kró­nikájához.- Lehet ugyan, hogy igaz az a mondás, nincs unalmasabb a teg­napi újságnál, de nagyon izgalmas a tegnapelőtti. Ezekben a lapok­ban, napilapokban egy csomó olyan rovat megtalálható, mint a mai világban.- Meglepően pimasz néha az új­ságírók hangneme 150 évvel ezelőtt és akár egy kicsk argószerű is. Na­gyon szabad emberek lehettek ak­koriban, én arra a következtetésre jutottam, még a nagyjaink is, tehát nem az a míves, veretes nyelvezet olvasható.- Azt gondolom, hogy újságja és szerzője válogatja. Abban igaza van, hogy szerettek éleink is vitat­kozni és olykor nagyon élesen összecsaptak nagyjaink is. Hoz­hatnám itt az ezeken a hasábokon is idézett nagy vitát Petőfi és Jókai között. Hát bizony nagyon vitrio- los, éles vita volt, de ezt a kort megelőzően még 1841 tájékán a Jelenkor és a Pesti Hírlap hasábja­in sajtótörténeti jelentőségű vita folyt Kossuth és Széchenyi között. Az akkori hírlapírók sem marad­tak el a nagyok mögött. Tudtak vi­tázni, de persze azért tudtak egyetérteni. Ebben a periódusban egyébként talán az április 14-hez, tehát az 1849-es trónfosztáshoz kapcsolódó viták a legizgalmasab­bak, hiszen az elején mindenki hirtelenében a változások híve lett. Ezt már mis is átéltük a jelen­ben.- Megszoktuk általános iskolás, sőt óvodáskorunk óta hogy márd- us 15-én verseket, dcdokat hallga­tunk. Mennyire más március 15. tűnik ki az újságcikkekből, mint ez az ünnepi március 15-e?- Ez talán a legfontosabb kér­dés. Azért örültem ennek nagyon, mert a lapokból a hétköznapok tűnnek elő és az a megmerevedett póz szinte sehol sincsen. Az em­berek örülnek, természetesen március 15-e tájékán lelkesednek, szinte átsüt a lapokon - vagyis a celluloidszalagon, mert azon kel- -lett olvasnom - a lelkesedés. Aztán jön a kétségbeesés és közben a hirdetésekből tudjuk, hogy Apri úr mészárszékében szarvasgombá­val töltött vaddisznófejet lehet en­ni, meg a másik négyezer forintra vesz fel hitelt, de mondja, hogy van jelzáloga - és így tovább. Te­hát ezekből a lapokból én azt gon­dolom, hogy egy sokkal teljesebb élet bontakozik ki a mai olvasók előtt, mint az ünnepi megemléke­zésekből. „Petőfi Sándor versei gyermekszemmel” Pályázati eredmények A Somosi Közművelődési Könyvtár és a Somosi Általános Is­kola által kiírt pályázatra irodalmi kategóriában mintegy öt­ven, a képzőművészeti kategóriában pedig több mint három­száz pályamunka érkezett. A bírálóbizottság az alábbi sorren­det állította fel: Irodalom - alsó tagozat 1. Molnár Petra, Somosi Ált. Isk., Salgótarján, 2. Pingiczer Viktória, Somosi Ált. Isk., Salgótarján, 3. Kónya Maja, Kodály Z. Ált. Isk., Salgótarján. Irodalom - felső tagozat 1. Koppándi Eszter, Gagarin Ált. Isk., Salgótarján, 2. Borda Beáta, Somosi Ált. Isk., Salgótarján, 3. Jakab Norbert, Beszterce-ltp.-i Ált. Isk., Salgótarján. Különdíjban részesült: Péter Zsófia, Körösi Csorna S. Gimn. és Szakközépisk., Szécsény, Kovács Réka, Beszterce-ltp.-i Ált. Isk., Salgótarján. Képzőművészet - alsó tagozat 1. Lukács Máté, Somosi Ált. Isk., Salgótarján, 2. Lipták Liliána, Somosi Ált. Isk., Salgótarján, 3. Holló Barbara, Ált. Iskola, Erdőkürt. Képzőművészet - felső tagozat 1. Bada Krisztián, Illyés Gyuláné Ált. Isk., Salgótarján, 2. Nyitrai Tamás, Beszterczey Alapfokú Művészeti Magánisk., Salgótarján, 3. Tomasovszky Lilla, Somosi Ált. Isk., Salgótarján Különdíjban részesült: Kovács Nóra, Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimn., Balassagyarmat, Berták Edina, Somosi Általános Iskola, Salgó­tarján „Füstbe ment terv’’ Petőfi sok szép verset írt anyjához, ezek közé tar­tozik a Füstbe ment terv cí­mű költeménye is. Én azt hiszem, Petőfi különösen tisztelte szüleit. Ezt bizonyítja, hogy egész úton hazafelé azon gondol­kodott, hogyan szólítsa édesanyját. Kifejezően írta le, mennyire örült az anyja a költő hazatérésének. Ha én Petőfi lennék, így szólí­tanám: „de jó látni téged”, vagy „ugye, jól vagy, anya”. Nem tudom, mert ha annyi ideig lennék távol ottho­nomtól, mint Petőfi, elállna a szavam, amikor belépnék a szobába! Gondolom, Pe­tőfinek akkor is állt az idő, mikor a szekér szaladt. A vers csodálatos, már csak azért is, mert olyan sok gyönyörű gondolat jutott eszébe, de mégsem tudott megszólalni az örömtől és a meghatódottságtól. Igaz, még nem voltam olyan helyzetben, hogy nem tud­tam szólni édesanyámhoz de én is biztos, hogy csak ölelgetni tudnám, ha akár két napig is lenne távol tő­lem. Nekem az is két évnek tűnne! Ha felnövök, szeretnék én is Petőfihez hasonlóan boldogan hazalátogatni a szülői házba és szeretettel megajándékozni szüléi­mét. MOmÁR PETRA „Távolból” Petőfi Sándor családverseiben j természetes hangon ír szüleiről. Mű- j vészi egyszerűség jellemzi ezeket a J verseket, kitűnik belőlük az a mély j tisztelet és szeretet, amit a szülei J iránt érzett. Távolból című verse olvasása köz- J ben elmerengtem, mit jelent nekem j a család és a haza. A költő szeren- 1 esés volt, hogy gyermekkorát egy 1 idillikus házikóban élhette le. Az én | gondolataimban a ház, az otthon egy I földszintes csöpp fehér falú, piros te- | tejű házikó formájában jelenik meg j szemem előtt, elbújva a fák és bök- | rok között. Udvarán hatalmas eper- I fával, kerekes kúttal, ami mellett ku- j tya és macska pihen. Az épület előtt § gyönyörű virágok pompáznak a j kertben. Édesapám és édesanyám ; ilyen környezetben nőtt fel. Hosszú téli estéken sokat meséltek gyermek- f kori csínytevéseikről, játékaikról... Mennyivel szívesebben élnék így, 1 mint a lakótelepen. Nekem az otthon j egy hatalmas tízemeletes szürke J épület vasból és betonból. Ha kiné- | zek az ablakon, a zöldellő fák és j pompázó virágok helyett a többi be- § tonkolosszust látom... Külföldi uta- J zásainkon rádöbbentem arra, mit j érezhetett a költő messze idegenben, j távol szeretteitől, magányosan. Velem ott voltak a szüleim, még- j is hiányzott az a tízemeletes ház is, f mindazok ellenére, amit érzek vele szemben. Hiányzott a nagyszülők 1 kicsi otthona, gyümölcsöse, virá- j goskertje, a magyar beszéd, a bará- j tok szeretete, mert mind ez együtt j jelenti nekem az igazi magyarságot, | a hazát! KOVÁCS RÉKA KATALIN „Fiam születésére” Az igazi szép szerelem gyümölcse jj a gyermek. A családról akkor beszé­lünk, ha megérkezik a kis jövevény. Petőfi életében is felejthetetlen ez a 1 fontos esemény. Türelmetlenül és % azonnal kezébe szeremé venni kisfiát, j életének folytatóját. Az első megszólí- | tás, amit fiára alkalmaz a megbontha- j tatlan köteléket tükrözi „édes magza- j tóm”. Minden szülő, mikor először meglátja és kezébe veszi gyermekét, { ugyanazt érezheti, amit Petőfi megfő- § gaímaz: „kis parányom, milyen nagy { örömmel állok itt...” A mi családunkban én egyedüli j gyermek vagyok, de ha a szüleim sze- {, mébe nézek (még ha megszidnak is), S mindig ugyanazt a fényt, örömöt, I büszkeséget látom, amit születésem pillanatában átéltek. Míg „rám vára- § koztak” a családban, volt, aki fiút, volt, | aki lányt szeretett volna. A nagyma­mám fiúpárti volt, de abban a pillanat- j bán, mikor először meglátott, teljesen 1 elfelejtette, hogy fiút várt. Azóta én va- j gyök az ő „tündérhercegnő”-je. Petőfi ; versében kisfiát „csillag”-gal azonosít- j ja. A családban lévő gyermek állandó- § an középpontban van, az anya és az. apa is hasonlóságokat keres gyerme­kében, külső-belső tulajdonságokat, j Mindennapi téma a gyermek jövője, leendő foglalkozása, életútja. Otthon J mi is sokat beszélgetünk enől szüle­immel... Petőfi ebben a versében sem tagad- J ja meg forradalmi hitvallását, hazasze- f retetét, mert a fiát a hazának akarja fel- | nevelni. Ma már más időket élünk a § boldog gyermekből lesz majd olyan J felnőtt, amely természetesen a mi ha­zánknak is jó lesz. KOPPÁNDI ESZTER „Szüleim halálára” Petőfi Sándor ezt a költeményét 1849-ben szülei elvesztése iránt érzett mérhetetlen fáj­dalmában írta. Ez a mű újítás, előrelépés a magyar iroda­lomban. Petőfi előtt egyetlen költő sem írt verset a családjáról. Csupán hitvesi költészet létezett számukra. A családi élet bensőségét egy költő sem tárta a nagyvilág elé. Az író újítása tehát az, hogy nemcsak kedveséről, hanem egész családjáról fesztelenül ír, a nyilvánosság elé tárja legféltettebb érzelmeit is. Erre találunk példát a Szüleim halálám című műben. Az első versszak a költő fájdalmas felkiál­tásával kezdődik, egyben érezhetjük benne a keserűséget és a gúnyt is, hiszen, bár na­gyon várta, mégsem sikerült életben találni szeretett szüleit, csupán a temetésre sikerült hazaérnie. Meseszerűen jegyzi meg, hogy szüleit csak holtan láthatja viszont. „Láttam jó atyámat..., vagy csak kopor­sóját, ” A második szakaszban fájdalmának ad hangot. Petőfi a szüleit mindennél jobban szerette, most látta csak, mennyit veszített. Tisztelte szüleit, tisztelte elhatározottságu­kat, mert szegények voltak, de őt tanították, mindig a legjobbat szerették volna megadni neki. Attól félt, nem tudja majd kellőképpen meghálálni szeretetüket... A harmadik versszak költői kérdéssel kezdődik, melyet szüleihez intéz. Tudja, hogy a halál nekik nyugalom és béke, de számára ez magányt és elkeseredettséget je­lent. „De mi nektek áldás, az átok énnékem, ” A lezáró kérdés kétségbeesését jeleníti meg, hiszen ha szerettei így bánnak vele, mit várhat a mostoha világtól? A negyedik szakasz ismét felkiáltással kezdődik, ezzel is nyomatékosabbá teszi végtelen bánatát és elhagyatottságát... PÉTER ZSÓFIA most élj az állami támogatásokkal A családok hitele új lakás építésére vagy vásárlására. Akár 35 éves futamidőre, rendkívül kedvező, évi 6,75%-os kamattal, SZJA-kedvezménnyel. Az arra jogosultak lakásépítési kevezményt és adóvisszatérítési támogatást igényelhetnek. Ajánljuk • házaspároknak, • gyermeküket egyedül nevelő szülőknek, amennyiben új lakás építését vagy vásárlását tervezik. Információ: 06 40 44 22 00 www.postabank.hu Lakáshitel kiegészítő kamattámogatással 3 PostaBank és Takarékpénztár Teljes körű szolgáltatásunkkal várjuk hálózati egységeinkben: * Salgótaijáni Fiók, Salgótarján, Rákóczi út 13. Telefon: 32/521-280. * Balassagyarmati Kirendeltség, Balassagyarmat, Kossuth út 6. Telefon: 35/300-533. Széchenyi, a praktikus A Széchenyi-terv gazdaság­élénkítő programjához kapcsoló­dó pályázatokkal zöld jelzést ka­pott a terv - Széchenyi szavaival élve ­....fáradjunk, s cseleked­j ünk!” fázisa. S amikor erről be­szélgetünk barátí körben, valaki felveti, miért éppen Széchenyi ne­vét kapta a terv, miért nem Kos- suthét, aki pénzügyminiszter is volt? Ezen aztán percekig polemi­zálunk az alábbiak szerint is. Gróf Széchenyi István (1791-1860) szüleitől nemcsak mágnási rangot, hatalmas birto­kot, de a gondos gazdaszemléle­tet, pénzügyi-kereskedői vénát, érzékeny lelkialkatot is örökölt. Külföldi útjain hamar felismeri, hogy a fejlett országok és hazája között húzódó szakadékot szor­galommal, tudással, konszenzu­sokkal és összefogással lehet csak áthidalni. Ezért lépett kezde­tektől fogva a célszerű hasznos­ság és teremtő gazdálkodás útjá­ra, ahol a tudás és tapasztalat öt­vözete vitte előre. Kora számos tehetséget termelt ki, gyakorlati cselekvésre már ke­vesebbet sarkallt. Utóbbiak közül is kiemelkedett Széchenyi, aki külhoni kontaktusainak, pénz- és kapcsolati tőkéjének is köszönhe­tően azonnal a tettek mezejére lé­pett. Nem szólhatunk itt elméleti, irodalmi munkásságáról - a Hitel, Világ, Stádium trilógiájáról sem - de arra azért apellálnunk kell, műveiben utalt rá, öt párt, hat val­lás, tíz nemzet, 52 vármegye vi­szonyai között nemzeti közszel­lemre, konszenzusra, toleranciára van szükség az előrelépéshez. Főúri társait a meggazdagodás sanszával remélte reformjaihoz kötni. Fennen hirdette: nyugati mintájú termelő, belső fogyasztást is növelő árugazdaságra van szük­ség, a piac bővítésére, az infrast­ruktúra kiépítésére. A fejlődés mo­torjaiként a pénz- és kereskedelmi forgalmat kívánta működtetni. Ezért is egyesületeket alapít, társa­ságokat patronál. Meghonosítja a lótenyésztést és -versenyzést, megkezdi az Al-Duna és a Tisza szabályozását, kikötőket és' hajó­kat épít, fejleszti a kő- és szénbá­nyászatot, lerakja a vasútrendszer fundamentumait. Fanatikusan fa­vorizálja a gazdaság és a társada­lom módszeres megújulását. Széchenyi szó szerint is áldo­zott a nemzet felemelkedéséért, akár csak a balatoni gőzhajózást, a Lánchidat, vagy a Magyar Tudo- mányos Akadémiát vesszük pél­daként. A reformok sikere ellené­re, munkásságának eredményes­sége dacára kapott kritikákat ne­hezen viselte. Élete is áldozat volt az általa elképzelt nemzeti egység oltárán, a gazdagodás göröngyös útján, a haladás horizontján. Szárnyaló szellemisége, praktikus produktuma olyan részei törté­nelmünknek, amelyre máig büsz­kék lehetünk. Ezért is kaphatta gazdaságpolitikai programunk az ő nevét. BARÁTT4I OTTÓ /VŐGAAD PECirYFi WtlAP •2*00 /. -fr)árc/a$ S-9., szert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom