Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-01 / 27. szám
2001. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Perújrafelvétel hét évtized után Az 1923-ban történt franciaországi gyilkossági eset minden szereplője évtizedek óta halott. Az áldozat teteme sosem került elő, az életfogytiglani kényszermunkára ítélt feltételezett gyilkos, aki végig tagadta a vádat, több mint húsz évet töltött le a büntetésből, s 1954-ben meghalt. Magyar püspökök Rómában A minden jel szerint egyoldalúan ítélkező bírót, aki egyetlen tárgyi vagy közvetett bizonyítékot sem talált a vádlott bűnösségének alátámasztására, a felszabadulás után a Gestapóval való cimborálás miatt kivégezték. Az ügy azonban túlélte minden szereplőjét, s több mint hetven év után valószínűleg újrakezdődik a párizsi semmi- tőszék felülvizsgálati bizottsága előtt. Marylise Lebranchu igazságügy-miniszter a hét végén óriási szenzációt keltve bejelentette, hogy szándékában áll felülvizsgálati eljárást indítani Guillaume Seznec volt fanagykereskedő gyilkossági ügyében. Évtizedekkel az események után, az összes szóba jöhető, s fellebbezésre jogosult személy hiányában az igazságügy-miniszter az egyedüli, aki funkciója révén felülvizsgálati indítvánnyal élhet a Seznec- dosszié ügyében. A fél éve hivatalban lévő miniszter asszony maga is tagja volt a per újrafelvételét évekig szorgalmazó társaságnak, s polgármestere is volt a Finistere megyei Morlaix városnak, ahonnan Guillaume Seznec 1923. május 25-én Párizsba indult barátja, Pierre Quémenewr megyei főtanácsos kíséretében. A két férfi egy amerikai használtautó-kereskedővel, bizonyos Gherdyvel akart találkozni, aki a háborút követő években nagy tételekben adott el kivénhedt amerikai határokat az oroszoknak. Quémeneur azonban, aki valamilyen szerepet vállalt a tranzakciókban, Párizsban eltűnt és soha többé nem is került elő. Csak vérrel befrfecskölt bőröndjét találták meg később Le Havre-ban. Seznecet a törvény elé idézték, s a Párizsból küldött Bonny vizsgálóbíró védekezésének minden elemét semmisnek tekintve végül is kimondta rá az életfogytig tartó ítéletet, amiből 23 évet húzott le a guayanai Cayenne-ben. Jó magaviseletéért szabadult elnöki kegyelem révén 1947-ben. Bonny bíró, aki a megszállás éveiben bizalmas kapcsolatba keveredett a Gestapóval, kivégzése előtt fiának megvallotta: „Sajnálom, hogy húsz évvel ezelőtt fegyházba küldtem egy ártatlant.” Egy újságírónak 1966-ban sikerült előkerítenie a titokzatos Gherdyt is, akinek Bonny bíró annak idején a nevét sem akarta meghallani. Gherdy ez alkalommal elismerte, hogy titkos kapcsolatban állt Quéme- neurrel, de rendőrségi főtisztviselők tanácsára erről hallgatnia kellett. 1998-ban pedig egy volt ellenálló, Colette NoU hívta fel telefonon Seznec unokáját, s elmondta, hogy a nagyapjáról írt könyvben Gherdyről közölt fényképen azt a férfit ismerte fel, akivel először az ellenállásban, Charly néven találkozott, majd 1944-ben egy Gestapo- tiszt személyében vallatóként került szembe vele. Noll tudomása szerint Gherdy és Bonny vizsgálóbíró jól ismerték egymást. A Seznec család ügyvédjei feltételezik: valakik meg akartak szabadulni Quémeneurtől, s a kényelmetlenné vált ügynök eltüntetése után kellett egy elkövető is. Seznec személye szinte kínálkozott. Az igazságügy-miniszter további fél évet kért a még fellelhető adatok, tanúvallomások, meg nem talált szálak felkutatásához, hogy esély legyen a francia igazságszolgáltatás tévedésének bizonyításához.- A Vatikánban megbecsüléssel tekintenek a magyar katolikus egyházra - mondta kedden Rómában tartott sajtótájékoztatóján Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, aki az elmúlt napokban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia többi tagjával együtt „ad limina” (beszámoló és tájékozódó) látogatáson vett részt a Szentszéknél és magánál a pápánál. A bíboros elmondta: egy-egy ország püspöki karának a tagja ötévenként kötelesek Rómába utazni, hogy erősítsék kapcsolatukat a Szentszékkel, s hogy személyesen találkozzanak a pápával. Régebben az volt az előírás, hogy a püspököknek mind a négy fontosabb római bazilikát meg kellett látogatniuk, s erről igazolást kellett kérniük. Ma már csak egy bazilikát kell felkeresniük, s igazolás sem kell. Az ötévenként esedékes „ad limina” látogatást a püspökök saját egyházmegyéjüket érintő beszámolójuk alapján tartják. Ebben ki-ki a maga területével kapcsolatban, a Vatikán által megadott kérdések alapján értékeli az ottani hitéletet, leírva azt a társadalmi közeget is, amelyben a lelkipásztori munka folyik. A látogatás időpontját a vatikáni hivatalok határozzák njeg. Jelen esetben nem öt, hanem nyolc év után került sor a magyar főpásztorok látogatására, mivel 1998-ban a szentatya beteg volt - mondta Paskai László. A pápával mindenki személyesen találkozik az „ad limina” látogatás alkalmával. így történt ez most is: a szentatya két csoportban fogadta a magyar főpapokat, minden egyes megyés püspököt külön-külön, majd közös találkozáson is. A magyar püspökök felkeresték a különféle vatikáni hivatalokat is. Seregély István egri érsek, a püspöki konferencia elnöke elmondta: ennek a látogatásnak a jelentősége nemcsak abban áll, hogy a magyar egyházi élet képviselői tájékoztatják az egyház központját az otthoni valóságról. Ilyenkor maguk is információkat kapnak, amelyek elengedhetetlenek a világegyházhoz való alkalmazkodás szempontjából. Jelcin születésnapja Ma hetvenéves a volt orosz elnök Hetven éve, 1931. február 1-én született Borisz Nyikolajevics Jelcin, aki 1991-től 1999 végéig az Oroszországi Föderáció első köztársasági elnöke volt. Műszaki főiskolát végzett, 1968-ig építkezéseken dolgozott. Harmincéves korában, 1961-ben lépett be a kommunista pártba. Pártmunkásként 1968 és 1985 között az SZKP szverdlovszki területi bizottságában osztályvezetőként, titkárként, majd első titkárként tevékenykedett. Mihail Gorbacsovnak, aki 1985-ben lett az SZKP KB főtitkára (majd 1990-ben a Szovjetunió első elnöke) jelentős szerepet tulajdonítanak abban, hogy Borisz Jelcin 1985-ben a moszkvai városi pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság titkára és a Politikai Bizottság póttatja lett. 1990 júniusában, miután állami vonalon megválasztották az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának elnökévé, végképp szakított a kommunista párttal. Jelcin 1991 júniusában közvetlen szavazás eredményeként Oroszország első elnöke lett. Ugyanennek az évnek az augusztusában, amikor konzervatív kommunista erők államcsínyt kíséreltek meg Mihail Gorbacsov ellen, szembeszállt velük és jelentős szerepet játszott a puccskísérlet meghiúsításában. Sokan emlékeznek a jelenetre, amikor fegyvertelenül, kezet nyújtva a tankon lévő katonáknak, az összeesküvők által kivezényelt harckocsira kapaszkodott fel és ott mondott ellenük beszédet, augusztus 21-én pedig telefonon tájékoztatta Manfred. Wömer NATO-főtitkárt a moszkvai helyzetről. Jelcin az oroszországi parlament 1991. október 18-i ülésén ideiglenes jelleggel különleges felhatalmazást kért - és később kapott is - szinte korlátlan hatalommal való felruházása azonban vegyes visszhangot keltett, akkor kezdték „Borisz cárnak” titulálni. Novemberben betiltotta Oroszország területén a kommunista párt tevékenységét. December 25-én Gorbacsov, akinek helyzete tarthatatlanná vált, lemondott a Szovjetunió elnökének posztjáról. Másnap - miután már a szovjetköztársa- ságok egész sora kimondta függetlenségét - a szovjet parlament felsőháza kihirdette a Szovjetunió megszűnését. Jelcin nevéhez fűződik mind az SZKP, mind a Szovjetunió megszüntetése; 1993-ban ágyúval lövette szét a vele szembeforduló parlamentet... Az elnök egészségi állapota megromlott, családtagjai korrupciós botrányokba keveredtek. 1996 júliusában elnökként újraválasztották, de dolgozni már alig tudott, a nyilvánosság előtt megjelenni sem volt sokszor ereje. Az oligarchák és maffiák részvételével kibontakozott piacgazdasági fejlődés 1998-ban összeomlásba torkollott, amely újra visszavetette az országot. Mesterien biztosította azonban utódlását: miután több jelölttel kísérletezett, 1999. december 31-én délben, több mint fél évvel hivatali idejének lejárta előtt bejelentette lemondását és ezzel megnyitotta az utat a megfelelő utódnak tekintett Vlagyimir Putyin elnökké választásához. Távozásakor az orosz sajtó számos kommentátora úgy vélekedett, hogy a nehézségek, hibák eltörpülnek azok mellett a pozitív impulzusok mellett, amelyeket a súlyosan beteg Oroszországnak adott a 20. század utolsó évtizedében. Nagy- formátumú politikusnak írták le, aki hatásosan jött és hatásosan távozott, de sokan önző, bosszúálló, hálátlan, a hatalomhoz ragaszkodó emberként jellemezték. BiU Cünton a következőképpen írt a Time hasábjain az oroszországi változásokról és Jelcinről: „A pluralista politikai rendszer és a polgári társadalom egy totalitárius tömbből született, amelyet fal választott el a világ többi részétől. Senki nem érdemel nagyobb elismerést ezért a változásért, mint maga Jelcin... Bátor volt, jövőbelátó és határozott, kiérdemelte azt a jogot, hogy az oroszországi demokrácia atyjának nevezzék.” Eltekintve az „átmeneti vezérektől”, Borisz Jelcin a 20. században a hetedik „moszkvai uralkodó” volt a Romanov-dinasz- tiához tartozó II. Miklós, Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev és Gorbacsov után. Jelcinben eleinte a külvüág populistát és burkolt nacionalistát látott, a jugoszláv Milosevic valamiféle orosz változatát, aki „nagyravágyásával” csak zavarja a Nyugat akkori kedvencének, Gorbacsovnak liberális kezdeményezéseit. Elnökségének végső szakaszában ismét bírálói adták meg a hangot: kiábrándultak „a hatalomhoz ragaszkodó, tehetetlen és vérszomjas aggastyánból”, a „csecsenföldi hóhérból”, akit „a korrupció is megfertőzött”. Az utókor ítélete alighanem összetettebb lesz... Pannon GSM előfizetés + Nokia 3310 mar bruttó az ember 35 féle csengetési típus és 7 saját dallam. Rezgő hívásjelzés, hanghívás, operátorlogó-foga- dás. Szórakoztató játékprogramok. Melyik blöki tudja ezt felülmúlni? második legjobb barátja! kepvíseíeieuiKtf kétévit GHtf PANNON | GSM
