Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2001. FEBRUÁR 3., SZOMBAT Mülenniumi históriák ROSSZUL VÁLASZTOTT UTÓDOK A történelem azt igazolta, hogy Szent István utódját rosszul választotta meg, amikor Gizella ki­rályné támogatásával sógorának, a velencei dogénak fiát, Orseolo Pé­tert jelölte ki utódjául. Ő nem sze­rette a magyarokat, olaszokkal és németekkel vette körül magát, lé­ha lelkű zsarnok volt. Amikor a nemzet fellázadt ellene, gyáván idegenbe szökött, ZZ7. Henrik né­met-római császárhoz. Szökése után azonnal az Árpád­házi Aba Sámuelt ültették trónra. Ám Péter visszatért és német segít­séggel a Rába melletti Ménfőnél le­győzte Aba Sámuelt, fejét vétette, s hívei titokban temették el az általa alapított sápi kolostorban. Amikor újra szabad lett a nemzet, holttes­tét kiásták, a legenda szerint ép volt a teste, sebnek nyoma sem volt raj­ta. Ez a csoda tovább fokozta a nép tiszteletét Aba Sámuel iránt. Az újra trónra került Péter nem örülhetett sokáig visszaszerzett uralmának, a Vata-féle pogány fel­kelés során (1046) ismét elűzték, szökésében elfogták, szemét kitol­ták és megölték. Ekkor történt, hogy a Székesfehérvárra igyekvő (Szent') Gellert püspököt - Imre herceg tanítóját - a riia róla elneve­zett hegyen kiragadták kocsijából, meggyilkolták, s holttestét dara­bokra vágták Vata emberei. E vérzivataros évek krónikája: Orseolo Péter két ízben uralkodott 1038-1940 és 1044-1046 között, Aba Sámuel 1041-1044 közt ült a trónon. A magyarok a megkoroná­zott, felkent Pétert kétszer űzték el, s mind őt, mind Aba Sámuelt meg­ölték. KORONA VAGY KARD A lengyelországi száműzetés­ből hazatért legidősebb herceg, I. András személyében ismét ma­gyar királya van a magyaroknak. Ot Székesfehérváron koronázták meg, 1047-től 1060-ig uralkodott. A német-római császár nehezen vi­selte el, hogy le kellett mondania magyar hűbéreséről, ezért kétszer is haddal tört be az országba. 1050- ben a vértesi csata során azonban csatát vesztett, a német katonák páncéljaikat elhajigálva menekül­tek. Innen a Vértes-hegység neve. Két év múlva - ellenünk utoljára - Pozsonyt ostromolta meg (1052). Az élelmiszereket szállító hajóikat egy Zotmmd nevű búvár éjnek idején megfúrta, a hajók elsüllyed­tek. A német sereg élelem nélkül maradt, éheztek, s a gőgös császár­nak csúfosan kellett az országból menekülnie. Az első nyelvemlékünk ez idő­ből származik: András Tihanyban 1055-ben apátságot alapított, amelynek alapítólevelében voltak az első ránk maradt mondattöre­dékek. így például magyarul jelöl­tek meg több birtokhatárt: „Feherauru tea meneh hodu utu reá”. Egyébként a tihanyi apátság alapítólevele azért is értékes, mert az első honi oklevél. Az utódlás nehéz gondot oko­zott I. Andrásnak: halála esetére öccsének, Bélának ígérte a trónt, ám időközben három gyermeke született és ezek egyikének, Sala­monnak szánta mégis a trónt. A monda szerint András úgy próbál­ta megoldani a kérdést, hogy a várkonyi találkozón a szoba köze­pére koronát és kardot tett, s szólt Bélának, hogy válasszon. Bélát egy hű embere előre tájékoztatta, hogy ne válassza a koronát., mert ez esetben életével lakd. Ó a kardot választotta, s a „dukátus” (hercegi dm) fejében lemondott Salamon javára a trónról. Bár semmi hiteles adat nem maradt arról, hogy Béla a királyságra vágyott volna, hívei ta­nácsára mégis Lengyelországba menekült, s magával vitte három szép fiát: Gézát, Lászlót és Lambertet. A német császárral ba­rátkozó Andrásban megrendült a nép bizalma és amikor Béla len­gyel haddal visszatért az országba, a magyarok zöme lelkesülten tó­dult zászlaja alá. Valahol a Tiszán­túlon csaptak össze hadaik, s övé lett a diadal: András király elesett, saját lovasai taposták agyon. Tör­tént ez pedig az 1060. esztendő­ben, amikor Bélát Székesfehérvá­rott meg is koronázták. Három évig uralkodott (1060-1063). Sala­mon ellen készülődött csatára, amikor Dömsödön rádőlt a fatrón és sérüléseibe belehalt. SALAMON ÉS A HERCEGEK I. Béla fiai - Géza, László és Lambert - hogy megmentsék az ország békéjét, elismerték unoka- öccsüket, Salamont királyuknak (1063-1074). Ám ekkor keletről zú­dult a súlyos veszedelem az or­szágra: a rokon, de a régi barbár­ságban maradt törökfajú úzok („fekete hunok”) és a besenyők tá­madtak az országra. Végigrabolták a Maros mentén Erdélyt, onnan a Meszesi-kapun áttörve Bihart és Nyír vidékét dúlták, és Beszterce felé nyomultak előre. Ekkor tör­tént, hogy Salamon király és uno­katestvérei - az előbb említett her­cegek - segítségével Kerlés nevű helységnél (melyet költőink Cserhalomnak neveztek) megver­te őket. Vörösmarty Mihály „Cserhalom” című költeményében örökítette meg ezt a csatát. Itt tűnt fel a 20 éves László herceg (a ké­sőbbi Szent László király), aki a csatából egy szép magyar lányt mentett meg. Ezt az eseményt mi­niatűrben a Bécsi Képes Krónika, freskóban Aquila János és Derzs unitárius templomában István fia Pál örökítette meg. Erre az időre esik, hogy Sala­mon - ismét a hercegek támogatá­sával - 1072-ben elfoglalta Nándor­fehérvárt (Belgrád), az ország ké­sőbb annyira fontos végvárát. Sala­mon azonban nem tudott megbé- külni a hercegekkel, akiknek sere­ge 1074-ben Mogyoródnál megver­te őt. Emlékezetül a hercegek fel­építették a mogyoródi templomot, s itt apátságot alapítottak. kk JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Sohasem indulok el a ruhatáram nélkül. Ezerforintos vásárlási utalványt (amelyet a szerkesztőségben vehet át) nyert ifj. Nagy Péter Hasznos, Vár u. 145. sz. Mai rejtvé­nyünk megfejtését február 8-ig lehet beküldeni szerkesztőségünkbe. „Balassagyarmati panteon” Szinte mindent tudtak a fiata­lok a Balassagyarmati panteon várostörténeti vetélkedő döntőjé­ben, amelyet a Madách Imre vá­rosi könyvtár rendezett. Még szeptemberben hirdették meg a háromfordulós vetélkedőt, amelyre a város 5 középiskolájá­ból 68 diák nevezett be és közü­lük végül 36 jutott a döntőbe. A feladat sok mindent takart, hi­szen Balassagyarmat változatos történelmében számtalan olyan szereplő akad, aki meghatározó volt korában a város, a megye, sőt az ország életében is. Balassi Bálint, Madách Imre, Bérczy Károly, Mikszáth Kálmán és tár­saik tevékenysége az utódok szá­mára is példamutató, akik a mos­tani vetélkedőben jelesre vizs­gáztak, felkészítő tanáraikkal egyetemben. A döntőben szoros küzdelem alakult ki, amelyet a zsűri elnöke, dr. Hansel Sándor megyei levéltárigazgató-helyet- tes villámkérdésekkel döntött el. A legjobbaknak a Balassi Bálint Gimnázium 9/b osztályos tanu­lói bizonyultak: Majdán Béla, Szabó Mária, Tassi Miklós, Vonsik Virgilia, akiket tanáraik, Hégely Györgyné és Vidomusz Béláné készített fel. Alig szorul­tak a dobogó második helyére a Szent-Györgyi Albert Gimnázi­um 9/d-sei: Jardek Abigél, Lotharidesz Tímea, Polonyi Csil­la, Vincze Edina. Felkészítő taná­raik: Hreskó Józsefné és Janesó Pétemé. Harmadik lett a Balassi gimnázium 9/c osztályának csa­pata: Győrösi Zsófia, Kanyó Csil­la, Lórik Yvett, Janesó Anikó. Őket Ádám Klára és Vidomusz Béláné készítette fel. Negyedik lett a Szent Imre Keresztény Álta­lános Iskola és Gimnázium csa­pata Demeter Gabriella, Jakus Anita, Koplányi Krisztina, Szondái Annamária összeállítás­ban. Felkészítő tanáruk Rozmán Vilmosné volt. SZ. E. „Márpedig ennek a könyvnek meg kell lennie!” Hat nyelven olvasható a „Pásztó műemlékei és a Pásztói Múzeum" című kötet dzsertípusú embert, aki ebben a mai, elátkozott pénzügyi útvesz­tőben mint egy középkori lovag, tört előre, azzal a jelszóval: „Márpedig ennek a könyvnek meg kell lennie!” - és meg is csi­nálta. A másik nagyon fontos, hogy nemcsak beszél arról: nyis­sunk a környezet felé, hanem te­szi is, hiszen a kötet hat nyelven jelent meg. Ha ugyanis azt akar­juk, hogy megismerjék értékein­ket, nekünk kell megtenni a lé­péseket azért, hogy a lehetőség adott legyen a magyar nyelvet nem beszélők számára is. Dr. Valter Ilona szerzőtársát dicsérte azért, hogy következete­sen „kisajtolta” belőle a kézira­tot, s intézte az összes ügyet azért, hogy a könyv megjelen­hessen. Kiemelte, hogy a kötetet vezetőnek szánták: egyfajta ka­lauznak, hogyha idegen érkezik a városba, egyetlen nevezetesség megismeréséről se kelljen le­mondania. Köszönetét fejezte ki a támogatóknak, egyben hangot adott azon reményének, hogy egyszer talán majd nagyobb ter­jedelemben is bemutatkozhat­nak Pásztó műemlékei.- Nem tudományos, akadé­mikus magasságokat céloztunk meg akkor, amikor ezt a köny­vet összeállítottuk - mondta a bemutató zárszavaként dr. Hír János. - Célunk az volt, hogy egyszerű, közérthető nyelven tájékoztassuk az embereket. Er­re nagy szükség volt, mert az előző kiadványok már elfogy­tak, és időközben kedvező vál­tozások is történtek - mint pél­dául az 1997-től megnyitott ál­landó kiállítások. Bízom benne, hogy ez a háromezer példány nemsokára elfogy majd a múze­umból és akkor következhet a negyedik kiadás... HEGEDŰS E.- Egy kiváló könyvet tarthatunk a kezünkben, két kiváló em­ber alkotását, akik elkötelezettjei Pásztó városának - mondta Sisák Imre polgármester a napokban azon a könyvbemutatón, amelyen Valter Ilona-Hír János „Pásztó műemlékei és a Pász­tói Múzeum” című könyvét ajánlották az érdeklődők figyelmé­be. A jeles eseményen többek között jelen volt dr. Kecskeméti Tibor, a Természettudományi Múzeum főigazgatója is. A színes fotókkal gazdagon il­lusztrált kötet hat nyelven - an­golul, németül, spanyolul, fran­ciául, szlovákul és magyarul - mutatja be Pásztó nevezetessé­geit és egyik büszkeségét, a Pásztói Múzeumot. A kötet ele­jén történeti áttekintés olvasha­tó a városról, egészen az őskő- kortól a városi rang elnyeréséig. Részletes leírás található egye­bek mellett a Szent Lőrinc-plé- bániatemplomról, a hatszögletű kápolnáról, a barokk plébánia épületéről, az oskolamester há­záról, az üveghutáról, a kovács­műhelyről. Találhatunk adato­kat a bencés-ciszterci apátság maradványairól, részletes is­mertető tájékoztatja az érdeklő­dőt arról, milyen kiállításokat te­kinthet meg a barokk kolostor­épületben: a ciszterci rend törté­nete a középkorban, képek Pásztó történetéből, a Csohány- és a Rajeczky-emlékkiállítás, va­lamint az „Évmilliók üzenete Nógrádban” című megyei ter­mészettudományos állandó ki­állítás. A fotókat Rigó Tibor, la­punk munkatársa és dr. Hír Já­nos múzeumigazgató készítette. Elismerően szólt a kötetről dr. Limbacher Gábor megyei múze­umigazgató. Mint mondta, a megyei múzeumi szervezet új lendületet vett. Fontosnak tart­ják, hogy a kiadványok terüle­tén is előrejussanak, éppen ezért támogatták - ha szerény mértékben is - a kötet megjele­nését. Kiemelte azt is, hogy igazgatói pályázata is tartalmaz­ta: koncentrálni kell az olyan te­lepülésekre, amelyek valami­lyen oknál fogva jelentős szere­pet töltenek be a megyében.- Több évtizedes kutatómun­ka eredménye ez a kötet - mondta befejezésül. - Két olyan szerző tollából, akik munkájuk­kal széles körben elismerést szereztek, hiszen dr. Valter Ilona neve az országhatáron túl is jól ismert, dr. Hír János pedig or­szágosan is a szakma élmezőny-,, éhez tartozik. A Rajeczky-emlékkó __________■ A Mikszáth Kiadó képvisele­tében dr. Németh János két té­nyezőt emelt ki. Mint mondta, egyfelől lenyűgözte az az el­szántság, amelyet Hír János ré­széről tapasztalt. - Most nem a becsült kutatót méltatnám, ha­nem az úgynevezett mene­Miről beszél az A feltételezhetően fiatal, fel­nőtt hölgy rövid, pár soros levelében önmagáról - ne­mét, korát illetően - semmi­lyen fontos információt nem közölt, A sorok írója formahangsú­lyozó, pedáns, ragaszkodik a konvenciókhoz. Törődik a kül­sőségekkel, jó ízlés, rendszeres­ség jellemzi. Irodalmi, művészi hajlandóság, érdeklődés, eszté­tikai érzék állapítható meg az írásából. Szerény, mindenkor kellő tiszteletet adó ember, aki soha nem ront ajtóstól a házba. Ke­vésbé közvetlen ember, több­nyire kevesebbet érzékeltet, mint amennyit érez. Mindenféle megnyilatkozása előtt biztosít magának várakozási időt. Nem üríti mohón fenékig a poharat, mert tudja, mindenre lesz még alkalom, adódnak még egyéb élet-, vagy örömlehetőségek. így nem igyekszik mindent kihasz­nálni, görcsösen megragadni. Nem könnyelmű, nem siet tehát minden lehetőség vagy adandó alkalom kihasználására. Nyugodt, óvatos ember. Túl­zott nyugalma azonban nem egyszer a kellő lelkesedés, tem­peramentum hiányából fakad. A kissé színtelen, egysíkú íráskép egy önmagát még kutató, kere­ső, kiforratlan egyént mutat. A kreativitás, az egyediség, a senki mással össze nem téveszthető egyéniség még várat magára. Némi naivitás, olykor vak biza­lom, valamint a beosztási, öko­nomikus érzék hiánya is kifeje­zésre jut írásában. Külvilágtól való tartózkodás, némi merevség jellemzi. Szélső­séges és bizonytalan az ember­társaihoz való kötődésben. Kö­zeledés és visszahúzódás válto­gatja egymást, mert az adott ál­lapotban mindig az ellenkezőjé­re vágyik. Határozatlan, gyakor­ta bátortalan, nem tudja eldön­teni, hogy beilleszkedjen-e vagy visszahúzódjon a külvilágtól. Nincs meg a biztonságérzete, belső ingadozásait ki kell egyen­súlyozni. Még nem kellően önálló, erősen igényli a támaszt. __________________________QOPÓ KRISZTINA o kleveles grafológus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom