Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-27 / 49. szám

RETSAG 3. OLDAL Nógrád Megyei Hírlap Barathi Otto jegyzete Ártatlan áldozatok _• Iliink az emberiség egyik nagy I /találmánya, a tévé előtt, bávctta- LJ gon bámulunk a képernyőre, miközben a konyhában kihűl a leves, gyermekünk felnő a fotelben mellet­tünk, nem halljuk a csengőt sem, le­nyűgöz bennünket a készülék, amelyből árad. a silányság, szappan- operák szédítik asszonyainkat, lá­nyainkat, hogy aztán médiabálvá­nyunkból már dőljön a bűnözés, az erőszak egy következő műsorban. S lehet, hogy még nem vettük meg, nem olvastuk a mai sajtót, egy tartal­masabb irodalmi alkotásról nem is beszélve, arra bizony már nincs időnk. Maradjunk most csak a bűnözés­nél, mint,,fő műsornál". Terjedése vi­lágjelenség, de nincs ez nálunk sem másként, és ez még akkor is igaz, ha az utóbbi egy évben talán valamelyest - és ütött - javultak a bűnelkövetés és -felderítés mutatói. Biztonságérze­tünk még mindig messze nem meg­nyugtató, pláne nem úgy, hogy a né­mi előrehaladás ellenére - ami leg­alábbis a számszerűséget illeti - az el­követések drasztikussága egyre nő. Aggódunk, félünk, mert tudjuk, po­tenciálisan mindannyian ártatlan ál­dozatok lehetünk, vagyunk. S erről jut eszembe: amennyire jól informált a közvélemény a bűnügyi történésekről, a „szervek” munkájá­ról, olyannyim keveset tud a sértettek­ről és az áldozatokról. Arra is gondo- bk, hogy a bűncselekmények igazi vesztesei többnyire nem is a lebukott, megfogott elkövetők, hanem inkább a sértettek és/vagy az áldozatok. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács már több mint tíz éve - 1990. február 22- én - közzétette a bűncselekmények ál­dozatainak kanáját, s ez a nap azóta - nálunk 1993-ban intézményesült - az áldozatok napja. Csakhogy ezzel az egy nappal, meg az emlékezéssel nem megyünk igazán sokra. Másra, többre, hatékonyabb intéz­kedésekre van szükség. Mert a bíróság által bűnösnek talált személy „csak” méltó büntetését nyeri el, amiért az­tán vagy bűnhődik vagy sem. A sértett és/vagy áldozat „státusa" merőben más. Az elkövetőt sokszor - mert „ő ilyen" - a lelkiismerete sem furdalja talán. Az áldozat viszont majd min­den esetben maradandó károsodást - vagyoni veszteséget, testi fogyatékos­ságot, lelki traumát - szenved. De nem csak a sértett az áldozata az eset­nek, de gyakran, a szülő, rokon, köz­vetlen környezete is sérül. É persze vannak - nemcsak a űnelkövetőknek, de-a társada- mnak is áldozatai, kárvallott­jai: a munkanélküliek, az elszegénye­dettek, a számkivetettek, az önhibá­jukon kívüli vesztesek. Ez esetben maga a társadalom az elkövető, a bű­nös, s marad mindig - majd minden korban és rendszerben - büntetlen. Hogy mit lehetne itt tenni? Ki tudja? Talán, ha nagyobb empátiával, több figyelemmel lennénk egymás iránt más lenne a helyzet, talán sok eset­ben megelőzhetnénk a bajokat. A kö­zönyt kellene megszüntetni... ? Helyi járati menetrendváltozás Balassagyarmaton Március 1-jétől Balassagyar­mat helyi járati autóbusz­közlekedésében a következő menetrendváltozásokra ke­rül sor. Munkanapokon (hétfőtől péntekig):- A kórház-Böjtös út-Nyírjes viszonylatban közlekedő járat 07.35 helyett 07.30 órakor indul a kórháztól.- A kábelgyár-autóbusz- állomás között közlekedő jára­tok közül a 06.10-es 06.20-kor, a 14.15-ös 14.20-kor indul a Ká­belgyártól.- A kábelgyár-Böjtös út- ruhagyár-Volán-telep viszony­latban közlekedő járat 14.15 he­lyett 14.20-kor indul a Kábel­gyártól.- Az autóbusz-állomás- Kossuth út-Nyírjes viszonylat­ban közlekedő járatok közül a 15.30-as 16.10-kor indul.- A Nyírjes-Kosuth út- autóbusz-állomás viszonylatban közlekedő járatok közül a 16.00 órás 16.20-kor indul. Szabadnapokon (szomba­ton): Új járat indul az autóbusz- állomás-kábelgyár viszonylat­ban 05.30-kor a 7-es kocsiállás­ról! Új járat indul a kábelgyár- autóbusz-állomás viszonylatban 06.20-kor! NÓGRÁD VOLÁN RT. Felújítás Kazáron Sürgős felújításra szorul a szegű, a teljes rekonstrukció kazári művelődési ház, annál is költsége majdnem eléri a 200 inkább, hiszen nagyon sok ren- millió forintot, csak a tervezésé 6 dezvény helyszínéül szolgál. A millió forint. Az önkormányzat régi építésű, s mára nagyon épp ezért pályázati pénzekből, s rossz állagba került épület rend- szakaszos kivitelezésű „újjáépí- be tétele azonban tetemes ősz- tésben’’ gondolkodik.________■ KÉPEK ÉS KERETEK. A megye művészei hosszú évek óta jól ismerik Salgótarjánban Juhász József üveges és képkeretező mestert. Szinte nincs az a kiállítás, ahol ne az ő és a felesége által készített mun­kák adnák meg a végső „keretet” az alkotó képeihez. A festmények, grafikák képhatárai ugyanúgy részei az alkotásnak, mint akár a főmotívum.____________________'_______________________fotói qyurián tibor Megkésett temetés Litkén (Folytatás az 1. oldalról) viszont közbeszólt váratlan be­tegsége, szerda este már 39 fokos lázzal feküdt Hatvanban élő szü­lei lakásán. Azóta felgyógyult, de még nem sikerült beszélnem ve­le, tisztázni a helyzetet. A megké­sett temetés miatt a vasárnapi mi­sén bocsánatot kértem a hozzá­tartozóktól, ez az, amit tehettem ebben a helyzetben. A pap is em­ber, bár Isten szolgájaként törek­szik a jóra, az élet fintora közbe­szól néha. Hogy a plébános úr közel jár az igazsághoz Hadler Géza káplán úr szavaiból is kiderült: - Váratla­nul döntött ágynak az influenza, s levert állapotomban, megvallom őszintén, megfeledkeztem arról, hogy nekem temetésem lett volna Litkén. Amikor eszembe villant, már késő volt. Azóta személyesen is elnézést kértem a hozzátarto­zóktól, végtelenül sajnálom a tör­ténteket. -SZGYS­Nem lehet cél a túlélés ciklusról ciklusra Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő a valóságra hivatkozik (Folytatás az 1. oldalról) tartom a polgárok önkormány­záshoz való jogát és csak remél­ni tudom, hogy a polgármester - még ha megyei jogú város pol­gármestere is - nem azt akarja állítani, hogy a Bursa Hungarica pályázati rendszerhez csatlako­zó harmincegy nógrádi telepü­lés, köztük öt város polgármes­tere és képviselő-testülete járat­lan lenne az önkormányzati tör­vényt és az alkotmányt illetően. Nem hiszem, hogy bárki - akár egy megyei jogú város polgár- mestere is - veheti magának a bátorságot, hogy őket e terén ki­oktassa. Mondanom sem kell, hogy a Fidesz-MPP mint rend­szerváltó párt nem sírja vissza a tanácsokat. Egy valamiben azonban bizonyos vagyok: ha a tanácsi rendszer még működne, Salgótarján lett volna az első te­lepülés, amely csatlakozik a Bursa Hungaricához. Na és az infrastruktúra! Ez a kérdéskör lassan a megyei szo­cialista politikusok vesszőpari­pájává válik. Ennek két oka le­hetséges: nem ismerik a megyét (pedig egy térkép segítségével viszonylag könnyen megállapít­ható, hogy Salgótarjánt Nógrád megye veszi körül) és így nin­csenek tisztában a közelmúlt eseményeivel - az érsekvadker­ti, a rétsági és a salgótarjáni kör­forgalmú csomópontok kiépíté­se - és a jelenkor történéseivel, mint például a 21-es út tavasszal induló négynyomsávúsításával. Ez esetben tökéletesen tájéko­zatlanok, ami egy politikus ese­tében komoly hiba. A másik eset ennél is súlyosabb: a polgármes­ter tisztában van ugyan az ered­ményekkel, de makacsul tagad­ja azt és minden alkalmat meg­ragad arra, hogy ezt sulykolja a megye közvéleményébe a szem­mel látható tények ellenére is. Nos, ez viszont már bűn. Nem velem, hanem a nógrádi és sal­gótarjáni emberekkel szemben. Egyébként hangulatkeltésnek hívják és nagyon kártékony va­lami, mert a hitet akarja semmi­vé tenni. A megye felzárkóztatása na­gyon bonyolult és sokféle isme­retet igénylő kérdéskör, aminek részletes kifejtésére sem a hely, sem az alkalom nem megfelelő. Ám mivel én magam is nagyon fontosnak tartom, természete­sen szívesen megosztanám ez­zel kapcsolatos elképzelései­met, mind Salgótarján polgár- mesterével, mind pedig a széles nyilvánossággal. Ez utóbbit tar­tom fontosabbnak, hiszen az ő jövőjükről van szó. Ehelyütt csak annyit: amíg a Horn-kor- mány csupán 1997-től tartotta fontosnak Nógrád megye ki­emelt támogatását, addig az Or- bán-kormány ideje alatt mind a négy évben kiemelt támogatás­ban részesül megyénk. Szándékosan hagytam a sor végére a kultúrát és ennek két oka van. A kevésbé lényeges: a Salgótarján polgármesterének nyilatkozatában rögzített felve­tés annyira nem cseng össze a valósággal, hogy azt inkább va­lamiféle zaklatottság diktálhat­ta, hiszen elég lett volna vala­melyik szocialista megyei kép­viselőtől némi tájékoztatást kér­ni. A másik ennél sokkal nyo­mosabb ok: hogy pontosan ez az a témakör, amit én talán a legmesszebbre mutatónak tar­tok. A kultúránk ugyanis mi magunk vagyunk. Ha a kultú­ránk eltűnik, akkor mi sem ma­radhatunk meg. Éppen ebből kiindulva számtalan módon igyekszünk őrizni és támogatni azt. Tényleg csak néhány példát túl azon, hogy nagyon jelentős intézményhálózatot tartunk fenn és működtetünk, sokszor erőnkön fölül: az idén újra ki lesz írva a Madách irodalmi pá­lyázat, de kiegészül a Mikszáth- novellapályázattal. Ez azért je­lentős lépés, mert egyfelől bő­vülhet a támogatandók köre, másfelől viszont végre méltó­képpen tisztelgünk másik iro­dalmi óriásunk előtt is. Erősít­jük a Nagy Iván honismereti pá­lyázatot, végre tisztáztuk a Pa­lócföld című folyóirat helyzetét és érdemes felidézni, hogy az ezzel kapcsolatos személyi döntést a megyei közgyűlés szocialista frakciójának vezető­je is üdvözölte: Csohány-galéria létesül Pásztón, megkezdődik a Forgách-kastély külső felújítása Szécsényben, rendeződni lát­szik a Benczúr-kastély sorsa. Ezen túlmenően költségveté­sünkből támogatjuk a kiemelt sportrendezvényeket, kapcso­latban állunk a társadalmi sportszervezetekkel, aktivisták­kal. Kidolgozás alatt áll egy olyan egységes megyei pályáza­ti rendszer, amely ha megvaló­sul, a lehető legszélesebb kör­ben, a lehető leghatékonyabban tudja elosztani a rendelkezésre álló forrásokat. Hát így... Összevetve Salgótarján pol­gármesterének nyilatkozatát a tényekkel, ismét csak egy köz­mondás jutott eszembe: „Aki­nek vaj van a fején, ne menjen a napra." Persze értem én a nyilatkozó indulatait, érzelmi túlfűtöttsé­gét, helyenként pesszimizmu­sát. Értem én, hogy egyre nehe­zebb lehet a salgótarjáni polgá­rok szemébe nézni, amikor előt­tünk van a rétsági, a balassa­gyarmati, a pásztói sikerek pél­dája és látni már a kibontakozó szécsényi fejlődés ívét. Hogyne érteném elkeseredettségét, ol­vasván a Népszabadság (a lap azért mégsem vádolható kor­mánypártisággal) február 23-i számában megjelent elemzést, amely Salgótarjánról, összevet­ve más megyei jogú városokkal, bizony a legsötétebb képet festi és ez elgondolkodtató - ajánlom mindenki figyelmébe, aki való­ban szívén viseli a város sorsát. Én mégis azt mondom, hogy nagyot hibázik az, aki a politikai küzdőteret összetéveszti egy arénával, mint ahogy nyilatko­zatából ítélve tette ezt a polgár- mester. A mi esetünkben ugyan­is nem az egyéni győzelem a cél, és nem is a ciklusról ciklusra történő túlélés. Éppen ezért én továbbra is örömmel megadok minden segítséget a megyeszék­hely polgármesterének, a város közgyűlése bármely tagjának, amennyiben munkájukhoz azt igénylik. Mert mindenkinek meg kellene értenie végre, hogy csak egyetlen dolog számít: Nógrád megye és benne Salgó­tarján jövője. _____________________ BECSÓ ZSOLT orsz ággyűlési képviselő, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke Halmozottan hátrányos térségek Vállalkozási övezetek Észak-Magyarországon (I.) (Folytatás az 1. oldalról) övezet az érintett három megye te­rületének 24 százalékát foglalja el, s a 603 településből 150 tartozik hozzájuk. A minket érdeklő Salgótarján-Bátonyterenye térsége övezetet 36 település alkotja, ezek a következők: Bárna, Bátonytere- nye, Cered, Dorogháza, Egyházas- gerge, Etes, Ipolytarnóc, Karancs- alja, Karancsberény, Karancskeszi, Karancslapujtő, Karancsság, Ka­zár, Kisbárkány, Kishartyán, Litke, Luciáivá, Márkháza, Mátramind- szent, Mátranovák, Mátraszele, Mátraterenye, Mátraverebély, Mi- hálygerge, Nagybárkány, Nagyke- resztúr, Nemti, Salgótarján, Ságúj- falu, Sámsonháza, Sóshartyán, Szalmatercs, Szilaspogony, Szuha, Vizslás, Zabar. Az észak-magyarországi vállal­kozási övezetek településein átla­gosan 1865 ember él, 240-nel keve­sebb a régió középarányosánál. Közülük leginkább a zempléni övezet területszerkezetére jellem­ző a törpefalvak magas aránya, a népsűrűség itt a legalacsonyabb, alig kétharmada a régiós átlagnak (95). A Salgótarján-Bátonyterenye övezetben 127-en élnek négyzetki­lométerenként. A három vállalkozási övezet 1999 végén összesen 280 ezer la­kost számlált, a régió népességé­nek 22 százaléka élt itt. A Salgótartján-Bátonyterenye tér­ségben 95 ezren laktak. Az öveze­tekben az évtized során a régiós átlagot (3,6 százalék) meghaladó­an, 4,5 százalékkal fogyott a lakó- népesség. A Salgótarján-Bátony­terenye övezetben 2000. január elsején 6 százalékkal éltek keve­sebben, mint kilenc évvel koráb­ban. A városokban a lakosság erő­teljesebben fogyott, mint a falvak­ban, amely annak tudható be, hogy a nagyobb településekről egyre többen költöznek a közsé­gekbe. Az országos helyzethez hason­lóan, Észak-Magyarországon és ezen belül a vállalkozási övezetek­ben is megfigyelhető a népesség elöregedése. A zempléni övezet a legfiatalabb, Salgótarján-Bátony­terenye térsége pedig a legidősebb korösszetételű. Az előbbi helyen száz 14 évnél fiatalabb lakosra a ré­gió átlagánál 10-zel kevesebb, te­hát 101, az utóbbi területen 130 hatvan évnél idősebb ember jut. A Salgótarján-Bátonyterenye övezet­ben a 15-59 évesek a népesség 62,5 százalékát teszik ki, megegye­zően a régiós átlaggal. Az észak-magyarországi vállal­kozási övezetek gazdasági-társa­dalmi szempontból elmaradott tér­ségekben fekszenek. Az övezetek kistérségei - az egri kivételével - társadalmilag-gazdaságilag elma­radottak, továbbá tartósan magas, az országosat másfélszeresen meg­haladó munkanélküliséggel sújtot­tak. A halmozott hátrányokat mu­tatja, hogy az ózdi, a bátonytere- nyei és a salgótarjáni térség ipari válságterület. Az elmaradottság településszin­ten is mérhető. A három övezetbe tartozó települések 85 százaléka társadalmi, gazdasági, infrastruk­turális szempontból elmaradott és/vagy magas munkanélküliség­gel küzdő, 61 százaléka mindkét ismérv szerint támogatásra jogo­sult. A Salgótarján-Bátonyterenye övezetben csupán Mátranovák nem tartozik a kedvezményezett körbe. Az 1999. év végi adatok szerint az Észak-Magyarországon találha­tó mintegy 70 ezer vállalkozásból csaknem minden ötödik a három vállalkozási övezet valamelyiké­ben működik. Az ezer lakosra jutó vállalkozások száma a Salgótar­ján-Bátonyterenye térségben a leg­magasabb, szám szerint 59, négy­gyei haladja meg az észak-magyar­országi átlagot, amely azonban a régiók között a legalacsonyabb az országban. A három övezetben lévő több mint 13 ezer vállalkozás háromti­zede társas, héttizede egyéni. A vállalkozások a kereskedelemben, a javításban, az ingatlanügyletek­ben, a gazdasági szolgáltatásban és az iparban tevékenykednek. A vállalkozások száma elsősorban a szolgáltatásban gyarapodott. A Salgótarján-Bátonyterenye övezet­ben 1898 társas és 3737 egyéni vál­lalkozást tartottak nyilván, három­ötödük kereskedelemmel, javítás­sal, ingatlanügyletekkel, gazdasági szolgáltatással foglalkozik. Mindhárom övezetben 6-11 szá­zalékkal mérséklődött a szövetke­zetek száma, ezen belül leginkább a mezőgazdaságban dolgozóké csökkent. Ezzel szemben a betéti társaságok száma térségenként 5-8 százalékkal bővült egy év alatt. Az észak-magyarországi vállal­kozási övezetek jövedelemtermelő képessége kicsi, amely az itt élők alacsony személyi jövedelmében is tükröződik. A Salgótarján-Bá­tonyterenye övezetben 1998-ban a régiós átlagnál (212 464 forint) több, 216 569 forint volt az egy ál­landó lakosra jutó személyi jöve- delemadó-alap, amely azonban csaknem 45 ezerrel maradt el az országostól. (Folytatjuk) __________________________________(KOLÁJ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom