Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-27 / 49. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2001. FEBRUÁR 27., KEDD Egyenruha-avató után, kiállításmegnyitás előtt Fejezetek 20 év krónikájából Akár a Földet is megkerülhették volna 1981 2001 ^ÓTPl^ mii A nevezetes évforduló kap­csán érdemes visszatekinteni a zenekar által megtett képletes és valóságos útra. A nagy ötlet. Salgótarján finn testvérvárosában Vantaában vendégszerepeitek a Sal­gótarjáni Szimfoni- ^ kus Zenekarral. Itt aQIiW ÉJ alakítottak elő- szór egy alkal- mi finn-ma­gyar kürtné­gyest. A záró baráti összejö­vetelen már föl is léptek. A bú- csúvacsorán pattant ki a szik ra: ezt otthon folytathatnák! A kezdet. Az első években elsősorban a zeneiskolai hang­versenyeket színesítették, mint­egy példát mutatva a jövő ama­tőr muzsikusainak. Az alapfelál­lás továbbra is a négy vadász­kürtre épült. Esetenként egy-egy vendég hangszer (klarinét, trombita, harsona stb.) pótolta az éppen hiányzó vadászkürtöst (aki továbbtanult, katona volt stb.) Első hangversenysorozatu­kat az „Élőzenét az iskolákba” program keretében tartottak. Bővülés. A ritmust biztosító ütőhangszerrel történt bővülés­sel a zenei hangzásvilág tovább színesedett. 1987-től a kíséretet ellátó szintetizátort kaptak, mely lehetővé tette a már koráb­ban is igényelt könnyűzenei re­pertoár további bővítését. Táborba szállás. 1995-ben először szerveztek az első zenei tábor keretében egy hangver­senysorozatot. A sárospataki tú­ra olyan jól sikerült, hogy azóta hagyomáínnyá vált a nyári zenei táborok szervezése. Ünneplés. A tízéves születés­napjukat a Bolyai János Gimná­zium énekkarával közösen adott hangversennyel ünnepel­ték. A 15 éves évforduló ünnepi hangversenyét a Salgótarjáni Ál­lami Zeneiskolában tartot­ták. Itt már az után­pótlást jelentő fia- talokból álló fú­vószenekar is bemutatko­zott. Külföldre magyar! A ko­7 rábbi években egy-egy zene­kar külföldi útja során az Akkord fellépett önálló 1997 év for­* is műsorral dulópontot jelentett. A hazai zenei táborok után ekkor szer­vezték meg első önálló külföldi turnéjukat Olaszországba. Ek­kor kezdték el kialakítani az együttes arculatát. Felvették az Akkord nevet, megtervezték az első emblémát stb. A vigaranói közönség magyar szerzők meló­diáit is szerette volna hallani. Azóta magyar szerzők darabjai­val is bővítették repertoárjukat. Hagyományápolás. Az Or­szágos Magyar Bányászati, Ko­hászati Egyesület 1998-ban Szlovákiába, a magyar bányász­kohász hagyományok bölcsőjé­hez, a Selmecbányái szalaman- der ünnepségre hívta meg az együttest. Ez alkalomból régi di­ákdalokkal bővítették repertoár­jukat. 1999-ben régi ismerős­ként üdvözölték az együttest az osztrák Alpok lábánál fekvő Pöllauban a „Knappentag” ren­dezvényein. Névjegy. A 17. születésnapju­kat az első audiokazetta megje­lentetésével ünnepelték. Egy év múlva, 1999-ben az első video­kazetta is elkészült. Napjaink krónikája. A Nóg- rádban nagy múlttal rendelke­ző, napjainkban a sok nehéz­séggel is dacoló bányász-ko­hász fúvószene hagyományait szeretnék tovább ápolni. Az igényektől függően csupán 4-8 fős csapat az ünnepi alkalmak­hoz is igazodó széles repertoár­ral rendelkezik. Számottevő előnyei közé tartozik a nagyfo­kú rugalmasság és mobilitás. A hangszerek jellegéből adódóan csupán a négy vadászkürt meg­szólalása rendkívüli módon emeli egy-egy rendezvény ün­nepélyességét. Emlékezetes pillanatok a zenekar húszéves múltjából A számok tükrében. Az el­múlt két évtized alatt mintegy 50 ezer kilométert utaztak, tehát Földünket az Egyenlítő mentén már „lazán” megkerülték volna. Az utazásokkal, próbákkal, fel­lépésekkel időket összeadva, napi 8 órai munkaidőt alapul vé­ve több mint 300 munkanapot, tehát egy naptári év munkaide­jét töltötték együtt a húsz év alatt. A közönségükkel egy ki­sebb várost meg tudnának tölteni élőláncot alkotva a sor Salgótarjántól a Balato­nig érne. Néhány LEG ... - a leg­hosszabb próba 4 órás volt (éjjel 1 órakor fejezték be), - legfontosabb szlogenjük: 1 óra próba = 1 perc fellé­pés, - a legfiatalabb tagúk­nak az első koncertjük ide­jétől még négy évet kellett várnia, hogy megszület­hessen, - legnagyobb lét­számmal a 15. születésna­pi hangversenyük fináléjá­ban léptek föl: a valaha is velük játszó vendégmuzsi­kusokkal együtt csaknem húszán voltak, - legkisebb létszámmal - ketten - egy karácsonyi hangversenyt kezdtek el, ugyanis az or­gonistát a nagy sietségben otthon felejtették (az egyik kürtös autózott el érte), - legjobban akkor rémültek meg, amikor az osztrák autópályán 140 km/óra se­bességnél az egyik kocsi motorháztetője felnyílott és a szélvédő elé csapó­dott, - legnagyobb megle­petés akkor érte a zene­kart, amikor egy olasz ko­lostorban a csupán 20 per­cesre tervezett bemutató­kat követő ráadássoroza­tok betetőzéseként éj- féltájban(l) az olasz és brazil nővérek a muzsiká­jukra táncra perdültek. Nagy a sürgés-forgás mostanában a salgótar­jáni Akkord fúvószene­kar háza táján. Fennál­lásuk két évtizedes év­fordulójának esemény- sorozatát készítik elő a muzsikusok. Az együttes fellépett, s nagy sikert aratott február 14-én a Kohász Művelődé­si Központban a Valentin- napi hangversenyen. A széksorokban helyet fog­lalt szép számú közönség csak a helyszínen tudta meg, hogy az Akkord ez alkalommal „vetette be” először a nemrég elké­szült egyenruháját. Az együttes ez úton is köszö­netét mond támogatói­nak, akik segítségével le­hetővé vált, hogy a husza­dik évüket első uniformi­sukban kezdjék. A közeli napokban az elmúlt 20 év legérdeke­sebb dokumentumait föl­vonultató kiállításukat nyitják meg a művelődési központban. A látogatók Finnországból ajándékba kapott kottától a „Sáros­pataki nyár” című rendez­vénysorozat plakátjáig, a Salgótarján olasz testvér- városának, Vigaranónak polgármestere által át­adott díszes könyvtől a váci püspök leveléig sok érdekes relikviát tekint­hetnek meg. A nagyközönség szá­mára február 28-tól márci­us 6-ig, hétfőtől péntekig 10-18 óra között nyitva tartó szokás szerint belé­pőjegy nélkül látogatható kiállításhoz az Akkord-ka­zetta akkordjai szolgáltat­ják majd a kísérőzenét. A rendezvényt önkéntes adományokkal támogatók - amíg a készlet tart - egy- egy Akkord-hangkazettát kapnak ajándékba. Két évtizede alakult az Akkord fúvószenekar Egy falatnyi Magyarország az amerikai Clevelandben Strada Mária alig várja a nyarat, mikor újra szülőfalujába, Mátraverebélybe látogathat A magyar múzeum emblémája- Tárgyakat gyűjtünk, van magyar múzeumunk, történelmi társulatunk, klubunk, újságunk, rádiónk és televíziós csatornánk is. Ezen kívül három katolikus, két re­formátus, két evangéli­kus, egy görög katolikus és egy baptista egyház is van. Ezekben mind ma­gyar, mint angol nyelven tartanak istentisztelete­ket. Itt, Cleve­landben a ma­gyar nyelvű rá­diónak hetente négy különbö­ző adása van. A tévécsatorna sajnos csak a __________ v áros bizo­nyos részeiben fogható, mert nagyon gyenge a jele. Újságra elő lehet fizetni, de azt nem Clevelandben adják ki. A ma­gyar múzeumunk ugyan kiad egy tájékoztatót, melynek „Review” a neve, de már ez is többnyire angol nyelvű cik­kekből áll. Vannak egyesülete­ink, mint például a magyar cserkészet, iskola stb., ahol természetesen minden ma­gyar nyelven folyik. A mi kör­nyékünkön sajnos egyre keve­sebben beszélik a nyelvet, hisz a „régi amerikások” telje­sen hozzászoktak az angol­hoz. Magyar gócpontok talál­hatók még New Jersey állam­ban, ahol két magyar múze­um is van. Torontóban - Kanadában - is nagy számban vagyunk jelen, és azt tu­dom csak mondani, hogy folyik a ma­gyar élet. Megemlíteném még a Külföldi Magyar Cserkész Szövetséget, amelynek sok csapata van itt Amerikában és na­gyon aktív programot nyújt.- Mit szólnak a ma­gyar turisták, mikor föl­fedeznek például egy magyar múzeumot?- Általában csodál­koznak, hogy ilyen nagyszabású múze­um létezik itt, Cleve­landben. Persze na­gyon örülnek, mert látják és tapasztalják, hogy mi, itt élő ma­gyarok mennyire kö­tődünk még szülőföl­dünkhöz, történel­! műnkhöz, kultúránk­hoz.- Az amerikaiakat érdeklik a távo­li európai magyarok?- Többnyire azokat érdekli, akik maguk is kötődnek Magyarország­hoz. Ilyenek a régi kivándorlók, vagy azok, akiknek van valamilyen össze­köttetésük: magyar családtag, barát vagy ismerős. De azok is kíváncsiak ránk, akik már jártak szülőföldünkön.- Ön legközelebb mikor látogat ha­za?- A nyáron. Már alig várom! Azt tervezzük, hogy Európába utazunk a gyerekekkel, unokákkal és ellátoga­tunk Mátraverebélybe is. Ott mindig jól érezzük magunkat és szeretnénk a családnak is megmutatni ezt a nóg­rádi falut, s persze egy kicsit nosztalgi­ázni. A Clevelandi Magyar Történelmi Tár­sulat tagjai nap, mint nap azon fáradoz­nak, hogy fellendítsék az „amerikás” magyar életet. Magyarországról is szép számmal hívnak vendégeket, hogy tart­sanak egy-egy előadást, vagy csak tisz­teljék meg jelenlétükkel társaságukat. A meghívottjaik között voltak már a nagyváradi Szigligeti Ede Színház mű­vészei, a szegedi kézműveskamara képzőművészei, Székesfehérvár és Veszprém polgármesterei, több megyei közgyűlés elnöke, néhány író, politi­Informátorunk, Maria Friedrich (szül. Strada Mária) és férje Otto Friedrich, a magyar múzeum ügyvezető elnöke ■ kus. Az elmúlt esztendőben Pokomi Zoltán oktatási miniszter „Magyaror­szág 2000-ben: 10 évvel a rendszerváltás után” címmel angol és magyar nyelven is tartott előadást a Clevelandi Magyar Tör­ténelmi Múzeumban. _________________________________________(FISS2ÄI A tegnapi lapszámunkban közölt cikkünk középpontjában a Cleveiand- ban létesített magyar múzeum állt. Az alábbiakban Mrs. Otto Friedrich - aki Strada Máriaként Mátraverebélyben látta meg a napvilágot a II. világ­háború előtt - válaszai alapján az derül ki, hogy hogyan is viszonyulnak földijeinkhez az amerikai polgárok és a mi magyarjaink hogyan próbálják még „magyarosabbá” tenni az ígéret földjét.- Sok magyar él Clevelandben?- Clevelandnek és külvárosainak kö­rülbelül egymillió lakosa van. Régebben volt egy magyar negyed is, de most már acéliparban. A második nagy hullám a DP-knek (Displaced Personal) nevezett emigránsok voltak, akik az ’50-es évek elején jöttek. Ezek közé tartoztunk mi is. A budapesti Regnum iskola biciklis diákjai a clevelandi Mindszenty-szobornál 2000 júliusában a magyarok szétszórva élnek a városban. A számuk mintegy hatvanezerre tehető. Sokan már az 1900-as évek elején kiván­doroltak, hogy itt dolgozhassanak az A harmadik nagy hullám a magyarorszá­gi '56-os események után érkezett.- Mit tesznek önök azért, hogy még „magyarosabbá" tegyék lakhelyüket?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom