Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-24 / 47. szám
A hajózástörténet nógrádi szerelmese Megjelent Katona Miklós új könyve Katona Miklós „A magyar Duna-tengerhajózás regénye” című könyve a közelmúltban látott napvilágot Salgótarjánban, a Pat-Press Bt. kiadásában. A könyv főszereplője a nyolcvanötödik évében járó DDr. Capt. Juba Ferenc, akiről a könyv szól. „Ráadásul” az érdeklődők a magyar tengerészet történetét is megismerhetik ebből a sok-sok hiteles dokumentumot és rengeteg fényképfelvételt tartalmazó műből. Egy fotó a kötetből ______________________________■ Katon a Miklós az utóbbi években jelentkezett azzal a tematikával, amely sokak képzeletét foglalkoztatja, hiszen nem kell szakmabelinek lenni ahhoz, hogy valakit a hajózás, a nagy folyók és folyamok, a végtelen tengerek és óceánok igézete megfogjon. Ám természetesen nem csak igézetről - sőt elsősorban nem erről - van szó. A hajózás története az emberiség történetének része az ősi kultúrák kezdeteitől napjainkig. S ami legalább ilyen lényeges, a gazdaság- történet egyik meghatározó tényezője. Az emberi történet során akár a háborúk idejét, akár békésebb korszakokat tekintjük, hajókkal, hajósokkal, hadi és kereskedelmi flottákkal stb. mindig találkozunk. Akiket tehát a hajózás érdekel, jól teszik, ha Katona Miklós legújabb könyvét lapozgatják. ,A magyar Duna-tengerhajózás regénye” immár a szerző harmadik kötete. Az előző kettő az első világháború idején játszódik, a jelen könyv pedig a harmincas évektől mutatja be a magyar kereskedelmi tengerészetet, ezen belül a Duna-ten- gerhajózást egészen napjainkig. Ez a történet sem nélkülözi a felemelő és tragikus mozzanatokat, a fényesebb korszakokat és a mostani szomorú fejleményeket. A szerző Juba Ferenc életútján keresztül mutatja be ezt a korszakot, aki átélten ezt és emlékeit is megosztotta a szerzővel, illetve az olvasókkal. Napjainkban értesülhettünk arról, hogy az utolsó magyar tengerjáró hajót is eladták. Katona Miklós könyve tehát nagyon is időszerű. A kérdés, amiről szó van így hangzik: szabad-e veszni hagyni a tengeri és különösen a komoly hagyományokkal bíró Duna- tengeri hajózást Magyarországon. Az ő válasza egyértelmű: nem. Mindazonáltal az olvasóra bízza, hogy a könyv elolvasása után ki-ki maga válaszolja meg a kérdést. Katona Miklós a hajózástörté- net szerelmeseként kezdett hozzá ahhoz a szívós kutatómunkához, amelynek eredményeként imponálóan gazdag ismeret- anyagra tett szert. Ennek birtokában születnek könyvei. Miután saját vallomása szerint a mai napig hajósnak érzi magát, érthető ez az érdeklődés. Új könyve pedig szintén arról győz meg, hogy a téma iránti elkötelezettségen túl képes „észrevenni” mindazt, amiről az irodalom szól. Vagyis azt, hogy a valóságnál nincs regényesebb. Az emberi sorsokra, a hajósok romantikus és küzdelmes életére csakúgy vonatkozik ez, mint a valamikor bizony sikertörténetnek számító Duna- tengerhajózásra, amely kiemelkedő szerepet játszott a nemzetgazdaságban. Igaz, a kötet kitűnik dokumentumértékével, tehát azok is haszonnal forgathatják, akik elsősorban gazdaságtörténeti érdeklődésűek. A hajózás azonban nemcsak a gazdaság egyik ága, hanem életforma is. Öröm és bánat, hősiesség és hétköznapi helytállás csakúgy jellemzi, mint általában minden emberi tevékenységet. Mégis, aki hajóra száll, talán közvetlenebbül érezheti meg az emberi lét lényegét. Katona Miklós ezt így fogalmazza meg a könyv elején közölt, s a kötelességük teljesítése közben hősi A regény főszereplője, Juba Ferenc _____■ „ Eloldani a kötelet, bevonni a láncot, Irányba állni, elhagyni kijárót, fokot. A gördülő hullámok hálán járni táncot, Megcélozni az elérhetetlen, alábukó napot. ” A könyvben fölvillanó sorsok azt példázzák, csak az elérhetetA könyvbemutató közönsége a Balassi könyvtárban halált halt magyar tengerészek emlékére írt, „Ha egyszer elhajózom...” című versében: lent megcélzó ember képes arra, hogy eléije azt, ami a földi létben egyáltalán elérhető. ________-mér B alett-csemege Az European Youth Balett társulata a Győri Nemzeti Színházban lépett fel tegnap, ma pedig Budapesten a Thália Színházban vendégszerepei. Az alkalmi társulatban európai balettegyüttesek legtehetségesebb táncosai szerepelnek. A nemzetközi társaságba csak meghívással, szakmai zsűri válogatása után lehet bekerülni. A győri előadás egyben premier is volt A magyarországi szereplés után Párizsban lépnek fel. A Győri Balett társulatából ketten szerepelnek a turnén. Kifejezetten erre az alkalomra készült Lukács András táncos koreográfiájával. Dorogi Katalin elsőként Kiss Jánost, a Győri Balett igazgatóját kérdezte.- A kezdeményezés az UNESCO-é voll, de nem véletlen, hogy már egy hete Győrben vannak a táncosok.- Egy évvel ezelőtt keresett meg az az impresszárió, aki valójában az európai turnéját szervezi az European Youth Balett-nek és a Győri Balettet is ugyanő utaztatja. Altkor merült fel, hogy hajlandó-e az együttes egy koprodukcióra. Elterjedt a híre, hogy elég nyitott Győr városa. Nagyon boldog vagyok, hogy most egy héten keresztül együtt dolgozunk és befogadtuk ezeket a fiatalokat és azokat a koreográfusokat. Ilyenkor mindig megfogalmazódik bennem az, hogy mindig az Európai Unióról beszélnek...- Beszélnek, itt meg táncolnak.- Nekem a „fixa ideám”, hogy a magyar tánckultúra, a magyar művészet egyetemes, mindig is európai kultúrát képviselt. Tehát ez nem egy szenzáció, hogy most egy európai rangú együttműködésben van benne akár a Győri Balett, akár más, mert ez a dolgunk. A művészet mindig is a politika felett állt és felette kell, hogy álljon, bármennyire is kiszolgáltatott.- Mondjunk egy pár szót a műsorról is. Lesz egy olyan darab, amelyet még nem látott magyar közönség, a Rómeó és Júlia, a Trójai játékok, a Halál és a lányka és egyéb dombjai után még egy és mik lesznek még?- Nagyon érdekes az előadás szerkezete. A klasszikus balett legjelentősebb szólói, kettősei lesznek láthatók. A műsor fele klasszikus, fele modem koreográfusok műve. Jelentős európai koreográfusoknak az alkotásai lesznek láthatók, de ezek is szólók és kettősök. Amire nagyon büszke vagyok, egy fiatal magyar tehetséges koreográfus, aki az Operaház táncművésze, Lukács András művét a Győri Balett két művésze táncolja.- Nem véletlen, hogy Lukács Andrásnak módja voll betanítani a győrieknek ezt a kél dombot, mert úgy tudom, hogy felkérték a győriek egy hosszabb darabra, te hál előfordul. Győrben.- Nagyon tehetséges alkotóművésznek tartom Lukács Andrást. Nagyon bízom benne, hogy a Győri Balett társulatával újabb művet fog készíteni, ez majd a jövő zenéje, vagy a jövő tánca.- Már egy hete Győrben tartózkodik a koreográfus, akinek Orf „Carmina Buráná”-jára írt koreográfiája a Győri Balett egyik siker- darabja. De most, nem emiatt jár náluk. Egy kettőst tanít be a „Tűz- virág”-ból a Győri Balett két, ifjú táncosának. Ez egy részlet abból a koreográfiából, amit Münchenben készteti. Hasonló mozgásvilág ez, mint a Carmina Burana, vagy éri meglepetés a magyar nézőt?- Egészen más - felelte Lukács András. - A Tűzmadár spic-tech- nikát használ és emellett nagyon virtuóz a darab. „Macskajáték” és a „Drága Gizám” A Várszínház refektóriumá- ban tegnap este mutatták be a „Drága GizánT’-at, Örkény István új - mondhatni: vissza-kisre- gényesített - „Macskajáték”-át. A sikerdarabot Berényi Gábor igazgatása idején mutatták be először Szolnokon harminc éve. (Salgótarjánban is látható volt annak idején - A szerk.) Most ő rendezi az eredeti-új változatot. Vele beszélgetett Bánkúd Gábor.- Berényi Gábor volt a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, amikor bemutatták a Macskajátékot, jxmtosabban ő erőszakolta meg Örkény Istvánt, hogy a kisregényből írjon színdarabot. Örkény szerint ez nagyon nem volt könnyű.- Nem én erőszakoltam meg. Most volt 30 éve a bemutatónak és a Szolnoki Szigligeti Színház csinált egy nagyon szép kiállítást. Ennek első darabja, amit Radnóti Zsuzsától Örkény özvegyétől kaptak, egy megírási szerződés volt, amit egyik oldalról én írtam alá, mint a színház igazgatója, másik oldalról Örkény István. Kemény tízezer forintokért csinálta, hogy a kisregényből darabot írt. Akkor sem volt nagy pénz. Ez úgy történt, hogy Székely Gábor rendezését látta nálunk és nagyon megtetszett neki. Székely viszont olvasta a kisregényt és megkereste Örkényt, hogy mit szólna hozzá, ha „szfaháziasítaná.” Akkor megkeresett Székely engem, hogy mit szólnék ahhoz, ha csinálnánk egy előadást. Tíz nappal a bemutató előtt Örkény még a következőt mondta: - Gábor, még meggondolhatjátok, visszaléphettek. Kit fog a szolnoki közönség közül érdekelni az, hogy két öregasszony levelezik egymással? Aztán megnézte a főpróbát és megnyugodott, érezte, hogy ebből valami lesz. És lett is, mert itt indult el az a világsiker-sorozat, ami a mai napig tart.- Igen ám de most akkor hadd idézzem Örkényt :„Nincs annál iszonyatosabb munka, mini amikor az író ott ül az üres lap előtt és valamit, ami már végleges, aminek befejezettsége és szerves megoldott teljessége az író agyában vita nélküli valóság, most át kell alakítani- Ebben a megfogalmazásban nagyon sok minden van, többek között az, hogy Örkény maga is érezhette azt, amit ennyi év után nagyon sokan érzünk, hogy kitűnő ez a színpadi formája a kisregénynek, de az igazi nagy remekmű mégiscsak a kisregény. Annak ellenére, hogy én már egyszer megrendeztem a „Macskajáték”-ot éppen 15 évvel ezelőtt a Játékszínben Psotával, Tolnaival, Törőcsikkel, az volt egyébként a világon a 100. „Macskajáték”- premier. De azóta eltelt 15 év és én rájöttem, hogy ha mi visszatérünk a kisregényhez, a dolog talán még izgalmasabb, még tömörebb lesz. Ez most már elég régóta készül ez a variáns, először Radnóti Zsuzsa egy kicsit idegenkedett is tőle... A napokban nézte meg a próbát és nagyon meggyőző volt a számára. Én is azt hiszem, hogy ez egy másik darab, de legalább annyira izgalmas, mint az a színpadi variáns, ami az eredeti bemutatón volt.-És a címe is más.- Persze. A másik legfontosabb különbség viszont az, hogyaGiza nem jelenik meg a darabban, mert az egész történet Orbánnénak, a Csatárka utcai lakásában játszódik és Giza csak levél és telefon alakban jelenik meg, mert nem is jön vissza Budapestre. Éppen ezért bizonyos szereplők egyáltalán nincsenek. Ez nemhogy hiánya lenne, hanem még érdekessége is. Ez egy egészen más hangvételű előadás, két színésznő játssza el az első részt...- Csemus Mariann..- Aki elejétől a végéig belebújik Orbánné figurájába és Kubik Anna, aki fölvállalja a darabon belül részben „Egérke” szerepét, részben „Űus” szerepét, aki Orbánné lánya. Ezek valóságosan szerepelnek, azon kívül pedig, részben Gizát is. Ők 16 éve telefonon és levelekben érintkeznek egymással, nem látta egymást a két testvér. Giza hiányáról szól a darab. Giza telefonjaiban pedig Kubik Anna felvállalja a telefonhangot.- Mit szólna ehhez Örkény?- Szerintem örülne neki.- Csemus Mariannák ez gondolom ünnep is, hiszen 50 éve van a pályán.- Egy éve beszélek arról, hogy én szeretném ezt megcsinálni ezt a kétszemélyes variánst. Megnéztem a német színházban Csemussal németül a „Macskajá- ték”-ot, ahol a Gizát játszotta.JMe- kem nagyon tetszett, pedig Ő - mondta - inkább Orbánné. Akkor elkezdtem vele beszélgetni, rátaláltam Kubikra, megkerestem Iglódit, mondja meg, mikor ér rá e két színésznő, mert én ezt szeretném megcsinálni valahol. Erre Iglódi azt mondta, akkor miért nem csinálom meg a refektóriumban. így jött létre a produkció. Társként a repülés boldogságában Igényes kiadvány (ok) Németh Árpád művészetéről 'ViS-r-■rZZZZZP’***' 1 Németh Árpád: Képben bujdosó ______ _■ „ Németh Árpád művei a figuralitás és a nonfigurádó, a tudatos építkezés és az esetlegesség határmezsgyéjén mozognak. Bátran nevezhetjük tradicionális festőnek... Németh Árpád piktúrája annyira személyes, hogy számára és számunkra is igen fontos a message, az üzenet. A belső közlés, amely minden valamirevaló műalkotásnak sajátja. Nagyon nagy szükség van ilyen művekre, amelyek intimek, tapinthatóan fes- tékszagúak: azaz festményekre; Ezt nem pótolhatja az internet- nyelv, mint ahogyan a szépen tipografizált könyvet sem pótolhatja a videokazetta...” egyebek közt ezt mondta Hann Ferenc - a valamikor Salgótarjánban is élt - műtörténész a diósjenői származású, korábban nagyoroszi és rétsági kötődésű művész verőcei kiállításának múlt évi megnyitóján. E szöveg- részlet „Üzenet” címmel jelent meg a horpácsi székhelyű Mikszáth Kiadó által napvilágra hozott „Németh” című kiadványban, amely lényegesen több, markánsabb vállalkozás, mint a megszokott katalógusok. Ez a füzet ugyanis nemcsak egy alkalomhoz kötődik, több írást is - mások mellett Németh Árpádét magáét is - tartalmaz, nem is beszélve a számos rajzról, a műveiről készült fekete-fehér fotókról, amelyek helyet kaptak e kulturált, elegáns kiadványban. „Egy ideje szinte kizárólag a festői anyag foglalkoztat, és a vele való munkálkodás. Röviden szólva a festés és a festés maga. Mindig szerettem volna minden más szempontot figyelmen kívül hagyni, és kizárólag a jelen lévő anyagra koncentrálni: festékanyag, oldószer, vászon, fa, papír - és én magam. Most eljött az ideje, és nem volt értelme további halogatásnak, mert lassan kioltódik az emberben a probléma iránti érzékenység és érdeklődés...” - fogalmazta Németh Árpád „Por és hamu” című írásában. Németh János István, a Mikszáth Kiadó igazgatója viszont „A repülő ember” címmel írt ajánló sorokat névrokona katalógusába: „Szükségünk van erre a ragyogásra, erre az olykor már-már pazarló életműre, melyből csupán szerény keresztmetszetet kínálhat kiadványunk, melynek megjelenését és mielőbbi bővítését az a kiadói meggyőződés vezérli, hogy nekünk van szükségünk Németh Árpádra. Saját világunk lesz jobb, elviselhetőbb, otthonosabb általa: képi világának katarzisaiban, társként a repülés boldogságában”. A bővítés gondolata arra utal, hogy a kiadó tervezi a jelenleg Vácott élő, úgymond hivatásos képzőművész Németh Árpád albumának kiadását is, amelyben értelemszerűen a művész festményeinek színes, igényes, reprezentatív válogatása is helyet kapna. Múlt év végétől ehhez gyűjtik az anyagi támogatást. Úgy vélik, hogy az együttműködési szándék valójában többet jelent, mint a költségekhez való hozzájárulást. CS. B.
