Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-10 / 8. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2001. JANUÁR 10., SZERDA Egy sertés „átlényegülése” Karancsalján Közvetlenül a szúrás és pörzsölés után tisztára mossák a disznót Kisütik a zsírszalonnát, miközben folyik az állat feldarabolása Alig világosodott még az ég alja, Tóth Imrééknél, Karancsalján felvisított egy disz­nó. A család már napok óta készül a nagy eseményre, a disznóvágásra. A ház asszo­nya, Jolika asszony már napokkal előbb megkezdte az előkészületeket; fűszereket, edényeket készített elő, hogy a nagy nap reggelén minden rendben legyen. Összejött a szűk rokonság és hajnalban Horváth Fe­renc jó barát, hentes vezetésével megbeszél­ték a taktikát, hogyan történik a disznó le- szúrása. A ház ura - aki egyébként is­mert vállalkozó - nem otthon nevelte a disznót, hanem rokon­tól hozta. Előző este kalodába tették a 160 kilós jószágot, s teg­nap alig pirkadt, amikor felvisí­tott a jószág - de csak egyet-ket­tőt, hiszen a mester jól eltalálta a szúrás helyét, s ezzel kezdődött a nagy munka. Felfogták a vért, az asszonyok azonnal bevitték a konyhára, hogy reggelit készít­senek belőle - illetve félre- te­gyék a véres hurkához. Odakint pedig addig az emberek először alaposan megpörzsölték, majd hogy a hagyományoknak is ele­get tegyenek, szalmát terítettek a jószágra és megpirították. Ez­után nagy tisztításba fogtak. A hentesmester felvágta a tekinté­lyes jószágot. Innentől kezdve szalagszerű- en folyt a munka. A belsőségeket az asszonycsapat vette kezelés­be, míg a hentesmester szaksze­rű kézzel szétdarabolta a jószá­got. Időközben elkészült a regge­li és egy rövid időre megszakítot­ták a munkát. A csapat megreg­gelizett, vért sütöttek és finom puha kenyérrel, savanyúsággal elfogyasztották. A reggeli után to­vább folyt a munka a mester ve­zetésével. A szakszerű szétdara- bolás közben az asszonyok - Jo­lika irányításával - már feltették az ebédnekvalót. Fazékban aranyló húsleves gyöngyözik, ké­szül a toroskáposzta és sül a pe- csenyénekvaló. Odakint sem állt meg a mun­ka. A felbontott disznó minden részét szakszerűen szétválogat­ják, miközben az asszonyok ki­mossák a beleket, főzik a belső­séget, készülnek a hurka és kol­bász töltéséhez. Persze munka közben egy-egy stampedli ital is lecsúszik, hiszen bármennyire is kegyes hozzájuk a téli időjá­rás, szükség van egy kis belső melegítőre. Horváth mester irá­nyításával elkezdik a hurka és kolbász töltését. Készül a sajt- nakvaló, minden sorjában úgy, ahogy a hentesmester diktálja. A család ízlésének megfelelően A leölt sertés kétfelé hasítása szakértelmet is igényel ■ Teknőbe kerülnek a füstölésre szánt, finomabbnál finomabb részek ■ Disznótorosra készülve: minden résztvevő teli hassal távozott fotó; gyuriáw tibor nem fűszerezik meg erősen a sajtot, a kolbászt, szeretik a cse­mege módon készített finomsá­gokat. Az idő lassan a délbe haj­lik, a segítők: Tóth Imre veje, Si­mon Gábor, valamint egy kedves ismerős, Horváth Árpád segíte­nek a mesternek kéz alá dolgoz­ni. Simonné Tóth Tünde pedig készíti a videofelvételt, hiszen ez olyan családi esemény, amit érdemes megörökíteni a család és a rokonság részére. A mester különválogatja a hú­sokat, egy sonkát félretesznek a húsvéti ünnepekre, a többit ter­mészetesen feldolgozzák kol­básznak, hiszen a család ezt is szereti. Tóthéknál tegnap este egy jóleső estebéddel zárták a nehéz napot. Frissen sült hurka, kolbász képezi a vacsorának a legfontosabb részét. Emellé, hogy el ne rontsák a gyomrukat, finom hordóskáposztát szolgál­nak fel és természetesen nem maradhat el a jó gyomrot meg­ágyazó finom kisüsti és az emésztést elősegítő finom sör és bor, kinek mi tetszik - jó étvá­gyat hozzá minden hősünknek! Ilyen ma egy mégiscsak ha­gyományos disznóvágás Karancsalján! PADÁR ANDRÁS Kolbász- és hurkatöltés, a disznóölések egyik legtipikusabb, közismert mozzanata , ■,, jvv A végeredmény: a röfiből kolbász lett, minden húsevő gyönyörűségére

Next

/
Oldalképek
Tartalom