Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-05 / 4. szám

Aranydiplomás nyugdíjas tanárnő Jólesik emlékeznie tanítványaim, kollégáim - Negyvennégy év a katedrán- Pedagóguscsaládból szár­mazom, így hát természetes volt, hogy erre a pályára lépek, igaz, nem fizetett gazdagon. An­nak idején a miskolci tanítókép­zőben vettem át a tanítói okleve­let. 1949 szeptemberében kerül­tem Nádújfaluba, itt kezdtem el gyakorlatban a pályafutásomat, teljesen új környezetben, na­gyon nehéz körülmények kö­zött. Háromszázötven forint volt a kezdő fizetésem. Egy szobát, teljes ellátást havi 350 forintért adtak volna. Nem fogadtam el, mert szüleimtől nem akartam pénzt kérni. Akko­riban járta a békekölcsön jegyzé­se is. Fizetéskor kaptam is, meg. nem is pénzt. A nagyon mostoha körülmények riasztóak voltak. Felejthetetlen élményt nyújtott számomra, amikor a Mária-napi litániáról a csodálatos népvise­letbe öltözött lányok, asszonyok jöttek ki a templomból. Egyéb­ként nem tudtam, hírét sem hal­lottam idejövetelem előtt a köz­ségnek - idézi fel emlékezetében a régmúltat az akkor friss diplo­mával a kezében a 19 éves tanító néni, aki ma Siklósi Oszkámé, nyugdíjas, biológia-fizika szakos tanárnő. Akkor Nádújfalu még egy évig Heves megyéhez tartozott, utána került Nógrád megyéhez. Nem volt orvosi rendelője, gyógyszertára, mindenért Mátraballára kellett átjárni. Az iskola új épületben volt, négy gyerek fért el egy padban. Könyv, szemléltetőeszköz a földgömbön kívül nem volt. Az igazgatói szobában csak egy szék volt. Az akkori igazgató tré­fásan mondta: - Tanítás közben a pedagógusnak nem kell székre ülni.- Egy-két év kellett ahhoz, hogy megszokjam a falut. Leg­nagyobb gondom volt, hogy nem kaptam fizetésemnek meg­felelő albérletet. Előbb egy kocsmának szánt bitumenes helyiségbe fogadtak be, ahol egy hónapig laktam. Utána egy szoba-konyhás lakásba kerül­tem. Az egyik ágyon a szállás­adóm, a másikon én aludtam. Addig voltam itt, amíg férjhez nem mentem. Az érettségi tablóra készült felvétel. _____■ A z alsó tagozatban összevon­va tanította az első-második-har- madik osztályokat. A nyolc osz­tályt három alsó tagozatos képe­sítéssel rendelkező pedagógus oktatta az alapvető műveltségre. Közülük kettő, köztük ő is kez­dő, egy gyakorló és az igazgató alkotta a tantestületet.- Megfordult-e a fejében, hogy máshová kéri az áthelyezését?- Kértem, hogy helyezzenek át Heves megyébe, szüleim köze­lébe. Azt a választ kaptam, ha hozok helyettem egy kollégát, akkor igen. Nem volt jelentke­ző... Még Pothorány Gyula igaz­gató idejében beiratkoztam a fő­iskolára, ahol kémia, biológiai szakos általános iskolai tanári szakképesítést szereztem. ­1953-ban ment férjhez, házas­ságából három gyermekük szüle­tett, közülük ketten élnek. A na­gyobbik fiú Dunaújvárosban lakik, gépészmérnöki diplomá­val rendelkezik. A kisebbik, Zol­tán, a Salgótarjáni Bolyai Gimná­ziumban ének, zene és testneve­lő tanár.- Érték-e sérelmek hosszú pá­lyafutása alatt?- Olyan, ami emlékeztetne, nem volt. Úgy próbáltam végezni a munkámat, hogy ne legyenek problémáim. Jó kapcsolatban voltam a szülőkkel, természe­temből adódik, hogy kijövök az emberekkel. A nyugdíjas tanárnő pályafu­tása alatt a tanítói munkán kívül Nádújfaluban széles körű kultu­rális munkát végzett, irodalmi előadásokat szervezett, éneklést tanított.- Mire és kikre emlékszik szíve­sen? Siklósi Oszkámé- Nádújfaluban később öten voltunk a tantestületben, ahol családias volt a hangulat. Tanítás végén bent maradtunk, jókat be­szélgettünk. Ha tenni kellett vala­mit, délután visszamentünk. Ez akkoriban természetes volt. Úgy megyek Nádújfaluba, mintha ha­zamennék. A körzetesítés után a mátraterenyei tantestületbe ke­rültem. Soha nem éreztem, hogy bárki keresztbe tett volna, ami­kor a mátraterenyei (homok- terenyei) általános iskolában ta­nítottam. Kollégáim közül mind­egyikükre szívesen emlékszem, remélem nem haragszanak meg ha közülük megemlítem első igazgatómat, Pothorány Gyulát, valamint Tóth Gyulát, Szemerádi Zoltánnál, Nagy Gézánét, továb­bá Czene Istvánnét, a homok- terenyei általános iskola igazga­tónőjét, aki tanítványom volt és később együtt tam'tottunk. Nem hagyhatom ki Horváth Istvánná Győri Magdit, Prontó Mihálynét, aki fizikát és matematikát taní­tott. Nem tudok önnek olyant mondani, akivel rossz viszony­ban lettem volna. Jóleső érzéssel emlékszem több száz tanítvá­nyomra, akik közül többen sike­res emberek lettek. Bodor Évával országos versenyen biológiából az első helyet nyertük el. A pedagógusi családból szár­mazó Siklósiné hat testvért, há­rom fiút és három lányt vallhat magáénak. Mindannyian élnek. Közülük nővére és húga is a pe­dagóguspályát választotta. Az aranydiplomát a jogutód nélkül megszűnt miskolci Zrínyi Ilona Leánylíceum és Óvónők Intézete helyett a Szent István Egyetem jászberényi főiskolai kara állítot­ta ki Siklósiné Oszkámé Dutkay Ilona részére, aki 44 évet töltött az általános iskolák katedráin. A kollégák, pályatársak meleghan­gú köszöntőszavai között vette át az aranydiplomát Czene Ist- vánnétól, ajándékok sokaságával egyetemben.- Mit vár még az élettől?- Életemet a családom tölti be. Karácsony szentestét a Salgótar­jánban élő fiaméknál töltöttük, utána néhány napig Dunaújvá­rosban vendégeskedtünk a na- gyobbiknál. Unokáim közül az egyik negyedéves gyógyszerész­hallgató, a másik másodéves fő­iskolás, aki az informatikát tanul­ja, a harmadik középiskolás, a negyedik pedig első általános is­kolába jár. VENESZ K. Szívritmus-szabályozó pókméreg Egy dél-amerikai madárpók mérge képes helyreállítani az üregi nyúl megzavart szívrit­musát. Egy német-amerikai kutatócsoportnak ez a felfede­zése elősegítheti új szívgyógy­szerek létrehozását - írja a Nature brit tudományos folyó­irat legújabb száma. Frank Bode, a lübecki egyete­mi klinika kutatója, kollégáival együtt fehérjesejtet izolált egy chilei vörös madárpók (gram- mostola spatulata) mérgéből. Később a kutatók üregi nyulak preparált szívében célzott áramütésekkel aritmiát idéztek elő, ami által pitvari fibrilláció keletkezett bennük. Ennél az aritmiánál a szív mindkét pitva­ra rendetlenül működik és a szív kevesebb vért juttat az ér­rendszerbe. A pók „GsMtx-4”- nek nevezett fehérjéje meg­szüntette ezt a szívműködési rendellenességet. A kutatók szerint a pók mér­géből vett anyag beavatkozik az úgynevezett ioncsatornák mű­ködésébe, amelyek részt vesz­nek a szív elektromos impulzu­sainak vezérlésében. Embernél a pitvari fibrilláció gyakori szív­működési zavar. A terráriumok gondozói számára jól ismert pókfajta Chilében, Argentíná­ban és Bolíviában honos. Gyö­kerek és fakéreg alatt él, rova­rokkal és kisebb rágcsálókkal táplálkozik. A „Kaláris” alapítója és „öltöztetője” Somoskői Mátyásné nemcsak alapítója a karancslapujtői Kalá­ris hagyományőrző csoportnak, hanem a népi motívumokkal ékes ruhák készítője is.- Amikor a csoport elődje megalakult, akkor vékony mo­sóanyagokból varrtam a rakott szoknyákat. Nem számoltam, hány ránc volt egyen-egyen, de elkészítéséhez sok anyag, leg­alább két méter kellett. A leg­utóbbi textíliákat - ezt a pirosat és kéket - mutat az asztalon lát­ható kész rakott szoknyáira, Guthy Évike művészeti veze­tőnk vette. Eredetileg tíz szok­nyára valót kért, amiből végül tizenkettő lett. Az anyag vas­tagsága miatt három napig is tartott egy-egy rakott szoknya elkészítése - mondja Somos- kőiné, majd hozzáfűzi: - varrá­sát az anyag minősége miatt senki sem vállalta, a derekam is belefájdult, mire végeztem. Később így folytatja az egy­kori viseletről szóló beszámoló­ját:- Amikor tizennyolc éves lány voltam, a könnyű anyag­ból készült rakott szoknya volt a divat. Volt, amelyiket csak a templomba vettük fel. A délutá­ni sétára megint másba öltöz­tünk. Az én időmben nem volt drága a hozzávaló, 80 fillér volt egy méter anyag, bár akkor sem volt sok pénze ilyesmire a sze­génynek. A hagyományőrző csoport elődjének, a Gyöngyös Bokréta tagjainak népviseletét őrzik és viszik tovább. A második világ­háború után az akkori időknek megfelelően mindenféle anyag­ból készítették a szerepléshez kellő ruhadarabokat.- Rakás nélkül is szép volt - emlékezik Somoskőiné. - A vé­kony anyagból készült alsó­szoknyát a májusi litániára vet­tük fel.- Hány alsószoknyát hordtak, illetve hordanak?- Kettőt-hármat. A fellépésre használatos szoknyák különböző színű alap­anyagokból: lila, bordó, sötét­bordó, meggyszín, sötétzöldből készültek. A sötétzöldet csak a böjtkor hordták.- Mennyi ideig tart el egy öltö­zék?- Ha nem esik bele a moly, ak­kor örökké. Régebben, amikor ki­mostuk, akkor üveglap alatt szárí­tottuk. A mai hagyományőrzők ruhá­jához a rakott és a több alsószok­nyán kívül hozzátartozik még az ingváll, a nyakba való kendő és a fejre való - mi így mondjuk - fékötő. A nyakba való kendőt elő­ször kasmír - mi úgy ejtjük: kázs- mér - anyagból varrták, a fékötő helyett szalag volt az asszonyok hajában. A fékötő meghonosítását nem akartuk, de valaki, nem tu­dom már megmondani, hogy ki, rávett bennünket a használatára. Gyöngyösön vettük meg a hozzá­valókat, a gyöngysort, a szalagot, a csokrot, egyebet. Mosáskor először a kiegészí­tőket távolítjuk el, utána a hím­zett fejfedőt úgy kell kimosni, hogy keményítős után megtartsa régi formáját az anyag. Erre Dupcsik Sándomé, Margit néni vállalkozott eddig, de már nem csinálja tovább. Amikor megkér­tem, tanítson meg erre, csak annyit mondott: úgysem tudjá­tok megtanulni! A hagyományőrzők a ruhák megvásárlásához, a megválás­hoz eddig is megkapták a segít­séget a volt tarjáni áfésztól és a polgármesteri hivataltól. Kezdet­ben a csoport tagjai a régi saját és mástól vásárolt öltözékben léptek fel.- Vízkereszt után újra próbá­lunk. Még nem tudjuk, hová hív­nak bennünket fellépésre, - mondja Somoskőiné, az alapító tag, aki továbbra is kész a díszes szoknyák, az ingvállak és a ki­egészítők megvarrására. Édes­anyjától és nagynéniétől tanult varrni. Utóbbi ugyanis varrónő volt: 15-től 18 éves koráig Loson­con szolgált. A fellépők különböző színű anyagokból készült rakott szoknyákat viselnek, kiegészítőkkel _______________________________________________________ ■ V. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom