Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-26 / 22. szám
Elkésett szerelem Szájról szájra járt a történet A nyugdíjasklubot mindig délután négykor nyitották ki. Egész nap nem lehetett használni, mert akkor valakit foglalkoztatni kellett volna. A településnek pedig erre nem volt pénze. így aztán, aki legelsőnek érkezett oda, betért a szomszédos hivatalba, ahol még dolgoztak, s elkérte a bejárat kulcsát. Kinyitotta a termet, s ilyenkor télidőben mindjárt a villanyt is felkapcsolta. Igazított egyet a gázfűtőtest kapcsolóján, hogy mire jönnek a többiek, elviselhetőbb legyen a nagyobbacska terem légköre. Ezen a délutánon Piri néni érkezett elsőnek. Bekopogott a hivatalba, s a kulcsos tábláról leakasztotta a klubajtó kulcsát.- Maga a soros, Piriké? Miért nem maradt otthon? - kérdezte a szobájából kilépő polgármester a nagykabátjába burkolózó vékony nőt. Az csak bólintott, majd gyorsan lekapta a kulcsot a tábláról és szó nélkül kilépett az ajtón. A polgár- mester csak nézett utána, s nem értette a nő viselkedését. Ám de csörgött a telefon, keresték egy ügyben és elfelejtette a történteket. Csak később, este, vacsora után tolakodott előre gondolatában az asz- szony. Nézte a tévét, de sehogyan sem tudott szabadulni Pirikétől. Van annak már harminc-negyven éve, amikor megismerte a nőt. Vonzó, vidám lányként érkezett a fáuba. Váahonnan a Hajdúságból. Tanítónőként helyezték hozzájuk, a nyugdíjba készülő nevelő mester mellé. Amikor belibbent a tanácsházára, az ott lévő két helybeli lányt elöntötte a sárga irigység, a szövetkezeti elnök meg - noha kétgyerekes csáádapa volt már - szájtátva bámulta. Piriké azért ment a tanácshoz, hogy segítsen már a hatóság egy szobát kerítem, ahol ellakhat, mert a tanítói lakás még foglát volt. ’ / Az elhelyezés megoldódott, majd az idős tanító elköltözött és Piriké kapta meg a szolgálati lakást. Az évek során a fiatal tanítónőhöz több férfi is próbált közeledni, de ő egyiket a másik után kikosarazta. Igaz, nem házasságot kí- nátak neki, csupán enyelegni akartak vele, azt gondolva, hogy az egyedül álló lány könnyű préda lesz. Azonban egyikük számítása sem jött be;. Történt azonban, hogy érkezett a szövetkezetbe egy agronómus. Túl volt már a negyedik ikszen, két gyerekkehts feleséggel költözött a faluba. Mondani sem kell, hogy első látásra beleszeretett a tanítónőbe, aki akkor má közelebb volt a negyvenhez, mint a harminchoz. Nehéz volt az ilyesmit titkolni egy kis településen, ahol az emberek egymás viselt dolgával, is tisztában voltak. így azután maradt a játék, az áakoskodás, mivel Pirikének sem volt közömbös a szép szá férfi, aki nemcsak a vád csődörcsi- kót tudta nyereg áá tömi. Egy idő után körbejárt a suttogás a házak között, hogy bizony látták Pirikét meg a Zoltánt a szérűn, az erdőben, máskor a.városban. Mindig együtt,, összeölelkezve. Megsokallta ezt Lenke is, Zoltán hites társa, s először Pirikét akarta megagyalni, de a tanácselnök tanácsára letett a szándékáéi. Zoltánnak viszont azt mondta, hogy vagy elköltöznek a faluból, vagy megöli a két gyereket és önmagát is. Zoltán rettenetes válaszút elé került. A feleségétől már évek óta elhidegült férfi, aki minden körülmények között hatáozottan tudott intézkedni, most elbizonytalanodott. Pirikébe szerelmes lett, s úgy érezte, csak vele tudná leélni további életét. Ám de rajongásig szerette a lányát és a fiát is. Végül dönteni kellett, s Zoltán az ország másik táján vállalt munkát, ahogyan a feleség követelte. Utolsó éjszaka elszökött még Pirikéhez és azt ígérte neki, hogy legyen türelemmel. Próbája megértemé a helyzetét. Hamarosan megoldja a válást és visz- szajön, elveszi őt feleségül, s lesznek közös gyerekeik is. A szerelmes tanítónő sírva borult a férfi mellére, s búcsúzóul vadul szerették egymást. Má kukorékolt a kakas, amikor Zoltán kiosont tőle, s magával vitte a lány testének bódító illatát. Fél év alatt érkezett két levél Piriké címére, de megtévesztő címmel és női feladóvá. Ezért aztán nem tudott Zoltánnak válaszolni. Pedig szeretett volna tanácsot kérni, hogy mi történjen? Meghagyja a szíve alá fészkelő- dött gyereket vagy vetesse el? A szülei meghaltak, a fáuban bi- zámas barátnője nem volt. Az utolsó pillanatban jutott el egy városi ismerőse révén a nőgyógyászatra, ahol káandos körülmények között megszabadult a gondtól. A Zoltánná váó kapcsolata végül is nem maradt titokban. Szájról szájra járt a történet, s mire körbejárta a fáut a férfiból gazember lett, Pirikéből pedig majdnem szent. Zoltán többet sosem írt. Nem is hallott felőle. Megérkezett a fáuba Piriké utódja is, egy csáádos tanító, mert a tanító néni nyugdíjba ment. Időközben vásárolt magának egy szoba-konyhás házikót, pici virágos kerttel és ott folytatta tovább az életét, egyedül. A polgármestert végül annyira körülfonták az emlékek, hogy el- szenderedett a fotelban, később a felesége szólt rá, hogy az ágyban áudjon. Másnap a fáu utcáinak javításáról tárgyalt különböző emberekkel, amikor beszóltak neki, hogy jöjjön ki egy pillanatra, mert fontos ügyben keresik. A folyosón Piriké várta. Össze húzta magán kopott kabátját és szó nélkül egy levelet adott át neki. A hófehér géppapíron néhány sor állt. „Tudom, hogy gyereket vártá tőlem, mégsem lett közös magzatunk. Táán még meg tudsz bocsátani nekem. S ha még szeretsz, kössük össze az életünket a még hátráévő étekre. írj, hogy mehe tek-e, mert nagyon szeretlek.” A polgármester döbbenten olvasta a sorokat, s látta a Piriké arcán gördülő könnycseppeket. Beleszakadt a szó, csak ált bálvány- nyá merevedve. Piriké a zsebébe gyűrte a papírt, s azt suttogta: Istenem, miért csak most? PÁDÁR ANDRÁS Francia támogatás a holokauszt- múzeum létrehozásához Franciaország 3,2 millió frankos - hozzávetőlegesen 128 millió forintos - támogatást nyújtott a Páva utcai zsinagógában létrehozandó holokausztmúzeum és dokumentációs központ kialakítására - ebből az alkalomból emlékérmet adtak át a Magyar Auschwitz Alapítvány képviselői Paul Poudade francia nagykövetnek kedden, Budapesten. Nicolas Saran sajtóattasé az esemény kapcsán az MTI-vel közölte, hogy a francia kormány adománya a dokumentációs központ és a múzeum majdani működtetésére kijelölt holokauszt áapítvány számlája kerül. Tájékoztatása szerint a francia hozzájárulás a dokumentációs központ informatikai és audiovizuális eszközeinek a finanszírozását és felszerelését segíti majd. Kiemelte, hogy e támogatás a legjelentősebb a Franciaország által a közép-kelet-európai nem kormányzati szervezeteknek átutalt összegek között. Mint kifejtette, a francia kormány 1998 júniusában döntött arról, hogy összességében 20 millió francia frankkal (800 millió forinttal) támogatja a nácizmus üldözöttéinek nemzetközi pénzalapját, abból a megfontolásból, hogy kötelessége a megemlékezés és a szolidaritás kinyilvánítása. A harmincas években Franciaország számos olyan közép-kelet-európai menekültet fogadott, akik a náci üldözés első áldozatai voltak, ezért kívánta azt, hogy támogatása elsősorban a közép-kelet- európai nem kormányzati szervezetek irányította akciókhoz jusson el - közölte a sajtóattasé. A kulturális minisztérium 1999 végén állapodott meg a magyarországi zsidó hitközségek (Mazsihisz), illetve a Magyar Auschwitz Alapítvány vezetőivel abban, hogy a Mazsihisz és a budapesti zsidó hitközség közös tulajdonát képező, használaton kívüli zsinagógában alakítják ki az emlékhelyet. Az építészeti pályázat nyerteseinek ez év tavaszáig kell elkészíteniük a részletes terveket, hogy a 800 millió-1 müliárd forintra becsült beruházás még a jövő év első felében megkezdődhessen, és a tárca szándékai szerint 2003-ra befejeződjön. Egészségügy és egyházak Az Egészségügyi Minisztérium a tervek szerint pénzügyi alapot hoz létre, amelyből az egészségügyi intézményeket fenntartó egyházak pályázat útján részesülhetnek majd - tudta meg az MTI a napokban Horváth Zsolttól, a szaktárca politikai államtitkárától. Az államtitkár a Magyar Egészségügyi Társaság „Mit tehet az egyház az egészségügyért és az egészségügy az egyházért?” című budapesti fórumának a helyszínén nyilatkozott erről. Horváth Zsolt tájékoztatása szerint a leendő alap hozzávetőlegesen százmillió forintos nagyságrendű ösz- szeget foglal majd magába. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a minisztérium az eddigieknél jóval nagyobb mértékben szeretne támaszkodnia az egyházak és a civil szerveztek véleményére. Úgy vélte: az egyházak azzal segíthetik a leginkább az egészségügyet, hogy hozzájárulnak a belső értékrend, az erkölcsi tartás kialakulásához, ezáltal pedig az egészség megbecsülésének növeléséhez. Horváth Zsolt jelezte, hogy a magyar egészségügy komoly anyagi gondokkal küzd. Elismerően szólt ugyanakkor az ágazatban rejlő emberi értékekről és szakmai tudásról, továbbá fontosnak nevezte, hogy az egészségügyi dolgozók megkapják az általuk megérdemelt megbecsülést. A fórumot megnyitó Andrásofszky Barna, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke beszédében kifejtette: az egyházak az egészségügynek az ágazattal kapcsolatos negatív szemlélet ellensúlyozásával és az egészségtan oktatásának bevezetésével segíthetnek, fontos szerepük lehet emellett az egészség- ügyi munka erkölcsi elismerésének a növelésében is. Egyre több a népfőiskolás Csaknem százan hallgatják a szerdai előadásokat Dr. Zajkás Gábor, az Országos Élelmezéstudományi Intézet főorvosa lesz a salgótarjáni népfőiskola legközelebbi - január 31-i, szerdai, 14 órakor kezdődő - rendezvényének előadó vendége. A József Attila Művelődési Központ és a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület közös előadás-sorozata keretében a szakember a korszerű táplálkozásról fog szólni, s külön figyelmet szentel az időskorúak helyes étkezésére. Az elmúlt évben indult népfőiskola szervezőitől megtudtuk, hogy egyre népszerűbb az ismeretszerzésnek ez a módja, az egyes összejövetelek résztvevőinek száma már száz körüli. A februári első előadást Földiné Gyetvai Mónika tartja, címe: a kozmikus energia és a reflexológia kapcsolata a gyógyításban. A következő szerdákon a pulzusdiagnosztika és a kínai orvoslás, a vércsoport szerinti táplálkozás, valamint az idősek európai uniós szerepe is terítéken lesz. Köszönet a televízióért A nyugdíjasklub vezetése köszönetét fejezi ki a tavalyi karácsonyi ünnepek alkalmából hozzánk ellátogató Puszta Béla polgármester úrnak, aki ebből az alkalomból tartott rövid beszédében kifejezte a klub fontosságát. De nem csak beszédet tartott, ajándékot is kaptunk, amelyet egy színes televízió jelentett. Ezt a gesztust szeretnénk megköszönni, valamint azt, hogy szívén viseli az idős emberek sorsát. Klubunk már tizennégy éve működik: az első időkben bizony elég hányatott sorunk volt, de az utóbbi két év alatt megerősödtünk, életképesek lettünk. Köszönhetjük a polgármester úrnak, akinek mindig volt arra gondja, hogy odafigyeljenek a mi, és a hasonló klubok működésére. Szeretnénk megköszönni Sarló Béla, Domonkos Tamás, Korill Ferenc művelő- désiközpont-igazgató segítségét, akik nélkül ez a szép karácsonyi ünnepség nem valósult volna meg. TISZTELETTEL A TAGSÁG NEVÉBEN: KOVÁCS ÁRPÁD A NYUGOÚASKLUB TITKÁRA „Amit csak akartak tőlem” Kilencvenéves a Lili Marleen szerzője Osztrák kárpótlás Várhatóan márciusban kezdődik a kifizetés A második világháború talán legnépszerűbb katonanótája, a kezdetben a német Wehrmacht, később a szövetségesek hadseregeinek katonái által is énekelt dal, a „Lili Marleen” komponistája, a Mallorca szigetén élő Norbert Schultze január 26- án tölti be 90. életévét Az ellentmondásos zeneszerző a nácizmus idején angol- és szovjetellenes katonadalokat is szerzett. Mint ő maga mondja: „Mindent komponáltam, amit csak akartak tőlem - csúnya dalokat is. Az volt a fő, hogy ne kelljen bevonulnom katonának”. Schultze, egy braunschweigi klinikaigazgató fia jól szituált polgári környezetben nőtt fel. Mikor rokonai és barátai a nácik hatalomra jutása után kivándoroltak Németországból, ő maradt, és hagyta, hogy ünnepeljék, mint zeneszerzőt. Ezrek lelkesedtek operáiért, amelyek közül a legismertebb a „Fekete Péter”. A náciknak azonban nem csak katona- dalokat komponált, hanem ő szerezte az „Ich klage ári” (Vádolok) című, az eutanáziaprogramot népszerűsíteni hivatott hírhedt film zenéjét is. A náci Németország összeomlása után a „nácitlanítási” program során „társutasnak” minősítették ugyan, de rövidesen újból megvetette a lábát a filmiparban és a zene világában. Azt állítja írásában, hogy „ostoba és naiv” volt és csak azután kezdte feldolgozni múltját, miután megtekintette a nürnbergi perről 1961-ben készített filmet. Schultze máig legismertebb szerzeménye, 'a „Lili Marleen” a második világháborúban szinte minden katona himnusza volt - bármelyik oldalon is harcolt az illető. Elképzelhető, hogy március elején megkezdődhetnek a kifizetések az osztrák megbékélési alapból a második világháború idején Ausztriában dolgoztatott volt rabszolga-, illetve kényszer- munkások részére - hangzott el az alap és a Magyar- országi Zsidó Örökség Köz- alapítvány (Mazsök) képviselőinek közös sajtótájékoztatóján, Budapesten. A szervezetek képviselői azután nyilatkoztak erről, hogy előző nap kezdett megbeszélésük eredményeként szerződést írtak alá kapcsolatuk szabályozásáról, valamint a kifizetések lebonyolításának technikai feltételeiről. A sajtótájékoztató résztvevői hangsúlyozták: a kifizetések akkor kezdődhetnek meg, ha az Egyesült Államokban lezárulnak a kényszermunkával kapcsolatosan Ausztriával szemben, illetve egyes osztrák cégek ellen indított perek. Ludwig Steiner, a tavaly december 20-án létrejött kuratórium elnöke kiemelte: a megbé- • kélés érdekében szeretnének az osztrák kormány és parlament gesztusának a lehető leghatékonyabban és a legrövidebb időn belül eleget tenni, különös tekintettel arra, hogy a kifizetések tekintetében idős emberekről van szó. Tájékoztatása szerint az Egyesült Államokban zajló perek többsége már lezárult, és belátható időn belül - várhatóan néhány hét múlva - valamennyi eljárás befejeződik. Sebes Gábor, a Mazsök irodaigazgatója közölte, hogy az osztrák alapban a magyarországi jogosultak számára ösz- szesen 672 millió osztrák schil- linget különítettek el. Mint Eichardt Wotava, az alap főtitkára ismertette: a fegyveres őrizet mellett dolgoztatott, úgynevezett volt rabszolgamunkások 105 ezer osztrák schillinget, míg az iparban alkalmazott kényszermunkások 35 ezer, a mezőgazdaságban dolgoztatott emberek pedig 20 ezer schillinget kapnak majd. Hozzátette, hogy a kifizetés azokat is érinti, akik egykor gyermekként kerültek szüleikkel Ausztriába, vagy a rabszolga-, illetve kényszermunka idején ott születtek. Rabszolgamunkásnak tekintik azokat, akik egykor fegyveres őrizet és életük állandó veszélyeztetése mellett dolgoztak. Kényszer- munkásnak azok minősülnek, akik nem mindig zárt területen és pénzért, de nem értékarányos juttatásért végeztek munkát Ausztriában. Sessler György, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége jóvátételi bizottságának képviseletében utalt arra, hogy 1944 és 1945 tavasza között több mint százezer magyar állampolgárt hurcoltak Ausztriába, 99 százalékuk zsidó származású volt. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy az alap összességében mintegy 150 ezer jogosultra, ezen belül Magyarországról legfeljebb hatezer jelentkezőre számít. A kérelmek közül hozzávetőlegesen 120 ezret a magyar- országi, a csehországi, az ukrajnai, az oroszországi, a fehéroroszországi és a lengyel- országi partnerszervezeteken keresztül teljesítenek.
