Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-20 / 17. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. JANUÁR 20. | Nagyon jó Mikszáthot játszani Dr. Praznovszky Mihály beszélgetése Horesnyi László színművésszel A magyar regény- és novellairodalom nagy művésze, Mik­száth Kálmán születésének napra pontosan 154. évfordulóján, a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban tartotta közgyű­lését a Mikszáth Kálmán Társaság. A rendezvény egyik „meg­lepetésvendége” volt Horesnyi László, a budapesti Madách Színház színművésze, akivel dr. Praznovszky Mihály, a társa­ság elnöke, irodalomtörténész, kandidátus, címzetes főtaná­csos beszélgetetett a nagyszámú hallgatóság előtt. Pezsgő ritmusú, fülbemászó zene vezette be a diskurzust: Nagy Viktor, az Operaház rende­zője által dirigált „Beszterce ost­roma” című előadás egyik legsi­keresebb jelenetében a félrészeg rendőrkapitányt játszó Horesnyi László énekelt. „Pánikolni nem kell még, máris megvan a megfej­tés. Hogy ha néki ez kell hát, kap­ja vissza Estellát. ” A jelenlévők­től, miként a Madách Színház­ban a közönségtől is minden al­kalommal, dörgő taps lett a jutal­ma.- Milyen volt Mikszáthot ját­szani?- Nagyon jó volt, mert író volt. Erre a színész az első pillanatban ráérez. A színész rabszolga és prostituált, a kövérre, a csúnyára is azt kell mondania, hogy szép szőke hercegem. Ezúttal tényleg szép szőke herceg állt előttem. Ez nagyon ritka. Ha halott az hó, már lehet a darabon változtatni, de ha ott ül a nézőtéren, nagyon nehéz vele egyezségre jutni.- Mit szók a közönség a darab­hoz? Tanúsíthatom, hogy ezt a Horesnyi-jelenetet dübörgő taps fogadta, amely egyértelműen a színésznek és az énekszámnak szók, nem pedig a lenge lányok­nak. Egyébként műsoron van még a „Beszterce ostroma”?- Nem, mert igazgatói vülon- gás miatt levették a műsorról, pe­dig a mai napig telt házzal menne.- Igen, Mikszáthnak ez a sor­sa. De én láttam Horesnyi Lászlót a „Noszty fiú esete Tóth Marival” című darabban is. Úgyhogy Horesnyi Lászlót nyugodtan ne­vezhetem Mikszáth-színésznek is, hiszen szívesen bújik bele az író hőseinek bőrébe. Mit is játszott a Noszty fiúban?- Tóth Mihályt.- Akiről köztudott, hogy szécsé- nyi származású, tehát nógrádi, földiák. De ott nem kellett énekel­nie, csak komoly társadalmi igaz­ságokat kiosztania.- Igen.-Es le kellett győznie azt a két istenáldotta bohócot, Körmendit és Haumannt, akik mindent el­követtek, hogy a közönség ne Noszty Ferit lássa, hanem őket. Ugye, így volt?- Igen.- Horesnyi Lászlót nemcsak azért hívtuk meg, mert a legfris­sebb Mikszáth-színészünk, hanem azért is, mert van valami, ami Mikszáthoz köti őt, olyasmi, amit én fogok felolvasni. 1910-ben, aPes- ti Hírlapban jelent meg, de ezt a változatát nem ismerjük. Dr. Praznovszky Mihály egy, a Szegeden elhangzott Mikszáth-be- szédet olvasott fel. Majd feltette a kérdést:- Ismerős váms Szeged?- Hogyne, ott születtem. Tizen­nyolc éves koromig nem hagytam el a körtöltést.- Az ön diákkorában Szeged mennyire őrizte meg azt a különle­ges hangulatot, amely csak rá jel­lemző? Leheted érezni, hogy Sze­ged egy különleges színfolt Magyar- országon?- Az árvíz után átalakult a vá­ros, mert a Tisza leborotválta Sze­gedet, ugyanis sok ház vályogból épült. Az árvíz nem a Tisza felől jött, ahonnan várták. Mikszáth írja le a Szeged könyvében, hogy a vá­rosi tanácsban éppen üléseztek, beszélték, mi lesz, hogy lesz... Ak­kor még gázvilágítás volt, amikor a víz a gázgyárat elérte, a lángok el­aludtak. Onnantól kezdve csak jött, jött a víz befelé... A Széchenyi téren nagy tömeg gyűlt össze, s volt ott egy ember, áld beköltözött egy nagy hordóba, mondván, neki semmi baja nem lehet... Mikszáth beszélgetett az öreg úrral, aki csak mondta: tőle jöhet a víz.- A 15-16-18 éves Horesnyi Lászlónak voll-e Szeged-hangula­ta, Szeged-élménye?- Csak az volt - mosolyodon el - mert a várost én nem tudtam ha­sonlítani semmihez. Legfeljebb ké­sőbb, amikor már Hódmezővásár­helyig eljutottam.- Mi mindenre vállalkozik az ember fiatal korában?! De milyen volt az életút, Szegedtől meddig tar­tod?- Budapesten jelentkeztem a fő­iskolára, de nem vettek fel elsőre, így egy évig Békéscsabán voltam segédszínész. Aztán felvettek, majd belekerültem ebbe a taposó­malomba.- Vissza jár még Szegedre?- Nincs már miért - komorult el. - Legfeljebb egyszer-egyszer visz­szamegyek apám és anyám sírjá­hoz.- Ha Mikszáthot Szeged tette íróvá, akkor elmondhatjuk, Horesnyi Lászlót Szeged tette szí­nésszé. Milyen inspiráció indítoda el a színészi pálya felé? Mikszáth színészi ambícióiról nem tudunk, a Szegedi Naplóban megjelem szí­nikritikáiról viszont igen: min­denkiről csak jót ín. Ám aligha ez az ambíció irányította Horesnyi Lászlót a színészi főiskola felé. Mégis: miért választotta ezt a „kel­lemes, nyugodt, kiegyensúlyozod” pályát?- Nem tudom, talán a fantázi­átlanságom okán - nevetett jóízű­en. - Ha szabad, egy mondat erejé­ig visszatérek a kritikához. A kriti­kusok azt szokták mondani: miért írjak én a színészről jót, akkor egy ember örül, a többi elégedetlenke­dik. De ha rosszat írok róla, akkor csak ő elégedetlenkedik, a többi megörül.- Volt-e olyan kritika, ami na­gyon msszulesed, amitől elkedvet- leneded?- Fiatal koromban remegő lé­lekkel és remegő lábakkal mentem le a reggeli újságokért, de bizonyos kor után már a színész is tudja, mi­lyen volt a darabban. Van olyan, hogy eljön az Isten, amikor a szí­nész és a közönség is jól játszik, s ez dörgőn összecsattan. A legve­szélyesebb ennek az ellentéte, a vasárnap délutáni közönség...- A közönség és a színész egy­másra találásának semmi szabá­lya nincs. Esetleg függ a jó darab­tól a. jó szereptől a jó légköri viszo­nyoktól- Igen, de ez egyre ritkább. Mert ma minden a pénz. Amióta a kul­túra pénz, áru lett, a színház csak azt játssza, ami holtbiztos siker. Ha nem kell a pótszék, netán foghíj van, azonnal le a darabbal.- Van az ön pályáján egy, a szí­vünknek nagyon kedves kihívás, azt hiszem, a Nemzed melled Ma­dách merte vállalni először „Az ember tragédiája" színre vitelét. Milyen kapcsolatban van a Tragé­diával?- Karakterszínészként játszom benne hat, vagy nyolc szerepet.-De én a korábbira gondolok- Abban is játszottam, igaz, másfajta szerepeket.- Tehát Madách elég régóta benne van a szívében.- Igen, voltunk is a szülőházá­nál, Sztregován.- Most viszom újfajta koncepci­óban játsszák a Madách Színház­ban a Tragédiát. Modem, fiatal, sokmozgásos, klipszerű. Mennyi­re berzenkedik ellene a klasszikus értéke?- Egy darabig berzenkedett, mert a dramaturg, vagy az igazga­tó picit átírta a darabot. Tudom a mondatot, a sort, ám abban egy szó megváltozott, s ettől gellert kap az egész. A zene a lényeg! Mi előadtuk a Tragédiát három sze­replővel, összehúzva is, de az „eredeti zenével”.- Mikszáth nagyon sokat kö­szönhet Szegednek, nagyon sok té­máját vitatják, hogy az palóc, vagy nem palóc, ez már félsüket filoló­gusok párbeszéde. Ami egészen biztos, szegedi, vagy alföldi vonat- kazású, s mindannyian szeretjük, az akaszát vásárló paraszt történe­te. Megkérem Horesnyi Lászlót, ol­vassa fd Mikszáth e novelláját. Horesnyi László pedig megmu­tatta, miért is tartjuk őt jó színész­nek. Élethűen adta elő a fordula­tokban gazdag írást, szinte ma­gunk előtt láttuk, amint Csornák Gergely uram nagy gonddal kivá­lasztja a megfelelő kaszát, meg­pendíti, hogy jó-e a hangja, körme hegyével végigfut az élén, aztán mégis otthagyja. Kis idő múlva visszatér a komájával, s módsze­resen, a kereskedő türelmét ölve, hosszas alkudozás után kifizeti a portékát. Majd a vaskereskedés ajtajából visszafordulva, kárör­vendő, kaján szemekkel, egyet rántva a vállán, a kaszát diadal­masan megvillogtatva, harsányan visszakiált: „Annyit azonban mondhatok az úrnak, hogy ez vök a legjobb kaszája. A többi nem ér egy hajítófát sem." A elismerő taps elülte után Praznovszky Mihály megköszön­te a vendégszereplést, majd a „Mikszáth a szegediekről, a sze­gediek Mikszáthról” című köny­vet ajándékozta Horesnyi László­nak. LEJEGYEZTE: KOLAJ LÁSZLÓ ■sas»,. Magyar kultúra napja a megyeszékhelyen-Joot Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormány­zata a magyar kultúra napja és Salgótarján várossá nyilvánításának 79. évfordulója tiszteletére január 22-én, hétfőn 18 órától városi ünnepséget rendez a József Attila Művelődé­si Központban. Ünnepi beszédet mond Puszta Béla polgármester. A műsorban bemu­tatják Román Sándor Táncszínháza előadásban az „Ezeregy év meséi” cí­mű történelmi táncshowt. Az ünnepség keretében kerül sor a ,20 év rajz” - válogatás a salgótarjá­ni rajzbiennálék anyagából című kiállítás megnyitójára, valamint Salgótar­ján megyei jogú város által alapított városi díjak és kitüntető címek átadá­sára. További programok: A „Községi kincsek” (Nógrádmegyer) sorozat első rendezvénye a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete és a József Attila Művelődési Központ rendezésében január 22-én, 15 órakor Mártonka Gyula amatőr festőművész alkotásaiból készült kiállítást az intézmény klubjában meg­nyitja Radics István festőművész. Közreműködik: a nógrádmegyeri ha­gyományőrző együttes, Verbói Brigitta, Sándor Bernadett. Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Madách-hagyo- mány Ápoló Egyesület koszorúzási ünnepséget szervez Varga Imre Ma- dách-szobránál a Bolyai gimnázium előtti parkban január 22-én, 15.30 órakor. Emlékező beszédet mond: Sarló Béla, a Madách-hagyomány Ápo­ló Egyesület alapító tagja, alpolgármester. Közreműködnek: a Bolyai János Gimnázium diákjai. (Az ünnepségsorozat meghívójában szereplő, a Madách gimnázium­ba 16.15 órától tervezett irodalmi délután a vendégül hívott Szorcsik Viktó­ria elfoglaltsága miatt elmarad.) *** Az „Ezeregyév meséi” című táncjátékot Román Sándor Táncszínháza mutatja be. ,Kevés olyan sokarcú kifejezési forma létezik, mint a mozgás, a tánc. Amióta emberek élnek, táncok azóta léteznek a földön. A tánc és az ember egymástól elválaszthatatlan dolgok... Nekünk magyaroknak olyan tánchagyományaink vannak, amelyek a világon mindenhol híressé és kedveidé váltak, amerre csak bemutattuk azokat. Ezalatt több generáció is felnőtt, átalakult a világ, változott az em­berek igénye, ízlése. A mai táncosok feladata már sokkal nehezebb, mint elődeiké volt, hi­szen úgy kell megőrizniük és népszerűsíteniük a régi tánchagyományokat, hogy azok a mai emberek számára is érthetővé és élvezhetővé váljanak Ezt a nehéz feladatot vállalta most magám a táncszínház társulata. Ők őszin­tén hisznek abban, hogy múltunkat megbecsülve, és értékeiket megőrizve kell a jövőnkbe vezető helyes úton járni Járni, vagy inkább táncolni... Morcsányi Géza dramaturg hajszálpontosan kidekázott vázlatot készített Román Sándor koreográfiájához, amellyel történész (poMkus stb.) szem­mel biztos lehetne vitatkozni, színházszakmailag viszont igen korrekt. Ro­mán táncalkotói erőssége a frappáns, briliánsán kidolgozott és szelleme­sen diszkósított néptánc-koreográfia, s nem a Urai és/vagy expresszív gesz­tusművészet.” A művész is ember Balázs Klári: „Az új évezred szerelme” Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásun­kat, így véletlenül sem lehetnek azok Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak MÁSKÉPP. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de köze­lebbit nem tudunk róluk. Hogyan élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek ölelnek szeretnek?Mindent, amit mi dvil emberek csiná­lunk, csak ők máshogyan Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Szinte hihetetlen, de csak­nem húsz év után most jelent meg Balázs Klári első önálló le­meze „Az új évezred szerelme” címmel. Gyönyörű operaáriák, népszerű dalok színesítik az al­bumot. Természetesen egy-egy nótában azért közreműködik a férj, az elmaradhatatlan társ, Korda György is. Csak most vendégként...- Nagyon szerelmes típusnak tartja magát?- Igen! Nagyon romantikus és szerelmes típus vagyok. Most például ezekbe a dalokba vagyok szerelmes...- Hány éves álom e lemez?- Legalább tíz. Eddig mindig másról szólt az életünk. Duett CD-ket csináltunk és a közös anyagokat is általában én bá­nyásztam össze, azzal voltam elfoglalva. Ehhez azért nagyon sok elszántság és utánajárás kell! Válogatni, hogy melyiket igen, melyiket ne, összetett fel­adat. A sajátom pedig különö­sen nagy munka volt, mivel olyan műfajhoz nyúltam, ami ugye nem az én műfajom. In­nen kellett kikeresni azt, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit nem. Arra törekedtem, hogy az operákból a „slágeresebb” da­lokat szemezgessem, tehát a „Carmen”-ből a „Habanérá”-t, vagy a „Toscá”-ból az imát és így tovább.- Miért most látta idejét en­nek az anyagnak?- Mélyponton érzem a ma­gyar könnyűzenét, ezért azt gondoltam, ha én csinálok va­lamit, akkor egy teljesen ellen­tétes, merőben más dologhoz fogok nyúlni. így lettek az ope­raslágerek. Úgy hívom a mosta­ni muzsikát, hogy a „vastagtal­pú muzsika”. E közegben én szeretnék a tűsarkú lenni...- Milyen ember valójában Ba­lázs Klári? Milyen a valódi énje?- Úgy gondolom, ha meg­hallgatják ezt a CD-t, akkor sok minden kiderül rólam. Az aszt­rológiában, az európaiban oroszlán, míg a kínaiban sár­kány a csillagjegyem. Napóle­on és Madam Curie bolygói áll­tak így, mint az enyéim. A fér­jem szokta mondani, hogy azért vagy te nálunk a vezér... - de ezt csak viccből mondtam.- Mert nincs így?- De! Nagyon kemény és ki­tartó jegy. Ákárcsak a személyi­ségem.- Voltak-e valaha is gátlásai, félelmei a saját szerepét illetően?- Rengeteg! Van és volt is.- Kell tartozni valakihez?- Igen. Érzelmileg nekem na­gyon fontos.- Az, ahogyan önök élnek, társadalmilag hova helyezhető?- Középrészre. Nem vagyunk nyüzsgősek, nem szoktunk vil­logni. Inkább a gyógyítás világá­ból vannak orvos barátaink, nem az alapján válogatunk, hogy milyen az anyagi helyze­tük. Az, hogy én jól élek, nem azt jelenti, hogy nem vagyok ér­te a sorsomnak mindennap há­lás. A környezetemben is van­nak olyan családtagjaim, akiken segítenem kell.- Segít is?- Az édesanyám velünk él, már 14. éve. Hatan vagyunk testvérek, van olyan, akinek bi­zony nem megy olyan jól. Ne­kik úgymond kötelességem se­gíteni.- Elégedett ember?- Igen. De keményen meg is kell dolgozni azért, hogy az em­ber egy bizonyos anyagi szintet tudjon tartam, mert ez nem ma­gától jön.- Van még valamilyen vágya?- Az, hogy egészségesek le­gyünk még sokáig, mert rájöt­tem, hogy a „jó egészséget”, nem is egy közhely. Tényleg ez a legfontosabb! A többit meg az ember valahogy előbb-utóbb megszerzi és eléri, ha nagyon akarja.___________SÁNDORandras

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom