Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-19 / 16. szám

„Ingyenpénzt soha nem kaptunk” Pusztaberki, Petőfi u. 1., takaros kis családi ház. A bezárt kapu mögött fiatal németjuhászkutya csahol, s csak akkor szelídül meg, amikor a csengetésre egy idős úr jön a kapuhoz.- Velem akar beszélni? - kérdezi és szem­üvege mögül fürkészve pásztáz végig a tekin­tete. Érzem, hogy hitetlenkedve fogadja szava­imat, de beenged az udvarra, mire a kutya, lát­va a gazdi viselkedését, barátságosan végig­nyalja a kezem. Odabent Feünk Pista bácsi - jó magyar szo­kás szerint - kínál, de csak a kávét választom. Miközben elkészíti, az egyik szobából áthallat- szik a hét éve betegen fekvő feleségének köhé- cselése. Pista bácsi kezdeti bizalmatlansága lassan feloldódik és percek múlva úgy mesél, mintha csak régi ismerőse lennék. Szavai nyomán kitárul az élete. Nem helybeli, sőt nem is megyebeli. Buda­pesti születésű, aki azonban eddigi életének legnagyobb részét a megyében töltötte. Élete történetéből elsőként azokat az éveket említi meg, amelyeket a salgótarjáni, nagybátonyi, kányási építkezéseken töltötte el. Egyike volt azoknak, akik az egykori fényes szelek mun­kástömegeivel építettek lakóházat, kultúrhá- zat, iskolát, gyárat, megannyi különféle épüle­tet. Innen, Pusztaberkiből járt be társaival na­ponta munkahelyére a kényelmetlen, zörgő, nyikorgó fakarusszal.- Én nem kőműves voltam - mondja - más tanult szakmákban érvényesültem. Hétféle szakmám van, amikről papírokat is tudok mu­tatni. Pista bácsi szinte nélkülözhetetlen volt az építkezéseken, hiszen értett a könnyűgépek­hez, a nehézgépekhez, hegesztett lánggal, elektromos árammal, ha kellett felült az úthen­gerre is. Mindenhez volt jogosítványa. Pedig a munkáséveit nem is az építőiparban kezdte. Budapesti születésű, neveltetésű gyerek­ként előbb a fővárosban és környékén igye­kezett az élet folyójábán felszínen maradni. Mindez nem volt egyszerű, mivel a családi körülményei - amiről nem akar beszélni bővebben - egyáltalán nem voltak ideálisak. A háború utáni főváros forgatagában az is­kolai éveket követően mindenfélével foglal­kozott. Volt drogista, dolgozott abban az üzemben, ahol az egyenruhákhoz gyártot­ták a paszományokat. Munkása volt az Egyesült Izzónak, egyik nagybátyjával meg­kísértették a vas-edény kereskedelmet. Mondhatni tehát azt is, hogy egyike volt az újkori magyar valóság vállalkozóinak. Kívül- belül ismert váci üzemeket, majd végül is Nógrádban kötött ki.- Ennek pedig az a sora - emlékezik - hogy az asszonyom idevalósi. Igaz, még a fő­városban ismerkedtünk meg. Az asszony Pesten szolgált, én meg akkor éppen katona voltam. Az Andrássy úton sétáltak a barátnő­jével, mi meg ketten, a katonacimborámmal lányokat kerestünk. No, ekkor jöttünk össze. Én a katonaságnál megtanultam gépkocsit vezetni is, aminek igen jó hasznát vettem az­tán később is. Az ismeretségből házasság lett és Pista bá­csi ezután ismerkedett meg a megyével, hi­szen a felesége idevalósi lány volt. A mun­kákban következett az építőipar, ahová egy ideig a felesége is követte őt. Együtt szorgos­kodtak, amíg meg nem született egy fiuk és egy lányuk.- Dolgoztam én a Zagyva kettő építésén is - említi dicsekedve. - Akkor majdnem a gyárban is maradtam, mert ott arra ösztönöztek, hogy álljak az üveghúzó gép mellé, építsek családi házat, segítenek ebben. Aztán mégsem így ala­kult a sorsom. Valami itt marasztalt ebben az apró fészekben. Megsímítja ezüstös haját és hozzáfűzi még:- Az anyósom, szegény, aki szokolyai szár­mazású volt, mindig könyörgött, hogy marad­junk csak itt az ő közelében. Szóba hozza az apját is, aki szovjet hadifog­ságba esett és sosem tért haza. Mondja, hogy még ma is bizakodik, hogy él valahol. A másik szobában megmutatja az unokája számító­gépét, s elmondja, hogy az Interneten keresik, hátha felbukkan valahol egy ismerős név, vagy valaki, aki lelket nyugtató információval szol­gálhatna. Megtörli a szemüveg lencséit, azt hiszem, ezzel leplezi a hirtelen rátört szomorúságot. Amikor arról érdeklődöm, hogy van, előbb lekopogja az asztalon, s ezt mondja.- Jól vagyok. Gondolatban meghajtók előtte, hiszen igen­csak kevés hetvenes mond ilyet manapság. Említem is ezt, mire elmondja, hogy a min­dennapi betevő falatjuk még akad, de bizony egyáltalán nincs tele a kamrájuk. Nem áll módjukban telerakni. Szerencsére a napi éle­lemre még jut. Megvallja egy nagyon nagy vá­gyát is.- Nem kívánok én százezreket - mondja - csak legalább ötvenezer forintnyi tartalékom lenne, egy szót nem szólnák. Ennyi év, oly sok munka után, mert bizony a nyugdíj nagyon szerény. S a betegség sem akar már elhagyni minket. Végül a fiatalokra terelődik a szó, mire azt mondja, hogy bátran versenyre kelne velük. Gyengéknek látja őket. Nem úgy állnak a mun­kához, ahogyan ők tették valamikor.- A maiak csak azt hajtogatják, hogy pénzt, pénzt, pénzt! A munka viszont nem ízlik. Mi még dolgoztunk a pénzért. Mikor kaptunk mi munka nélkül jövedelmet? De miért is dolgoznának, mikor többet kapnak, mint ha dolgoznának. Nem irigylem én ezt, csak fáj. Mi soha nem kaptunk ingyenpénzt, amit ők, és ezt sem becsülik meg. Sokan csak elisszák azt is. PAD AB ANDRÁS Idősügyi törvényt szorgalmaznak A Fővárosi Önkormányzat idősügyi törvény megalkotá­sát kezdeményezi annak ér­dekében, hogy ez a korosztály minél jobban integrálódjon a társadalomba, s az érintettek­nek a nyugdíjba vonulás ne jelentse egyúttal a passzivi­tást, az elszigetelődést. Ezt Demszky Gábor nyilatkoz­ta a távirati iroda munkatársának a fővárosi nyugdíjasszövetség képviselőivel folytatott megbe­szélését követően. A főpolgár­mester elmondta, hogy a fővárosi önkormányzat mozgósítani sze­retne mindenkit azért, hogy kö­zösen teremtsék meg az aktív időskor feltételeit. A főváros en­nek érdekében az általa fenntar­tott idősotthonokban meghirdeti a nyitott idősházak programját, hogy a kerületekben, illetve a vi­déki intézményeket befogadó te­lepüléseken élő idősek és az ott­honokban gondozottak kapcsola­tot találjanak egymással. Kezde­ményezik azt is, hogy az idősek szervezetei keressék tagjaik szá­mára a hasznos, akár önkéntes munka lehetőségét. Ilyen módon a tenni akaró, szaktudással ren­delkező nyugdíjasok újra aktívvá válhatnának. Nem alszanak a medvék A Keleti-Beszkidekben élő medvék idén még nem kezdték meg szokásos téli álmukat - kö­zölte a lengyel állami erdőfel­ügyelet kárpátaljai regionális igazgatóságának szóvivője. Hosszú évek óta nem fordult elő Lengyelországban, hogy január közepén a medvék még „talpon voltak”. Szemmel láthatólag az idei enyhe tél számukra nem is tél. Általában ugyanis akkor tér­nek téli nyugovóra, amikor be- köszöntenek a fagyok és a ,bősé­ges havazások. A Keleti-Beszki­dekben 90 barnamedve él. Min­denevők, egész évben gyűjtöge­tik a télirevalót. Mintegy 3 má­zsát nyomnak, és legfeljebb 50 évig élnek. Európa legveszélye­sebb ragadozói közé tartoznak. Nyugdíjasok az árvízkárosultakért A tiszai árvíz károsultjai javára mintegy kilencszázezer forintot gyűjtött össze szövetségeitől és tagjaitól a Nyugdíjasok Országos Szö­vetsége - Üszögi Bleyer Jenő elnök erről a napokban közleményben tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát. Közölte azt is: a pénzt még eb­ben a hónapban eljuttatják Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye rászorultjaihoz. ___________________________ ______■ K ilencven év hozománya Hat gyermek, tíz unoka, tizenhét dédunoka, hat ükunoka Megszületünk. Úgy tűnik, mintha egy helyben toporogna vagy csak lassan araszolgatna előre az idő. Huszonévesen még csak merész álomnak tűnik, hogy talán majd én is le­szek százéves, vagy legalább kilencven. Talán... Az élet hosszú, rögös, kanyargós utakból áll, melyben olykor-oly­kor a szakadék szélén is inoghatunk. goznia, hiszen hat árvát kellett felnevelnie, s mindegyiket férj­hez adni, vagy megházasítani. Persze a gyerekek is már nagyon Imre Piroska 1911. január 4-én Taron látta meg a napvilágot szegényparasztcsalád egyetlen életben maradt gyermekeként. 1928 novemberében véget ért addigi egyke élete és férjhez ment. így lett Becze Jánosáé, aki 1929 decem­berében világra hozta első gyermekét, Annát. Teltek az évek és egyre szaporo­dott a család. Jött István, Miklós, János, József és 1943-ban a legkisebb lány, Piroska. Mindeközben so­ha egy percre sem állt meg az élet. Művelték a hat hold földet, csipkét, szed­ret szedtek eladásra. Piros­ka néni élete mindig is egy kanyargós út volt, mely­nek során fiatalon, 1950- ben elvesztette férjét. Becze Jánost munka köz­ben érte a halál, napszú­rást kapott, miközben a földet művelte. Hogy mi­lyen ember volt? A felesé­ge soha nem panaszkodott rá. A falubeliek pedig így emlékeznek: „Keményen dolgozott a kőbányában, amellett fuvaros volt. Becze Jánosné, Piroska néni otthonában Gyakran szállított lovas kocsiján karókat Gyöngyösre. Olyan lova volt, hogy a kocsma előtt mindig megállt. Képes volt az alvó János bácsit Gyöngyös­ről hazaszállítani, de a tari kocs­ma előtt a ló megállt és egy ta­podtat sem ment tovább.” De az élet mindig megy to­vább! Piroska néninek ezután még keményebben kellett dol­korán megfogták a munka vé­gét. Kellett is, hisz az özvegyen maradt anyjuk semmilyen jutta­tást nem kapott férje után, ugyanis János bácsi 13 regiszt­rált munkanap után intett bú­csút a földi létnek.- Akkor még nem volt kötele­ző bejelenteni, ha valaki dolgo­zik. Apám hiába robotolta végig az életét, mégsem járt utána semmiféle juttatás - mondja Becze Jánosné legkisebb lánya. Elsőként Annuska kelt el, de a többiek sem maradtak facé­rak. Szép sorjában elkerültek a háztól és többnyire Taron tele­pedtek le. Családot alapítottak, melynek eddigi eredménye: tíz unoka, tizenhét dédunoka és hat ükunoka. Sajnos, mostanra már szétszéledtek a csa­ládtagok. A szélrózsa szinte minden irányában megtalálható egy-egy kis családjuk, mely az 1928- ban egybekelt Imre Pi­roska és Becze János le­származottja. A születésnap jeles nap, főként ha az a ki­lencvenedik. Illik meg­ünnepelni. Ez alkalom­ból össze is gyűlt a kis család egy része, hogy köszöntse Piroska nénit, akinek legnagyobb bá­nata, hogy ereje hamar elhagyja és nem hódol­hat kedvenc időtöltésé­nek, a sütésnek, fűzés­nek, kapálásnak. Öröm­mel újságolta egy ködös téli napon:- Itt voltak még Szécsényfelfaluból is, a fi­am és a menyem, feljött Annus családja, Piri csa­ládja és Miklós fiam is fel- ■ köszöntött. Még egy ük­unokám is itt volt! Hoztak virágot, tortákat, pezsgőt... Azt az örömet, mely Piroska néni arcán ragyogott, leírni nem lehet. Csupán annyit: ő az egyik dédi mamám a kilencvenéves. Van még egy 89 éves is. És még soha nem láttam ennyire bol­dognak. Remélem, tíz év múlva újra ilyennek láthatom. __________ ____________(FISSZA) S axo, a sztár Saxo, a töretlen népszerüségü francia világsztár legújabb, “Kedvező Finanszírozási Feltételek” című albumával dobog­tatja meg rajongói szívét. Az új album két száma azonnal a sláger­listák élére került: “15%-os kezdőrészlet” “alapmodell 1 990 000 forinttól”. Kiadja a Citroen - keresse a márkakereskedőknél! Az Ön Citroen márkakereskedője: Citroen Hajas 3100 Salgótarján, Bajcsy-Zsilinszky út 73. Te!.:32/422-929 Fax:32/423-l 30 CITROEN A VEZETÉS FORRADALMA

Next

/
Oldalképek
Tartalom