Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-31–2001-01-02 / 305. szám

1999. december 31., péntek

Magazin

9. oldal

Elmagányosodó világunkban üde oázisnak hat, ha lehetőség adódik kötetlen, baráti beszélgetésre, ismerkedésre nagyobb társaságban. Ezt a lehetőséget adják a szaporodó egyesületek, a települések baráti körei és ezt is szolgálja már hosszú évtizedek óta a Balassagyarmati Honismereti Kör. Fő tanyájuk a helytörténeti gyűjteménynek is helyet adó, úgynevezett Csillagház, ahol rendszeresen bemutatkoznak a tradíciókkal rendelkező családok, érdekes életet élő személyiségek.

Elődök tisztelete

A közelmúltban szerepelt itt a Kenessey család, a város zenei életében tevékenykedő Ember família, a gazdag történelmi múlttal rendelkező Csekey család. Legutóbb Czudar Sándor nyugalmazott postahivatal-veze- tőt és családját köszöntötte itt Kovalcsik András, a kör vezetője. Kovalcsik tanár úr a város díszpolgáraként is elhivatottan szervezi és élteti a honismereti kör életét. A Czudar családot köszöntve kiemelte annak fontosságát, hogy mindenki a maga területén teszi a dolgát tisztességesen és ennek egyik fontos láncszeme, hogy megtartsuk a barátságot, hogy az emberek kerüljenek közelebb egymáshoz. A honismereti körben is szövődnek azok a szálak, amelyek a balassagyarmatiakat jobban egymáshoz kötik.

A cserépkályhával fűtött Csillagház otthonos melegében a telt házas közönség a Czudar családdal ismerkedett. A feleségével és két felnőtt fiával megjelent Czudar Sándor szavából a család története mellett az elődök tisztelete és szeretete rajzolódott ki. Édesapjáról, az ezermester nógrádmarcali gépészkovácsról, a példaadó családapáról és szakemberről a legnagyobb elismerés hangján szólt.

Tizenketten az ünnepi asztalnál

A még a múlt században született Czudar György Bussán látta meg a napvilágot és 1914-ben került, mint gépészkovács Nóg- rádmarcalba, ahol frissiben meg is nősült. Párja ekkor 17 éves volt és két testvérével özvegy édesanyja nevelte. A fiatal ügyes kezű szakember fölvállalta az egész család terheit. Szakmai tudásának gyorsan híre ment. Kiváló vadász és fegyverjavító volt. Gőzgéppel hajtott cséplőgépet üzemeltetett, amelynek meghajtását aztán traktorral biztosította. Ezermesterként cséplőgépet alakított át herefejtővé, teherautót épített. Öt gyermeket neveltek, és a gondok akkor növekedtek meg, amikor a gyerekek taníttatása Nógádmarcalban nem volt már lehetséges. így került a család 1930-ban Balassagyarmatra, ahol a Mikszáth út 3. szám alatt vettek házat.

Zenei élmények

A Sanyi fiú harmadik elemistaként került Erdélyi Józsi bácsi iskolájába, akitől az első zenei élményeket kapta. A balassagyarmati dalegylet alapítója és országos hírű karnagya gyönyörűséges templomi orgonajátékával nemcsak a Sándor fiút fogta meg, hanem nemzedékekbe oltotta bele a zene szeretetét. A fiatal Czudar Sándor a Balassi Bálint Reálgimnáziumba került. Csodálatos tanárok tanítottak akkor itt. Szász Lajos, Kiss Árpád, vagy Adreánszki Imre, aki fél karjával is kiváló orgonista volt és mellette pompás műkedvelő színielőadásokat rendezett. Az Iglói diákok, a János vitéz, a Sárga csikó színdarabokban a Sanyi fiú is szerepelt. Akkoriban élményt jelentettek az évzáró tomaünnepélyek Dobó Józsi

A Czudar család a Csillagházban

bácsi monumentális tomabemu- tatóival.

Czudar Sándor 1940-ben érettségizett 17 évesen, mert édesapja már 5 éves korában beadta a marcali iskolába, hogy ne lábatlankodjon a kovácsműhelyben. Persze, ahogy nagyobb lett besegített apja dolgába, a gépek karbantartásába. Cséplés- kor az ő feladata volt hajnal 3-tól a fűtés, a gabonamérlegelés, a könyvelés. Nehéz volt, de szerette a munka világát.

Katonaság, fogság

1940-ben behívták édesapját katonának és a fiatal fiúra maradt a cséplés minden dolga. Helytállt. Érettségi után azt hitte, hogy övé a világ. De elhelyezkedni nehéz volt. Első munkahelye a Futura Gabonafelvásárló Vállalatnál volt, majd a kőbányai sörkirendeltséghez került. Ézután üzletkötő volt a Gazdák Biztosító Szövetkezeténél és végül a Magyar Postára került. Akkor még nem gondolta, hogy innen mint főnök kerül nyugdíjba.

Édesapja után Czudar Sándort is behívták katonának ’44 októberében. ’44 október 7-én a város felszabadítása előtt két nappal tíz nap gyalogmenettel Érsekújvárra vonultak vissza, innen Németországba vitték őket, ahol angol fogságba esett. A mások számára súlyos hadifogság neki bizonyos szabadságot jelentett. Bejárta Németországot, sőt 1946 nyarán még ott beiratkozott a közgazdasági főiskolára. De 46 őszén lehetőség nyílt visszatérni Magyarországra és október 13- án Balassagyarmatra érkezett. Megdöbbenten vette tudomásul, hogy a harcok alatt két leánytestvére elveszett. A tragédia megviselte a családot. A Magyar Posta 46 őszén Salgótarjánban vette állományba és 47 májusában helyezték Balassagyarmatra, ahol a posta örök munkahelyévé vált. A család nem kerülte el a Rákosi-korszak megtorlásait. Édesapja 57 évesen levizsgázott gépkocsivezetésből, mert újjáépített egy kiégett hadi teherautót. A hatalom nem nézte

jó szemmel a cséplőgép- és teherautó-tulajdonost, akinek ráadásul volt mersze véleményt is nyilvánítani. Az ezermester gépészkovácsot letartóztatták és a családot teljes vagyonelkobzással sújtották. Nehéz, embert próbáló idők voltak, de túl kellett élni. Czudar Sándor a postán állandó bizonytalanságban élt, de a hivatalban a munkája és a magatartása révén elismerésre tett szert. A politikai enyhülés idején 1975-ben kinevezték a balassagyarmati posta vezetőjének. Sikerült előkészíteni az automata távbeszélőközpont létesítését, részt vett a szállítás modernizálásában, a postaszolgálat korszerűsítésében. Nyugdíjazásakor 1983-ban 43 évi szolgálat után egy jól szervezett hivatalt adott át utódjának.

Ügyfélként Ismerte meg

Közben 1953-ban megnősült. Pálját, Becker Máriát ügyfélként ismerte meg. Nekik bejöhetett a meglátni és megszeretni mondás, mert a csinos óvónőt gyorsan feleségül vette, aki két fiúval, Sándorral és Györggyel ajándékozta meg.

Felesége Kecskemét közelségében született és ott végezte el az óvónőképzőt az iskolanővéreknél. A nagymarosi óvodából a megyerendezés idején helyezték Balassagyarmatra, ahol a 3. sz. Deák Ferenc utcai óvoda vezetője lett. Harminc év szolgálat után innen ment nyugdíjba. A tevékeny óvónő vezetésével a hajdani kétcsoportos óvoda jól felszerelt nyolccsoportos intézménnyé fejlődött. Czudar Sán- domé az óvoda vezetése mellett Balassagyarmat és a szécsényi járás óvodáinak a felügyeletét is ellátta és módszertant, valamint óvodai gyakorlatot tanított az

akkori Szántó Kovács János Gimnáziumban. Munkáját megbecsülték. Kitüntetései között van az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a nógrádi pedagógiai díj, a Balassagyarmatért emlékérem. Legbüszkébb a Kiváló óvónő kitüntetésre, amelyet 1971-ben a megyében elsőként kapott meg.

Szép életet éltek

A Czudar házaspár a munkahelyi elfoglaltság mellett tevékeny közéleti szereplést vállalt. Réti Zoltán festőművész, a zeneiskola alapítója és volt igazgatója szeretettel emlékezik Czudar Sándorra, aki iskolatársa, hadifogolytársa is volt. Annak idején a posta irodalmi színpadán együtt szerepeltek Gellén Zoltánnal, Nyéki Lajossal és a főszervező Czudar Sándor volt. Réti Zoltán máig számon tartja, hogy Sándor barátja segítségével szervezte újjá a dalárdát, amelyben iskolázott tenorhangjával szólóénekesként is szerepelt Sándor. A Czudar házaspár sokáig énekelt a Szent Felicia kórusban is. Míg tehették, bejárták Európát Trabanttal, Skodával.

Gyermekeik közül Sándort a város jó hírű ügyvédjeként tartja számon. Ahol tud, mecénásként dolgozik. A másik fiú, György tanítóképzőt végzett és jelenleg Sződliget polgármestere. A fiúk szeretettel szóltak szüléikről. A 70-es évekbeli fiatalságuk szépségeit emlegették, amikor a Czudar fiúk szerintük cudar dolgokat műveltek, amelyeket a szülők igyekeztek megértőén fogadni. Czudar Sán- domé családanyaként úgy vélekedett, hogy szép életet éltek meg féijével. Gyermekek, testvérek számíthattak egymásra. A menyek is segítettek abban, hogy a nagy család összetartson, és ma már az unokákkal együtt tizenketten ülik körül Czudarék az ünnepi asztalt.

Szabó Endre

Különles gesztus, kollegiális tisztelgés egy (magán)ünnepen

Szellemi értékű ajándék

A NÖGRAD MEGYEI

MÚZEUMOK

ÉVKÖNYVE

1999

Megjelent a Nógrád Megyei Múzeumok 1999-es évkönyve, immár a XXIII. Mindenképpen jogos lenne a bemutatás, de ennek a kiadványnak van egy különlegessége is. A magyarázat az 5. oldalon található:,,Kollégái, barátai e kötettel köszöntik hatvanadik születésnapján dr. Horváth István történészt, múzeumigazgatót. ”

Erről van tehát szó, ez magyarázza azt is, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiuma és Salgótarján megyei Jogú Város Önkormányzata által támogatott évkönyv első publikációja - Boái Györgyné és Pálmainé Molnár Marianna munkája- Horváth István 1969 és 1999 közötti gazdag publikációs munkássága bibliográfiáját tartalmazza, mintegy akarva-akaratlanul indokolván a fenti sorokat. Horváth István ugyanis a történeti tudományokban, a múzeumügyben, s egyáltalán a megye szellemi életében kifejtett tevékenysége, betöltött szerepe révén érdemelte ki a kollégák manapság szokatlan, annál dicséretesebb gesztusát. Hiszen az évkönyv esetében nem egyszerűen köszöntésről van szó - olyan alkalom is volt persze az elmúlt napokban, muzeológusok, barátok részéről - hanem munkával való tisztelgésről. Ki-ki saját dolgozatával, tanulmányával is köszöntötte a jubiláns igazgatót. Csak a példa kedvéért, a megyei szervezet muzeológusai által jegyzett írások közül kiemelnénk Balogh Zoltán „Egy losonci vaskereskedő (Búsbak Ádám) útja az önállósodásig” Kovács Anna „Élet - Sors - Művészet” (Balázs Jánosról), Limbacher Gábor „Vallási néprajz és népművészet”, Majcher Tamás „A Forgách- kastély”, Szvircsek Ferenc (aki egyébként szerkesztette is a kiadványt és szervezte a megemlékezést, ahol az ünnepelt díszkötésben kapta meg az évkönyvet) „Gróf Forgách Antal (1819-1885) című munkáját. Csak emeli az ügy rangját, hogy Kerényi Ferenc Petőfi „Salgó”-jával, valamint Praz- novszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is jelen van a kötetben „Mikszáth Kálmán tanárai” című opuszá- val. Ugyancsak elismerésre méltó mozzanat, hogy a szomszédos, észak-magyarországi megyék múzeumainak képviselői is letették névjegyüket a kolléga, a barát ünnepére. Például Németh Péter Nyíregyházáról „Agodtól Zámig” címmel egy középkori nógrádi oklevél szabolcsi helyneveiről értekezett, Petercsák Tivadar „Nemesi közbirtokosságok Dél-Hevesben”, Veres László „Borsod megye kisipara a 19. század végén” címmel írt tanulmányt. Természetesen Horváth István is helyet kapott e számára sokáig emlékezetes kötetben: „Történelmi személyiség - irodalmi alak” címmel Jókai Mór „Rab Ráby” című regényének nógrádi vonatkozásait elemezte, csongrády

Balázs János Tóth István fotóművész képén

srinháTt esték Búcsú virágszirommal

Legtöbben nyilván azon egyszerű ok s, folytán nézték meg a Budapesti Kamaraszínház legutóbbi salgótarjáni előadását, - amely egyszersmind az utolsó színházi program volt a városÉppen Bíró egyik könyve kapcsán írta Ady a következőket: „Aldassék mindenki, aki egy jobb világ hitével rombol”.

Bíró azonban nem volt radikális harcos. Mi sem jellemzőbb erre, mint a „Sárga liliom”

ban az 19Ó0-as években - mert bérlettulajdonosok és Bíró Lajos „Sárga liliom” című színműve része a sorozatnak. Voltak, akik elsősorban az egyik főszereplőre, a tarjáni gyökerekkel rendelkező Pindroch Csabára voltak kíváncsiak. Olyan színházbarát azonban aligha akadt a nézőtéren, aki „direkt” a szerző, Bíró Lajos (1880-1948) személye miatt váltott jegyet az előadásra.

Méltatlanul kevéssé ismerik ugyanis Bírót még az irodalomban jártasabbak is, nemhogy mások. Pedig tizennégy jó novelláskötetet hagyott hátra, nyolc drámát írt, de jegyezték a nevét regényíróként, műfordítóként és a külföldi emigrációja idején filmforgatókönyvek alkotójaként is. A század elején Ady Endre baráti, Molnár Ferenc rokoni köréhez tartozott.

befejezése, amely az első felvonás során feltárt konfliktusokhoz képest, nem várt fordulatot kap: a korrupt kisvárosba politikusi ambíciókkal, demokratikus jelszavakkal érkezett orvos, dr. Peredy Jenő (Mihályi Győző mint vendég remek alakításában) megalkuszik elveivel, leteszi a fegyvert az ellene ádázul szövetkezőkkel szemben, megbocsát még a húgába szerelmes gátlástalan semmi- rekelőnek is. (Állítólag ebben a korabeli - 1910-ben mutatták be a darabot a Magyar Színházban - közönségigény is szerepet játszott.)

Az előadás magán hordozza Budapesti Kamaraszínház stílusát, a klasszikus - ha úgy tetszik polgári - színházi hagyományok tiszteletét, az igényességet. Ennek fő letéteményese Balázs Péter korrekt rendezése, azonban főként az ele- a kelleténél, nndroch Csaba alapjában megfelelt szerepének, jól adta visz- sza a bizonytalan életelvű és - vitelű, katonaruhában is világfinak látszó, a sors által elkényeztetett nemes úrfi idejeko- ráni kiégettségét. De mintha egy kicsit tartott volna a „hazai” közönség elvárásaitól, noha nem ez volt az első itteni bemutatkozása. Cs. B.

A „Nagyherceg” (Pindroch Csaba) teszi a szépet minden nőnek, így a primadonnának is (Juhász Réka)

Dr. Peredy Jenő (Mihályi Győző) és Judith, a féltett kishúga (Németh Borbála) fotó: p..'Tóth László