Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-31–2001-01-02 / 305. szám
6. oldal Közélet 1999. december 31., péntek Mi történik akkor, ha egy fiatalemberből miniszterelnök lesz? Akinek szike van a kezében, ne hadonásszon Interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel- A fiatalság: sodró lendület, kemény akarat, tudatos konfliktusvállalás, elszánt célratörés. De ha egy fiatalt a jó vagy rossz sorsa (ez csak utóbb derül ki) magas politikusi rangra, például miniszterelnökké emeli, akkor nem kell-e változtatnia a gondolkodásmódján, magatartásán, mondjuk a konszenzuskeresés irányába? - kérdeztem Orbán Viktortól, kihasználva azt az órácskát, amikor programjai között „elengedte magát”. Nem nyilatkozott, hanem töprengett. Beszélgetett.- Ha egy 35 éves ember miniszterelnök lesz, akkor az a legfontosabb, hogy gondolkodásában, munkájában ötvözni tudja fiatalságát és felelősségét. Őrizze meg a lendületét, legyen határozott és céltudatos, de érezze át döntéseinek súlyát. Legyen tudatában annak, hogy egymaga nem képes válaszolni az élet kérdéseire, lássa be, hogy még híján van sok élettapasztalatnak és tudásnak. Egy miniszterelnök számára az igazi tudomány abban áll, hogy jól válassza meg azt a pillanatot, amikor gyorsan kell dönteni (ezt kellett tenni a koszovói válság idején), illetőleg amikor lassan, kivárva, megfontoltan kell cselekedni. Ez utóbbira volt szükség az év első felében, amikor nagyon sok csapás érte a magyar gazdaságot, és sokan megszorító intézkedéseket sürgettek. Nekik ezt mondtam: akinek szike van a kezében, az ne hadonásszon. S miután a miniszterelnök kezében szike van, mindenkit arra kértem, hogy a könyökömet se lökdössék, mert az nem tesz jót az operációnak. Egy fiatal miniszterelnök kivételes szerencséje, hogy megválaszthatja minisztereit, munkatársait. Ha jól választott, akkor teljes közöttük a bizalom, s ezen az alapon a miniszterelnök be tudja fogadni, egységbe tudja foglalni sokak véleményét, tudását. A kormányfő szerencséje- A miniszterek megválasztásában valóban szerencsés helyzetben van a miniszterelnök. De ugyanez a szerencse kíséri, amikor le akarja váltani egyik vagy másik miniszterét? Vajon a kisgazda miniszterek esetében nem pártolt el öntől a szerencse?- Ez alkotmányos kérdés, amelyet nem a napi politikai viták szempontjából kell mérlegelnünk. Én ebben a kérdésben is az alkotmányt tartom irányadónak, s eszerint a miniszterelnöknek egyszemélyi felelőssége van a kormány működéséért, de a felelősségével arányban vannak a jogai is a miniszterek kinevezésére és leváltására. Úgy is mondhatnám, hogy az ügy ura a miniszterelnök. Minthogy ön a kisgazdapártot említette, az FKGP-nek a koalíciós szerződés értelmében megvan az a joga, hogy ha valamely kisgazda miniszter vagy államtitkár elveszti a kisgazdapárt elnökének a bizalmát és a pártelnök ezt nekem jelzi, akkor én felmentem az adott politikust. Torgyán úr ellenében senkit nem akarok pozícióban tartani.- És ez fordítva is igaz?- Fordított esetben - miként már említettem - az alkotmány szabályoz: a kisgazda miniszterek esetében sem csorbulhatnak a kormányfői jogok. Egyébként elégedett vagyok a koalíciós pártok együttműködésével.- S a koalíció eredményességével is elégedett? Gondolok itt arra, hogy a közvélemény-kutatások a koalíció vezető pártjának, a Fidesznek a népszerűség- csökkenését jelezték. Ezt látva a kormánypárti politikusok általában széttárják a kezüket és azt mondják: minden kormánynak népszerűtlen intézkedéseket kell hozni, s ez meglátszik a támogatottságon. Az ön kormánya nem kényszerült erre, éppen ellenkezőleg: a családi pótlék, a gyed visszaállításával kifejezetten növelhette volna a népszerűségét. Akkor hát mivel magyarázható a Fidesz visszaesése?- A lakossági vélemények hullámzása természetes. A Fidesz erős támogatást kapott a választásokon, majd még nagyobb lett a népszerűsége a kormány megalakulásakor. Ezzel együtt Magyarországon mindig is volt és lesz egy többé-kevésbé jelentős baloldali szavazótábor, amelyet a szocialista párt, és egy jelentős jobboldali szavazótábor, amelyet a polgári pártok szövetsége képvisel. Ezek az erők nyílt választási küzdelmet folytatnak, ami szerintem hasznos az országnak. Mind az ellenzéknek, mind a kormánypártoknak jót tesz, hogy ha mindennap, lehetőleg korrekt, a mainál korrektebb, nyugodalmasabb, kevésbé személyeskedő természetű vitákban újra és újra meg kell védeniük saját álláspontjukat, vagy legalábbis érvelniük kell nézeteik mellett. Ami a közvélemény-kutatást illeti, én nem hónapról hónapra vagy egy éven belüli változások szempontjából nézem az eredményeket, hanem négy-nyolc év távlatában. Tudjuk, hogy mi volt 1998- ban, majd meglátjuk, mi lesz 2002-ben. Egy kormány számára az a mérce, hogy jól vagy rosszul dönt. A baj akkor van, ha egy párt mögül azért fogy el a támogatók tábora, mert kormánya rossz döntéseket hoz. Mi zömében olyan döntéseket hoztunk, amelyeket az emberek akartak. Emberek a kasszánál- Vajon ezt a megállapítást nem gyengíti az a tény, hogy Magyarországon éppen most sztrájkhullám van kialakulóban? Ezzel kapcsolatban hallani olyan véleményeket, hogy a mai helyzet a választási küzdelemre vezethető vissza. Akkor a Fidesz sok mindent megígért, s most az emberek - jelképesen szólva - mennek a kasszához. De a kasszában nincs annyi pénz, hogy az ígéretek teljesüljenek, s ezt látva, egyes szakmákban sztrájkkal akarják kikényszeríteni az ígért juttatásokat.- Annyi pénz, amennyit az emberek megérdemelnének, sajnos soha nincs a kasszában. Nekünk nagyon okosan kell felhasználnunk a gazdaság növekedését részben arra, hogy az életszínvonalat javítsuk, részben pedig arra, hogy további növekedést tudjunk elérni. Nekem e tekintetben van egy zsinórmértékem: az éves gazdasági növekedésnek a felét adjuk hozzá az inflációhoz, s így kapjuk meg a nyugdíjaknak és béreknek a következő évekre tervezhető mértékét. A növekedés másik felét pedig beruházásokra fordítjuk. 2000-re azt tervezzük, hogy képesek leszünk megállni a 6 százalékos inflációnál, lesz egy 4,5 százalékos gazdasági növekedés, ennél fogva a béreket 8,25 százalékkal tudjuk majd emelni. Mindehhez azt is tudni kell, hogy az országnak van egy korábbról örökölt nagy adósságállománya, amelyet évről évre törleszteni kell. 2000-ben erre a célra 803 milliárdot fogunk fordítani, ez valamivel több annál az összegnél, mint amennyit minden magyar állampolgár személyi jövedelemadóként befizet. A kormány nem tehet mást, mint hogy átveszi az adóbevételt és mint egy postás, átutalja azoknak, akik korábban hiteleket adtak nekünk. Ami a sztrájkot illeti, nem örülök neki, mert megáll tőle az élet, kárt okoz az embereknek, tehát jobb elkerülni. Ugyanakkor a sztrájkhoz az embereknek joguk van. Világos a kormány döntése, hogy a következő évben a béremelkedések átlagos mértéke nem lehet több, mint 8,25 százalék, s úgy látom, hogy nem is lesz több sem a versenyszférában, sem az állami területen. E tekintetben annyit tudok ígérni, hogy ha az infláció magasabb lesz, akkor a béreket is nagyobb arányban növeljük. Tizenötmilliós nemzet- Ön több kérdésben is az emberek megértésére apellált. Ehhez azonban sokszor meg kell „fejteni” a miniszterelnöki kijelentéseket. Legutóbb például megállapította, hogy Magyarországon lezárult a rendszerváltás. Ezt kevesen értik, én sem találkoztam még sehol ennek kifejtésével. Mire alapozza ezt a véleményét? Neve: Orbán Viktor Életkora: 36 éves Iskolai végzettsége: ELTE JTK Hivatása (az általa felállított sorrendben): családapa, férj, politikus Foglalkozása: miniszterelnök (és még egy ideig) pártelnök Családi állapota: nős Gyermekei: 3 (két lány és egy fiú) Kedvenc időtöltése: a foci- Arra, hogy az elmúlt tíz évben lezajlott rendszerváltás eredményeként a következő változások történtek: újjáépítettük a család- támogatási rendszert, 7-8 százalékra csökkent a munka- nélküliség, erősödött a biztonság, 1999-ben 20 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma. Mi volt a rendszerváltás a nemzeti összetartozás szempontjából? Az elmúlt évtizedben éppen a sok baj, a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt az emberek leginkább a saját boldogulásukért küzdöttek, s így háttérbe szorult az a gondolat, hogy Magyarország nemcsak tízmillió magyar állampolgárnak a hazája, hanem a magyar egy 15 milliós nemzet. Úgy látom, ma a 15 millió magyar összetartozásának érzése erősebb, mint korábban. S a rendszerváltás befejezésének legszilárdabb alapja a gyors - az Európai Unió átlagánál kétszer gyorsabb - gazdasági növekedés, amelyet az elemzők hosszabb távra is előrevetítenek. Idén, 10 éves visszaesés után, elértük a nemzeti össztermék 1990-es szintjét. Jellem és történelem- Fia ön szerint ilyen sikeres a kormány, s értelemszerűen a kormányfő is, akkor miért vetődött fel most a miniszterelnöki és a pártelnöki poszt szétválasztása? Ez a korábbi kormányzó pártoknál is felmerült, de mindegyik nemet mondott. Ön miért mondott most igent?- A sikerek nem a kormány, hanem minden magyar ember közös sikerei. A Fidesz is szembekerült azzal a problémával, mint a korábbi kormányzó pártok, hogy minden erejét a kormányzásra fordította, s eközben elhanyagolta hátországának megerősítését. Márpedig a hátország fontos. S miután mi megbízunk egymásban, én nem tartok attól, hogy a funkciók szétválasztása folytán valamiféle kétfejűség alakul ki a hatalom csúcsain. Nem tartok attól, hogy egymás ellen dolgozó hatalmi központok jönnek létre. A ________ pártelnöki posztra a megyei elnökökkel való megbeszéléseken Ader János és Kövér László neve vetődött fel. Hogy az urak vállalják-e, erről még nem nyilatkoztak. Ha bármelyik is úgy dönt, hogy vállalja, én tudomásul fogom venni és megteremtem a lehetőségét annak, hogy a jövőben pártelnökként dolgozzanak.- Mennyiben változott a családi élete, amióta kormányfő szerepét betölti? A feleségemmel, a gyerekekkel rendszeresen járunk-kelünk az utcán, elmegyünk moziba, állatkertbe vagy cukrászdába, s elmondhatom, hogy soha sehol semmilyen bántódás nem ért, még szavakban sem. Igyekeztünk a lehető legkevesebbet változtatni a szokásainkon, a családi életünkön. Meggyőződésem, hogy az ember elsősorban nem miniszterelnök, hanem családapa. S ha rossz családapa lennék, nem lehetnék jó miniszterelnök sem.- Néhány nap, és átlépünk a 2000. évbe. Mit kíván az ország lakosságának?- A 20. századnak sok tekintetben a vesztesei voltunk. Soha nem volt annyira igaz Szekfű Gyula véleménye, hogy régebben a jellemünk alakította a történelmünket, a 20. században pedig a történelem a jellemünket. Azt kívánom magunknak, hogy a 21. században ismét a jellemünk legyen úrrá történelmünkön. Köszönöm ezt a beszélgetést, köszönöm, hogy az év végi munkát valamint a sűrű ünnepnapok között is hajlandó volt interjút adni. Pálos Tamás Próféciák és realitások Jószerivel már csak néhány óra választ el bennünket a 2000. esztendőtől - tudatosan nem a század vagy ezredforduló kifejezéseket használom amelynek vélt és valós szerepe, jelentősége ez idő szerint közszájon forog. Ez a kerek, már misztikusnak mutatkozó évszám egyfelől az átlagosnál is jobban felkelti az emberek kíváncsiságát, másfelől meg tapasztalható talányos tartózkodás is az évfordulóval kapcsolatban: egyes szállodák szakemberei előre elégedetlenek a várható szilveszteri forgalommal. Úgy tűnik, az emberek többsége inkább családi körben pezsgőzik, semmint elhagyja otthonát szilveszterkor. Mondják, meg tudható is, a 2000. év elég sok emberben kelt szkepszist, szorongást, fortélyos félelmet is. Ez utóbbi érzések egy része feltehetően a már ezeréves mil- lenarizmuson, azon a keresztény hiten alapszik, amely szerint Krisztus visszatér a Földre, elhozva a szentek ezer évig tartó uralmát. Sokan utalnak Nostradamus centuriáira és az általa felvázolt sötét jövőképre. Más próféciák, egyes vallási szekták egyenesen világvégéről papolnak. A millenarizmus új váteszei a világ hirtelen és gyors, korántsem megrázkódtatások nélküli változását hirdetik. Hát, mit mondjak? Talán az utóbbiakban lehet valami igazság. Ugyanis azt már az utóbbi évtizedekben is mind sűrűbben tapasztaltuk micsoda gigantikus méretű változásokkal, veszélyekkel és katasztrófákkal - mint realitásokkal - kell szembenéznie e kor emberének. Túlnépesedés, környezetszennyezés, esőerdők kipusztulása, az ózonréteg elvékonyodása, háborúk, éhínsége, járványok - megannyi katasztrófa, havária világszerte. S a borzalmak egy része bennünket sem került el: terrorizmus, bűnözés, elszegényedés, s csupán az idén egy csomó természeti csapás, az árvíztől kezdve a belvízen keresztül a viharkárokig, fagykárokig stb. bezárólag. Mi várhat még ránk? - kérdezi a kor embere, s ezt a kérdést teszik fel maguk a jövőkutatók is. Mit hoz a 2000. év, mennyiben lesz mérföldkő? Nekem elegem van a próféciákból, de már a virtuális világból is, amely nem a valódira, de a mesterségesre tekint. A realitás az, hogy a történelem menete nem igazodik a kerek évfordulókhoz a világban, így szerintem a 2000. esztendő nem jelent semmiféle korszakhatárt e glóbuszon. Csodavárásnak nincs helye ez idő szerint sem. Az viszont igaz - s erre e hélyütt is apellálni kell! - a 2000. esztendő a magyarság szempontjából kitüntetett jelentőségű. Kétezer a mi nagy ünnepünk, ezeréves államiságunk millenniuma. Az államalapítással és a kereszténység felvételével Szent István királyunk kijelölte helyünket Európában. A mi feladatunk - és a jövő nemzedékéé -, hogy 2000- ben és az azt követő időkben meg is találjuk a helyünket a vén Európában az Öreg Hölgy karjai között. B. O.