Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-23 / 300. szám

14. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT TÜKÖR 2000. DECEMBER 23., SZOMBAT Rekorderként lép a harmadik évezredbe Az egykori kiváló hosszútávfutó, Mecser Lajos ma is rendszeresen sportol Mecser Lajos, az egykori kiváló hosszútávfutó a magyar atlé­tikában már nagyon régóta tart egy csúcsot: 1968. július 3-án Stockholmban egy nemzetközi versenyen 13:29.2 perccel, új országos csúccsal nyerte meg az 5000 méteres síkfutást. En­nek immár több mint harminckét éve, de ezt magyar futó az­óta sem tudta megdönteni. A remek atléta 1957-ben az SBTC- ben kezdte a pályafutását, 1963-tól tíz éven át volt válogatott, részt vett az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikóvárosi olim­pián. Az 1966-os budapesti Európa-bajnokságon 10 000 méte­ren második, 5000 méteren ötödik, míg 1967-ben fedett pá­lyán Eb-bronzérmes lett. Emellett huszonkétszeres magyar bajnok, számos nemzetközi verseny győztese, s két Európa- csúcs is fűződik a nevéhez. Pályafutásáról 1992-ben könyvet írt „A hajrá három pillanata címmel”, amelynek bővített ki­adása 1998-ban jelent meg. Eredményei, munkássága révén az adidas-család tagja 1997-től, tavaly pedig elnyerte a Nóg­rád Megye Díszpolgára címet. Ma is rendszeresen fut.- A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Bükkaranyoson, Miskolc kö­zelében születtem 1942. szeptem­ber 23-án - kezdte Mecser Lajos. - Gyermekkoromban laktunk Deb­recenben, majd Hejőcsabán is a szüleimmel, ahonnét 1949-ben költöztünk át Salgótarjánba. Az elemi iskolát az acélgyári iskolá­ban végeztem el. Nagyon sokat kö­szönhetek Rákóczy István tanár úr­nak, aki belénk plántálta a sport szeretetét. A sportolást háromtusá- zóként kezdtem, első edzőm dr. Danis Antal volt. A futóversenye­ket általában megnyertem, de úsz­ni a mai napig sem tudok rendesen (pedig Székely Éva olimpiai bajnok is tanította úszni 196&ban egy ku­bai edzőtáborozás alkalmával - a szerk.). 1957-ben kerültem az SBTC-hez, ahol a társadalmi edzőm Rácz András volt. Megyei versenyeken nyertem: először Sal­gótarjánban, a sebaji réten győz­tem 17 éves koromban. Aztán 1960-ban már a budapesti ifjúsági mezei bajnokságon harmadik let­tem, majd még ez évben a váloga­tottban Debrecenben az NDK fia­taljaival volt egy páros viadal, ahol 3000 méteren 8:50 perces idővel második lettem. Ebben az évben meghívtak a tatai edzőtáborba, ahol találkozhattam példaképeim­mel, Rózsavölgyi Istvánnal és Iha­ros Sándorral, a világhírű futókkal. Akkor még álmomban sem gon­doltam arra, hogy néhány évvel később az ő rekordjaikat „döntö­getem”. Olyannyira nem, hogy le­tettem a kőművesvizsgát is. AZ ÉLVONALBA ROBBANT A kiváló hosszútávfutó edzéseit 1960-tól - egy év kihagyással - Híres László irányította. A salgótarjáni futó nevét 1963-ban ismer­te meg a közönség, amikor is a Népstadionban rende­zett nemzetközi versenyen 5000 méteren 13:59,6 perc­cel lett első, megelőzve Iharost (14:01,8), a volt sokszoros világcsúcstartót. Még az év október harma­dikén következett az első felnőtt válogatottsága az angolok ellen: ugyancsak a Népstadionban 5000 méte­ren 13:53,6-tal második lett. Ezzel a teljesítmény- nyel túlszárnyalta az előírt olimpiai szintet (14:02), s elnyerte az érdemes spor­toló címet. Mecser Lajos 1964-ben Párizs­ban 8000 méteren megnyerte a L'Humanité nemzetközi verse­nyét (24:06,0). Ez a győzelem azért volt értékes, mert 1950 óta nem nyert ott magyar atléta. Az évek során olyan futók találkoztak e versenyen, mint Zátopek, Kuc, Bobtnyikov és társai. Aztán április­ban Budapesten pályacsúccsal nyert a 10 000 méteres országos mezei bajnokságon (29:59,8). Az országos pályabajnokságot tízezer (29:31,8) és ötezer méteren (14:02,2) is megnyerte, emellett több nemzetközi viadalon is reme­kelt. S októberben jött az olimpia... TOKIÓTÓL BUDAPESTIG- Számomra a tokiói olimpia nem volt sikeres - emlékezik visz- sza Mecser. - A verseny előtt meg­fáztam, az 5000 méteres síkfutás előfutamában csak kilencedik let­tem (14:35,4), így nem kerültem a döntőbe. De nem keseregtem: fia­tal voltam még, s tudtam, hogy en­nél mindenképpen többre vagyok képes. Összességében nem volt rossz évem, az itthon elért ötezres időmmel a tizenkettedik voltam a világranglistán. A következő években a vasaka- ratú ember egyre jobb eredménye­ket ért el. 1965 első három hónap­jában Egerben katonáskodott. Ha eltávozási engedélyt kapott, nem egyszer futva tette meg a mintegy hetven kilométeres távot Salgótar­jánig. Még ez évben Iharos orszá­gos csúcsait döngette, majd 1966- ban többek között triplázott a ma­gyar bajnokságon (ötezren: 13:51.4, háromezren: 7:58.4, tízez­ren: 29:15.8) és Londonban hat mérföldön új Európa-csúccsal (27:23,8) lett harmadik.- Jött a budapesti Európa-baj- nokság, amiért egész évben dol­goztam - folytatta az egykori kivá­ló atléta. - Augusztus 30-án tíz ki­lométeren új országos csúccsal (28:27.0) második lettem. Egy ki­csit bánkódtam, mert egy kis sze­rencsével nyerhettem volna. Min­denki gratulált az ezüsthöz, s az eredményhirdetéskor, a magyar zászló felhúzásánál arra gondol­tam: érdemes volt sportolnom, dolgoznom, mert a munka mindig meghozza a gyümölcsét. Az öt­ezer méteren ötödikként (13:48.0) zártam. MEGDÖNTHETETLEN CSÚCS? A jó sorozat 1967-ben is folyta­tódott, amikor is Prágában a fedett pályás Európa-bajnokságon har­madik lett a háromezer méteres síkfutásban (8:00.6), majd Lon­donban három mérföldön új Euró­pa-csúccsal (13:03.4) második volt. Eredményei alapján meghív­ták a Montrealban rendezett Ame- rika-Európa viadalra, ahol fölénye­sen nyerte az ötezer métert (14:01.8). Elérkezett 1968 nyara. Július 3- án Stockholmban az 5000 méteren húsz országból igen erős mezőny gyűlt össze, így Ron Clarke, Muhammad Gammoudu, Naftaä Temu és Kipcsoge Káno is ott volt. Közöttük pedig egy szőke magyar, aki lehajrázta Clarkeot, az ausztrál csodafutót, s megszületett a 13:29.2 perces országos csúcs, amely a mai napig is áll.- Szokás szerint izgatottan ké­szültem a versenyre: a 13-as szobá­ban laktam, 13-as volt a rajtszá­mom, s 13 ezer néző előtt futottuk a távot. Kellemes időben indult a mezőny, 2200 méterig együtt ha­ladtunk. Clarke 2400-nál robban­tott, nyolc-tíz fős boly ment vele. Úgy 3200-nál még jobban növelte az iramot, ekkor azonban már csak én tartottam vele a lépést. Ek­kor jött egy isteni sugallat, hogy „most, vagy soha”, mennem kell előre. Arra gondoltam, hogy Clarkenek is két lába van, s még nála is több kilométert gyűrtem le. Az élt a tudatomban, hogy megyek vele, s ha ki is kapok, legalább fu­tok egy országos csúcsot. Minden erőmet összeszedve futottam, az utolsó métereken szinte már nem is láttam semmit. Hogy beértem a célba, azt onnan tudtam meg, hogy egy Stockholmban élő honfi­társ erősen ölelgetett. A nagy hajrá három pillanatát rögzítette a stock­holmi Dagens Nyheter. Az annak idején megjelent nagyszerű fotót átvette a Népsport is. Úgy látszik, mind a mai napig nem született meg az a magyar gyerek, aki majd a múltnak adj át ezt a „szakállas” csúcsot... Még ebben az évben má­sodik helyre kerültem az ötezres világranglistán, októberben Mexi­kóban pedig az olimpiai arany­éremről álmodtam. Tízezren in­dultam, mert ott nem volt előfu­tam. Sajnos a magasság kikészí­tett, már az is erőfeszítésembe ke­rült, hogy egyáltalán célba érjek huszonnegyedikként (30:54.8). Ilyen időeredményeket a verseny­zői pályám kezdetén futottam! A maratonit mintegy 20 kilométer után adtam fel, nem bírtam. Év vé­gén, november 16-án megnősül­tem, a házasságból Agnes nevű gyermekünk született 1972-ben. VERSENYEK, KESERŰSÉGEK- A mexikói kudarc gyakorlati­lag a pályafutásom végét jelentette, de ehhez más is hozzá járult - hangsúlyozta az élő legenda. - Ki­robbanó formában voltam, így 1969 elején meghívtak az Egyesült Államok fedett pályás bajnokságá­ra, de az OTSH nem engedett ki. Máig sem tudom, hogy miért. Min­denesetre ez a döntés nagyon megviselt, s az olimpián való siker­telen szereplés - ami a klimatikus viszonyoknak tudható be - szintén hervasztólag hatott rám. Ettől füg­getlenül áprilisban megnyertem a tízezres magyar mezei bajnoksá­got (33:01.4), majd júliusban az ob-n szintén tízezren második let­tem (29:34.4). 1970-ben az országos tízezres mezei versenyt hetedszer nyerte meg (31:26), majd 1971-ben ismét első volt ezen a távon, még a válo­gatottban is szerepelt, de igazi jó eredményei már nem voltak. Kő­műves lévén még ez évben maga elkezdte a háza építését, amelyben a mai napig is él. A következő év­ben éppen hogy tartani tudta a vá­logatott szintet, az országos meze­in azonban megsérült. A versenye­ken egyre gyakrabban kapott „szú­rást”, de azért futott. 1974-ben még megnyerte - tizedszerre - az orszá­gos 13 kilométeres mezei bajnok­ságot. Ez évben a megyék közötti pontversenyben Nógrád az utolsó lett, Mecser szerezte a pontok har­minc százalékát. Az országos pá­lyabajnokságon három érmet akasztottak a nyakába (a mezeit megnyerte, tízezren második, míg ötezren harmadik lett.), de mun­kahelyén, a Nógrádi Szénbányák­nál ez is kevés volt, mert csökken­tették a fizetését.- Ezt nem tudtam lenyelni, megsértődtem - azt hiszem, jogo­san. Elmentem a Diósgyőri VTK- hoz versenyezni, de Salgótarján­ban éltem - említi keserűen az egy­kori remek élsportoló. - 1975-ben már voltak olyan versenyzők, akik így „üdvözöltek”, ha rajthoz álltam velük: „na ez a vén trotty minek jött ide?” De én még ebben az év­ben - tizenegyedére is! - megnyer­tem az országos mezei bajnoksá­got. Ősszel indultam a kassá nem­zetközi maratonin, ahol hatodik lettem. Éltem egyszerű hétköznap­jaimat, a másodosztályban spor­toltam a DVTK-ban, közben mű­veltem a szőlőmet és méhészked- tem is egy-két kaptárrá. Szeretem a méheket, ők szemtől szembe csípnek, ma má 75 kaptárt gondozok. Mecser Lajos 1980-ban fejezte be aktív pályafutá- sát. 1981-től vízóra-leolva­sóként dolgozik, a má na­pig is ebből él. Volt olyan időszak, hogy besegített a felségének a vattacukor­árusításba, s délutánon­ként elment ruhatárosnak a Tarján Vendéglőbe. MEGÚJULÁS, „NAGYKÖVETSÉG” Angyal János, az SKSE atlétikai szakosztályának elnök-edzője 1991 tavaszán szólt Mecsemek, hogy Gö­rögországban lesz egy vete­rán országúti verseny. Az egykori bajnok tizenegy év kihagyás után úgy döntött, hogy indul és elkezdi élete „második gyermekkorát”. Sok ideje nem volt az indulásig, de nagy szorgalommal készült Száonikire, ahol a 45-50 évesek között indát 49 esztendősen. A12 kilométeres távon korosztáyában negyedik, míg az összetettben hu­szadik lett. Megjött a kedve, egyre több veterán versenyen vett részt, így a Norvégiában rendezett Eb-n is. Az elmát év tavaszán a Magyar Atlétiká Szövetség vezetőségvá­lasztó közgyűlésén az elnökségi tagok jelölésénél felmerát az ő ne­ve is, de nem válláta a tisztséget.- A realitás táaján maradtam - hangsáyozta Mecser. - Megkö­szöntem a bizámat, amely nagyon jól esett. Elmondtam, amennyiben a harmadik évezred első évtized­ében sem tudják megjavítani az ötezres csúcsomat, akkor öröm­mel veszem majd a tiszteletbeli el­nökségi tagságot. Én azonban to­vábbra is a vidék atlétika nagykö­vete szeretnék maradni, hogy nép­szerűsítsem ezt a szép sportágat. MINDENE AZ ATLÉTIKA- Pályafutásom során dopping-, vagy ajzószereket nem használ­tam, s nem vettem fel magas rajt­pénzeket. Szívből sportoltam, egy­általán nem az anyagiak sarkall­tak, hanem a minél jobb eredmé­nyek elérése. Válogatottságom alatt több jó barátom volt, közülük is kiemelném Varjú Vilmos súlylö- kőt. A futás, az unokáim és a mé­hek töltik ki az életem. Igaz, ma már naponta csak négy kilométert futok, mert az edág megtett fél­millió kilométer rendesen kikészí­tette a „futóművemet”. Időnként az unokáimat is elviszem magam­mal kocogni, vagy sífutni. Lakóhe­lyemen, a Beszterce-lakótelepen három éve nevemet adtam a Mecser Futó Clubnak, időnként közösen futunk tömegsport-verse­nyeken is. Az elmúlt évek során a szívemhez nőtt a nemzetközi Rá­kóczi-emlékfutás, amelynek a fő­szervezője ez évben is Bállá Tibor volt. Vele és barátaival szeptem­berben már hetedik alkalommal futottunk öt országon át. Nagyon sok meghívót kapok az egész or­szágból a különböző versenyekre, számtalan viadalon részt is ve­szek, mint a versenybíróság elnö­ke és nem ritkán futok is. Szá­momra nagy öröm, ha együtt mo­zoghatok az óvodás és kisiskolás gyerekekkel, hiszen az ember a gyermekében él tovább. Hogy miért futottam, illetve a futok a mai napig is? Hát azért, mert imádom az atlétikát, a spor­tok királynőjét. Ez a „királynő” a szenvedélyemmé vált. A mai napig is a hitvallásom, hogy a munkában és az Istenben nem lehet csalódni. BALOGH TIBOR Ünnepeltek és emlékeztek a szabadidősport megyei szervezetei A napokban ünnepi közgyű­lésen emlékezett meg fennállá­sának tizedik évfordulójáról a Nógrád Megyei Szabadidős Clu­bok Szövetsége és valamennyi tagszervezete. A tanácskozáson értékelték a lakosság sportja ér­dekében az elmúlt évtizedben végzett sokirányú sportmunkát, a sportklubok működésének helyzetét, s meghatározták a kö­vetkező évek főbb feladatait. A közgyűlés résztvevőit Saiga Péter, a Magyar Szabadidősport Szövetség ügyvezető igazgatója és Répássy László megyei sport- igazgató köszöntötte. Ezt köve­tően a megyei szövetség elnöke, Páles Lajos ünnepi beszédében áttekintette az eltelt év­tized történéseit, a szö­vetség életének főbb eseményeit, a klubok­ban folyó szabadidős te­vékenységeket, rendez­vényeket. Megemléke­zett azokról a társadal­mi sportvezetőkről, akik meghatározó egyé­niségei voltak a megye szabadidősportjának, a természetjárásnak, de már nem élhették meg ezt a jubileumi évfordu­lót, így dr. Ruzsik Mi- hályról, Spalek János­ról, Angyal Barnabásról és Domszky Györgyről A nógrádi szabadidősport-klubok életének elmúlt évtizedéről nyílt kiállítás a Megyehá­zán tekinthető meg dr nyíri László felvétele Az összejövetel második részé­ben a szövetség alapító tagjainak és a hosszú éveken át kiemelkedő sportmunkát végző társadalmi aktíváknak, sportvezetőknek em­lékplakettet adtak át. Ilyen elisme­résben részesült Illés Rudolf, Ré­vész László, Praznovszky György, dr. Nyíri László, Vágvölgyi Ferenc, Páles Lajos, Bacsóka Gyula, Krafft Erzsébet, Göröcs Attila, Csirke Pálné, Eisler István, Verbovszky Lászlóné és Fazekas Melinda. A tanácskozás után a megye szabadidősportját szervező sport­vezetők egy vacsora keretében baráti beszélgetésen emlékeztek az elmúlt tíz évre, a közös sportél­ményekre, sporteseményekre. A közgyűlés alkalmából a megyei szövetség néhány aktívája színvo­nalas kiállítást készített az el­múlt évtized képi és tárgyi emlé­keiből. Ötezer méteren a Népstadionban. Az élen Mecser Lajos... FOTÓ! ARCHÍV/KOPPANY GYÖRGY Ma is szívesen kocog csendes erdei ösvényeken __________________________________________________FOTÓI OÓCS ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom