Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)
2000-12-23 / 300. szám
2000. DECEMBER 23., SZOMBAT Ü N NÉP Nógrád Megyei HIrlap - 9. oldal lostort, szabadon járhattunk, kelhettünk a mészillatű falak között, s mutatott be mindent előzékenyen a főnökasszony, mindennek vége: a fogadószoba rendje, egyszerű, ám barátságos berendezése csak sejteti a benti világot, oda civil személy, legyen nő vagy férfi nem léphet. Hogy milyen lesz az idei karácsony? Csipke Mária Margit válasza: lelkiekben gazdag, imádságos estre készülnek, semmi fény, semmi pompa, ajándékozási láz nem Őszbe feledkezett december napfénybe vonja a kolostor fáradságos munkával parkká rendezett udvarát. Takaros kőszegély választ el növényszigeteket, örökzöld csemeték között berkenye, tűztövis •vöröse virít. Ez a zöldövezet nem reked meg idekinn, jut belőle bőven az ajtón túli zárt térbe is. A főépület bejáratán dupla ajtó, (küszöbén hengerszerű párna igyekszik kint marasztalni a hűvöset, még inkább a hideget), amely az előtérbe vagy tárgyalóba, abba a közösségi helyiségbe nyílik, ahol „civil” személyeket fogadnak az apácák. Itt a szekrénykék üveges polcain nemcsak a sokszor éjjeli órákon át, eladásra készített, karácsonyra szánt kegytárgyak sorakoznak: az ablakok közelében cserepes növényekkel megrakott virágállványok. Az utóbbiak sem egyszerűen díszek, ügyes kezű nővérek ápolt kedvencei, más célokat szolgálnak: ezek is a kenyérkereset eszközei, vagyis a szükség képviseli a nagyobb részt a velük való foglalatosságban. Jutott a cserepesekből a kápolnába is, rácsai mögött a karácsonyi kaktusz virágainak ciklámenbe hajló rózsaszínje díszük. A növények iránti kereslet elmarad, a várttól, különösen karácsony előtt, a kegytárgyakat jobban keresik az emberek, mondják a nővérek, ezért igyekeznek minél több időt fordítani az elkészítésükre. Kellékeik szentképek, gyertyák, apró figurák más-más elhelyezésben és nagyságban, kiegészítve az aranyozott vagy ezüstösen fénylő tobozokkal, amelyeket maguk gyűjtenek és csiszolnak. Délre néz a különálló épület bejárata, kendőzetlen ablaka. Belső terében néhány helyiség olyan, mint egy kis növényház, kellemesen párás levegővel, az ablaküveg mert akkori körülményeink kissé hasonlítottak a betlehemi éjszakában szállást kereső, s végül egy rideg istállóban meghúzódó szent családéra... *** Holnap este, miután imádságos lélekkel meggyújtják az adventi koszorú utolsó gyertyáját, hét apáca indul az erdőkürti ködös éjszakába a falucska katoli- kus temploma felé. A fehérruhások sorát Csipke Mária Margit vezeti. Kezében viharlámpa, sárgás fénye világítja meg az utat a rendtársak biztosan-bizonytalanul tipegő léptei előtt. A kis menet halkan imádkozni kezd, majd amikor a templomhoz érnek felhangzik ajkukról az ének: Dicsősség mennyben az Istennek..., a felcsendülő harangok is viszontválaszolnak, viszik az örömhírt, ma éjszaka megszületett a megváltó. MIHAUK JÚLIA költözzünk. A nővérek novemberben kettesével jártak át ideiglenes lakhelyünkről, Csécséről éjjel-nappal fűteni a hideg, rideg falakat, hogy az épület átmelegedjen. November 28-án érkeztünk, másnap leesett az első hó, megmaradt tavaszig. Nem volt víz, gáz az épületben, hiányzott a szennyvízgödör... A kápolnából hiányzott három ablak, mert ellopták azokat is, sőt a vakoláskor leszedett ajtóknak is lábuk kelt. Téglával raktuk be az üresen ásítozó ablakszemeket, szalmával tömtük be a hézagokat. A falakra lecsapódott a pára, hideg volt, de hál' Istennek senki nem lett beteg, kibírtuk a megpróbáltatásokat. Padlóburkolat még nem volt, a betont papírkartonnal és némi szőnyeggel borítottuk. A félig kész, akkor még használhatatlan kápolna helyett kialakítottunk egy másik imahelyet. Lakókörülményeink is sivárak voltak, még nem készültek el a beépített szekrények, ezért mindenünket papírdobozokban tároltunk. A dolgok vontatottan haladtak, annyira, hogy az említett szekrények is csak most, 2000 decemberére készültek el. Az első karácsonyunk olyan volt mint az idei lesz: lelkiekben gazdag, természetesen a hiányzó munkálatok nagy részét befejeztük, így lényegesen javultak körülményeink. Mégis: mi azon az első karácsonyon különösen boldogok voltunk, amikor téglával raktuk be, szalmával béleltük a kápolnaablakokat és a rideg földön 1998 november végén költöztek be erdőkürti kolostorukba az apácák. Hatévi építkezés után sem volt még sok minden kész, de inkább vállalták a viszontagságos körülményeket, minthogy ebek harmincadjára kerüljön az épület az egyre elszaporodott lopások miatt. Költözés előtt a nővérek kettesével jártak át ideiglenes lakhelyükről Csécséről, s éjjel-nappal fűtöttek, hogy száradjanak a nedves falak, melegedjen az épület. A kápolna is félig kész állapotban volt, három nagy méretű ablakát lelketlenek lopták el. A nővérek téglával pótolták az üresen tátongó nyílásokat és szalmával tömték be a hasadékokat. Viszontagságos körülmények között telt az első karácsonyuk, mégis: boldogok voltak, mert körülményeik hasonlítottak az istálló ridegségéhez, ahol a szent család húzta meg magát a betlehemi éjszakában. Két év után is megmaradt a kolostor egyszerűsége, puritanizmusa, de menet közben - pótolva a hiányzó munkákat - egy parányi, női szerzetközösség talált itt igaz otthonra és imádságos lélekkel éli ünnepeit és hétköznapjait. Az utolsó pillanatig készültek a karácsonyra szánt kegytárgyak, apró ajándékok, nagy volt irántuk a kereslet. Az ebből származó bevétel enyhítheti a kolostor anyagi terheit ■ Egy kép a múltból: a lakok is kivették részüket a kolostorépítésből térdelve köszöntöttük a megváltó születését. Boldogok voltunk, SZABÓ GY. SÁNDOR KÉPEK: GÓCS ÉVA FELVITELEI A virág nemcsak a klastrom dísze, eladásra is nevelnek belőlük az apácák Szegény gazdagok Erdőkürtön Boldogok voltak, mert első karácsonyuk körülményei hasonlítottak a szent családéhoz közelébe sorakoztatott sza- porítványokkal, cserepesekkel. Téti szendergésük hónapjaira ide menekítették a fagyérzékeny udvari zöldeket is. Fiammetta nővér hosz- szú tálcán, szépen fejlődő fokföldi ibolyákat rendezget. A helyiség egyik sarkában bokorrá sűrűsödött, hatalmas kála, nyílszerű bimbókat rejt levelei között, mintha csak tavasz vagy kora ősz volna. Virágaiknak megfelelő hőmérsékletről is gondoskodnak a nővérek, takarékra kapcsolt hőtárolós kályha melege óvja a hidegtől a virágtöveket. * * * Csipke Mária Margü, a kolostor főnökasszonya tiszteletbeli „pallérnak” építésvezető is lehetne, hiszen neki is köszönhető, hogy Erdőkürtön felépült Esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővéreinek zárdája. A törékeny termetű apácát és állhatatos rendtársát fehér ruhájukról, nem utolsósorban megfáradtán pöfögő, kopottas Trabantjukról már sokan ismerték: ők a kolostorépítők - mondták sokan, s akadtak jó lelkek, akik segítettek, amiben csak tudtak megyén belül és kívül egyaránt. Jelenleg heten élnek a kolostorban, regulájuk, szabályrendszerük alapján puritán módon, földi szerénységben, lelki gazdagodásra törekedve, imádkoznak a nemzetért, mindannyiunkért. A klauzúra szigorú szabály, míg nem szentelték fel a koszűrődik be a nyugalmat árasztó falak közé. Az utolsó pillanatig a karácsonyi ajándékkészítés zajlik, annyira, hogy már a karácsonyi kalácsot is napokkal előtte megsütötték, a hűtőszekrényben várja, hogy a felszeleteljék, hát ennyi lesz a világi hívság... Még egy mondat az „idénymunkáról”: a főnökasz- szonytól megtudtuk: jó néhány templom kért az általuk készített ajándékokból, még Pestre is szállítottak az adventi koszorúkból, gyertyatartókból, rózsafűzérekből, karácsonyfadíszekből. A szerény bevétel minden fillérére szükség van, hiszen a víz, világítás, fűtés - minden takarékosság ellenére - pénzbe kerül, érkeznek a számlák rendületlenül - jegyzi meg csendesen a klastrom vezetője. Két éve épült fel a kolostor, azt a hideg, mégis az apácák számára szívet melengető novembert egyikük sem felejti, s az első karácsonyukat sem, leginkább az egész ház életéért felelős, hétköznapi gondokkal gürcölő főnökasszony nem. A kezdeti hőskorról Csipke Mária Margit beszél:- 1992-ben kezdtük a munkálatokat, s 1998 telén kénytelenek voltunk beköltözni a kolostorba. Pedig akkor még sok minden nem volt kész, vámunk kellett volna, de több helyről is biztattak: ha nem akarjuk, hogy szétlopják az épületet, s elvigyék még a beszerelt villanyvezetéket is, akkor mielőbb A szigorú klauzúra miatt csak a rácson túlról készülhetett felvétel a kápolnában imád- kozókról ■ A kolostor bejáratánál Csipke Mária Margit, az apácák főnökasszonya
