Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-18 / 295. szám

SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. DECEMBER 18., HÉTFŐ Egy falu, egy nap, egy lap ­mmmm __—~ mmm wmmmmmmmm A Zách-nemzetség birtoka volt a környék, s Zách Felicián híres merénylete után Károly Róbert Ákos nembeli Cselen fia Sándor fiainak: Miklósnak, Jakab­nak és Jánosnak adományozta. A török hódoltság idején a falu a széc- sényi szandzsákhoz tartozott, a tizenöt éves háború idején, 1595 május 12-ikén a török felégette. A lakosságnak csak kisebb része menekült meg, de a krónikák 1598-ban már újra lakott helyként említették Litkét. , „ A falu plébániája 1332-ben már fennállt, de az 1595-ös Múltidéző támadás idején elpusztult. A templomot az ősi alapfala- 1 kon 1766-ban építették újjá. Nevezetes a faluban álló Millenniumi facsoport: a hét tölgyfa a hét vezért jelképezi, s 1896-ban ültették őket. Litke neves szülötte Détári Borbás Vince (1844-1905) bo­tanikus. F.Z. Álmok és valóság a Dobroda partján Litke úgy húzódik meg az Ipoly és a Dobroda összefolyásá­nak szegletében, mintha csak oda teremtették volna. Úgy is történt az valamikor a 13-14. század tájékán, mert ahogy mondják, a templomról már azokból a mai ember számára időtlen időkből vannak emlékek. (Igaz, az északi szomszéd még nagyobb időtávlatokkal dicsekedhet, hiszen nekik az al­só-miocén korszakból maradtak világra szóló ősleletek) Ez azt igazolja, hogy csodálatos ez a mi vidékünk, de azt is hoz­zá tehetnénk, hogy nagyon mostoha is egyben. Amikor Vámos Zoltán litkei polgármestert arról kérdezem, hogy mit mutatna meg egy ide tévedő pénzes külföldinek, így válaszol:- Az attól függ, hogy milyen szándékkal érkezne - mondja a falu első embere. - Kirándulni akar vagy nyaralni, esetleg az iránt érdeklődik, hogy mibe fek­tesse a pénzét. Ezen kategóriák különböznek egymástól. A váratlan idegenvezetői fel­adat nem rettenti meg a polgár- mestert és már sorolja is.- Mindenekelőtt a természeti értékeinkre hívnám fel az ide­gen figyelmét. Azokra, amelyek túlmutatnak a szomszédban lé­vő ősleleteken. A vadregényes Páris patakra, a Csádajra, mely­nek gazdag, változatos madárvi­lága nemcsak a természetet ked­velők számára nyújt tanulságos, ki, hogy a mélyben rejtőző ter­málvíznek valamilyen gyógyító ereje is van. Akkor kiépíthet­nénk a gyógyellátáshoz szüksé­ges infrastruktúrát. Mielőtt még bárki is komoly­talan álmodozással vádolná a falu két önkormányzati vezető­jét elmondom, hogy nagyon is valós alapja van az ő tervezgeté- süknek. A föld mélye valóban termálvizet rejt. Olyannyira, hogy a határ túloldalán erre a vízre már fürdőhelyet építettek a szlovákok. Igaz, ezen az olda­lon is fúrtak egy kutat, amit az után lefojtottak. Egyelőre csak újabb információkat gyűjtenek a helyi vezetők. Erre azért is nagy szükség van, mert a koráb­ban fúrt kúttal kapcsolatos híre­ket is csak szájhagyomány nyo­mán ismerik. A kút nem az ő tu­lajdonuk, hanem a salgótarjáni dítjuk - szól közbe a jegyző. - Emellett természetesen pályá­zunk. Eddig mintegy húsz pá­lyázatot készítettünk, amelyek­nek a kétharmada lett eredmé­nyes. Pályázati pénzekből ké­szül a szennyvízcsatorna beru­házásunk is, amiben persze a szomszéd községek is részt vesznek.- Valóban - veszi vissza a szót a polgármester - a pályáza­tok által szeretnénk a Csádaj nö- vény-és állatvilágát védeni és erősíteni, közösen a Bükki Nemzeti Parkkal. Eddig ugyanis a Lükétől Ipolytarnócig húzódó ötkilométernyi nádast mindig leégették. Elpusztítva ezzel a növény- és állatvilágot. Szeret­nénk megtartani a vadkacsákat, a fácánokat, nyulakat, szép ma­darainkat. Hiszen ez a nádas pi­hentető helyet nyújthat az itt át­vonuló, költöző madaraknak is. Amellett, hogy ez a terület látvá­nyos kirándulóhelynek sem akármilyen! Ha valaki azt gondolná, hogy a litkei polgármester akkora ter­mészetimádó, hogy emiatt elha­nyagolja a természet legfejlet­tebb teremtményét az embert, az téved. A polgármester tervei­Az általános iskolában számos tehetséges gyermek tanul, kémiából országos második helyezést értek el szemet gyönyörködtető kikap­csolódást, hanem a szakembe­reket is megbabonázza. Termé­szetesen befektetési lehetőséget is tudnánk kínálni. Egy futamo- dásnyira terül el a falutól Rárós, az Ipoly partján, amely napja­inkban is szabadidő parkként szolgálja az ide látogatókat. Ez alatt a terület alatt kincset rejt a föld méhe, melegvizet. Itt ki le­hetne alakítani olyan fürdőhe­lyet, ahová messzebbről is szí­vesen jönnének az emberek. Ar­ról nem is beszélve, hogy akkor milyen vonzó lenne ez, ha a víz­nek valamilyen gyógyhatása is kiderülne. Stork Géza jegyző, aki egyéb­ként a számok avatott szakem­bere eddig csendben figyelte a beszélgetést aztán közbeszólt.- Okos, támogatni szándéko­zó emberekkel már összedug­tuk a fejünket és megbeszéltük a helyzetet. Hozzávetőlegesen hárommilliárd forint birtokában megvalósíthatnánk ezen a hat­hektáros területen az elképzelé­seinket. A fürdésen túl vízi játé­kokat is lehetne űzni. Persze az lenne a legnagyobb lehetőség, ha a vizsgálatok azt derítenék vízmű birtokolja. Kutatókkal, geodétákkal, tervezőkkel tár­gyalnak, a minél összetettebb véleményalkotás érdekében.- Ez nagyon fontos, hogy ezt az álomnak tűnő feladatot minél konkrétabban megfogalmazhas­suk - mondja lelkesen a polgár- mester. - Mit miért és mennyiért lehetne tenni. Álmokra ugyanis nem lehet pénzért pályázni, sem befektetőket keresni, csak konkrétumokra. Komolytalan­nak tűnne, ha most elő állnánk ilyen elképzeléssel, de önma­gunkat is igazolni szeretnénk. Azért is ösztönöz ez a dolog en­gem, mert Burgenlandban járva lelkesítő példát láttam a termál­víz hasznosítására. Mi sem va­gyunk ügyetlenebbek, mint az osztrák sógorok, csak éppen annyi pénzünk nincs, mint ne­kik. Ami igaz, az igaz, bármeny­nyire is kellemetlen. A litkei ön- kormányzat az idén 120 millió forint összeggel gazdálkodha­tott. Hol van ez az előbb említett milliárdokhoz képest?- Ennek a pénznek a nagyobb részét az intézményeinkre for­ben az emberek játsszák a fő szerepet. Vámos Zoltán különö­sen érzékeny a fiatalok iránt. Ennek oka van. A falu népessé­gi helyzete azt mutatjá, hogy a közel ezer lakosú településen majdnem kétszázan vannak hatvan éven felüliek. S ezeknek is a fele hetven éven felüli. Az idén eddig 14 gyerek született a faluban, ámde ugyanilyen számban haltak meg. Házassá­got meg csak hat pár kötött. Te­hát nem véletlenül érvel, ami­kor ezt mondja:- A falu képét úgy szeretnénk alakítani, hogy az itt élők jól érezzék magukat, s a fiatalok ne költözzenek el innen. Nagy gondunk a munkanélküliség, de ezzel önerőből nem tudunk mit kezdeni. Maga a falu már halad a fejlődés útján, hiszen a csator­názás megvalósulásával a köz­művesítés megoldódik. Remél­jük, hogy azt követően az állami kezelésű utakat is megjavítják. Igaz, nagy gondunk még a fel­színi csapadékvíz elvezetése. Ennek megoldására térségi ösz- szefogással nyújtottunk be pá­lyázatot, de sajnos, nem nyer­tünk. Ámde nem mondtunk le ennek a feladatnak a megoldá­sáról sem. Szeretnénk egy tájhá­zat is kialakítani, mert van mit jár igét hirdetni és a szentségek­ben részesíteni a vallásos embe­reket.- Persze azért nem vagyunk mi annyira maradiak - jegyzi meg a polgármester. Igaz, tele- házunk nincs, de az iskolában komoly számítógépes oktatás folyik, s megvan az internetes világhálóra való kapcsolódási lehetőségünk is. S nagyon büsz­kék vagyunk arra is, hogy a gye­rekeink országos tanulmányi versenyekre is eljutnak és tiszte­sen helytállnak. Erről azonban már a polgár- mesteri hivataltól néhány perc­nyi járásra lévő iskolában kapok kimerítő tájékoztatást. Nagy ■Ferencné, igazgatónő, aki olyan lendülettel, kicsattanó jókedv­vel mesél magukról, mintha most lenne pályakezdő. tudást nyújtani, az életben soha nem jutnak tovább, mint a szü­leik - magyarázza az igazgató­nő. - A roma gyerekek szeret­nek iskolába járni. Itt melegen vannak, jól érzik magukat és esznek. Nagyon sok gyerek jön el otthonról éhesen. Jellemző, hogy a 157 gyerekből 107 veszi igénybe az étkezést. A roma gyerekekkel sokat kell foglal­kozni, nagyon nehezen fejlőd­nek, de a sportban köztük is számos tehetség akad. Nagy Ferencné örömmel mondja, hogy nyugodtan várja a telet, mert pályázati pénzből sikerült a tetőszigetelést megcsi­náltatni, az iskola modern gáz­fűtését is megoldották. Bátran pályáznak szinte mindenre és nyernek is. Nemrégiben úszás- oktatásra nyertek pénzt, és Sal­Munkában az önkormányzat: szeretnék, ha a fiatalok ás idősek egyaránt jól éreznék magukat a községben bemutatni Litke múltjából. Pél­dául a kora avarkori ásatások anyagát itt is még csak nagyon kevesen látták. Megtudom, hogy erre már készén vannak a tervek is, akár csak azokra az apartman jellegű szálláshelyekre, amelyeket léte­síteni szeretnének. A volt Koháry-ispotályból (Tulajdon­képpen kórházból.) pedig vagy ' öregek napközi otthonát, vagy szociális házat kívánnak formál­ni. Tennék is, de egyelőre csak a szécsényi földművesszövet­kezettel folyó tárgyalásoknál tartanak, hiszen az ő tulajdoná­ban van az épület. Jelenleg bolt működik benne. Ha az önkor­mányzat visszakapná, eredeti formájában és funkciójában állí­tanák helyre. Úgy tervezik, hogy alapítványi formában mű­ködtetnék. A szövetkezet nem szorgalmazza a gazdagabb áru­ellátást a faluban, hiszen egy boltot is a forgalom tart el, s az nem nagy. Műszaki árukért meg egyenesen Salgótarjánba kell utazni. Szerencsére jó az autó­busz közlekedés. Igaz, közlekedik itt vonat is, naponta háromszor, de na­gyon kevesen hasz­nálják. A határon is átkelő sínpáron job­bára csak teherfor­galom zajlik, de ezek is szlovák vo­natok. A litkei nép is, akár csak bármelyik palóc községben élők, vallásos. Szo­morúságukra azon­ban egy szakértő szerint övéké a me­gye egyik legrosz- szabb állapotban lé­vő temploma. Lesúj­tó ez a lakosságra, de arról igazán nem tehetnek, hogy gyakran a betevő fa­lat előteremtése is nagy gondot okoz, nem a temp­lom helyrehozása. Pedig Litkének kellene összefogni négy község katolikusait. Azért is itt épült meg a parókia a pap számára. Most azonban papja sincs a községnek. A nyáj pász­tora is a közeli Karancskesziből- Pedig már nyugdíjas vagyok - mondja, amit igazán nehéz el­hinni róla. - Valóban igaz, amit a polgármester úr mondott, szá­mos tehetséges gyerekünk van, akik magyar, matematika, ké­mia versenyeken vesznek részt. Eljutottunk országos versenye­kig. És jól sakkoznak is. Kémiá­ból például országos második helyezést hoztunk el. Megmutatja az iskolát, amely hatalmas a létszámhoz képest. Mindent megmagyaráz azonban az, hogy 1973-ban épült, körzeti iskolának, négy falu számára. Nagyon örültek neki, csak akkor szomorodott el mindenki, ami­kor kiderült, hogy bútort nem tervezett hozzá senki.- Úgy szedtük össze a négy faluból - emlékezik - mert sze­gények voltunk és ez még most is tart. Az alsó termek műanyag burkolatára a pénzt a pedagógu­sokkal táncoltuk össze, s a szü­lőkkel ragasztottuk le társadal­mi munkában. Az iskolában is érzékelhető, hogy a faluban sok a munkanél­gótarjánba utaztatják a gyereke­ket úszni tanulni. Szinte végszóra toppan be az iskolába Oláh Sándor, a cigány kisebbségi önkormányzat elnö­ke. Elmondja, hogy a lakosság­nak csaknem a 45 százaléka ro­ma, ami csaknem ötszáz embert jelent.- A romák többsége jövede­lempótló támogatásból, meg a családi segélyből él - mondja. Nagy ritkán adódik alkalmi munka, de ez olyan ritka, mint a fehér holló. Nagyon nehéz az életünk, de a romák kezelhetők. Persze itt is akad néhány ha­szontalan személy, mint bárme­lyik faluban, akikre jobban kell figyelni. Igyekszünk lekötni őket. Van hagyományőrző cso­portunk már egy évtizede, bár a hagyományokat inkább csak a felnőttek ápolgatják már. A kisebbségi vezető, aki Csík Barnabással és Oláh Vilmossal gyakorolja jogait, azt mondja, hogy szorosan együtt működ­nek a települési önkormányzat­tal és a törvények szellemében Gondosan készítik (el az óvodáskorú kicsinyeket az iskolai munkára küli és magas a roma lakosság aránya. A gyerekek legnagyobb része hátrányos helyzetű. így kerülnek be az óvodába, majd az iskolába.- Ha itt mi nem tudunk nekik igyekeznek élni. Úgy vélik, hogy a romák alulképzettségét kellene mielőbb megszűntetni, mert csak a tudás által emelked­hetnek fel. Az oldalt írta: Pádár András, fotók: Rigó Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom