Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-15 / 293. szám

2. OLDAL 2000. DECEMBER 15., PÉNTEK SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP Egy falu, egy nap, egy lap - Debercsény STB A falu első Írásos említése az 1562-63. évi tö­rök adólajstromban fordult elő - az idő tájt egy Hamid nevű solymász volt itt a hűbérúr. A tizen­öt éves háború idején, 1598-ban Bornemissza György birtoka volt a település, ami a XVII. században azonban teljesen elnép­telenedett. A templomot - ami a mai Pusztatemplom-dűlőben ‘ j ' ít volt - 1663-ban pusztították el a törökök. A falu MllltldeZO a hódoltság után újratelepült. A XV1I1. század­ban fa haranglábat állítottak itt, ami 1983-ban a szentendrei skanzenbe került. Az utóbbi időben az elnéptelene­dő falut felfedezte a csendet, nyugalmat, tiszta levegőt kereső zöldturizmus. F. Z. Megszolgálta a gondoskodást Gyurekék ribiszkeültetvénye soha nem okozott csalódást „Szép templomunk a túlélés példája” Illés Mária, a derűlátó polgármester Szebb napokat is látott a Gyurek család téli ruházatot vett ribiszkeültetvénye, amikor még gazdag terméstől roskadoztak az ágak. Ezt nem felejti Gyurek Péter és édesapja, megadják ami jár ne­ki: valósággal pátyolgatják a vesszők tövét. Kerti traktort araszoltat felfelé a dombolda­lon az idős Gyurek, megtárcsázva a mál­nás földjét. A ked­vünkért leállítja ma­sináját, de csak rövid időre, mert mint mondja: drága az idő, kissé megkéstek a munkával, ezért igyekeznek mielőbb végezni.- Meghálálja a gondoskodást? - kér­dezem, s intek a nad- rágszíjparcellára.- Meg, meg! Szép termés volt az idén. Kezdetben keveset adtak érte, de én ki­vártam - jegyzi meg huncutul kacsintva Gyurek. - A fiamnak szerencsére van munkája, dolgozik, egy háztar­tásban élünk. Jómagam már nyugdíjasként nem sokra szá­míthatok, de a ház, a föld körü­li tevékenységet én irányítom. Meg kell ragadni minden lehe­tőséget, hogy boldoguljunk, mert más nem segít rajtunk. Látja ott lent azt a parlagot, az is a mi földünk. Oda jövőre új ültetvényt telepítünk a gyerek­kel, mert ez a ribiszkés már ki- fáradóban van. Megadta a ma­gáét, kicsit pihen, aztán majd itt is másba fogunk - mondja a jövőről idős Gyurek, majd megragadja az „ekeszarvat”, indítja a kistraktort, jelezve: vé­ge a beszélgetésnek, ennyi időt szánt a diskurzusra. Debercsény nemcsak arról híres, hogy Nógrád egyik leg­kisebb lélekszámú faluja, hanem arról is, hogy a tele­pülésen található a megye egyik legszebb temploma. 1983-ban épült, minden tég­lájában, költségeinek min­den fillérjében benne nyug­szik a debercsényi polgárok hite, ereje. szönhetünk. A feltárt anyag ugyancsak Szécsényben látha­tó. További tervünk, amelyhez szintén pénz kellene, hogy a fel­tárás helyén emlékparkot léte­sítsünk, de ez egyelőre elképze­lés marad csupán. Nézze, a 83- as templomépítés egyik szép példája az emberi összefogás­nak, máig ható élmény minden­kiben. Meggyőződésem, hogy templomunk az emberi, közös­ségi túlélés példája. A jelenün­ket csak úgy tudjuk megérteni, mindennapi küzdelmeinket megvívni, ha ismerjük múltun­kat - mondja Illés Mária polgár- mester. - Millenniumi ünnepsé­gen zászlót, falucímert avat­tunk, kopjafát állítottunk. Szavai nem alap nél­küliek, kiderül az ak­kor is, amikor szorgalmuk hétköz­napi eredményeit, teendőit keríti sorra. lllás Mária polgármester, mögötte a templom, amelyre büszkék a debercsényiek ■ Öröm, ha a faluért tesz valamit Bállá Jánosék portáján lát­szik, hogy háromgenerációs család él együtt a Főút 32. alatti házban. Már a tágas verandán is, amely olyan, mint egy hatalmas muskátlis balkon, gondosan kezelt vi­rágok tértek téli nyugovóra, s várják, hogy tavasszal is­mét kiültessék őket. Az idős házigazda ebéd utáni szunyókálását áldozza fel, amelynek nemcsak mi, hanem a hűséges Zeusz kutya is örül, ez­által több időt tölthet gazdája közelében. Megtudtuk: Bállá úr egykor tanácstagként később elöljáróként is szolgálta a falut, nyugdíjasként a föld nyújt némi többletjövedelmet számára, il­letve családjának.- Örülök, hogy egykor én is tehettem a faluért, nem is kevés sikerrel, hiszen azóta sem kapok szemrehányást egyetlen szót sem, inkább tiszteletet, elisme­rést. Önkormányzati képviselő­ként részt veszek a falu közéle­tében, s ez már elég számomra. ■- Milyen a debercsényi élet?- Ilyenkor télen különösen szürke, egyhangú. Mindenki be­zárkózik, miközben mindenki ismeri egymást, gondokat, bajo­kat, örömöket. A boldogság ke­vesebb mostanában. Mi hogy vagyunk? - csak erről tudok be­szélni.- Hát önök hogy vannak?- Télidőben takarékon, ilyen­kor már jut idő ebéd utáni pihe­nésre. A föld rendben várja a ta­vaszt. Tíz hektár fekszik itt a ház körül, volt vele munka bő­ven, bár egy része legelő, de olyan piszkos volt, méternyi ma­gas galagonyabozótosokat kel­lett kivágni. Most meg lehet néz­ni - jegyzi meg nem titkolt nyu­galommal Ballá János. - Van ab­ban gyümölcsös, málna, feke- teribizli és egy hektár a tetőn ab­ban egy hektárnyi vetés pihen - sorolja a birtokrészeket házigaz­dám, akit a család többi tagjáról is kérdezem. - A lányom a szü­gyi varrodába dolgozott, a kö­zelmúltban lebetegedett ezért leszázalékolták. A vöm ugyan­csak leszázalékolt. Szóval a ba­jok sem kíméltek bennünket, ebből is látszik, de mit tehe­tünk, csinálni kell, s élni kell egymással békességben. Ez utóbbira nagyon törekszünk, mert ahol á baj, ott sokszorosan törekedni kell a jóra a békés szóra. Mind­ketten amiben tud­nak, segítenek, teszik a dolgukat szorga­lommal. A feleségem is kiveszi részét a te­endőkből.-Akkor a nagyapá­nak még van mit a tejbe aprítani, gondo­lok itt a munka dan­dárjára?- Van, van bőven, szerencsére bírom még erővel, csak az a vérnyomás ne vaca­kolna...- A ház tágas, jól felszerelt - mutatja a szobákat Balláné. - Telefon, víz, gáz be­vezetve.- A kazánt csak ka­rácsonykor gyújtom be - jegyzi meg Bállá János - A központi fűtés nagyon kényel­mes, tiszta, de drága. Jó dolog, hogy van, de fogyjon a fa is.- Hol a harmadik generáció? - kérdezem házigazdánktól, aki­nek felcsillan a tekintete.- Két fiúunokám van: egyi­kük Balassagyarmatra jár, eladó az egyik áruházban, még velünk él. Másik Szentére nősült, Rétságon dolgozik. S a legna­gyobb, legfontosabb hír a család számára: útban az ükunoka! Újabb jövevény, akiért lesz mi­ért élni... szentélyt ugyancsak két Bakallár-alkotás díszíti. Illés Má­ria polgármester asszony lel­künkre kötötte: anélkül ne tá­vozzunk a faluból, mielőtt ne láttuk volna a templombelsőt. Hozta is hamar a kulcsot, tehet­te mert kántorként, hitoktató­ként is buzgólkodik az energi­kus faluvezető. Példája azt mu­tatja: a hitélet és a közélet egy­mást erősítve, jótékonyan együtt hatnak a kis faluban. A beszélgetést már a felújított polgármesteri hivatalban folytat­juk Illés Máriával. Szobájának falán tabló, rajta ásatás képei. Látja, hogy azokat szemlélem.- Tavaly zajlott ásatás nálunk, a Kulturális Örökség Minisztériu­mától kapott pályázati pénzből történhetett mindez. Eredmé­nyeként egy Árpád-kori templom maradványait tárták fel a szé- csényi múzeum munkatársai Majcher Tamás régész vezetésé­vel, akinek külön is sokat kö­- Tíz éve működünk önálló településként, bár a lélekfogyást nem tudtuk megállítani, legfel­jebb lassítani, sokat fejlődött a falu infrastruktúrája: víz, tele­fon, gáz bevezetve a lakásokba. Mind-mind az itt élők kényel­mét szolgálja. Ez a technika, fa­lugondnoki szolgálatunk is az emberi gondoskodás példája, mint, ahogyan a faluban élő há­ziorvos is. Az önkormányzat fogszakorvosi pályázatot ír ki a közeljövőben. Megtudtuk azt is, hogy most zajlik a szennyvízberuházás: 6 település összefogva, 52 millió forintos költséggel építi ki csator­nahálózatát. Idén 8,2 millió fo­rinttal gazdálkodott Debercsény, ehhez „önhiki” címén 540 ezer forintot kapott az önkormányzat. Sok, kevés egy falucska számá­ra? Nem tudom, de azt biztosan: céltudatos, bátor kezdeménye­zőkészség nélkül nem jutottak volna ennyire... _____________■ I dősek támasza is a fiatal falugondnok Hamar lova helyett Ford mikrobuszba pattan, ha segítségre van szükség Illés Péter Debercsény falugondnoka. A 110 lelket számláló „kétut- cás” faluban jól ismerik és szeretik a 23 éves fiatalembert, mint mondani szokták: megvan a bizalom iránta. Péterről azt is tudni, hogy a nógrádi falugondnokok között ő a legfiatalabb. Részt vesz egy budapesti távoktatási programban, marketing-reklám szakem­bernek tanul, kéthetente ruccan fel a fővárosba. Mindez azonban nem zavarja abban, hogy tisztességgel végezze munkáját a falu­ban az önkormányzat munkatársaként. Ottjártunkkor a polgár- mester asszony még nem tartózkodott a faluban, Péter mobilon fel­hívta és annak rendje és módja szerint konzultált „főnökével”.- Jó a mobil, a gyors elérhető­ség miatt egy falugondnoknak is sokat jelent - mondja Illés Péter, miközben zsebébe csúsztatja te­lefonját. - Néhány napja érkezett meg a Ford mikrobusz, mondha­tom: égető nagy szükség van rá. A közlekedés errefelé nagyon gyér, sok család kocsival oldja meg ha ki kell lépni a faluból, de szép számmal vannak olyanok, akiknek aranyat ér a falu jármű­ve. Mert az a községé: személy- szállításra orvoshoz, kórházba, hirtelen jött eseményre minden rászorulónak, idős embernek rendelkezésre állunk. De ennek segítségével szerzem be heti rendszerességgel az orvos által számukra felírt gyógyszert, dél­időben hozom az ebédet, inté­zem a falun kívüli hivatali ügye­ket - sorolja rutinosan teendőiről a falugondnok, ahhoz képest, hogy nem is olyan régen áll a község polgárainak szolgálatában.- Tavaly októberben kerültem az önkor­mányzathoz, idén au­gusztusban hirdették meg a falugondnoki ál­lást, gondoltam meg­próbálom és sikerült.- Hogyan látja egy fiatalember a saját munkáját, szükség van falugondokm? Egyértelműen szükség, különösen a Debercsényhez hason­ló kis falvakban. Elöre­gedő településeken sok az idős, magányos, családját vesztett, vagy attól kisebb-nagyobb távolságra élő ember. Általában az ünnepeken összejön­nek a családok, a szürke hétköz­napokra azonban marad a falu­gondnok. Bizalmat, biztonságot, jó szót, emberséget és segítséget próbálok nyújtani, remélem siker­rel, majd az idő eldönti - mondja Péter, miközben poroszkálunk a téli napfényben fürdő utcán.- Jó napot kívánok! - köszön rá egy-egy porta kapujában állóra a fiatalember, s kapja a barátságos viszonzást. - Nemcsak az idősek igénylik a segítséget, akinek nincs Illés Péter falugondok szerint: aranyat ér, a lakók kényelmét szolgálja az új mikrobusz ■ kocsija, beteg van a háznál, s nem igényel azonnali mentőt, hozzám fordul, s ilyenkor menni kell, ez a kötelesség. Egyébként az embe­rek csak élnek ezzel, de nem él­nek vissza sohasem. Sőt akad olyan is, aki már túlzottan tartóz­kodó, úgy kell „rábeszélni” vegye igénybe ezt a humánus szolgálta­tást - mondja Illés Péter, s hozzá­teszi: - Télen a közvilágítást, az utak állapotát ugyancsak figye­lemmel tósérem, s ha gond van, az illetékeseknek jelzem. Lehet, hogy nyüzsgő, fontos­kodó embernek tarta­nak néhányan, de ez a dolgom, hivatásom: a gondoskodás egy ki­csiny, amúgy is védte­len, éppen ezért segít­ségre szoruló közös­ségről.- Mi lesz majd a rek­lám és marketinggel?- Nagyon jól tudom milyen unalmas egy fi­atalnak itt élni, mégis szeretem a falumat. Két három év, mire végzek, tehát van még időm dönteni. Most - talán a 23 évem és te­endőim miatt is - nem években, hanem na­pokban, esetleg hetek­ben gondolkodom, készítem nap­táramat. A templom­belső egyik nagy művészi értéke . Bakallár József k festőmű- vész stá- ciósoro- !§■ 7-ata' 3 Gyurek Péter és édesapja munka közben Millenniumi kopjafát is állítottak a községben _ Bállá János a tiszteletbeli „családtaggal”, Zeusz kutyával, a hűséges vizsla elvárja a gondoskodást _________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom