Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-14 / 266. szám

2000. NOVEMBER 14., KEDD Nógráp Megyei Hírlap _______ Pádár András jegyzete É rtékvesztéseink szorításában A nógrádi táj iránti rajongó fővá­rosiakkal jártunk a napokban a salgótarjáni Pécskő-hegyen. A té­ti álmára készülő természet a sár­ga, barna és a bíbor ezernyi szín­árnyalatával borította be az erdőt, s a bokáig érő levélzuhalag való­sággal síró hangot adott lépteink alatt. Nekünk is sírni lett volna kedvünk. A ruhájukat vesztett fák között most már jól lehet látni a rablás nyomait. A derékba fűré­szelt fák arról tanúskodnak, hogy a szabadoson értelmezett demok­rácia a természetet sem kíméli. Olyannyira nem, hogy az a közép­korú férfi, akit megszólítottunk - a hegyre vezető csapást keresztezte kézikocsijával - káromkodott, megemelte a baltáját, s csak any- nyit mondott: „Mit jár a szájuk! Ha a fejeseknek lehet lopni, ne­kem is szabad!" A napfényes, tiszta idő, a cso­dálatos kilátás, a részegítőenjó le­vegő nem tompította a sípályák környezetében látottak hatását. Mindegyikünknek földbe gyökere­zett a lába a szétvert, kidöntött, el- hajlítgatott sífelvonó oszlopok lát­tán. A pálya alján kifosztva tátong a kapcsolószekrény, amíg azt is el nem viszik. A pálya felső részén még áti egy kő-beton épület alap­ja, ahová egykor síházat álmod­tak valakik. Komorságunkat nem enyhítet­te a Pécskő sziklájáról elénk táruló csodálatos természet látványa. Hi­ába kerestük az ormon lévő zász­lót, azt is letépte valaki. S lehet, hogy a fém zászlórúdnak is lába kél hamarosan. S talán a bazaltot is elhordták volna már azok, akik­nek sem eszük, sem szívük nincs, s nem tudják felfogni a természet adta és a közösséget szerető ember alkotta énékek jelentőségét; s mi­vel ők nem tudnak ezeknek örül­ni, más se legyen boldog. Sajnos, nem egyedi dolgot ta­pasztaltunk a Pécskő-hegyen. Ne mondjunk hirtelen mást, csak a valamikor oly közkedvelt Dolin- kát. Évtizedekkel előbb száz meg száz lelkes acélgyári munkás ala­kította barátságosra, formálta meg egy nagy közösségi piknike- zőhellyé, ahová odajárhatott bárki a városból. Egykoron még állat- kertet is létesített és a gyár segítsé­gével megpróbádt fenntartani ott néhány megszállott, gyerekszerető ember. ti /jóst mi van? Az enyészet rágja IVlaz épületeket, talán működik még a kocsma és a fák között kó­borol a nosztalgia Omlik, romlik a sporttelep, hull a vakolat az épü­letekről, gaz vette birtokba a pá­lyákat. Hol vannak már az álmok az ország legszebb fekvésű sportte­lepének megújításáról? Rettenetes értékvesztések követ­keztek be a körülöttünk lévő világ­ban és bennünk, emberekben is. De hogyan lesz tovább? Diákhitel-koncepció (.Folytatás az 1. oldalról) áll - mutatott rá Gyürk András. - A hallgatói léttel komoly költsé­gek járnak a tandíj nélkül is, ezért kértük arra a Fidesz elnökségét, il­letve az oktatási kormányzatot, hogy dolgozzanak ki egy ciiákhi- tel-koncepciót, amely segíthet a probléma megoldásában. Egy va­lóban működő diákhitelt szeret­nénk, amelyhez mindenki hozzá tud férni. Több pontot is megjelöl­tünk, amelynek véleményünk szerint benne kell lenni a koncep­cióban: például, hogy 2001 szep­temberétől erre már szükség van, a hitel visszafizetése jövedelem­arányosan történjen, a mindenko­ri jövedelem 6-7 százaléka le­gyen, ami annyit jelent, hogy a fu­tamidő akár 35 év is lehet. Ma úgy néz ki, hogy a diákhitel összege havonta 21 ezer forint lesz maxi­mum, egy évben tíz hónapon ke­resztül. Az országgyűlési képviselő el­mondta azt is, hogy a hitelt keres­kedelmi bankok fogják folyósítani egy diákhitel-intézet közreműkö­désével: ez azt is jelenti, hogy ezért a hitelért az állam 100 száza­lékban garanciát vállal. Mint mondta, az Oktatási Minisztéri­um nagyrészt elfogadta az elkép­zeléseket, a diákhitel koncepciója elkészült: várhatóan tavasszal végső formát ölt és a következő tanévtől a fiatalok már igénybe vehetik. Pindroch Szilárd, a Fidelitas észak-magyarországi régiójának alelnöke, a salgótarjáni csoport el­nöke elmondta, hogy a Fidelitas új csoportjai alakulnak meg a me­gyében, Zabaron, Dorogházán és Hollókőn. Céljuk, hogy minél több jól működő Fidelitas-csoport jöjjön létre, amelyek segítik a Fi­desz politikáját, de elsősorban if­júsági-kulturális szervezetek lesz­nek. Bejelentette azt is, hogy de­cember 8-án megemlékezést tar­tanak a Fidesszel együttműködve a városi szervezéstől függetlenül. Indoklásként említette, hogy a Fi­desz Salgótarjánban ellenzékben van, december 8-át azokkal a szervezetekkel szeretnék megün­nepelni, akik a jobboldali gondol­kodást követik. H. E. Befutott pályázatok Százötvenezer forintot nyert nemrégiben a Mobilitás Ifjú­sági Szolgálattól a litkei tele­pülési diákönkormányzat, amely a tanulók körében kedvelt iskolaújságot is szer­keszti. Az új néven, kétha­vonta megjelenő „Suli-bulit” nyolcfős csapat állítja össze. A helyi iskola más pályázati lehetőségekkel is élt és sikert ért el az elmúlt hónapok során: kö­zöttük van a Nógrád Megyei Köz­oktatási Közalapítványtól kapott százezer forint, ezt az összeget eszközbeszerzésre fordíthatják. Az effajta forrásszerzés palettá­ján egy másik szín a gyerekek úszásoktatásához kapcsolódik: hogy ez ne csupán a törekvésben merüljön ki, a Wesselényi Alapít­vány kétszázötvenezer forinttal támogatta az iskolavezetés erre vonatkozó pályázatát. Roma gye­rekek ajándékozására ötvenezer forintot adott az oktatási intéz­ménynek Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. MEGYEI KÖRKÉP 1® BÁTONYTERENYE 3. OLDAL Kiváló minősítés a Rozmaringnak (Folytatás az 1. oldalról) vezetésével - emlékezik vissza Bocsa Sándomé, Erzsiké a jelen­legi vezető, aki 1984-ben csatla­kozott a csoporthoz. - Akkori­ban én még nem voltam nyugdí­jas, de a szép népdalokat mindig is szerettem. Aztán lassacskán lemorzsolódtak az idősebbek, „megfiatalodott” a gárda, amely­nek 1989-ben én lettem a vezető­je. Akkor kezdtük el összeszede­getni a pásztói paraszt-polgári van, úgy gondolom* hogy még nem értünk eléggé Össze. A kö­vetkező tavasszal lesz, azon már ott a helyünk. Közel húsz év telt el megala­kulásuk óta, ez idő alatt sok vál­tozáson mentek keresztül: volt olyan időszak, amikor inkább a „vegyes kórus” kategóriába tar­toztak, mert a hölgyekhez csatla­kozott öt férfi is, ekkortájt 15 fős volt létszámuk. Aztán meghalt közülük Árpi bácsi, a többiek pe­pásztói dalokat kell énekelnie. A gyűjtés eredményeképpen ma már széles a választék: betyárda­lok, mátrai szerelmes dalok, I. világháborús katonanóták kö­zött válogathatnak. Előadásaik alkalmával arra is ügyelnek, hogy arra a tájegységre jellemző dalt is énekeljenek, ahol éppen fellépnek. De a szívük csücské­ben mégis a betyárdalok van­nak, azokat semmi pénzért nem hagynák ki. A Rozmaring népdalkor minden pásztói rendezvényen színvonalas műsorral vesz részt FOTÓ: ARCHÍV, RIGÓ TIBOR népviseletet, ebben állunk a színpadra ma is. A népdalkor 1990-ben volt először minősíté­sen, ahol ezüst fokozatot kap­tunk. Ez egyben azt is jelentette, hogy a minősítés megszerzésé­vel egy időben támogatókra ta­láltunk a civil szervezetekben, a polgármesteri hivatalban. Most, a közelmúltban is volt minősítő verseny Egerben, de a csapat át­alakulása miatt nem tudtunk ezen részt venni: sok új tagunk dig szép lassan elmaradtak. Je­lenleg tízen éneklik a szebbnél szebb népdalokat egy-egy fellé­pés alkalmával. A repertoár pe­dig elég változatos: amint azt Er­zsiké elmondta, többségében pásztói népdalokat énekelnek. Hosszú évekbe telt ezeknek az összegyűjtése, mert ő nem pász­tói, hanem nagylóci születésű, tehát jobbára azokat a dalokat is­merte. Azonban mindig azt val­lotta, hogy pásztói együttesnek- Hogyan jutottak el a „Ki mit tud?”-ra?- Öt évvel ezelőtt alakult meg a Nógrád Megyei Nyugdíjasok Szö­vetsége szécsényi központtal. El­nöke Balogh Ferencné, jómagam pedig a művészeti vezető vagyok. Megkaptuk a felhívást, amelyben az állt, hogy 7-8 csoportot lehet delegálni. Nehéz volt a választás, hiszen ettől jóval több csoport működik Nógrád megyében. Az elődöntőkből Pásztó és Szécsény jutott tovább. Aztán volt egy meg­beszélés, amelyen elhangzott, hogy Nógrád megye még negy­ven percet kap, ekkor javasoltuk a Mátraszőlősön, Bereden és Kétbodonyban működő csoport meghívását. Nagyon büszkék voltunk, mert a résztvevők között Nógrád megye volt az egyetlen, amelynek mind az öt résztvevő csoportja kiváló minősítést ka­pott a zsűritől.- Úgy tudom, hogy a népdal­kor nemcsak Nógrádban, hanem országszerte ismert.- Rengeteg meghívást kapunk, alig győzünk eleget tenni: csak az idén húsz fellépésünk volt ed­dig. 1994 februárjában rádiófel­vételt készített velünk Csapó Károly a „Népdalkörök pódiumá­ban” című műsorban, tavaly a Duna Televízió közvetített Abasárról a katonadalok feszti­váljáról, amelyet ugyan már a ne­gyedik alkalommal rendeztek meg, mi azonban most vettünk azon részt először, Alföldi Borús István pedig riportot készített ve­lünk. Ekkor mutattuk be egyéb­ként az I. világháborús katona­dalokból álló összeállításunkat, amellyel nagy sikert arattunk. A legbüszkébbek azonban arra az elismerésre vagyunk, amelyet a pásztói önkormányzattól kap­tunk tavaly augusztus 20-án: az oklevél tanúsága szerint a „köz- szolgálatban elért kimagasló tel­jesítményért, a város szellemi, anyagi értékeinek gyarapítása so­rán kifejtett tevékenységért” Pásztóért emlékplakett elisme­résben részesültünk.- Sokszor szerettem volna már megkérdezni, miért éppen a Roz­maring nevet választották?- Mert a rozmaring állandóan zöld, jellemző a megyére és - szerintünk - a szeretet jelképe. HEGEDŰS „Határtalan huzavona...” 1991-ben kezdeményezték először a határ két oldalán lévő te­lepülések vezetői saját kormányuknál a közúti határátkelő megnyitását Cered és Tajti között. Az elképzelések szerint az új határátkelő magyar területen, Cereden épülne meg - idéz­te fel Boldvai László (MSZP), a salgótarjáni választókerület országgyűlési képviselője abban az interpellációban, ame­lyet „Határtalan huzavona egy határátkelőhely körül” cím­mel intézett Járai Zsigmond pénzügyminiszterhez. Ebben a képviselő tájékoztatja a minisztert arról is, hogy a két község között 1949-ig működött határátkelő. A Medvesalján élő állampolgárokat több évszáza­dos rokoni kapcsolatok kötik össze. A II. világháború előtt Cered és Tajti egy egyházközség­hez tartozott. A legközelebbi ha­tárátkelő (a Somoskőújfalui) 26 kilométerre található, így áll elő az a képtelen helyzet, hogy aki Ceredből az alig pár száz méter­re lévő Tajtiba szeretne átmenni, annak mintegy 70 kilométert kell autóznia. Kitért Boldvai László arra is, hogy az 1996. március 12-i po­zsonyi tárgyalásokon a felek megerősítették szándékukat a határátkelő megnyitására. A szlovák oldalon 1997-ben elké­szült a közút korszerűsítése a magyar államhatárig. A magyar félnek a vám- és útlevélkezelés feltételeit kellene megteremte­nie. Az elmúlt két évben azon­ban nem sikerült biztosítani a szükséges forrásokat. Az 1999. március 19-i szakértői tárgyaláson a szlovák fél ismét kezdeményezte az átkelő létesíté­sét. Ettől a magyar fél nem zárkó­zott el, azzal a kitétellel, hogy ar­ra csak a 2000. évet követően lát lehetőséget. Mindezekre tekintet­tel Boldvai László arra vár választ a pénzügyminisztertől, lát-e esé­lyt a 2001. és 2002. évi költségve­tési javaslatok alapján arra, hogy az ott élő emberek megelégedé­sére oldódjék meg a Cered és Tajti közötti határátkelő 10 éves kálváriája. (Járai Zsigmond vála­szára visszatérünk.) D.l. Indulhat a gyarmati kórház-rekonstrukció Második nekifutásra olcsóbb, a kormány támogatását is élvező tervezet készül (Folytatás az 1. oldalról) folyik a betegek bizalmának megnyerésére. A céltámogatás­ról csak annyit: 440 millió forint­tal már egy korábbi döntés alap­ján rendelkezünk, ehhez járulna még 2 milliárd, ezekből tervez­zük megvalósítani a rekonstruk­ciót, amely remélhetően jövő év elején indul, s egy-másfél éven belül fejeződne be. Hogy lesz-e folytatás? Mi szeretnénk, de ju sunk el odáig, többet most nem lehet kívánni. A balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház egyike azoknak az intézményeknek az országban, melyek nem deficit­tel működnek, bár anyagi gond­juk bőven akad - mondja dr. Sza­bó Géza. A kórházigazgató főor­vos szerint a most formálódó fel­újítási tervek a sürgősségi beteg- ellátást szolgálják, a súlyos álla­potú betegek gyógykezelésének körülményeit teszik lényegesen biztonságossá* Egytk kritikus pontnak nevezte, hogy a közel 12 hektáron, pavilonrendszer­ben működő osztályokról jelen­leg a betegeket - kitéve őket az időjárás szeszélyeinek - egy kü­lönálló diagnosztikai tömbbe kell szállítani. Többek között ezt az áldatlan helyzetet is meg­szünteti majd a rekonstrukció - tette hozzá a kórházigazgató. El­mondta még: a felújítás során megújul az 1941-ben kitört jár­vány során hamarjában felépített pavilonban működő, a teljes me­gyét ellátó fertőzőosztály. Napja­inkban 6 műtétes osztály, 4 kü­lönböző épületben operál. Az át­alakítást követően egy központi műtőtömb elkészülte váltja ki a kényszerű párhuzamosságokkal rendelkező, gazdaságtalan mű­ködést. A jelenlegi szülészeti-nő­gyógyászati pavilonban helyezik majd el a jelenleg Nógrádgár- donyban működő tüdőgyógyá­szati szakkórházat, előzetesen megteremtve a tevékenységéhez szükséges és megfelelő diag­nosztikai hátteret - mondta a ter­vezett rekonstrukció részleteiről szólva dr. Szabó Géza kórház- igazgató főorvos. SZGYS A tökéletes megoldás: MINDEN ÚJ OPEL ASTRA MOST 300 FT ÁRELŐNNYEL! o Részletek az Opel márkakereskedőknél.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom