Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-11 / 264. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP 2000. NOVEMBER 11., SZOMBAT Faragó Zoltán: T R £ P j Á Ó Ritkán bújt elő a Nap a felhők mögül az elmúlt időszakban, de olyankor érdekes színekben pompázott erdő-mező. A frissen hullott avar vörösesbarnája felett csupasz, szürke fatörzsek emelkednek, de a gallyakon is még sok helyen levelek lengedeznek. Amikor rájuk süt a nap, aranypénzként csillognak. A lomb egyre gyérebb a fákon és a cserjéken, ami azonban kitartott mostanáig, az annál tarkábbnak tűnik - legalábbis a környezet szürkeségéhez képest. A Somoskőről a Medves- fennsíkra vezető út a kőbánya mellett kanyarog. Letarolták itt egykor a növényzetet, valószínűleg még a középkorban: a korabeli Somoskőváralja falu népének, meg a sziklán álló vár lakóinak nyilván voltak állataik, azoknak rűbb legyen szekérre rakva elszállítani őket. Legközelebb talán valahol Besztercebánya környékén szárítják így a szénát, Somoskő azonban eléggé messze van még az Alacsony-Tátrától is. A kőbánya mellett elhaladva az előbb említett összetételű sűrűSomoskő vára a cseresznyefa ritkuló lombja alatt pedig kellett a legelő. Nógrádban ezeket a mezőgazdasági területeket - akárcsak a szántóföldeket - nagyrészt az erdőkből hasították ki. A vár környékén később a kőbányászat tovább pusztította a természetes növénytakarót. A kitermeléssel azonban már évtizedekkel ezelőtt felhagytak, az elmúlt évszázadok/alatt a tájon ejtett sebek azóta is gyógyulgatnak. Megtelepedtek a meredek, elbányászott, köves talajon a különféle, a mostoha életfeltételeket kínáló helyeket is elviselő növények. A sziklahasadékokban pár napja még bordó levelű, ma már kopasz sombokrok nőnek, gallyaikon még mindig aranysárga leveleket lengető fehér nyárfák és rekettyefüzek állnak. Akadnak itt fehér- törzsű nyírfák, terebélyes mogyoróbokrok, a vizet jól megtartó árkokban, mélyedésekben égercsemeték, egy-egy madár által Isten tudja, honnan idehozott magról sarjadt cseresznyefa... Mindenfelé sűrűn nőnek a galagonya, fekete szeder, vadrózsa, kökény, bodza, mezei juhar bokrok... Ha valaki meg akarja ismerni a hazai cserjéket, jóformán pár méteren belül az összes, gyakoribb hazai fajjal találkozhat. Az iszalag még mindig sárga levélzetű indái is benövik ezeket a fákat, bokrokat, önmagukból furcsa alakzatokat hozva létre. Engem leginkább a Kárpátok magasabban fekvő hegyi kaszálóin látott szénaboglyákra emlékeztetnek, amelyeket fenyő- sudár ágaira raknak, hogy köny- nyebben száradjanak, s egyszeséget valamivel feljebb gyertyános erdő váltja fel. Akad néhány tölgy is elszórtan, sőt, egy legalább nyolc méter magas, tekintélyes törzskerületű mogyorófa is: a kertekben ültetett török mogyoró többfelé is fává serdül, de a közönséges hazai faj, ami jóformán minden hegy- és dombvidéki patak vagy vízmosás partján, irtáson, erdőszélen előfordul, csak ritkán nő ekkorára. Az erdőben, a frissen hullott és végre jól meg is ázott avaron csendes járás esik, szinte hangtalanul lehet lépkedni rajta. A lombok megritkultak már rendesen, amikor a nap néha kisüt, a sugarak beköszönnek az erdő aljára. Egy ilyen napfénytisztáson hatalmas árnyék suhan át előttem, egy elröppenő madáré. Amikor utána pillantok, egy szajkót látok: a gyorsan eltűnő árnyék olyan nagynak mutatta, hogy az első pillanatban legalább ölyvnek gondoltam. A bokrok között, a sűrűben apró madarak kutatnak táplálékuk után. Széncinege, barátcinege, kékcinege, két parányi, legfeljebb nagyobb dió méretű sárgafejű királyka. Utóbbiak egészen közeire bevárnak, alig pár lépésnyiről hagyják magukat nézegetni. A még mindig sárgászöld leveleket lengető iszalagindák között azonban szinte eltűnnek, mert ők maguk is sárgászöldek. Nézegetem a csapatot egy darabig, mert ilyenkor ritkább fajok is előfordulnak közöttük, de sem fenyves-, sem búboscinegét nem látok. Az egyik kis kékcinege azBúcsú a napfénytől tán gondol egyet, kiül egy ág hegyére, alig pár lépésnyire tőlem. A fényképezőgép optikájának kissé messzire esik, árnyékban is van, ezért nem mozdulok. A parányi madárka valamit fog a lábával, amit aztán a csőrével kopácsol is egy kicsit. Valami magot vagy rovarbábot találhatott, mert hiába van közel, látni csak nem látom, hogy mit eszik. A csapat lejjebb húzódik az oldalban, ezért tovább megyek innen. A fennsík szélétől akácfasor vezet az egykori Medvespusztára. A térképek a mai napig jelölnek itt épületeket, de ezelmek ma már csak a gazzal benőtt alapjuk emlékeztet arra: egykor emberek és háziállatok éltek itt. A hanyatló, félig vagy egészen kiszáradt gyümölcsfák sokasága azonban még itt áll: nagy szilváskert, dió, alma, körte cseresznye... Utóbbiak levele még mindig szép narancssárga, némi rozsdabarna árnyalattal. Három is van belőlük a néhai puszta szélén, s igen érdekes látványt nyújtanak, amint a keskeny völgy peremén csúcsosodó somosi várat az ágaik alá lehet komponálni bér fülének, ha behunyja a szemét, akár azt is képzelheti, hogy kora tavasz van. Valahol a völgy aljában fácánok kiabálnak, - alighanem megriasztotta őket valami, erről árulkodik az izgatott kakatolás. Később kisebb csapat, veréb nagyságú madár repül el felettem, halk, szomorúnak hangzó füttyentésekkel jelezve egymásnak: vagy tucatnyi süvöltő az. Idén először látom őket, bár már hallottam korábban, hogy megérkeztek északi fészkelőhelyükről. Nem sokkal később egészen közelről látok is két pirosmellényes hímet. Színpompás, gyönyörű madarak. Amikor jobban szemügyre veszem a bozótot, amiben pihenget- nek, erdei pintyeket is látok közöttük, meg citromsármányokat. Amikor közelebb lépek, egy nagyra nőtt meggyvágó repül el biztonságos távolságra, igen sűrű számycsapásokkal, a földtől legfeljebb derékmagasságnyira. Alkalmas a táplálkozóhely, így a magevő pintyfélék valóságos kerti partit adnak egymásnak. Az erdő felett egy karvalyt is látok repülni, levegőben: más felé akar indulni, de engem meg visz előre a lejtő másik oldalán vett lendület, éppen felé... Vagy kétmétemyire vagyok tőle, amikor végre irányt tud választani és hangosan méltatlankodva elrepül a bokrok mellett. Váratlanul ér a dolog, a hajam is égnek áll a meglepetéstől. A fiatalos felé tartok, amelyik felett a karvalyt eltűnni láttam. Vadhálóval körülvett erdő, erdei-, luc- és vörösfenyőkkel, elszórtan álló tölgy csemetékkel. Egy helyen, ahol átjáró létra vezet át a kerítésen, felmászok a legmagasabb fokára. Éppen elborul, ezért, meg persze a jó kilátás kedvéért a magasban álldogálva várok, hogy a szél elfújja a szakadozott felhőfoszlányokat. Éppen egy kis vörösfenyvesre látok innen. Persze nem vörösek most a lombok, hanem inkább olyan színűek, mint a frissen kisütött rántott húson a panír, csak éppen a sötétebb foltokat a közöttük álló tölgycsemeték barnás lombozata adja. A vörösfenyők apró tűlevélkéi lehullanak nemsokára, a fiatal tölgyeken azonban kora tavaszig megmaradnak majd a levelek: éppen fordítottja ez a lombhullatók- ról és az örökzöldekről alkotott elképzeléseinknek. A kerítésen kívül, egy lucfenyő-telepítés közepén kiszáradt nyírfa áll. A göcsörtös törzsű óriás fekete-fehér színű kérge alig hám- tik, pedig ökölnyi lyukakat kalapáltak már bele a harkályok, a gallyak többsége is letöredezett már a koronájából. Most is egy nagy fakopáncs röppen villámhárítóként égre meredő legfelsőbb ágára. Kopácsol és kiabál felváltva, közben hollók korrogása is hallatszik a közelből. Később két Nem is olyan messziről kutyaugatást hoz a szél. Rosszat jelent, mert legalább két eb, és a hangokból ítélve hajtanak valamit. Talán őzet, talán nyulat: mind a kettő előfordul a környéken. Jó darabig eltart, amíg kisüt a nap, de közben végig, vagy húsz percen keresztül hallom a kutyaugatást... Várakozás közben még egy meglepetés ér: egy fácántyúk repül fel mellőlem alig pár lépésnyiről, a kerítés aljából. Vagy már akkor is ott lapult, amikor majd' félórája felmásztam a létrára, vagy időközben surrant oda a magas fű rejtekében; az előbbi persze sokkal valószínűbb. Ha azonban nem repül fel, észre sem veszem. Végre kisüt pár percre a Nap, és készíthetek néhány fotót. Utána persze gyorsan elborul. A felhőpaplan egyre vastagabb, néha esőcseppek is érkeznek a magasból, sok jóra nem lehet számítani, legalábbis az időjárást illetően. Egyébként ez a hely nagyjából félúton van a salgói és a somoskői vár között, a turistajelzéseket is felfestették, de a hétköznapnak köszönhetően csak az jön ki az erdőre, akinek muszáj: dolgozik is valahol a távolban a motorfűrész. Ráadásul kissé mogorva, nedves az időjárás, - de hát milyen lenne november közepén? Visszainduláskor még egy érdekességet látok: fenyőrigó röppen el előlem egy kökénybokorról. Idén ritkaságszámba menő módon sok a kék bogyó, egészen bizonyos, hogy a nagy szemű húsos terméseken rengeteg rigó fog kitelelni, de egyelőre nem fordult olyan hidegre az időjárás, hogy nagyobb csapatokban érkezzenek ide az északi vendégek. (Ilyenkor azonban az „invázió” bármelyik napon bekövetkezhet.) A Medves-fennsíkra vezető út szélén álló öreg akácfák koronájáVörős-, erdei- és lucfenyők A SZERZŐ FOTÓI a fényképezőgép lencséjében. A fölé magasodó Sátor-hegy alatt egészen eltörpül a nyugat felé eső körbástya hegyes kupolája, - már amennyire azt a kissé ferdén álló tetőt kupolának lehet nevezni... Az egykor sövényszerűen gondozott, azaz derékmagasságban elfűrészelt és időnként visz- szanyesett koronájú akácfákkal körbeültetett, régen valószínűleg kertként művelt területet idén is rendesen felverte a gaz, s a gyomnövények magtermése apró énekesmadarak sokaságát csábítja ide. A többségük persze tengelic: a piros fejű, sárga számysávos, gesztenyebama kabátos madarak - nem túlzás - százával tanyáznak a környéken. Egy kis „beszélgetésre” szívesen ülnek egy-egy kivénhedt bodzabokor vagy valamilyen kopasz fa gallyaira, s ilyenkor hangos énekük összefolyva hallatszik. Igen kellemes az emde éppen az ellenkező irányba tart. Kerek szárnyaival sűrűn ver- des a ragadozó, azután kis köröket ír le a legelő túlsó szélén kezdődő vegyes fenyves felett. Bizonyára csábító lehet számára a pusztán tanyázó apró madarak serege, de talán észrevett és nem mer a közelben vadászni, - bár a karvaly igen merész és ügyes ragadozó: nem egyszer az istállókba, üzemcsarnokokba is követi kiszemelt zsákmányát. A puszta egykori kertje alatt egy viszonylag mély vízmosáson keresztül vezet az út. Átfutok rajta, hogy a lefelé vett lendület egy darabig még felfelé is tartson. Amikor éppen legalul vagyok, két fácánkakas röppen fel az ösvény melletti bozótból, nagy szárny- verdeséssel és kakatolással. Ők is megijednek, mert amelyik az orrom előtt van, másodpercekig egy helyben csapkod a szárnyával a fekete madarat látok elrepülni a távolban, azután jön egy harmadik. Ez olyan közel érkezik a fenyves felett, hogy jól hallom a számysuhogását: csak úgy süvít a szél az evezőtollai között. Amikor meglát, alig változtat irányt, úgy száll el a másik két holló után. ban egy harkály és több szajkó is keresgéli táplálékát. Amikor elröppennek közeledtemre, riasztásuk talán már a búcsút is jelenti: a lombok színpompájától, az utolsó verőfényes órától, a még kellemes hőmérséklettől... Két fiatalkorú zsarolta a harmadikat Mától téli üzemeltetés az utakon (Folytatás az 1. oldalról) megszerezte a pénzt, mire azok már százötvenezer forintot követeltek tőle, s megfenyegették, ha nem szerzi meg, akkor megölik. Mivel nem vitte el nekik a pénzt, másnap megkeresték az iskolában, sétálni vitték és eközben megverték. Újra megfenyegették, hogy ha másnapra nem lesz pénz, élve elássák. A fiú félelmében előteremtett százhúszezer forintot és ennyit adott át nekik, de ezt kevesellték. Ezután húsz-, majd hetvenezer forintot követeltek tőle. Végül ezeket a pénzeket is átadta zsarolóinak, akik összesen részletekben kétszáznegyvenezer forintot szedtek el tőle. Zsarolói azonban nem hagyták nyugton, Heves megyei lakásán is keresték és megszabták neki, hogy kétszázezer forintot hozzon nekik csütörtökön reggel a salgótarjáni Apolló mozi elé. A fiú végül nem tudott mit tenni és elmondta a dolgot a szüleinek - hiszen a pénzt is otthonról hordta el azok tudta nélkül - s feljelentést tettek az egri rendőrkapitányságon. Az egri rendőrök azonnal akcióba léptek, felajánlották segítségüket a salgótarjáni kollégáiknak és csütörtökön reggel a hevesi Kobra és a nógrádi Cserhát kommandósok, valamint a megyei bűnügyi igazgatóság szerveinek emberei vették körbe a mozi környékét. A két zsaroló a megadott időpontban megjelent és átvette a borítékot a megzsarolt gyerektől. Ebben a pillanatban csaptak le a készenlétben álló rendőrök és elfogták őket. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróság azóta elrendelte előzetes letartóztatásukat. A két elfogott fiú, a salgótarjáni R. Z. és J. T., mindketten tizenhét évesek és munka- nélküliek, illetve egyikük tanulónak vallja magát. R. Z. ellen a Nógrád Megyei Főügyészség két esetben nyújtott be vádiratot kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt. Jelenleg ugyanilyen bűncselekmény miatt folyik ellene vizsgálat a salgótarjáni rendőrkapitányságon. J. T. ellen is két esetben nyújtottak be vádiratot ilyen bűncselekmény miatt és ellene is folyik jelenleg is vizsgálat. S amikor elfogásuk után megvizsgálták őket, az elsődleges orvosi vizsgálat szerint kábítószert fogyasztottak. PÁDÁR ANDRÁS (Folytatás az 1. oldalról) Őrjáratos formában részesül a megye összes városa. A második kategóriában a rajonos úthálózat tartozik 667 kilométerrel, mely kisebb az előző évinél. Itt a rendszeres útellenőrzés havonta egyszer történik, a külső bejelentésre érkezett észrevételeket, az utak állapotának megfelelően fontossági sorrendben végzik el. Ezen belül előnyben részesülnek a veszélyes útszakaszok és az emelkedők. Egyébként a kht. télen-nyáron 940 kilométer utat üzemeltet Nógrádban. Egyes útszakaszokon, amennyiben szükséges, preventív intézkedéseket hoznak a fehér üzemeltetésre, amelyre az élet- és vagyonbiztonság esetében kerül sor. A hófogó rácsokat 7,3 kilométer hosszban helyezik ki. Útsó- zásra 1800 tonna só és ugyanannyi érdesítő anyag áll rendelkezésre, ami átlagos időjárás esetén elég a téli üzemeltetéshez. Az eredményes munkát segíti az útmeteorológiai állomás és az országos útmeteorológiai szolgáltatás, melynek segítségével az ország bármely részéről lehet információt kapni az útviszonyokról. Egyébként a megyében tevékenykedő hóeltakarító és útkarbantartó szórógépek kezelőjét ellátták URH-rá- diótelefonnal. Az ügyvezető igazgató felhívta a figyelmet, hogy a közlekedésben résztvevők a mai naptól kezdve minden tekintetben - saját érdekükben - készüljenek fel gépkocsijaikkal a téli útviszonyokra. A beszámolót követően elhangzott, hogy az idén 2-3 százalékkal nagyobb forgalomra lehet számítani, az önkormányzatok, valamint magánszemélyek a kht.-tól vásárolhatnak útszóró anyagot. A mentésben csak annyiban tudnak részt venni a kht. gépei és szakemberei, amennyiben a forgalom biztosítása ezt megkívánja. Egyébként az elakadt járművek kiszabadítására nincsenek felkészülve. Fráter István megköszönte a társszervek eddigi segítségét és továbbra is jó együttműködést kért a jelenlévőktől. A téli üzemeltetés ideje alatt a központi diszpécserszolgálaton kívül az állampolgárok az üzem- igazgatóságokon is tehetnek bejelentést. Az előbbieken kívül a két üzemmérnökségnél készenléti szolgálat is működik. Rendkívüli időjárás esetén annak megfelelő üzemeltetést alakítanak ki. V.K.
