Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. NOVEMBER 6., HÉTFŐ E 'gy fal u, e gy na| 3, e GTQ l a] p - Sznha Gazdálkodás a takarékosság jegyében Elkészült a falu címere, zászlaja, megjelent a község monográfiája A fából faragott köszöntőtábla Lonsták Elemér munkája- Erre a napra tényleg készült a falu apraja-nagyja - summáz­za Kun Tibomé. - A millenniumi ünnepségre elkészült a falu cí­mere, amelyet Kollár Sándor, Piliny polgármestere tervezett számunkra, van már zászlónk is, és a Millenniumi Kormány- biztosi Hivatal támogatásával megjelent Szuha község monog­ráfiája is.- Az elmondottak alapján úgy tűnik, mintha semmi gond nem lenne a faluban.- Azért kijutott abból is. Ele­gendő, ha csak arra utalok, hogy az 1999. júniusi árvíz mekkora károkat okozott: ta­valy be sem tudtuk fejezni a helyreállítást, még az idén is ezen dolgoztunk. Helyreállítot­tuk 500 méter hosszúságban a patak támfalát, a két megrongá­lódott hidat, az átereszeket, Mátraalmáson két út kijavítását fejeztük be. Tavaly felújítottuk a szuhai ravatalozót, 4 kilométer hosszúságban leaszfaltoztuk a Kossuth utat. Végre elkészült egy útalap a Gombás-tavi üdü­lőterületen, amelynek felületi lezárása már a jövő év feladata lesz. Azt gondolom, az elmon­dottakból is látszik: tennivaló van bőven. Az önkormányzat fontos feladata az intézmények működtetése. Sajnos, közsé­günkben nagyon kevés gyer­mek születik, így óvodánk és 1- 4 évfolyamos iskolánk fenntar­tásához évről évre egyre több pénzzel kell hozzájárulnunk.- Mekkora a településen a munkanélküliség?- Körülbelül 5 %-os, szeren­csére egyre többen találnak munkát. Közhasznú foglalkoz­tatottként jelenleg 5 fő dolgo- ■ zik, ezt a létszámot szeretnénk megtartani egészen év végéig.- Milyen terveik vannak a jö­vőre nézve?- Elképzeléseink között sze­repel Mátraalmáson egy faluház építése, amelyet a lakossági igé­nyek alapján szeretnénk kiala­kítani. Tervezzük benne egy korszerű orvosi rendelő kialakí­tását, egy nagyterem, könyvtár, hivatali kirendeltség létesítését. Szeretnénk a kisebbségi önkor­mányzatnak is egy irodát bizto­sítani, valamint egy kápolna ki­alakításával eleget tenni az ilyen irányú igénynek. A faluház át­adását 2001. december 31-re ter­vezzük. Ezzel párhuzamosan Szuhán is szeretnénk vásárolni egy faluházat, amelyben palóc j szobát kívánunk berendezni, | valamint szükséges a művelő­dési ház teljes felújítása is. Saj­nos, az anyagi eszközeink vége­sek: a választások óta mindkét évet jelentős forráshiánnyal in­dítottuk, de a szigorú takaré­kosság eredményeképpen nem volt szükség hitel felvételére. Két évvel ezelőtt, az 1998-as választásokon Kun Tibor- nénak szavazott bizalmat a lakosság a polgármesteri tisztség ellátására. Az eltelt időben sok minden megvaló­sult a településen, de bőven akad még feladat a ciklus hátralévő időszakában is. A községben az ősz elején tar­tották a millenniumi ünnep­séget, amely jól példázza: a szuhai emberek össze tud­nak fogni a jó érdekében. parkba hozták a virágokat, min­denki szépítette, csinosítgatta a saját portáját, szinte „össznépi” kerítésfestés volt, de meg is lett az eredménye, hiszen egy vi­dám, tiszta, virágos kis falu vár­ta az ünnepet. Az, hogy van ösz- szefogás, bebizonyosodott már akkor is, amikor meghirdettük a „három szombatot”: megvallom őszintén, nem számítottunk ek­kora arányú részvételre. Sokan jelentkeztek a faluszépítő mun­kára, voltak olyanok, akik jó öt­letekkel segítettek, szép szám­mal kaptunk felajánlásokat, ilyen volt például Lonsták Ele­méré, aki elvállalta a beköszön­tő tábla faragását. De ugyan­ilyen lelkesedéssel vállalták a színpad szállítását, felállítását, a díszítést, a süteménykészítést. A hagyományőrző csoport első perctől kezdve ott volt, gondos­kodott a műsorról. A Salgótarján és Környéke Vízmű felajánlotta a díszkutat, elkészült a pihenő­park Szuhán és Mátraalmáson is, amélyet - érdekes módon - inkább a fiatalok vesznek igény­be. Sokat segített a Mátra­almáson működő szlovák ki­Kun Tiborné polgármester a falu zászlajával Családias a légkör a község iskolájában A település központjában, a polgármesteri hivatallal egy épületben működik az iskola. Az 1-4. osztály itt helyben ta­nulja meg az alapokat, a felső tagozatosak Dorogházára jár­nak. A „tantestület” két ember­ből áll: Kormosné Szabó Kata­lin, az iskola vezetője és kollé­ganője, Szomszéd Teréz tanítja a betűvetés mesterségét. Sok helyütt már elfeledték, milyen is volt az, amikor részben osz­tottan tanítottak az iskolában: Szuhán ma is ez a gyakorlat, az I-m és a n-IV. osztály együtt ta­nul. Sokan hihetnék azt, hogy ebből hátrányuk származik a gyerekek­nek, de ennek éppen az ellenkező­je igaz: amint azt Kormosné Szabó Katalin elmondta, ezek a gyerekek rutinosabbak az önálló feladat- megoldásban, ellesik egymástól a tanulási szokásokat.- Bizonyára ennek is köszönhe­tő, hogy a gyerekek korán megta­nulják, hogyan is lehet jól együtt dolgozni - mondja az iskola veze­tője. - Odafigyelnek, segítik egy­mást, ezért nálunk szinte családias a hangulat. Jelenleg 24 tanulónk van, megoldott az étkeztetés, az utaztatás, hiszen Mátraalmásról is jár hozzánk két gyerek.- Egy ilyen kis iskolában meny* nyíre működik a tanórán kívüli te­vékenység?- Az, hogy „kicsik” vagyunk, nem jelenti azt, hogy a mi gyereke­ink bármiből is kimaradnának. Tantárgyi oktatás keretében szá­mítástechnikát, angol nyelvet ta­nulnak, tanórán kívül pedig rend­szeresen hordjuk őket úszni Salgó­tarjánba, van furulyaszakkörünk, komoly hagyományőrzés is folyik nálunk: falunapon rendszeresen gyermekjátékokat adunk elő, fel­elevenítjük a régi népi játékokat, tavaly például betlehemezni vol­tak tanulóink. Rengeteget kirándu­lunk, hiszen itt vagyunk a termé­szetben, csak ki kell lépni az ajtón.- Említette, hogy csak kétfős a tantestület. Mi történik akkor, ha valamelyikük megbetegszik vagy továbbképzésre kell mennie?- Olyan még nem fordult elő, hogy mindkettőnknek egyszerre kellett volna távolmaradni. Ha va­lamelyikünk hiányzik, akkor az osztályának délután van tanítás vagy „egyben” van az egész iskola.- VoZí olyan időszak, amikor nem működött itt az alsó tagozatos iskola.- Valóban, meg is sínylette a fa­lu. Az iskola ilyen kis településen a falu lelke, ha elviszik, az olyan, mint amikor a kemencéből elvi­szik a tüzet. így még az ünnepek is mások, hiszen a mi gyerekeink ad­ják a műsort. Szerencsére a polgár- mester, a jegyző, a képviselők, egyszóval mindenki, aki tehet va­lamit ennek az ügynek az érdeké­ben, gyermekbarátok, és az intéz­mény megőrzésére törekszenek. Jónak mondható az iskola felsze­reltsége, ezt pedig még különféle pályázatokkal is igyekszünk kiegé­szíteni. Úszásra például eddig min­den évben nyertünk pénzt, az idén sajnos, nem írtak ki, de segítsé­günkre sietett az önkormányzat: felvállalta az utazási költségeket, az uszodabérlet árát pedig a szü­lők fedezik. Azt hiszem, nyugod­tan kijelenthetem: házon belül mindig mindent meg tudunk olda­ni... Kormosné Szabó Katalin az olvasás örömeivel és titkaival ismerteti meg az apróságokat írta: Hegedűs Erzsébet Fotó: Rigó Tibor Frissensült a szakácsnő kedvence Bakos Dezsőné, Anikó 1990-től vezeti a konyhát. A több mint száz embert kiszolgáló konyha ettől az évtől kezdve részben önálló gazdasági egységként működik, korábban az óvodához tartozott. 1998 elején nagy felújítást hajtottak végre: bevezették a gázt, felújították a berendezést, új kony­hai eszközöket vásároltak. Kihasználják az adottságokat Kismesterségekkel ismerkednek, népdalokat tanulnak 1990 óta működik a községben a napközi otthonos óvoda, egy tízgyermekes vegyes csoporttal. Az intézményben népha­gyományőrző program szerint folyik a nevelés, kiegészítve a családokkal való együttműködéssel, törekedve a természet­szerető szemlélet kialakítására. A négyfős konyhai személyzet naponta 115 adag ételt készít, de 140-150 főt is ki tudnának szolgál­ni. Ottjártunkkor már készen volt a finom ebéd: gyümölcsleves, rántott hús párizsiasan, rizibizi, házi savanyúság volt az aznapi menü. Idejárnak ebédelni az óvodá­sok, az iskolások, a polgármesteri hivatal alkalmazottai, ők látják el a szociális étkeztetést is. Van lehe­tőség vendégétkeztetésre is, nekik 375 forint egy ebéd: annyi csak a teendő, hogy előző napon szólni kell, hány éhes szájjal lesznek többen másnap. A szociális étkez­tetésben résztvevők számára a nyugdíj alapján állapítják meg a térítési díjat. Egyre többen veszik igénybe, különösen, amióta ebéd- szállítók házhoz viszik a friss ebé­det.- Igyekszünk minél változato­sabban főzni - mondja Anikó. ­Összedugjuk a fejünket a lányok­kal, mi is legyen a heti menü, hogy a felnőtteknek és a gyere­keknek egyaránt kedvébe járjunk. A gyerekek egyébként a tejlevest imádják, nagyon szeretika tészta­féléket is. De nem válogatósak, nagyon jól esznek, sokszor kér­nek repetát. Jó őket nézni, nekik érdemes főzni. S hogy mi a „főszakácsnő” ked­vence? Azt mondja, hogy ő min­dent szeret, de ha már választani kell, akkor a frissensültekre eskü­szik, mégpedig habosra kavart burgonyapürével.- Évek óta feladatunknak te­kintettük, hogy a település néphagyományait tovább ad­juk - mondja Szűcs Józsefné, az óvoda vezetője. - Arra törek­szünk, hogy a népi kismester­ségek, a dalok, a népi játékok ne merüljenek feledésbe. Már az óvodában meg lehet tanulni a szövés-fonás, az agyagozás, gyöngyfűzés csínját-bínját. Is­merjük az itt élő emberek anyagi helyzetét, éppen ezért igyekszünk a pályázati lehető­ségeket maximálisan kihasz­nálni: ezzel a segítséggel el­mondhatjuk, hogy nagyon jól felszerelt intézményben várjuk a gyerekeket. Sajnos, az utóbbi években nagyon lecsökkent a létszámunk. Sokat kirándu­lunk, bár ez az utóbbi időben eléggé áttolódott a túrázásra, a helyi adottságok kihasználásá­ra. Legutóbb éppen a Büki-for­rásnál jártunk, ahová elkísér­tek bennünket a szülők is. Té­len szánkótúrákra megyünk Mátraalmásra, ahová szintén jönnek velünk. A vezető óvónő elmondta azt is, hogy szem előtt tartják az egészséges életmódot is: megismertetik a gyerekekkel a természet adta bogyókat, gyógyteákat, gyógyfüveket, sőt gyűjtik és fogyasztják is azo­kat. Nyáron a bodzaszörp a slá­ger, télen a bodza- és a csipke­bogyótea. A tapasztalatokat, a felvetődő kérdéseket szülői ér­tekezleteken szokták megbe­szélni.- Legutóbb például arról volt szó, hogy az utóbbi időben mennyire megszaporodtak az allergiás megbetegedések. Pró­bálkozunk azzal, hogy vegy­szermentes táplálékot adjunk a gyerekeknek, és erre ösztökél­jük a szülőket is. Egyre több a túlsúlyos gyermek is: nehéz a családok helyzete, nem tudják biztosítani az egészséges táp­lálkozást. Hozzájárul az elhí­záshoz a mozgásszegény élet­mód: ma már szinte minden családban ott a televízió, a vi­deó, a számítógép, amely előtt a kicsik is egyre több időt tölte­nek. Jó lenne, ha inkább felfe­deznék a környék gyönyörű természeti adottságait, ezért is örülünk annak, hogy a szülők is elkísérnek bennünket a tú­rákra. A programot ismerik ők is, és remélem: érzik, milyen jó a természetben járni, milyen csodálatos élmény rácsodál­kozni egy-egy kis virágra, bo­gárra. Van nekem egy nagy ál­mom: az, hogy lovaglási lehe­tőség lenne valahol itt, a közel­ben. De ehhez az kellene, hogy valaki felfedezze, a lótartás szempontjából ideális ez a kör­nyék. Tálaláshoz készülnek a konyha dolgozói A község első írásos említése 1441-ben, Zoha alak­ban fordult elő az oklevelekben. 1463-ban Zwha-nak ír­ták. Eredetileg nem a jelenlegi helyén volt a falu, csak a török hódoltság idején települtek át lakói a Mátra nagyobb biztonságot nyújtó erdőségeinek közelébe. Az 1552. évi összeírások szerint kizárólag nemesemberek lakták, akik nem tartoztak adót fizetni, s mindössze négy porta volt itt. Az egri vár 1589-90-ben kelt szám­adáskönyvei szerint a falu lakói az erődítmény fenntartá­sának céljaira szolgáltatták be a főpapi tizedet. A falu ró­mai katolikus temploma 1768-ban épült. Szuha és a közigazgatásilag hozzátartozó, részben szlovákok lakta Mátraalmás csak 1950-től Nógrád része, előtte Hevesben volt. Múltidéző sebbségi önkormányzat, velük is nagyon jól lehet és tudunk is együtt dolgozni. A millenniumi

Next

/
Oldalképek
Tartalom