Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-04 / 258. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. NOVEMBER 4., SZOMBAT Különleges természeti értékek, élő hagyományok Litke az előző részekben is­mertetett „határőrtelepülé­sekhez” hasonlóan gazdagon bővelkedik különleges termé­szeti értékekben. A 977 fős köz­séget a Dobroda-patak völgye, a Komra-völgyi víztározó és az Ipoly határolja. A község egyike azoknak a palóc helységeknek, amelynek a IX-X. századi lakos­ságáról egyes történészek azt ál­lítják, hogy nem a honfoglaló magyarsággal érkeztek az Ipoly völgyébe, hanem csak egyesül­tek velük. A településen 1896- ban, a millennium évében nagy ünnepséget rendeztek, mely­nek keretében hét kocsá­nyostölgy fácskát ültettek el. Az ünnepi menet élén ünneplőbe öltözött legények a vállukon hordták az erre a célra előkészí­tett parkba a facsemetéket, me­lyekkel a honfoglaló hét vezér­nek állítottak emléket. Azt azonban nem tudjuk, hogy me­lyik fa éppen melyik vezért jel­képezi. A park neve ettől az al­kalomtól kezdve Szent István lett. A település műemlékei az 1776-ban emelt barokk stílusú római katolikus templom mel­lett a plébánia épülete, a maga nemes egyszerűségével és a magtár, amely az 1945-ben el­pusztult Koháry-kúria gazdasá­gi épületeként funkcionált. Litke egyik híres szülötte (1844) volt Borbás Vince, a nemzetkö­zi hírű természettudós, botani­kus. Tudományos műveit szá­mos európai nyelvre lefordítot­ták, több növény viseli a nevét: így pl. a Mentha Borbasiana. Imre Lajos sikertörténete szin­tén Litkéről indult. Az 1900-as évek kémikusa, nemzetközi hí­rű egyetemi tanára volt. Magké­miai kutatásokkal foglalkozott, s a radioaktív izotópok előállítá­sa terén végzett munkásságáért nyert elismerést. Jelentős mű­vész személyiség továbbá az ugyancsak a faluból származó híres fafaragó népművész, Pál József. Népi bútorait a balassa­gyarmati Palóc Múzeum őrzi és tálja a látogatók elé. A Karancs-Medves vonulatai övezik a Dobroda völgyében húzódó települést, Mihály- gergét, az Ipoly-mente jellegze­tes szalagtelepülését. A közsé­get a Veréb-hegy (291 m), a Kő­szegő (343 m), a Tamóc (308 m), valamint a Füleki-hegy és a Mészkő-hegy határolja. E két utóbbi domborzati forma azon­ban inkább nevezhető domb­ságnak, mintsem hegységnek. A községhez közel találjuk az őstörténeti emlékei által híressé vált Ipolytamócot, Európa-dip- lomával kitüntetett települé­sünket. A környék természeti kincseinek párját ritkító emlé­kei, illetve a település határában a MX. és a XX. század forduló­ján talált szén is bizonyítékul szolgál arra a különleges és sok­színű, néhol veszélyes, ámde sok helyütt építő természeti te­vékenységre, ami a vidéken a lá­vakitörések, feltöltődések, elmocsarasodások és a tenger előrenyomulása formájában mutatkoztak meg és fejtették ki az utókorra is életünket nagy­mértékben befolyásoló hatásu­kat. Az előbb említett ismétiődő vulkáni tevékenység, valamint az olykor pusztító erőként fellé­pő, tengerként előrenyomuló víz a földtörténet 20-22 millió évvel ezelőtti miocén korszaká­nak jellegzetes természeti meg­nyilvánulásai voltak. A 780 lelket számláló telepü­lés egyik idegenforgalmi vonze­reje az 1978-ban épült 2 millió m3 térfogatú Komra-patak völ­gyi mesterséges tározó, amely nagyon szép látványt nyújt, környezeté­vel harmó­niában él, azzal bámu­latos egysé­get képez. Főképp Sal­gótarján és a környék falvainak vízellátását biztosítja, emellett ki­váló horgá- szási lehető­séget is nyújt. A helység régi katolikus templomát Szent-Iványi György, Nógrád megye alispán­jának tekintélyes patrónusi közreműködésével, 1766-ban újították fel. Mihálygerge az egyedüli olyan település Nógrád megyé­ben, ahol öt jelentős folklór- együttes működik, s ez ráadá­sul valamennyi korosztályt érinti: a gyermekeket éppúgy, mint az ifj óságot és az idősebb generációt. Egyszóval a népha­gyományok tisztelete és ápolá­sa, a néprajzi szokásokhoz kap­csolódó kulturális értékrend utókorra történő átplántálása, továbbörökítése, a tudatos ne­velői munka gyümölcse. A cso­portok feldolgozzák a falusi szokásokat, az aratóünnepsé­geket, az egykori vasárnapok tradícióit. Az alkotó munkát példázza az 1976-ban megala­kult Ipoly néptáncegyüttes, a Dobroda hagyományőrző együttes, a szájharmonika-ze­nekar és a Tücsök népzenei együttes, amely mára már nem­zetközi hírnévnek örvend. Az értékes népzenei képzés orszá­gos elismerést és ismertséget vívott ki a település számára: az akkor 13 éves Lenkó Péter - a megye kultúrtörténetében elő­ször - a „Ki mit tud?” népszerű versengés döntőjébe jutott és győztesként távozott. Lapunk mai számában egy 16 éves diáklány levelét ele­mezzük, aki többek között arra kíváncsi, hogy a grafológiával milyen mélyrehatóan lehet ta­nulmányozni az ember szemé­lyiségét. Az írás alapos vizsgálatát megelőző első benyomás a mar­gók teljes hiányára irányítja a fi­gyelmet. A kis méretű levélpapír annyira ki van töltve, hogy az írás minden irányban támaszko­dik a lapszélekre. Mindez egy­részt a rendelkezésre álló lehe­tőségek, anyagiak teljes kihasz­nálását, némi mohóságot, hatal­mi vágyat, másrészt az állandó támaszkeresést jelenti. Bár a levélíró igyekszik füg­getlenedni, önállóan döntéseket hozni, de még nem bízik eléggé önmagában. Fél a kockázatok­tól, a kételkedés sokszor a hatal­mába keríti, de korából adódóan ez talán még nem is csoda. Kerek, öblös betűi, telt, szé­pen formált ováljai mutatják, hogy a mindennapi élet teendői­vel jól boldoguló, gyakorlatias fiatal lány. Az írás jól olvasható, kiemelkedő méretbeli ingadozá­soktól, kilengésektől mentes. Ezen szabályosság létrehozásá­hoz egy összpontosításra, önfe­gyelemre képes, munkáját oda­figyeléssel, pontosan, megbíz­hatóan végző személyre lehet következtetni. Nem jellemző rá a kapkodás, a hajszoltság, in­kább az időnkénti kis lustaság. Kiegyensúlyozott, kedves, jó kapcsolatteremtő és -fenntartó készséggel megáldott személyi­ség. Mindezen pozitívumok kö­vetkeztében nagy valószínűség­gel jól érzi magát a bőrében, elé­gedett, boldog embernek vallja magát. Rendkívül érzelem- gazdag, nyitott, empatikus sze­mélyiség. Nagyon igényli az em­berek közelségét, mert nehezen viseli a magányt, az ürességet. A reális élet, a gyakorlati szfé­ra az a terület, ahol a leginkább kiteljesedett az élete. A szellem, lélek, ösztön hármast tekintve az érzelmi, gyakorlati szféra a legfejlettebb levélírónknál. _______________________OOPÓ KRHZT1NA o kleveles grafológus TŐZSÉR ANETT Half- xjxs^p*^ ''-eJo^ptíx (X. ttvcxJLö-J: a J^ícfi^rcdoK Kíl OJx. cmt_ kxli-iVocUott-ux*. L* ?X»-w_ä_z_<oL dLo\. UuxJTsjc-Kjí. ( Ad AÍrrftJt . T<5Wk>. Mjm. *JloL­cL-cLü-XjtX. a Lt> >má' ‘ - (jlAjlá - 0 •^~r ­JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Tudja doktor úr, néha úgy érzem, untatom az embereket. Ezerfo­rintos vásárlási utalványt nyert: Fábián Istvánná Cserhátsurány, Zrínyi u. 11. sz. Nyereménye szerkesztő­ségünkben vehető át. Mai rejtvényünk megfejtését november 9-ig lehet beküldeni. rr FAT MEG­MUNKÁL FÖLDRE HELYEZŐ FOLYÓ­SZINT EMELKE­DÉSE AJTÓ KÖZEPE! L TANTÁL VEGYJELE A MÉTER JELE SZÍNHÁZI MŰFAJ A KÉN VEGYJELE NÉVELÖS NÉVELŐ KÖSZÖ­NÉS ÉRTÉKE­SÍTÉS SZÁRNY­SZÉLEK ! ARZÉN VEGYJELE MEGILLET SZÓDÁS­ÜVEG TARTO­ZÉKA GYÖNGY­SOR, GYÖNGY­FÜZÉR IZMOSÍ­TÁS ~1 RÉGI HANG­SZER ~1 CSELE­KEDET TEHETET­LEN DÜHVEL VAJ JELZŐJE LEHET EURÓPAI NÉP ÉPÍTÉSI TÖRMELÉK FIGYELŐ­HELY GYÜMÖl^ CSŐT SZÁRIT KIRÁLYT RÖVIDEN EGYE­SÜLET EGYEDE c: JEGYZET­FÜZET. TRÉFÁSAN SZÁZAD, RÖVIDEN ATEÁZÁS IDEJE SZÍNÉSZ V (LAJOS) u Cl CL FILLÉRES KEDÖ TŐSGYÖ­KERES VÍZZEL ELLÁT KO/ I I MIK RÖVID KEZDÉS 1 EGYIK MEGYÉNK LAKÓJA N u Fővárosi beszélgetések Balassagyarmatról A Civitas Fortissimo, lakóinak, elszdrmazottainak találkozója Az együvé tartozás erősítésé­nek, az emlékek megőrzésé­nek, a kultúra és a szeretet ápolása érdekében kifejtett fá­radozásnak nemzetmentő ha­tása van. Ez elvitathatatlan. Jól ismerte fel ezt az össze­függést a Civitas Fortissima, az­az Balassagyarmat önkormány­zata, a honismereti kör és a Ma­dách Imre Városi Könyvtár ak­kor, amikor úgy döntött/hogy minden évben legalább egyszer meghívja egy fővárosi találkozó­ra nemcsak a város lakóinak képviselőit, de az időközben on­nan elköltözötteket is. Október utolsó napján, a bu­dapesti BM Duna palota nagy színháztermét teljesen megtöl­tötte a meghívott közönség. Bol­dogan borultak egymás karjaiba a régi barátok és nagy beszélge­tésben vettek részt a főrendező, Oroszlánná Mészáros Ágnes könyvtárigazgató irányítása mellett. Az alkalmi könyvkiállí­táson a helyi kiadványok egy­kettőre gazdát találtak. A vendégek már új könyvei­ket szorongatták kezükben, amikor az ünnepi műsor első számaként megjelent a színpa­don a Balassagyarmaton szüle­tett dr. Gombár Endre, az iroda­lomtudományok kandidátusa és a „Röpke ívek” című, a Kom­játhy Jenő Irodalmi és Művé­szeti Társaság tagjainak mun­káiból, valamint a meghívott al­kotók műveiből összeállított fo­lyóirat új számát számos idézet felolvasásával bemutatta a kö­zönségnek. A honismereti kör elnöke, Kovaksik András tanár, Megyeri Sári emlékkönyvét egyidejű filmvetítéssel, klasszikus felké­szültséggel, remek előadásban mutatta be és ajánlotta a hallga­tóság figyelmébe. Dr. Balázs Gé­za nyelvész, dr. Szabó Károly- nak, a Balassi Bálint Gimnázi­um nyugdíjas magyartanárá­nak „A történelem szavakba merevült múlt” című nyelvmű­velő dolgozatait tartalmazó könyvét - mint a kötet lektora - ismertette. „A megyeháza lép­csői” című filmet vetítette le a vendégeknek dr. Szigethy Gá­bor szerkesztő, akinek kom­mentárjai élvezetesebbé tették a bemutatót. Végezetül Selmeczi Zoltán oktatási és közművelődési refe­rens a közönség előtt a színpa­don beszélgetett Juhász Péter polgármesterrel és Herczeg Haj­nalka alpolgármesternővel. Fő­leg gazdasági és kulturális kér­dések kerültek szóba. A közös­ség megnyugodva nyugtázta Balassagyarmat fejlődéséről közölt híreket, örömmel hall­gatta azokat a nagy beruházási terveket, amelyek a közeljövő­ben megvalósulnak. Ezek szín­vonalemelő és a munkanélküli­séget is csökkentő hatására - úgy tűnik - már biztosan lehet számítani. A meghívottak egymás közti beszélgetései tovább folytatód­tak. Kovács Géza felsőgödi la­kos, a fúvószenekar egykori fa­gottosa egy új, felújított fúvós- zenekarról álmodozott, a Szé­les testvérek - akiknek édesap­juk az utolsó hajdú volt a vár­megyénél - a megye egykori úgymond belső életéről mesél­tek, Révész Márton budapesti lakos a régi ötven darab motor- kerékpárjából megmaradt har­mincötnek az értékesítését sze­retné még megélni. Ő kétha­vonta jön Balassagyarmatra, ahol valamikor detektívszolgá- latot teljesített, s szívügye a gyarmati temető teljes rende­zettségének elérése. Megható volt Halásziné Gácsfalvi Lili budapesti lakos in­tézkedése. Néhányunkat félre­hívott és kivett táskájából egy harmincoldalas sűrűn gépelt írást, melynek fedőlapján ez állt: „Mesék egy régi falusi dok­tor bácsiról.” Nekem ajándékoz­ta. Kitűnt, hogy az édesapjáról, a sokak által ismert dr. Gácsfalvi Jenő orvos életéről van szó, aki Terényben mint körorvos mű­ködött. Az írónő beszámol édesapja nehéz, de eredmé­nyes életéről, akit nagyon sze­retett a környék. Emellett szól írásában a falu szokásairól, szí­nes életéről, a szlovák és ma­gyar ajkú lakosság viselkedésé­ről, a két vallás egybefonódásá- ról, népviseletéről, a fiatalok szórakozásáról, Terény törté­netéről és számtalan egyéb ér­dekességéről. Gácsfalvi Jenő jó barátom volt. Úgy érzem, fog­lalkoznunk kell vele. A balassagyarmatiak fővárosi találkozásának jó hangulata, nagy sikere volt. Sokan vannak - vagyunk - akik sűríteni szeret­nék ezen alkalmakat. KAMARÁS JÓZSEF Komra-patak völgyi mesterséges tározó _________totói rioó tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom