Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-30 / 280. szám
2. OLDAL BÁTONYTERENYE ÉS TÉRSÉGE 2000. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Mikulás-est Szuha önkormányzata az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is meglepetéssel kedveskedik Mikuláskor az apróságoknak: 61 gyermek kap a Télapótól csomagot, de ez a Mikulás-est mégis más lesz, mint a többi. .Piros csiana, piros orr” címmel fővárosi művészek szórakoztatják a gyerekeket november 30-án 16 órától a művelődési házban. Az önkormányzat és az intézményeka Katalin-napi bál bevételét ajánlották fel a művészek honoráriumának kifizetésére. Hitel nélkül - tizenharmadik havi fizetés Új esztendő - kistérségi program- Erre az évre ötmillió bérhitelt terveztünk, de sikerült úgy gazdálkodnunk, hogy nem volt szükség a felvételére. Intézményeinkkel szemben teljesítettük kötelezettségeinket. Csupán érdekességként említem, hogy a közös fenntartásban érdekelt települések közül van olyan, amely tíz év óta nem fizeti a reá eső részt. A többiek, ha akadozva is, de teljesítik az önként vállalt összeget - sommázza az idei eltelt esztendő lényeges momentumait Balya András nagybárkányi polgár- mester. Ez volt az alapgondolata a legutóbbi testületi ülésnek és az azt követő lakossági fórumnak. Az állampolgárok előtt a polgár- mester az első háromnegyed évi költségvetési helyzetet elemezve az egyensúlyi állapotra helyezte a hangsúlyt. A rohamosan közelgő év végéig még a hideg beállta előtt kátyúzzák a Kölcsey és Bajcsy-Zs. utcát. Decemberben szerepel az iskolások, óvodások Mikulás-napi csomagjának átadása, az időskorú lakosság 2-3 ezer.forintot képviselő karácsonyi csomagjának szétosztása, továbbá az önkormányzathoz - mint legnagyobb foglalkoztatóhoz- tartozó 58 főnek a tizenharmadik havi fizetés átnyújtása.- Milyen elképzelésekkel kezdik az új esztendőt ?- A kistérségi programban községünkre eső tennivalókkal. A legnagyobb feladatot az egymilliárd forintot meghaladó gázhálózat kiépítése jelenti, amelyben több településsel együtt veszünk részt. Községünk lakói ingatlanonként 100 ezer forinttal járulnak hozzá a portájukra történő gázcsonk bevezetéséhez.- Állami cékámogatást kaptak az érintett községek?- Nem. Községünket több százmillióval támogatja a Mól Rt. mint gázelosztó. A kivitelezést végző cég nemcsak megépíti a hálózatot, hanem szolgáltat is. A 240 ingatlantulajdonos közül 136 család jelezte igényét a gázbevezetésre. Ahol leghamarabb befizeti a lakosság a hozzájárulást, ott kezdik meg a kivitelezést. Jövő év december 30-ra szeretnék „elfelejteni” a gázberuházást, amely a lakosságnak az előnyök mellett sok kellemetlenséget is okoz.- Milyen egyéb teher nehezedik az. állampolgárok vállára, milyen kötelezettségák lesznek a helyiadórendelet alapján?- A lakossági kommunális adó nem változik. A szemétszállítás díját az önkormányzat állja, ami több mint amennyit a kommunális adóból beszedünk. Marad a vállalkozási kommunális adó is. Az építményadót az eddigi 0,05 ezrelék helyett 0,2 százalékra szeretnénk emelni, ami csupán tizedrésze a törvényben megengedett lehetőségeinknek. Mivel sok építőipari munkás lakik a községben, nincs szakmai képzettségük, ezért a kistérségi felnőttoktatási program keretében a TU, valamint az iszi és a helybeli szakemberek közreműködésével 6 hónapos oktatás keretében 50 felnőttnek szervezünk szakmai továbbképzést, hogy növekedjen szakmai tudásuk és a mai követelményekben való jártasságuk.- Honnan teremtik elő az ehhez szükséges pénzt?- Pályázat útján a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács segítségével 16 miihót kívánunk szerezni. Ugyancsak pályázat útján szeretnénk 6 millióhoz jutni, a régi iskola romos tantermének, tornatermének a felújításához.-A fő feladatokon kívül még miben gondolkodnak?- Megpróbálkozunk a Sámson- háza-Nagybárkány közötti földút kerékpárúttá való átalakításával. Ez is a gyerekek fizikai erősítését célozza. Amennyiben ez megvalósulna, a főúton kerékpározó gyerekekre leselkedő baleseti veszélyt is sikerülne elhárítani.- A képviselő-testület és az ön- kormányzat továbbra is számít a lakosság közreműködésére?- A lakosság kíváncsian várja a fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseket. Bízunk abban, hogy többségük, akárcsak eddig, támogatásra érdemesnek tartja, mivel saját élet- körülményeik tovább javulnak. ________________________YJL K ötelességünk a múlt értékeinek őrzése Újra arany minősítésű a mátraterenyei hagyományőrző csoport E hónap elején zajlott Egerben a millenniumi palóc gála, amelyen több Nógrád megyei hagyományőrző csoport mellett a mátraterenyei hagyományőrző együttes is fellépett. Nemcsak szórakoztató műsor volt ez, hanem egyúttal a Kórusok Országos Tanácsa (Kóta) minősítő versenye is, amelyről a mátraterenyeiek ismét arany minősítéssel tértek haza. A csoport vezetője 1995 óta Kürti Márta könyvtáros-népművelő, aki a cél érdekében elvégezte a Kóta kórusvezetői tanfolyamát is.- Az együttes 1992-ben alakult, tulajdonképpen két-három lelkes asszony kezdeményezésére - mondja Kürti Márta. - Megalakulásunkban nagy szerepe volt Szabó Nándor polgármesternek, aki nemcsak támogatta az ötletet, hanem a szervezésbe is bekapcsolódott, és azóta is figyelemmel kíséri tevékenységünket. Az induláshoz és a működéshez szükséges anyagiakat a képviselő-testület biztosította. A csoport első vezetője Gecse Ferencné, a művelődési ház akkori vezetője volt.- Milyen cék tűztek maguk elé az alakuláskor?- Azt, hogy összegyűjtsük és lejegyezzük a helyi népdalokat és szokásokat, felelevenítsük a palóc hagyományokat. Gyűjtőútra indultunk a faluban, idős emberektől tanultuk meg a régi dalokat. Az első hónapokban csak a helyi rendezvényeken léptünk fel, aztán a szomszédos településeken, később pedig a megyében is egyre többször szerepeltünk. Mostanra már rendszeres résztvevői vagyunk a Heves megyei rendezvényeknek, sőt időnként fellépünk a fővárosban is. Legnagyobb örömünkre már a rádióban is viszonthallottuk magunkat.- Mekkora létszámú a csoport?- Állandóan változik. Alakuláskor tízen voltunk, de volt olyan időszak is, amikor tizenöten álltunk színpadra. Jelenleg kilencen vagyunk, januártól talán ismét tíz fölé emelkedik a létszám: Gecse Pálné, Vincze Józsefné, Lipták Józsefné, Smilek Józsefné, Földi Jánosné, TelegdiGyuláné, Nádasdi Antalné, Herczeg Istvánná és jómagam. Legnagyobb problémánkat az utánpótlás jelenti, a fiatalokat nem igazán sikerül megnyernünk a népzenének. Hetente egy alkalommal próbálunk, decemberben egy hónapos szünetet tartunk. Különösen a nyári hónapokban sok a fellépésünk, amely általában az népviseletben énekelünk, amelyet - különösen a távolabbi helyeken - mindig megcsodálnak: a gyöngyös pártát, a hímzett vászongangát, a keményített csipkés ingvállat. Magunk gyűjtöttük a ruhákat, amely nem volt ám egyszerű dolog: az idős emberek féltik ezeket a kincseket, és nem szívesen válnak meg tőlük. Akadt olyan fejdísz és ingváll, amely olyan régi volt, hogy egyszerűen szétesett. Mára mindenkinek van saját viselete, amelyet féltve őrzünk és gondozunk. Mindig büszkén és örömmel öltjük fel nagyszüleink ruháit, pedig a beöltözés elég sok időt vesz igénybe, különösen a párta felrakása. A mai frizurák miatt ehhez póthaj is Ismét arany minősítést szereztek egész napunkat igénybe veszi. A férjek, a gyerekek hosszú távon bizony nem nézik jó szemmel az örökös távollétet, ez a lemorzsolódás legfőbb oka. Az együttes tagjai a szabad idejük nagy részét a hagyományápolásra fordítják, teljesen önzetlenül. S ha már itt tartunk, szeretném elmondani azt is, hogy még a falunkban is sokan hiszik azt: mi pénzt kapunk ezért. Pedig ezt pénzért nem lehet csinálni, csak a népzene iránti elkötelezettségből, szeretetből.- Milyen fellépőruhában állnak a színpadra?- Nagyon szép, eredeti helyi szükséges, két idős néni szokott segíteni az öltözködésben.- A megalakulás óta közel tíz év tek el, ez idő alatt szép eredményeket értek el- Az eredmények csak sok-sok gyakorlás árán születnek meg. Csoportunk sokat fejlődött a nyolc év alatt, ennek érdekében elvégeztem a Kóta egyéves kórusvezetői tanfolyamát. Igyekszünk minél több versenyen részt venni, mert az a meggyőződésünk, hogy a legtöbbet ott tanuljuk egymástól, a zsűri szakmai értékeléséből. A Kóta országos minősítő versenyén 1996-ban bronz, 1998-ban arany minősítést szereztünk, amelyet az idén, november elején Egerben, a millenniumi palóc gálán sikerült megismételnünk. Az „Érik a szőlő” országos népdalversenyen 1997- ben különdíjat, 1999-ben III. helyezést értünk el. Ezek a sikerek mindig újabb és újabb lendületet adtak a további munkához. Fennállásunk óta több csoporttal alakítottunk ki baráti kapcsolatot, amely azt is jelenti, hogy részt veszünk egymás rendezvényein. Mátraterenyén évente két alkalommal, május elsején és augusztus 20-án van falusi „sokadalom”, egész napos program, amelyet mindig kisebbfajta népzenei gálával színesítünk, olykor külföldi csoportok meghívásával is.- Hogyan fedezik a működési költségeket?- 1995-től fenntartónk a helyi általános művelődési központ. Költségvetésünk lényegében csak az útiköltségek fedezésére elég. Igyekszem kihasználni a pályázati lehetőségeket, nyertünk már pénzt útiköltségre, fellépőruhák vásárlására, fejdíszek beszerzésére-felújí- tására. Régebben támogatott bennünket egy-két cég, de mostanában egyre nehezebb szponzorokat szerezni.- Mik a további terveik?- Örülnénk, ha növekedne a létszámunk, várunk minden énekelni szerető lányt és asszonyt. Az igazi persze az lenne, ha férfiak is énekelnének velünk, mert akkor szól igazán szépen a népdal. Továbbra is gyűjtjük a helyi népdalokat, szokásokat, törekszünk repertoárunk bővítésére, szeretnénk a palócon kívül más területekkel is megismerkedni. Szeretnénk sokáig együtt énekelni, ráirányítani az emberek figyelmét a hagyomány- ápolás fontosságára, arra, hogy múltunk értékeit őrizni és ápolni mindannyiunk kötelessége. HEGEDŰS ERZSÉBET Nyúltenyésztő házaspár Kisbárkányban Csak nevük kezdőbetűinek közlését - S. Z. és E. É. - kérte a háromgyermekes fiatal kisbárkányi házaspár, akik nem sokkal a találkozás után azzal kezdték, hogy egyelőre még foglalkoznak nyúlte- nyésztéssel.- Gyesen voltam. Férjemmel együtt eldöntöttük, hogy szabad időmet jól beosztva nyulat tenyésztünk. 14 évvel ezelőtt apukámtól, aki szintén nyúltenyésztéssel foglalkozik, ajándékba kaptunk három anyanyulat. Három év múlva állományunk 40 anyanyúlra szaporodott. Az állatok gondozására naponta 6 órát fordítottam férjem segítsége mellett - mondja otthonukban a fiatalasszony, majd hozzáteszi: - Férjemmel együtt kiszámoltuk, érdemes-e tenyészteni, lesz-e belőle hasznunk. A nagy csapás 1992-ben következett be. Betegség támadta meg az akkor 300 darabból álló anyaállományt.- Egyik napról a másikra tízesével, húszasával, harmincasával pusztultak el. Teljesen kiürültek a nyúlketrecek. A látvány annyira megdöbbentett, hogy sírdogáltam - mondja a feleség.- Akkoriban nem volt olyan oltóanyag, amivel meg tudtuk volna előzni a bajt. Utána fejlesztették ki - egészíti ki az előbbieket a férj.- Fertőtlenítettük az ólakat, s pár hónapi kényszerpihenő után 10-15 anyával újra kezdtük - kér szót a feleség. - Többre nem vállalkoztunk, mert nőttek a gyerekek, építkeztünk, no meg már nem is volt olyan érdemes.- Most hány anyanyuluk van?- Három, egyelőre több nem is lesz, mert nincs értelme vele foglalkozni. A termények árai felfelé mennek, a nyúlátvételi árak pedig lefelé.- Mit jelent az utóbbi?- Az első osztályút kilónként az előírt súlyban majdnem 300 forintért veszik át. Szerintem a termelőnek télen 400 forintért éri meg tenyészteni a tapsifüleseket, az átvételi árral 300 forint alá nem szabadna menni. Korábban ingyen adták az oltóanyagot, most fizetni kell érte. Aki nem oltja be 6 hetes kora után az állatokat, az saját magának árt. Igaz, az előbbi a költségeket növeli. A család egyáltalán nem fogyasztja saját tenyésztésű nyulait. A jelenlegi három anyanyúl szaporulatából tizenkettőt leválasztottak, amelyeket karácsonyra értékesítenek. Egyébként mind a három anyának lesz kicsinye.- A nyúllal való foglalkozás örökös tépelődés- sel jár. Mindig az forog az ember fejében, meg- maradnak-e, vagy elviszi őket a betegség - mondja a fiatalasszony.- A jövőt illetően kikben bíznak?- Saját magunkban. Egyelőre még foglalkozunk tenyésztéssel, de csak hobbiszinten - hangsúlyozza a férj, amit a feleség fejbólintással megerősít. Még ebben a hajszolt világban is vannak olyan emberek, akik csak akkor érzik jól magukat, ha állandóan új és új kihívásokkal néznek szembe. Úgy, mint a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola pedagógusa, Nagy Lajosné. Pedig nagyon nyugalmasan indult az élete: 1984-ben szerzett diplomát Kecskeméten az óvónőképzőben, férjhez ment, két gyermekük született. Egyikük éppen érettségi előtt áll, az ELTE n szeretne továbbtanulni, másik fiuk középiskolás. Férje a rendőri pályát választotta, ebből aztán következik, hogy a család minden gondja Éva asszony nyakába szakad. 0 azonban megtanulta jól beosztani idejét és energiáját, így aztán mindenre jut ideje. Persze, ez csak úgy lehetséges, ha a család is támogatja. így vált lehetővé az, hogy elvégezze a gyógytestn- evelési speciális kollégiumot, megszerezze a felsőfokú KRESZ gyakorlati szakoktatói képesítést, sőt most újra tanulásra adta a fejét: pedagógia szakon főiskolai hallgató. A kötelező feladatok mellett számos önként vállalt feladata is van, Elismerés a közlekedésre nevelésért Szlovákiában az ifjúságiak polgári védelmi versenyén is képviselték a megyét mint például a csapat felkészítése az ifjúságiak polgári védelmi versenyére, amely olyan jól sikerült, hogy az idén is megyei bajnokok lettek.- A katasztrófavédelem megyei vezetőségétől hívtak fel a közelmúltban, hogy szükség lenne egy lelkes csapatra és egy lelkes vezetőre, aki Szlovákiában képviselné Nógrád megyét az ottani polgári védelmi versenyen - veszi át a szót Nagy Lajosné. - így kerültünk Besztercebányára, ahol Magyarország színeiben egy borsodi csapat és mi indultunk. Meg kell vallanunk, nem az a fajta verseny volt, amire mi számítottunk, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat. A megyei katasztrófavédelemtől Szluka Pál kísért el bennünket.- Mennyiben vök más az ottani verseny?- Ott még élnek az úgynevezett proto- kolldolgok, gondolok itt a beszédekre, a felsőbb szintű vezetők jelenlétére. Nekünk furcsa volt az is, hogy nem az elméletre, hanem a gyakorlatra helyezték a fő hangsúlyt, nem is tudtuk előre, milyen körben kell gondolkodnunk. 20 perc alatt kellett végighaladni a 2 kilométeres pályán, az elmélet be volt építve a gyakorlati feladatok közé. Húsz csapat versenyzett, több szlovák csapatot is megelőztünk, és - amire nagyon büszkék vagyunk - megvertük a borsodi csapatot is, akik itthon országos második helyezést értek el. Azt azért szeretném elmondani, hogy nem a feladatok, hanem az idő volt a legnagyobb „ellenségünk”: a tesztlapok ugyanis szlovák nyelven íródtak, és értékes perceket veszítettünk, amíg a tolmács lefordította. Ugyanez volt a helyzet a gyakorlati versenyen is, ott is szlovákul hangzott el a feladat, megint csak pluszidő, amire lefordították. A gázálarcban futásnál így is nagyon jó eredményt értek el, de az egészségügyi kérdéseknél volt olyan is, amire a mi gyerekeink nem tudtak válaszolni: például Magyarországon gyerekek nem alkalmazhatnak szívmasszázst, így tehát nem is tudhatták, hogyan is kell azt csinálni. Nagyon sajnáltam őket, mert nagyon el voltak keseredve. Mindent összegezve mégis azt mondhatom, hogy egy csodálatos verseny volt, amelynek jövő tavasszal itthon lesz folytatása, hiszen mi is meghívjuk majd a szlovák csapatokat. Nem jöttünk üres kézzel sem, mert az „Ifjúság katasztrófára való felkészítéséért” oklevelet és emlékérmet kaptam.- Úgy tudom, hogy nem csak a katasztrófavédelemnél ismerték el munkáját, hiszen a közelmúkban rangos elismerést kapott itthon is, amelyet az Országos Rendőr-főkapitányságon vehetett át.- így igaz, de ezt a történetet egy kicsit messzebbről kell indítani: hat évvel ezelőtt írt ki egy pályázatot a Közlekedési Minisztérium, amelyre mi is beküldtük a pályamunkát. Mégpedig sikeresen, így iskolánkban az elsők között indult be a közlekedésre nevelés. Azóta tanítjuk a közlekedési ismereteket tantárgyszerűen az alsó tagozatban, ez pedig nagyon fontos az élet szempontjából. Mert való igaz, tudni kell a gyereknek számolni, írni, olvasni, de tudni kell közlekedni is. Felső tagozatban már nem csak a technikaóra keretébe tudjuk beépíteni. A Nógrád Megyei Baleset-megelőzési Bizottság minden évben felterjeszt egy pedagógust, aki véleménye szerint érdemes arra, hogy a közlekedésre nevelésért elismerést kapjon. Nógrád megyéből Bottyán Sándor az, aki minden évben ott van a kitüntetettek között, hiszen az országos versenyeket is mindig nógrádiak nyerik. A bizottság az idén engem talált érdemesnek az elismerésre, amelyet Budapesten, a Teve utcai székházban dr. Orbán Pétertől vehettem át. Kaptam egy Szász Endre-képet bőrkeretben, egy csodaszép hollóházi porcelánt, és maga az az ünnepélyes külsőség, amelynek keretében átadták, önmagában is élmény volt. Csak örülni tudok annak, hogy Nógrád megye kiemelt helyet foglal el ilyen szinten. HEGEDŰS
